Kanadába érkezve tudomásul kellett vegyem, hogy minden szavam meghamisítható, besározható, az ellenkezőjére kiforgatható, hát úgy döntöttem, amíg nem rendeződik az itteni státusom, nem szólalok meg. És most, majdnem két évi önként vállalt szilencium után, hogy már mondhatnám a magamét, nincs kedvem megszólalni. Azóta, hogy megjelent az a bizonyos nyílt levelem itt, az Amerikai Népszavában, a magyarok túlnyomó többsége lihegő lelkesedéssel bizonyította be, hogy igenis csak alattvalóként képes viszonyulni a Hatalomhoz, hogy igenis boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, és véletlenül sem eszmélne rá, hogy le fogják szúrni, hogy földolgozzák, fölfüstölik, fölzabálják, és még böfögnek is hozzá az ő ájultan imádott gazdái…
Elégedetten hátradőlhetnék, hogy na ugye, megmondtam! Mocskoltak és gyaláztak (a jobboldaliakra fütyültem), de szinte az egész baloldali értelmiség kórusban lehülyézett, legazemberezett – hosszú a lista, de nem írok le neveket, nem akarom elhányni magam. Tollforgató, aki értelmiséginek tartja magát, ha nem tudja, mit jelent egy szó, hogy-hogy nem képes fölütni az értelmező szótárt vagy az idegen szavak szótárát, és megnézni, mi is az, hogy „genetikusan”?! Főleg olyan összefüggésben, hogy József Attila még talált mentséget, hisz ez a szerencsétlen nép „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít vagy parancsot követ”. Ezután csak a sívó butaság vagy aljas szándék téveszthette össze a „történelmileg, társadalmilag” jelentést a „gének által meghatározottan” jelentéssel.
Azóta rengetegen leírták, hogy Kertész Ákosnak igaza volt, igaza van, nem vagyok boldog tőle, akkor lennék boldog, ha az események azóta rám cáfoltak volna, és kiderült volna, hogy nem volt igazam, ha a magyar bebizonyította volna, hogy mégsem alattvaló, szembe mer szállni a hatalommal, le bírja dobni magáról az igát, amit egy szerencsétlen mozdulattal önként a nyakába vett, hogy föl bír lázadni a diktatúra ellen, hogy szembe mer nézni a múltjával, hogy rendet bír rakni az elméjében és a szívében, így méltóvá válhat a jövőjére…
Utálom, hogy igazam van.
Nincs kedvem semmihez, nincs kedvem megszólalni…
Irigykedve olvasom az Amerikai Népszavát, benne a hosszú, szenvedélyes, briliánsan okos elemző cikkeket, a vitriolosan szellemes glossza-publicisztikákat, pamfleteket, blogokat, a hozzászólók csapatának markáns véleményét, olykor késhegyig menő vitáit, azt az elszánt aktivitást, azt a szent haragot, amit az országot bitorló gazemberek újabb és újabb aljas manővere robbant ki, amit a megvezetett fanatikusok buzgó lihegése, a csörgősipkás ellenzék kétségbeejtő tehetetlensége, alkalmatlansága, sunyi, haszonleső kollaborációja generál, amit az agymosott nép fásult tespedése és belenyugvása vált ki a lap szerzőiből, szerkesztőiből, olvasóiból…
Valamit elvettek tőlem, és ennek semmi köze nincs a távolsághoz, ami elválaszt a szülőföldemtől. Boszorkányüldözés folyt ellenem, szinte fölszólították az embereket, hogy lincseljen meg, aki ahol megtalál, ahol épp belém botlik, de nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy ezerszer lebüdöszsidóztak, azesz pónemnek neveztek, rasszistának mondtak engem, aki eszmélésem óta megmagyarázhatatlan módon vonzódtam a mássághoz, azokhoz, akik éppen elém kerültek: a romákhoz, a lenézett pajeszos, micisapkás „pólisiakhoz”, városi gyerek létemre a falusiakhoz, családi hagyomány volt a származásunkat titkolni (legalábbis nem kérkedni vele), hát a szívembe zártam a négereket (akkor még nem tudtam, hogy feketét illik mondani, a „néger” szó sértő), pedig csak fényképen és moziban láttam őket, egyetlen élő feketét sem ismertem, de gyerekszememben ők voltak azok, akik semmiképpen nem tudják letagadni a másságukat.
De nem csak a jobboldali csürhe rasszistázott a miniszterelnökkel az élen, a baloldali művelt értelmiségiek is, mintha egyetlen soromat sem olvasták volna, pedig ők ismerhették az egész életművemet.
Hogy magyarként, hogy magyarnak számkivetve keseregtem szülőhazám elfajzott lakosai miatt, az eszükbe sem jutott, csak az, hogy a magyargyűlölő mocskos, büdös zsidó szól belőlem, hát ki az, aki ilyenkor nem húzza ki magát, és nem vágja képükbe emelt fővel, hogy igenis zsidó vagyok, de még mennyire, hogy zsidó; és ha nektek nem vagyok magyar, hát nem vagyok magyar!
Valamit elraboltak tőlem. Jó pár évvel a rendszerváltás előtt a főnököm – egyben barátom – panaszolta, hogy nem bír mit kezdeni az erdélyiségével, a székelységével, és én is ugyanezt éreztem, mondtam is, hogy én meg a zsidóságommal nem tudok mit kezdeni; más, fontosabb kérdések izgattak mindkettőnket: hogy a tudatformálásban a kultúra dominanciája megszűnőben volt, a szocializmus világának a válságát, a humanizmus fogyatkozását éreztük; a rend és a szabadság, a demokrácia és diktatúra kérdései foglalkoztattak, Gorbacsov már meghirdette a peresztrojkát és a glásznosztyot, a levegőben érződött egy közeli paradigmaváltás előszele; röhejesen időszerűtlennek látszottak az etno-nacionalista, urbánus-népies gondolatok.
Éppen a Zakariás című regényem állványai közt tébláboltam ide-oda, mert nem akart haladni az építkezés. A Sikátorban is, következő regényemben a Makrában is ott vibrált a diaszpóra lét életérzése, a Sikátor falusi hőse a pesti aszfalton topog, mint lúd a jégen, Makra meg egyenesen olyan akart lenni, mint más, mint mindenki, szóval észrevétlen és boldog szürke pont, egy a tömegből, akit nem vesznek észre, aki nyugodtan alszik, békésen vegetál, kopaszodik és kerek pocakot ereszt, akit tisztel a házmester, akinek a közértes előre köszön, és ez mind én voltam, aki éreztem a saját idegenségemet, aki jobb akartam lenni mindenkinél, hogy befogadjanak és szeressenek, és el is értem, hisz volt nő az életemben, aki azt mondta: Ákos, te olyan rendes pasas vagy, hogy te már nem is vagy zsidó, és én ettől nem futottam világgá, sőt hálásan magamhoz szorítottam, és szerelmi vallomásnak fogtam föl ezt a gyalázatos szöveget, és közben tudtam, hogy elérkezett az ideje, hogy ne bújjak Bognár Vincék és Makra Ferencek sorsa mögé, végre egy az egyben a zsidó identitás kérdéseiről beszéljek a következő regényemben, de írás közben újra és újra elbizonytalanodtam.
Húsz évig írtam a Zakariást, abbahagytam, újra kezdtem, állandóan úgy éreztem, a zsidókérdésen túllépett a történelem, csak én ragadtam bele.
