A Fidesz által 2010-ben létrehozott, és már az utólagos csinosítgatás időszakán is átesett, úgynevezett autokratikus rendszerrel egy igazán nagy baj van. Nevezetesen az, hogy a demokratikus oldalnak nevezett politikai mezőny korábbi jóslatai ellenére Orbán rendszere mindinkább stabilnak tűnik, és nagyon közel áll ahhoz, hogy 2014-ben megismételje az akár elsöprő választási győzelmet. Erre a helyzetre persze csak egy válasz lehetséges, az ellenzéknek fel kell pörgetnie magát, és ami még lehetséges a jövő évi választásokig, azt meg kell tennie. Ez pedig nem kevés, sok-sok elvesztegetett hónapot, ha nem évet kell röpke negyedév alatt pótolnia. A teendők nagy része abban merülhet ki, hogy valamiféle módon tartalmat kellene adni a kormányváltásra aspirálók együttműködésének, és 2014 áprilisában a maximumot kihozni az ország normálisabb feléből.
Ugyanakkor az a tény, hogy az ellenzéki egység többé-kevésbé megvalósult, az még mindig kevés. Az ellenzéknek úgy kell szót értenie biztos és potenciális választóival egyaránt, ha esetleg eddig nem tette (márpedig nem nagyon tette), hogy céljait, programját, a jövőről alkotott vízióját hihetően, emészthetően tegye közszemlére, vagyis kommunikáljon professzionálisan. Fel kell végre ismernie, hogy egy “terméket” be is kell csomagolni, és eladhatóvá kell tenni, hiszen a politikai kommunikációnak kulcsszerepe van a hatalom megszerzésében és megtartásában, és erre éppen a Fidesz legutóbbi győzelme a legjobb példa.
A következőkben arra térek ki – nyilván nem teljeskörűen, inkább csak a figyelemfelhívás céljával – hogy mi a fő baj az ellenzék legfőbb ereje, az MSZP mai kommunikációjával, és szerintem hogyan lehetne ezen javítani.
A kommunikáció (commmunicatio) latin eredetű szó közzétételt, híradást jelent. A leggyakrabban ezt a kifejezést használják a politikusok és a szakma is, amikor arra az információáramlásra utalnak, ami a politikai pártok és a választóközönség között zajlik. Ehhez a tárgyhoz szorosan kapcsolódik persze a propaganda fogalma is, és ez utóbbi valójában jobban lefedi azt, ami manapság a politikai intézmények és az emberek között megvalósul (a latin propagare szóból származtatható, jelentése: terjeszteni, meggyőzni). Ugyanis akár elismerjük, akár nem, a politikai kommunikáció mindig túlmegy az egyszerű tájékoztatáson, és nem csak ismereteket közöl, hanem feltett célja a befolyásolás, hiszen a politikai párt elemi érdeke, tevékenységének fundamentuma a választási siker, ehhez pedig azonosuló választók kellenek. Sajnos, a múlt században –– főként Goebbels dicstelen működése, majd a „létező szocializmus” évtizedei után – a szó és a tevékenység is egyértelműen negatív színezetet kapott, ezért nem minősülnek szalonképesnek. (Egyes kommunikációs elméleti munkák egyébként túlmennek az előzőeken, és egyenesen azt állítják, hogy a propaganda a diktatórikus vagy totalitárius rendszerek jellemző kommunikációs formája, de ha ez igaz volna, akkor a diktatúrán kívül nem is nagyon találnánk más politikai rendszert közel s távol.)
A fentieket is figyelembe véve azért a továbbiakban inkább kommunikációról fogok beszélni, de ebbe mindig bele kell értenünk egyfajta propagandát is, amelynek során a politikai forrás nem csak információt közöl, hanem kétségtelenül szeretné meg is győzni hallgatóságát.
Mik azok a nyilvánvaló alapvetően formai, és persze részben tartalmi gyengeségek, amelyek az ellenzéki főerő mai kommunikációját jellemzik? Ha ezt akarjuk áttekinteni, akkor tulajdonképpen azt is sorra vesszük, hogy mik a jelenlegi kormányzati propaganda erős oldalai.
Az elmúlt három és fél év belpolitikai fejleményei alapján az átlagos szemlélőnek mindenféle tudományos elemzés, felmérés nélkül is az a legfontosabb benyomása támad, hogy a szocialisták kommunikációja általában – természetesen kivételekkel – a szó szoros értelmében erőtlen, lagymatag. A megszólalások stílusának ereje, a hangvétel lendülete messze elmarad attól, amit a kormányoldalon érzékelünk, és itt most egyáltalán nem a durvaságra, hazudozásra gondolok, hanem a határozottságra, erőteljes kifejezésekre, szókimondásra. Amikor ugyanis a kormány szóvivője nemes egyszerűséggel, és következetesen „bukott baloldalnak”, „tolvajbandának” nevezi az ellenzéket, akkor nem igazán üdvös az ellenoldal főnökét folytonosan udvariaskodva „miniszterelnök úrnak” hívni, és „szépen megkérni”, hogy talán mégiscsak halassza el az adott intézkedés hatályba léptetését. Nem kell bárdolatlanul viselkedni, sértegetni, nyilvánvalóan elfogadhatatlan a gyűlöletbeszéd, akár közösségre, akár egy személyre irányul. De a kommunikációnak mégiscsak egyértelműen tükröznie kell, hogy mit gondolunk politikai ellenfelünkről, és ezt következetesen kell képviselnünk.