Amikor ’44-ben megbélyegeztek, fölvarrták rám a sárga csillagot, föllázadtam, azt mondtam, nem leszek engedelmes alattvalója ezeknek a hóhéroknak, az én ükapám, Klein Jakab negyvennyolcas honvéd volt, akinek negyvennyolcas piros sapkás honvéd az őse, nem rezelhet be a németektől és a magyar csicskásaiktól, én nem tartom be ezeknek a törvényeit; és letéptem a sárga csillagot, és dekkoltam, és iratokat hamisítottam (egyedül tizenkét évesen!), leventesapkában, zsinóros Bocskai-télikabátban, cserkészövvel a derekamon játszottam hitelesen az „őskeresztény” úri gyereket, kiváló színészt faragott belőlem az életösztön; közben vadásztak rám, meg akartak ölni, nem rajtuk múlott, hogy nem sikerült.
Apám is föllázadt. Őt Borba vitték, onnan az első lépcsővel hajtották haza, azzal a menettel, amelyiknek nyolcvan százalékát kivégezte Cservenkánál a bánáti sváb SS, azzal az erőltetett menettel, amelyikkel Radnóti is jött, akit pár hónappal később Abdánál lőtt tarkón egy magyar keretlegény. Apám két nappal a nagy vérengzés előtt szökött meg Újvidéken, és beállt a partizánok közé.
De amikor hazajött, mégis azt mondta, most már igazán megszenvedtünk azért, hogy végre magyarok lehessünk, hogy ne legyünk többé zsidók. Csakhogy a hátunk mögött összesúgtak az emberek: „Egy ment be, kettő jött ki.” Tudniillik a gázból. És még csak nem is suttogtak olyan nagyon.
Nem értettem az apámat, miért kell megszenvednünk azért, hogy magyarok lehessünk? Hisz eddig mást se hallottam tőle, csak azt, hogy magyarok vagyunk! Vagy mégse? És miért ne legyünk többé zsidók? Én a sárga csillag, a bujkálás, a rám vadászó nyilasok, és Auschwitz után (ahol nem voltam, de mindent tudtam róla, és nem volt nehéz átérezni, ami a haláltáborokban történt egy zsidógyereknek, akinek a családja nyolcvan százalékát ott pusztították el) – nem akartam elfelejteni, hogy zsidó vagyok.
De aztán másról szólt az élet. Jöttek a fényes szellők, és én elhittem, hogy holnapra megforgatjuk az egész világot, aztán kivégezték a Rajkot, és tudomásul kellett vennem, hogy nem forgatunk meg semmit, hogy a Rákosi diktatúrája alig különbözik a Szálasiétól, a sztálinizmus a hitlerájtól: hogy csöbörből vödörbe kerültem sok-sok társammal együtt, és nem volt kérdés többé, ki a zsidó, ki a magyar, egyformán voltunk benne a szarban. Jött ötvenhat, a megtorlás, a konszolidáció és én lassan rájöttem, nem könnyen jöttem rá, sok belső válság és vívódás után, de rájöttem, hogy aki a magyarságomat el akarja venni, rohadjon meg, és aki a zsidóságomtól akar megfosztani: szintén.
Én a magyar nyelv, a magyar irodalom, a csodálatos magyar versek bűvöletében éltem, a kislányomat magyar népdalokkal altattam el minden este, én vittem őt az Aprók Táncházába, én töviről hegyére ismertem a magyar történelmet, nem úgy, mint a mellüket verő mélymagyarok, akik arra voltak büszkék, amiért a kisujjukat sem mozdították, hogy beleszülettek a magyarságukba, mint a cigány a nyomorba, a gazdag ember kölyke a vagyonba, de a zsidóságomat sem tagadtam meg, ha már így is úgy is büdös zsidó vagyok, akkor inkább büszke leszek rá, mint hogy szégyelljem.
Az én népem adta az emberiségnek az egyistenhitet, ami annak a fölismerését jelenti, hogy a világ egynemű, az én népem adta a munkaszüneti napot, a hetet, a tízparancsolatot, aminél jobbat azóta sem talált ki az emberiség, az én népemből származik Jézus, az én népem fedezte föl a felebaráti szeretetet, nem beszélve Spinozáról, Marxról, Freudról, Jehudi Menuhinról, Einsteinről, Neuman Jánosról, Teller Edéről és még száz másról, majd bolond leszek szégyellni a zsidóságomat!
Akkor hogy is van ez? Magyar vagyok? Zsidó vagyok? Igen, magyar is, zsidó is; az én kettős identitásom, és sok millió hozzám hasonló ember kettős, sőt hármas identitása a legvilágosabb bizonyítéka annak, hogy a rasszizmus nem csak aljasság, nem csak veszélyes, mint az ebola vírus, de úgy, ahogy van, baromság! Nemhogy tisztességes ember, de épeszű ember sem lehet rasszista, nem lehet antiszemita!
Ezt próbáltam megírni a regényemben.
Amikor minden ember valamilyen szerepet játszik, hogy a társadalom elvárásainak megfeleljen, Zakariás, a színész, a szerepjátszás bajnoka. És egyszercsak dermedten érzi, hogy az arcára már ráégtek a szerepei. Sokszor maga sem tudja, éli vagy csak játssza az életét. Mikor magyar és mikor zsidó? Vagy magyarsága is, zsidósága is csak szerep?
Hiszen az anyanyelve magyar, az egész kultúrája magyar, színészként a magyar nyelv zsonglőrje, virtuóza, kiváló versmondóként a magyar líra szerelmese, sokezer gyönyörű magyar verssor búg, bong, zsong, csilingel és dübörög a fejében, de minden egyes fölmenője zsidó volt, ő etnikailag színtiszta zsidó. A Holocaustban családja nyolcvan százaléka odaveszett.
Hogy én voltam-e a modell? Persze, hogy én voltam a modell.
Zakariás a történet során eljut addig a pillanatig, mikor úgy érzi elég, véget kell vetni a komédiának. És akkor megtorpan. – Rád is fölvarrták a sárga csillagot. Terád is kimondták az ítéletet. Téged is meg akartak ölni, nem a hóhéraidon múlott, hogy megúsztad… És igenis. Zsidó ne legyen öngyilkos. Ennyivel tartozik annak a hatmilliónak, akit lemészároltak.
Eddig a konklúzióig jutottam Zakariás Géza bőrébe bújva, de közben szorongtam, attól féltem, hogy föltaláltam a melegvizet. Ezt ma már mindenki tudja, ez nem fölfedezés.
Csakhogy mire elkészültem a regénnyel, 1990-re, kiderült, hogy a probléma újra fájdalmasan aktuális, a magyar antiszemitizmus szédületes tempóban éledt újjá, és az addig lapuló nácik elővették az ágyneműtartóból a nyilas zászlót, és meglobogtatták a rendszerváltás szabad szellőjének első fuvallatában.
Az életveszélyes, múltba néző szimbolika, a Horthy-kultusz már közvetlenül a rendszerváltás után újra éledt. Antall József miniszterelnöksége alatt hazahozatták az ország-veszejtő Horthy Miklós őfőméltósága hamvait, és a családi birtokon a magyar állam és a kormányzat könnyes asszisztenciája mellett ünnepélyesen magyar földbe helyezték, ezzel rehabilitálva a véres-szennyes és végül a Szálasi tömeggyilkos hordáinak haláltáncos orgiájában végződő Horthy-korszakot.
Miért? Mert Horthy a nép körében még mindig, fél századdal szégyenletes országlása után is népszerű volt. Mert Horthy nevével még mindig szavazatokat remélt szerezni az uralkodó jobboldali koalíció.
A magyar demokratáknak és a liberálisoknak szent haraggal kellett volna miszlikre verni a hazahozott koporsót, fölrobbantani Kenderesen a tömeggyilkos ravatalát. Ezzel szemben a doktriner, schöngeist liberálisok, a kisjánosok és fodorgáborok a szólásszabadság nevében pátyolgatták, ringatták az újjászületett nácizmus bölcsőjét azon az alapon, hogy egy egészséges társadalom úgyis kiveti magából a vicsorító ordas eszméket. Egészséges társadalom? Itt, ahol sem a zsigeri antiszemitizmussal, sem a klerikális feudalizmussal, sem a nyílt nácizmussal, sem a lelkesen halálba küldött zsidó-magyarok hulláinak barna füstfelhőivel, sem a szocialista humanizmust a véres, bolsevista despotizmussal összemosó karrierista álkommunisták sunyi vétkeivel nem bírtak a népek szembenézni soha!
A szocialisták is finoman kerülték a konfrontációt a nyilas lelkű tömegekkel, mert a parlamenti pluralizmus nekik is a szavazatmaximálásról szólt, és nem a demokratikus jogállamról, amely meg is képes védeni a demokrácia szabadságeszméit. Hányszor leírtuk, hogy weimarizálódunk, nem csak én – hiába.
Az elbutított, jobboldali, magyarkodó lumpen tömeg mellett a cinikus és nihilista, liberális demokrata elitnek se volt sem emberi, sem erkölcsi ereje ahhoz, hogy a szimbolista tébolynak – ami a rendszerváltás után ott kezdődött, amikor a harmadik köztársaság címeréül megszavazták a koronás címert a Kossuth címer helyett –, az útjába álljon. Nem számolta föl a két világháború közötti feudál-fasiszta Horthy diktatúra elfogadhatatlan ideológiáját, az idiótán anakronisztikus Szent Korona-tant, és az öntelt, pöffeszkedő magyarkodást, a történelmi hazugságokat és illúziókat. Nem tagadta meg mindazt, ami alkalmassá tette a közéletet arra, hogy egy nevetséges, populista pojácának bedőljön, aki ugyanazokkal az ordas eszmékkel vette palira az egész nemzetet, mint szellemi elődje, vitéz nagybányai Horthy Miklós. És a sok kiváló magyar esztéta, ifjúságunk elméjét pallérozó egyetemi tanár között egy sem akadt, aki idejében elkiáltotta volna magát, hogy a szimbólumoknak félelmetes tömeghatása van ám! Egy jól eltalált szimbólum sok ezer oldal logikus érveléssel fölér!
Így jutottunk oda, hogy engem, a zsidót, majd megvéd Orbán Viktor.
De én nem kértem belőle!
Én zsidó létemre is magyar voltam, és csak annyi védelemre tartottam igényt, amennyi a magyar földön minden magyar embert megillet. De az ország teljhatalmú ura a zsidókat nem nézi magyarnak. A Mazsihisznek írt levelében úgy fogalmazott, hogy: “remélem, hogy hazánk német megszállásának 70. évfordulója jó alkalom arra, hogy az Önök közösségének veszteségeit elismerő, fájdalmukban osztozó, jóakaratú emberek fontos és közös lépést tegyenek a tisztelet kultúrájának irányába”.
Én nem tartoztam soha a Mazsihisz közösségéhez! Engem nem képviselt a Mazsihisz. A Mazsihisz ugyanolyan, mint a Hit Gyülekezete, mert ugyanolyan viszonyban áll a klerikál-fasiszta etno-nacionalista kormányzattal. Vagyis meg van véve! Én félmillió magyarról beszélek, akik zsidó vallásúak, vagy zsidó eredetűen voltak. Ők az én veszteségem. És ők lennének az ország vesztesége is, ha az Orbán banda a Mazsihisszel karöltve nem hamisítaná meg a történelmet.
Ennek a bandának a meggyilkolt Radnóti Miklós, Szerb Antal, Sárközi György, Rejtő Jenő, Petschauer Attila, Gelléri Andor Endre, Richter Gedeon, Mauthner Nándor és még sorolhatnám, nem volt magyar? Az ő haláluk nem a magyar nemzet, csak a Mazsihisz közösségének a vesztesége?!
A zsidó diaszpóra (kevés kivétellel) a világon mindenütt kettős identitású. A német vagy a francia, az amerikai vagy a kanadai zsidó is. Ahogy az Egyesült Államokban élő fekete nem más, mint afroamerikai, vagyis afrikai eredetű amerikai, úgy az ott élő zsidó amerikai zsidó, vagyis zsidó eredetű amerikai. Egyetlen amerikai zsidó sem tűrné, hogy valaki az amerikai mivoltát megkérdőjelezze. A többi diaszpórában élő zsidó helyzete ezzel analóg, csak az antiszemita, holokauszttagadó magyarok merészelik azt állítani, hogy a magyarországi zsidó nem magyar zsidó (vagy zsidó magyar), hanem “valami idegen”.
És ezzel a rendszerváltás pillanatában kellett újra szembenéznem. Elrabolták tőlem a magyarságomat, amit én nem ingyen kaptam, hanem vállaltam, de nem csak tőlem, minden magyar zsidótól. Amikor megnyílt volna az út a szabad világ felé, itt elkezdett visszafelé folyni a Duna, a természet törvényeit meghazudtolva visszafordult az irreverzibilis idő. Ehhez elvtelenül, lapítva asszisztált a magát demokratának hazudó politikai baloldal, a szocialisták éppúgy, mint a liberálisok, hogy véletlenül se kelljen szembekerülniük a rasszizmustól fertőzött magyar választópolgárok tömegeivel. Így jutottunk oda, hogy ma a Mazsihisz, vagyis Orbán Viktor dísz-zsidói képviselik a magyar zsidóságot.
Az antiszemitizmus nem önmagáért való, a zsidógyűlölet a zsidóság képében mindent támad, ami haladó, ami nem hamis mítosz, hanem egzakt tudomány, ami túl akar lépni a feudalizmuson, ami csatlakozni akar a civilizált világhoz, a main stream-hez, ami ki akarja emelni a sárból, a porból, a tekintélyuralom erkölcsi fertőjéből, a szentté avatott maffiózók kezétől gerjesztett és tartósított nyomorúságból az országot, ezért az orbáni despotizmusnak legszervesebb lényege.
Hányszor leírtam, hogy nincs két ellenkező előjelű, de egyenlő értékű, párhuzamos élményközösség! Hogy a gyilkosok utódait nem lehet összemosni az áldoztok utódaival. Hogy a krematóriumok tüzénél nem lehet cigarettára gyújtani, hogy nem holokausztok voltak, hanem csak egyetlen holokauszt volt, hogy a bolsevisták nem népet irtottak, hanem a rendszerük ellenségeit (sokszor csak ellenségnek kikiáltott ártatlanokat, de akkor sem népet), a Gulágon nem működött mérnökök által, tudományosan megtervezett ipari jellegű emberirtás, a Gulágra nem hurcoltak csecsemőket és megrokkant aggastyánokat, az egy másik téboly, másik égbekiáltó aljasság volt, de nem a mérleg másik serpenyője.
Azt a magasszárú cipőt az unoka fűzte ki
a nagyanyja elé guggolva,
ő maga csak aztán lépett ki a gyerekcipőből
harisnyás lábbal a jeges hóba –,
mögöttük az Almássy-téri Nagy Jani géppisztollyal
– a tárat életében először lőtte ki –,
majd mikor a bukó testeket a zajló Duna már elvitte,
Jani ott állt, hogy ő tette?
Az élet ennyi? Nem hitte volna.
(Mezei András)
A problémát annak a kínos, de ugyanakkor nagy ígéretet rejtő pillanatnak a lehetősége okozza, amikor a Dunába lőtt nagymama véletlenül életben maradt másik unokája találkozik a nyilas gyilkos (akit az égvilágon senki nem kényszerített!), az Almássy-téri Nagy Jani unokájával, és megpróbálnak egymás szemébe nézni.
Ennek a pillanatnak a lehetőségétől akarják a mai történelemhamísítók megfosztani a zsidó és a nem-zsidó magyarokat. Pedig ez a pillanat, a szembenézés pillanata az egyetlen, ami elhozhatja erre a véres földre a megváltást és – talán a harmóniát.
Kanadaban elek 67 ota. A magyarsagom mar regen megfekudte a gyomromat. Papiron kanadai vagyok. De mar nem tartozok egy nephez sem. A Fold polgara lettem. Nincsenek ellensegeim, csak nagyon ostoba emberek vannak.
Gratulalok az irashoz!
Ez a Széchenyi tévedés nagyon tartja magát!
Egy Széchenyiről írott műben adják a szájába. (Google..)
Kedves Kertész Ákos! Én anno könyveit olvasva nem tudtam, hogy zsidó. Igazából ma sem kellene, hogy tudjam. Magyarul írt, tehetséges magyar író, aki gazdagította olvasói lelkét.
Én ateista vagyok, de nem bánom, hogy nejem templomjáró. Az embereknek joguk van hitükhöz, ha az nem káros más emberekre.
Sokat töprengtem, főleg olvasmány élményeim alapján, mitől van ez a zsidógyűlölet?
Már az Aranybullában is korlátozták a zsidók jogait!
Nos azt hiszem rájöttem: a magyar ember alapvetően lusta (nyilván a többség), szeretne jó életet, vagyont, de kevés energia befektetéssel.
Ezenkívül közismert, hogy a magyar emberek a legkevésbé kooperatívak, képtelenek egy közös célért összefogni, együttműködni.
Kezdhetném a mohácsi csatavesztés elemzésével, és a sor nagy eseményekben is beigazolódik.
A zsidók szorgalmasak, kitartóak, képesek akár önsanyargatóan is sokat tanulni, küzdeni, hogy céljaikat elérjék. A zsidók az egész világon támogatják egymást, kooperatívak, s mindezek miatt az átlagnál sikeresebbek.
Nos a mucsai patópálok meg irigykednek, miért van azoknak, nekem meg nincs?
.
Egy volt egyetemi évfolyamtársam felesége nyugdíjasként zsidó tanulmányokat folytat (nem tudom jól fogalmazom-e meg ezt?), Izraelbe készül tanulni, élni, mert megtapasztalta a zsidó közösség összetartását, valóságos egymás iránti szeretetét, tiszteletét, amit sajnos itt Magyarországon nem tudott eddig megélni, csak a marakodást, a sunyiságot, stb…
Kedves Akos!
.
Szeretnem megnyugtatni, hogy ebben az orszagban romai katolikusnak szuletett, ezer evre visszamenoleg igazolt szinmagyarnak lenni is epp olyan nyomaszto es abszurd, mint zsidonak.
.
Alapvetoen itt arrol van szo, az orszag undort kelt mindenkiben, aki valaha tanult tortenelmet, beszel nyelveket, netan meg az IQ-ja is kb. 3x-osa a magyar talajkozeli atlagnak.
.
Sot, kicsit abszurdan hangzik, de tovabbmegyek: nekunk sokkal nehezebb boldogulni kulfoldon, mert mig a zsidokat a vilag barmely orszagaban osszetarto, szeretetteli zsidok varjak meleg olelessel, addig minket semmi ilyesmi nem var.
.
Amit viszonyt nyilt forrasokbol megertettem a zsidosaggal kapcsolatban attol tenyleg csak megrokonyodni tudtam, mint romai katolikus kereszteny, roviden:
- Mar Jezust sem zsidok feszittetek meg, nem volt semmifele Husveti kegyelemgyakorlas, nem volt semmifele hatarozatlan Pilatus. A tenyek ezek: Pilatus volt a legverskezubb romai helytarto, irasok bizonyitjak, hogy olyan kegyetlen volt, hogy Romanak vissza kellett vonnia par provinciabol, mielott Jeruzsalembe helyeztek. A Bibliaba ez a zsidokat bajbahozo resz Romaban kerult be tobb szaz evvel Krisztus utan, romai nyomasra.
- Az olaszok mar a nagy pestisjarvany idejen is a zsidokat okoltak a jarvany terjeszteseert, holott a sajat hajoikrol kiszokott patkanyok okoztak, mar akkor teljesen hiaba gettositottak.
.
Es, hogy egy nepet ilyen otvar hazugsagokkal meg lehet belyegezni? Na ez mutatja, hogy az emberiseg csak egy tevedes.
.
Mas: 2011-ben taxival utaztam, a taxis beszedebol enyhe jobbos elhajlasra kovetkeztettem, megkertem hat, hogy eseljen mar az edesapja II. Vilaghaborus dolgairol, mit hallott, milyen volt a magyar zsidosag. Egyetlen dolgot tudott elmondani: videken a foldmuvesek tomott sorokban tobbszorosen tolongva jelentkeztek be a zsido gazdaghoz beresnek, mert a zsido tisztesseggel fizetett, mig a magyar gazdak utottek-vertek es megloptak a bereseiket.
.
Nos, ennyi, igy hirtelen. Illetve termeszetesen nagyon orulok, hogy megtalalta a bekejet, sose banja, ha ezt az orszagot elfelejti, max. azt banhatja, hogy nem 30 evvel korabban dontott a tavozas mellett.
Ahogyan én halottam a Turáni átok legendáját, kicsivel több mint ezer éves. Még valahol az Ural könyékén összeültek a magyar törzsek sámánjai. Megállapították, hogy ez a nép egy rossz természetű nép. Állandóan viszálykodnak egymással és a környező népekkel, az állandó széthúzás, a marakodás, az ellenségeskedés a jellemző rájuk.
.
Ezért átkozták meg a magyarokat. Az átok ezer évre szólt. Abban bíztak, hogy ennyi idő elég lesz a magyar népnek, hogy levetkőzze rossz természetét, és békésen éljen egymással, a környezetével és mindenki mással.
.
Úgy látom, hogy a sámánok nagyon optimisták voltak ezzel az ezer évvel. Ide több idő kell, sokkal több idő, talán az idők végtelenségéig.
.
Ezek szerint nem vagyok értelmiségi.
oldster: Barcsak egy atokra lehetne fogni. Igazsag szerint ez az orszag eleve bunben fogant, mas, nem harci nepek lemeszarlasaval szerzett maganak hazat. Azota egyetlen pozitivan ertekelheto mozdulat itt nem volt, mindig a vesztes, szegyenletes, szelsoseges oldalon alltunk, mindig vesztettunk. Valahogy ez egy ilyen orszag: mindent megtesz azert, hogy ha egy kicsit is masmilyen polgar szuletik benne, akkor az nagyon konturosan erezze, hogy milyen atkozottul rossz itt, es a tudasat, tehetseget, emberseget feltetlen mas nemzetnek adja.
.
Turani atok? Lehet. Ostoba magyar? Biztos.
Kedves Kertész Ákos Úr!
Az a bizonyos írása, amelyért “kiátkozták” bevallom engem is megbotránkoztatott. Akkor, amikor megírta és megjelent ezeken a lapokon. Azóta elég sok víz lwefolyt a Dunán és KÉNYTELEN voltam megérteni, hogy igaza volt, jogos “kritika” volt mindaz, amit akkor leírt.
Mégis, a publicisztikái közül ez az írása hatott el a szívemig. Minden szavával. Jó, nagyon jó, hogy ísmét ír. Tegye ezt gyakrabban is.
A monoteizmust nem biztos, hogy a zsidók találták ki, de a kereszténység átvette és örökségeként ápolja az Ó-Testamentumot. A 10 parancsolatnak voltak azért előzményei (Pl. Hamurappi törvénykönyvében, de a legtisztább és azóta is változatlanul vallott, a mai jogállamok alapját jelentő 10 parancsolatot bizony a zsidóktól kaptuk. Nem említem itt, hogy Jézus Krisztus is zsidónak született és azt (is) hirdette, hogy nem a Törvény megváltoztatására, hanem annak a betöltésére. Azt kevesebben említik, hogy a kereszténység TEOLÓGIÁJÁT tulajdonképpen a zsidónak született Pál apostol dolgozta ki és hirdette meg. Ön ezt meg sem említette, mert annyi más okot említett már.
Nem volt még nép, amely annyi üldöztetést és szenvedést ért meg az EGÉSZ történelme során, mint a zsidó nép. Én megértem, hiszem és elfogadom, hogy az Egy Isten választott népe épp a zsidóság (bár ezt is lehetne pontosítani) de ezzel a hittel együtt elfogadom azt is, hogy Isten megátkozta a zsidónépet. A Világ uraivá tette őket (hitből elfogadom), de ugyanakkor szét is szórta őket a Világban az átok részeként.
Be KELL látnunk és elfogadnunk, hogy mindazok a tudósok és művészek, akik zsidó származásúak voltak (mint pl. Neumann János is, akire és akikre magyar tudósokként büszkék vagyunk), nem “csak magyarok, hanem Zsidó származásúak is voltak. No és? Tagadjuk meg őket úgy, mint a szélsőségesek Kertész Imrét megadták? Miért jó az nekünk, hogy akkor most nincs magyar irodalmi Nobel díjasunk?
Kertész Ákosnak ez az írása a szívem mélyéig megérintett, bár – mint említettem is – nem minden állításával tudok egyetérteni,
Írjon még ilyeneket! Keserű, de hatásos tanítások ezek.
Kedves Ákos!
Köszönöm! 1993-ban jöttem el Magyarországról, mert már akkor éreztem, hogy mind az ami ott zajlik, csak a jelenlegi helyzetbe torkolhat. Egy generáció választ el minket, én nem éltem át a holokausztot, én már csak a túlélők leszármazottja vagyok, de a magyarság, és a zsidóságtudatom ugyan úgy működik, mint az öné. Az érzéseink azonosak! Eljöttem, mert képtelennek éreztem magam, hogy átéljem mind azt, amit a szüleimtől, csak hallomásból ismerek, de magammal hoztam a könyvtáramat! Radnótit, Petőfit, Aranyt, Eszterházyt, és a két Kertészt egyaránt. Magyar kultúrán nőttem fel, és ma is ezt tartom magaménak! Viszont mind azt, ami bennem, már több mint 20 éve kavarog, soha még hasonlóan sem lennék képes leírni, mint ahogy ön leírta ebben a cikkben.
Csak húsz éve jöttem el Magyarországról, de itt ismerek sokakat akik 60-70 éve élnek Izraelben, de ők is így érzik, és ők is képesek, még ma idős fejjel is idézni Petőfit, vagy Adyt. Furcsa ez a soha nem változó kettősség!
???@
Ha több Kertész Ákost olvasna, nem nekem kellene magyaráznom:
Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, az annyit jelent, hogy te vagy a mérce: amit magadnak nem kívánsz ne tedd a felebarátod ellen. Úgy viselkedj az embertársaiddal, amilyen viselkedést te is elvársz mástól.
Minden ember a felebarátod, vagyis még az ellenséged is, az annyit jelent, hogy az ellenségedet is ugyan azzal a mércével mérd, mint önmagadat. Ne tartsd oda a másik orcád, ez a papok hazugsága. (N.b. ők sem tartják oda…) Hanem figyeld az Írást: szemet szemért, fogat fogért. Egy fogért egy fogat és ne ezret. Egy szemért egy szemet és ne ezret. Az ellenségeddel harcolj, ne a családját, gyermekét, kutyáját gyilkold, hiszen te is ezt várod el az ellenségedtől.
Egy mércével mérj. Ez nem abszurd. Ehhez nem kell istennek lenni. Ez olyan kívánság, ami teljesíthető. Persze ez azt is jelenti, ha rád karddal támadnak, jogod van kardot rántani, ha ágyúval, jogod van ágyúval visszalőni.
Ezt Kertész Ákos sokszor és sok helyen leírta már.
Edit@
Varietas delectat, a változatosság gyönyörködtet. Csodálatos dolog, Isten (vagy a természet) ajándéka, hogy olyan sok nép, és etnikum van, hogy az ember olyan sokféle. Nem kell vaknak lenni, csak éppen gyűlölet helyett örülni kell a másságnak. Mert gyönyörű!
És akkor világos, hogy mindenekelőtt ember vagyok. És egy csomó fontos emberi tulajdonságom van, és csak a tizenötödik szempont, hogy fehér vagyok vagy fekete, zsidó, cigány, sváb, filippinó, kínaí, magyar vagy román, vagy egyszerre magyar is, román is, zsidó is meg még német is. Ezeket nem letagadni kell, csak tilos túlhangsúlyozni. Huszadrangú kérdések. Ha idáig jutnánk egyszer, sokkal boldogabbak lehetnénk.
Az meg szörnyű tragédia, hogy mindez 2014. Magyarországának hottentottául van.
nos, akinek hánytatóra van szüksége, az látogasson el ide:
http://mandiner.hu/cikk/20140129_kertesz_akos_az_elet_ennyi_nem_hitte_volna#2664761
a hozzászólásokból jól látható, hogy “Halál-tó marad Magyarország”
Kertész Ákos fájdalmasan szép, minden szavában igaz írása [@lehar] engem is meghatott. Köszenet érte.
Köszönet a kommenteleknőknek is értelmes/érzelmes hozzászóllásaikért.
Na és köszönet az Amerikai Népszavának, hogy az ilyen értelmes és érzelmes, igaz írásoknak tered ad.
Az AN manapság a szabadság egyik fontos szigete.
Kedves Ákos!
Én Önnel ellentétben már nem érzem magyarnak magamat. Azt az országot amely saját polgárait vallása, származása miatt képes halálba küldeni önként és dalolva, nem tekintem szülőhazámnak. Azt az országot amely ma is megtenné ugyanezt, nem tekintem hazámnak. Véletlenül pottyantam arra a helyre. Zsidó vagyok és nem magyar.
Drága Kertész Úr! Egyre jobban hiányolom akkor ki nem használt kutyasétáltatós találkozásainkat. És ahogy Kellér Dezső mentegetőzött: Itthon maradni, ahhoz is kellett egy kis bátorság.
Semagyar
.
Ahol születtem, ott zsidónak mondtak,
és ahol élek, ott magyar vagyok.
Ahol születtem magyar nem lehettem,
mert felmenőim sem voltak magyarok.
.
Itt ahol élek, minden rendben lenne
papír szerint, apám s anyám után,
s vallásom végett is. De mégis,
magyarnak mondanak az első szó után.
.
Mert vájt fülükkel hallják, hogy dalolva
mondom az ősi héber szavakat,
és nem tudom kiejteni a chaf-ot,
és nem hallom meg az áin-okat.
.
Végtére is, már nem tudom mi volnék,
akárhol is, és mégis csak zavar,
hogy felfogás tesz örök hontalanná.
Itt sem zsidó és ott sem magyar.
A turáni átok finn változata:
.
Mikor a finnugor törzsek keletről nyugat felé vándoroltak, új hazát kerestek, valahol a nagy orosz-ukrán síkságon elérkeztek egy pici kőrakáshoz. A kőrakásból egy magas rúd állt ki, a végén irányjelző tábla.
A tábla észak – északnyugat felé mutatott, skandinávia irányába. Rajta felirat: “Erre kell menni az új hazába.”
Aki tudott olvasni, az arra ment.
Éva Benay,
Attól tartok, nem kell sokat várnod, hamar viszontláthatod gyermekkori barátaidat. Pörkölde már rég nincs (parkoló lett), lesz helyette tengerpart vagy sivatag.
Hasznos és nagyon igaz írás !
Kedves Kertész Ákos! Én szerencsére még nem éltem a háborús időkben (úgy is mondhatnám, hogy az előző rendszerben szocializálódtam), de amit az iskola, és az élet iskolája megtanított nekem/nekünk, azt most itt látom leírva Ön által, azzal mélységesen egyetértve.
Sok vers, próza, sok film töredéke jutott hirtelen eszembe, a szívem összeszorult, majd haragos indulat fogott el, aztán meg szégyelltem, hogy magyar vagyok. Pedig talán nem kellene. Higgyék el, nagyon sokan vagyunk, akik nem felejtünk, várunk a megfelelő pillanatra, hogy ezt a szennyet lemossuk. Sajnos nincs olyan erő ma hazánkban, akit ne a meggazdagodás, a hatalmi pozíció megszerzése vezérelne. Ebből következik, hogy nem szólítják meg a “hallgató” tömeget. Mi azonban tesszük a dolgunkat, jól lehet, ez a folyamat lassabban vezet eredményre.
Efraim Arie Staub
2014. január 30. csütörtök
07:31
Ahol most élsz, valószínűleg az igazi hazád az. Az, hogy magyarnak mondanak csak arra utal ahol megláttad a napvilágot.
Már nem tudom ki vagyok.Magyarként szégyellem magam,és büszke is vagyok Kertész Ákosra.Imrére, Radnótira,Szerb Antalra,József Attilára és sorolhatnám.Nem tudom hol rontottunk el mindent? A gyávaság a legnagyobb bűn.Nagyon ,nagyon örülök a cikknek,mert kényszerít ,hogy szembenézzek dolgainkkal.Nem engedi,hogy lapuljunk,felejtsünk.úgy tegyünk mintha rendbe lennének dolgaink.Ideje van a szembenézésnek,a felelősség- vállalásnak.ideje kimondani,mikor,hol és miben vétkeztünk.Köszönöm.
Kedves Oldberg, amit írtam azok nem papok, hanem Jézus szavai, amit a Máté 5. fejezetében olvashatsz. Csak egy részlet belőle 38-44-ig:
Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. És aki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És aki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.
.
Ki tudja ezt a maga erejéből megcselekedni? És a “keresztény” vallásos családokban arra próbálják nevelni a gyerekeket, hogy legyenek JÓK. Ahogy az ismert könyv címében van: “Légy jó mindhalálig” , holott Jézus maga mondja, hogy senki sem jó, csak egy, az Isten. És ez, a lehetetlen kívánása, tönkre teszi a megváltatlan embert.
Igazolás az álláspontomról a nol.hu-n egy hozzászólótól:
“citrom8844 | 2014. január 29. | 22:59:14
deblajos | 2014. január 29. | 22:52:12
A zsidók nem magyarok, mert olyan etnokultúrájuk van amilyen a magyaroknak nincs és viszont. A palesztinok viszont az izraeliek honfitársai. Ha pedig valami a magát a közelkelet egyetlen demokráciájában megengedett, akkor ugyanazt Magyarországon sincs joguk kifogásolni. Nincs kettősmérce.
Az pedig nem eszement dolog hogy mindegyik népfajnak legyen kitermelve értelmiségi osztálya, ezért van Amerikában a n.é.g.e.r.e.k.n.e.k a számarányuknak megfelelő egyetemi hely fenntartva, amit zsidók nem foglalhatnak el előlük.”
Nos ameddíg ilyen kétlábúak vannak orkbanisztában addíg ne várjon hazaszeretetet (?) bárki is.
Talán még annyit, hogy ezt a nácit nem is törlik az ottani adminok. Ráday Mihály írásánál van.
Nincs felmentés!!!!
Újhorthyzmus Krisztus után a 3. évezredben?!
Tecccccceenének inkább emlékezni:
Teleki Pál miniszterelnök búcsúlevele Horthy Miklóshoz; 1941. április 3-án a kora hajnali órákban, röviddel öngyilkossága előtt:
“Főméltóságú Úr!
Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.
A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.
Nem tartottalak vissza.
Bűnös vagyok. Teleki Pál
1941. ápr. 3.”
Végtelen (minusz 1*) életünk soràn valamennyi lény volt màr egyik vagy màsik életünkben az anyànk – így hangzik a buddhista tanítàs. Nem tulajdonít neki jelentôséget , hogy most épp milyen “nép fiaként” születtünk, sôt, a fent említett mondat következményeként minden lényben, emberben, àllatban , pokollakóban, félistenben, istenben ( dévàban ) az édesanyjàt tiszteli.
Badarsàg vagy sem, de lenne-e hàború, viszàly, éhínség ha mindenki így gondolkodna ?
És azal együtt, hogy milliónyi születésrôl beszél Buddha, azt is hozzàteszi : az emberi születés nagyon-nagyon-nagyon ritka, úgy kellene rà tekinteni, mintha csak ez az egy lenne és sokkal jobban megbecsülni, jobban gazdàlkodni vele.
*azért minusz 1, mert egyszer mégiscsak elérjük a teljes megvilàgosodàst….
Ne némuljon el, kedves Kertész Ákos !
Kedves ??? !
Mi az egzakt, valódi, tudományos bizonyítéka annak, hogy amit Máté leírt, azt csakugyan a názáreti Jézus mondta?
A létező u.n. evangéliumok közül a római egyház négyet kanonizált. Közülük egyedül János volt jelen – állítólag.
Tudományos értelemben ezek az írások forrásmunkának nem tekinthetők.
Kedves Oldberg,
Ilyen kanonizálási dolgokba én nem mennék bele, de biztos van itt olyan aki ért ehhez.
De, mi az egzakt bizonyítéka annak, hogy Mózes ott állt a csipkebokor előtt és az nem égett el, vagy hogy a kőtáblát az Úr az ujjával írta, és sorolhatnám a végtelenségig?
“Tudományos értelemben ezek az írások forrásmunkának nem tekinthetők.”
Attól függ, mit kutatunk.
“Kertész Ákos nyílt levele az Amerikai Népszavához” immáron
a második helyre szorult a legolvasottabb írások listáján!
Ímé az első,itt fentebb olvasható!
Kedves Kertész Ákos!
Magyar, r. katolikus családba születtem. Őseim között volt magyar, székely, sváb, osztrák stb.stb. Mint a legtöbb magyar családban. A nevem Orbán, Erdélyből származik. Nekem Felcsúthoz csak annyi közöm van, hogy ott voltam katona… Anyám Tenczer, nagyanyáim Knittelhoffer, és Bognár. Neveltetésemben soha nem volt jellemző a másság alá- lebecsülése, annál inkább megismerése. Felcseperedve a véleményét őszintén kimondó, közösségi emberré nevelődtem. Ha társaságomban valaki “cigányozott”, akkor én cigány lettem azonnal, s megpróbáltam a beszélgetést nyugodt mederben folytatni. Ha valaki “románozott” akkor román lettem, ha valaki “szlovákozott akkor pedig szlovák.
Most sorait olvasva az első pillanattól zsidónak érzem magam, és ez az érzés ráadásul büszkévé is tesz. Igyekszem a jövőben is úgy élni, hogy a cigányok, románok, szlovákok, zsidók (stb.) is büszkék lehessenek rám, s hogy közéjük tartozhassak. És újra becsületet szerezhessek az Orbán névnek.
Dédnagyanyám, Gács Katalin
.
Gács Katalin, dédnagyanyám
Nevelte a gyermekét és
Nem felejtett imádkozni,
Ha megtörte a kenyerét.
.
Gács Katalin dédnagyanyám,
Unokáját szerette,
Anyja helyett, ki korán meghalt,
Szeretettel nevelte.
.
Gács Katalin, dédnagyanyám
Kilencvennégy évet élt.
Semmit nem kért, kapott ingyen,
Megdolgozott mindenért.
.
Gács Katalin dédanyámat,
Eddig példa nem akadt,
Több százezred sorstársával
Messze vitte egy vonat.
.
Gács Katalin, dédnagyanyám
Négy nap állva utazott.
Kibírta, hogy megláthassa
Mengelét és Auschwitzot.
.
Gács Katalin, dédnagyanyám
Még aznap a mennybe ment,
Jobban érzi ott fenn magát,
Nem zsidóznak odafent!
.
Gács Katalin dédanyámnak
Azért e végzet jutott,
Mert akkoriban a földre hozták
„Jó emberek” a poklot!
.
Hatvanhat év múlt az óta,
De a pokol itt maradt,
Nem néztek a bűnnel szembe,
Minden a régi maradt!
.
A düh szavai újra szólnak,
Gyűlölnek, mint hajdanán,
Mit tehetünk, mondd meg kérlek,
Gács Katalin, dédanyám!
.
Kedves Kertész Ákos! Én ezt fűzöm hozzá. Egyébként minden szavával egyetértek és egyetértettem.
Talán még annyit, hogy ezt a nácit nem is törlik az ottani adminok. Ráday Mihály írásánál van.
olvassák -kattintanak a fajtestvérek- reklámbevétel.
osztjónapot.
Kedves Mist!
Kérem, hogy nézze meg a Kasztner gyilkosság c. dokumentumfilmet és akkor kap egy kis ízlítőt a zsidók összetartásáról. Amúgy nekem is az volt a véleményem ami az Öné, de a filmben látottak után meginogtam. A véleményem az, hogy minden vallásban, fajban, népben vannak rossz és jó emberek. Ez nem faji kérdés.
Canada sokunknak adott uj hazat, Kedves Akos remelem sok irasodat fogjuk osvasni a jovoben. Irasodat megosztom a http://www.canadahun.com olvasoival is.
Koszonjuk!
Orbán Gábor: Első osztályú hozzászólás! Magam is hasonlóképp érzek.
megpróbáltam reagálni egy cikre a Magyar Hirlapba.
Veszélyben a Székely Szabadság Napja
- 2014. január 29., szerda
Izsák Balázs szerint a gyülekezési jog nem jóváhagyáshoz kötött
Valentin Bretfelelan marosvásárhelyi rendőrparancsnok szerint egyáltalán nem biztos, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) ismét megtarthatja március 10-én a Székely szabadság napját Marosvásárhelyen.
Hozzászólások:
hangya4567
-
2014. január 29., szerda, 12:31
#1735879
Rohadjanak meg a cig.román kommunista politikusok! Elvtársak! Lesz ez még így se nektek, ha a magyar nép öntudatra ébred! Márpedig ébred! Csak vigyázzatok!
válasz
cselo01
-
2014. január 29., szerda, 13:15
#1735896
Nem az a baj, hogy a székelyek az autonómiáért tüntetnek. Az a baj, hogy a tetttvess oláhok mit keresnek Székelyföldön? Menjenek haza Oláhországba és ott tépjék a lepcses szájukat!
válasz
Agria48
-
2014. január 29., szerda, 14:23
#1735941
ez egy válasz erre: #1735896
Oláhország kicsi volt.-A sok tetű már nem fért el benne.
Nem hagyják a székelyeket békén.-Direkt csinálják ezt velük,a saját földjükön.
Az, átoksori kísértetek nem nyugszanak ott sem.
válasz
há-borgo
-
2014. január 29., szerda, 17:53
#1736139
Reszketnek a “hős” oláhok!
…a tolvaj szindróma ( ez egy “betegség” – a tolvaj mindig reszket, ideges ) nem múlik! Nehéz az oláhoknak ezzel a “betegséggel” együtt élni…( talán még a saját árnyékuktól is megijednek!!.. a hősök! )
válasz
sahar
-
2014. január 30., csütörtök, 9:03
#1736417
Riadó, mindenki fegyverbe, induljon a CÖFike azonnal vonuljon Erdélybe mert a testvéreink bajba kerültek. Mert mi megvédünk minden arra érdemes testvért a vérünk által is.
válasz
kalman44
-
2014. január 30., csütörtök, 15:32
#1736717
SWahar – jobb ha otthon maradna.
válasz
janosik
-
2014. január 30., csütörtök, 18:40
#1736917
1.rész.
Román magyarok. Nehagyjátok hogy a piszkos politika,-fóleg a magyar mostani politikai vezetés áldozatai legyetek.DE EZ VONATKOZIK A TI ROMMAGYAR POLITIKUSAITOKRA IS-TÓKÉS ÉS A TOBBIEK.Ha nem tetszik ahogy van nálatok,ha tényleg uldoznek a románok- amit nemhiszek- ,miért nem mentek haza? A papirjaitok már megnannak,.igaz? Nemértitek hogy csak figurák vagytok a sakktáblán? Ezek csak a saját érdekuket nézik,hogy ott lehessenek a hatalomnál,a EU -ba,a parlamentbe,a városok,faluk vezetésébe.
válasz
janosik
-
2014. január 30., csütörtök, 18:45
#1736923
2.rész —
Koll hozzá nekik egy csekélység-titeket meghujíteni,álmodozzatok valamiért-autonómiaért.Fogadok,hogy a emberek 99% azt se tudja mi az.Fogalma se van hogy miért lenne jobb az mind ami most van.De nemtudja a pap se,hidd el.De tud két dolgot:ott akar maradni a EU PARLAMENTBE,jólélni, és játszani hogy titekért harcol. De erre kollenek a statiszták,ezek ti vagytok. Értsétek meg-Romániába,Slovákiába-sehol- semilyen urugyel nemlehet viszzaálani a úgynevezett Nagy Magyarországot. Ez a játék a autonómiára csak szemfényvesztés,de eztet tudják jól a tótok,a rácok,a szórostalpúak,és ti a bábuk nehogy majd egyszer újra ráfuzessetek. A vezérek majd elszaladnak Svajcba a millióikhoz.
válasz
janosik
-
2014. január 30., csütörtök, 20:25
#1737029
3.rész.
Nemengedte meg a cenzor,álítolag nemmegendett szavakat használtam. NEMIGAZ_HAZUDIK:
válasz
janosik
-
2014. január 30., csütörtök, 21:11
#1737060
Lekozlom a interneten,hogy milyen cenzúra van a Magyar Hirlap online-ba.Megírom a Amerikai Magyar Népszava-ba.lekozlom hogy mit írtam,van e ott olyan szó ami nincsen megengedve,vagy vulgáris.Szégyeljétek magatokat.
És itt van az a szoveg amit nemengedtek át: mert tiltott szavakat tartalmazott: a Magyar Hirlap szerint.. Szégyen gyalázat hogy létezik ilyen lap.
Ha azzal hujítenek titeket,hogy máshol is van autonómia,elfelejtik megmondani,hogy ott a torténelmi viszonyok is másképp alakultak. Igen,van autonómia,Spanyoloknál-,Katalánoknál,Baszkok is szeretnék, és még sok helyen máshol is van, és sok helyen máshol nincsen,és nem is leszz. És ez a ti esetek is.Ha valaki legkozelebb azzal butít hogy ott is van,akkor kérdezzétek meg tóle hogy akkor amott miért nincs? Csak anyit mondok végezetul,hogy ha soha nemkapnak a határontúli magyarok autonómiát akkor csak a nagyon régi,de ahogy látszik a mostani is,nagyon roszz magyar politikának koszonhetik.Ami talán ebbe a legroszabb,az a teljes magyar torténelem elhamisítása. Erról most nem foglalkozok részletessebben, de most is jelenleg az folyik-a 2 V..háború a Horthy korszak,és a magyarok tisztáramosása. Saját magukat valamiért- ki tudja miért- nagyon nagyra tartják,másokat lenéznek,sok évtizedeken át és ez kihozta a eredményt:a oszzes szomszéd nép nemszereti a magyart,tehát sose adnak neki autonómiát.
Lehet ennel pontosabban es oszintebben irni? Aligha.
A magyar “nemzet”(?) pedig szepen, csendben, egyre sotetebb elmevel sullyed, sullyed a semmibe. Hajra Magyarorszag, hajra magyarok…
Még csak anyit szeretnék hozzá írni, hogy ez amit én ide tettem nincsen kozvetlen kapcsolatba Kertész Ákos úr írásával.,De a hozzászólások ahhoz a cikhez amire én reagáltam, és a reakcíók erre, amiket lekopíroztam,és a Magyar Hirlap cenzúrája velem szembe,-amit abszolút nemértek- rámutatnak arra menyire igaza van neki, és milyen jól ismeri a magyarokat. Ha valaki alattvaló,ne arra haragudjon aki kimondja a igazat,de saját magára. De eztet a magyaroktól nemlehet elvárni,teljesen meg vannak hulyítve. Mindig mások a roszzak.Erre jobb kifejezés nemlétezik mind hogy alattvaló.
Kedves Kertész Ákos! Azt kívánom, hogy az Élő Isten, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, a világmindenség Teremtője vegye Önt körül az Ő végtelen kegyelmével, szeretetével és elfogadásával.
Engem még nem zsidózott le senki más, csak Izrael Istene, az egyetlen Élő, Igaz Isten. Nem tudom, hogy megérdemlem-e? Büszke vagyok rá! Szeretném, ha Ő is büszke lenne rám!
Egyébként abban az országban születtem, ahol Ön.
Tisztelettel és szeretettel egy olvasója.
::: Janosik ::: Nagyon sok kommentet lehetne idemasolni, amely az “igazmagyar” elmek pallerozottsagarol szol. A dolog vegtelenul egyszeru: az, h valaki ertelmes-e vagy sem nem magyarsag vagy zsidosag kerdese. Viszont az a teny, h valaki eleteben milyen traumak ertek es azt (!!!) hogyan dolgozta fel, alapvetoen befolyasolja gondolkodasat. Szamos ember, igy pl apam is belehalt, amikor latta a Horthy retauraciot 1991-94 korul. Elmondta elotte, h mit latott gyerekkent es fiatal felnottkent. Nem volt erdeke, h hazudjon nekem. Kertesz Akos pontosan es vilagosan ir. Neven nevezi az igazat, ez a baj a “magyaroknak”.
Ez ugyan Kertész Ákos cikk, de az AN szellemét Bartus László határozza meg.
Hogy milyen igaza van, hogy mennyire alapvető, lényeges a szemléletmódja, általános az alapállása, azt visszaigazolja az is, amit most olvastam Ari Shavit könyvében: Hazám, az ígéret földje. Izrael győzelme és tragédiája.
A magyar nyelvű kiadás (ford. Bokor Pál, Atlantic Press, 2013) 336. oldalán.
A 10. fejezetben (Béke, 1993) hosszasan elemzi a békemozgalom lényegét, erényeit és hibáit.
A 336. oldalon többek között így von erről mérleget:
“A kudarcunkat nem azok az erők okozták, melyekkel szembekerültünk, hanem a saját gyengeségünk: a józan becsületesség és a bátorság hiánya, az éretlenségünk” … “A béke megszállottainak tömege a történelmi folytonosság tapasztalatakor hátrahőkölt. Nem volt hajlandó felvállalni a tényleges felelősséget, így megmaradt a hetvenes évek tiltakozó mozgalmaként.”
Nagyon szép, gondolkodtató írás, Márai naplójában található keserű sorokkal rokonítható. Sajnos, nem azok olvassák, akiknek a legfontosabb lenne. Igaz, az ő gondolkodásmódjukat semmilyen írásmű, semmilyen érvelés nem változtatja meg, tovább dagonyáznak idióta, még a Horthy érából örökölt dogmáikban. Gratulálok ! Várjuk hasonlóan szép, gondolatokat ébresztő írásait !
Személyesen nem jelent meg Hegedűs Loránt református lelkész az ellene a botrányos november 3-i Horthy-szobor avató miatt indult fegyelmi tárgyaláson, elküldte viszont antiszemita-, és bírálóit gyalázó kirohanásokkal tűzdelt írásos vallomását.
Jakov Bok
Én boldogan élnék Kanadában. Eszembe se jutna többé ez az ország.
gyozike
“Személyesen nem jelent meg Hegedűs Loránt református lelkész az ellene a botrányos november 3-i Horthy-szobor avató miatt indult fegyelmi tárgyaláson”
.
Biztosíthatlak, Hegedűs Loránt nem százas. Akik fiatal korától kezdve ismerik, tanúsíthatják. Szerintem egyházi körökben is ismert a szemmel is látható zavarodottsága, csak ugye az apja miatt sokáig békén hagyták, de egy ideje az apja már nem él. Ideje lenne egy alapos elmeorvosi vizsgálatnak alávetni.
Mindenki jobban járna.