Az erőtlenségen túlmenően az MSZP nem képes komolyan versenyre kelni a kormányoldallal a legtöbb szokásos kommunikációs fogás alkalmazásában sem. Legyen itt példának egy fontos dolog, az állandó jelzők kérdése. A fentiekben mintaként idézett, a kormánypárt által használt kifejezések ugyanis nem csak a leegyszerűsítés, a könnyű emészthetőség okán hatásosak, hanem a monoton ismételgetés következtében is. A végeredmény tökéletesen megegyezik a klasszikus eposzok egyik fontos kellékének hatásával: a jelző és a jelzett szó kapcsolata állandósul, esetünkben például a baloldal fogalma elválaszthatatlan lesz a bukástól, a vereségtől. Az ilyen módszerekre pedig, tetszik, vagy nem tetszik, válaszolni kell, különben a kommunikációs csata eredménye nagyon kellemetlenül alakulhat, és ez jelentősen befolyásolhatja az adott választások végeredményét is. Ehhez képest az ellenzék központi erejét adó szocialisták vezetőjének néhány „felcsúti Maradona” párszori ismételgetésére futja, ami nemcsak komikus, hanem totálisan eredménytelen is. Ehelyett erőteljes, magabiztos formákra van szükség, pl. „rabló Fidesz”, stb.
Szintén hallatlanul káros, és többnyire kontraproduktív, vagyis az eredeti szándékkal ellentétes effektust vált ki az, amikor a baloldali szóvivők és más megszólalók egy igazán negatív és joggal kritizálható kormányzati gyakorlatot, vagy intézkedést valódi understatementként, kedveskedő kifejezésekkel illetnek, és így akaratlanul enyhítik, aláértékelik az adott botrányos ügyet. Ennek a legkézenfekvőbb példája a közelmúltból a szocialista megmondó emberek által is előszeretettel használt „trafikmutyi” kifejezés, ami a Fidesz-kormányzat egyik legarcátlanabb rablását, a 600 milliárdos dohánykoncessziós ámokfutást akaratlanul is valamiféle kisstílű simliskedésnek tünteti fel, és azt sugallja, hogy igazából nem komoly ügyről van szó.
A szocialista kommunikáció további gyengesége, hogy az egyszer már sikeresen a médiatérbe erőltetett, vagy véletlenül oda került ügyekkel kapcsolatos emlékeket nem tartja ébren, s ezzel komoly esélyeket mulaszt el. Ismeretes, hogy a legtöbb szociológiai felmérés szerint a politikai emlékezet a nagyközönséget illetően meglehetősen rövid, egyes események felidézésének időhorizontja jó esetben átlagosan néhány hónap. Az átlagon belül ugyanakkor a negatív visszhangú fejleményekre tovább emlékezünk, s ha azokat megfelelő kommunikációs támogatás is kíséri, akkor a hatás nem marad el. Ilyen, feltétlenül a felszínen tartandó, hiszen a Fidesz romlottságát nyilvánvalóan megvilágosító ügyekre csak a legközismertebb néhány példa: Kaya Ibrahim és Josip Tot „cégeinek” egykori eltüntetése; a gyakori Orbán-elszólások („ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet!”; “ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok”; stb.).
További, első megközelítésben talán elhanyagolhatónak tűnő, de valójában igencsak jelentős kérdés az, hogy a társadalmon belüli kommunikációs célcsoportok nagyon is különbözőek, és nem árt velük más-más felfogásban, eltérő formákban és stílusban szót érteni. Erre, úgy tűnik, jelenleg képtelen az MSZP, és most nem csak az ifjúság megszólításával kapcsolatosan közismertté vált szocialista bugyutaságokra gondolok (emlékszünk még a „Hiller haver” próbálkozásra?), hanem főként arra, hogy a szocialisták általában sem tudnak differenciáltan közeledni egy-egy réteghez. Vezetőik, gyakori megszólalóik rendre ugyanazokat a kliséket hajtogatják, legyen szó tömeggyűlésről, kislétszámú sajtó-összejövetelről, vagy úgynevezett kitelepülésről. Keverednek a kommunikációs színterek, a célcsoportok, és kísérletet sem lehet látni arra, hogy a nem kifejezetten baloldali, hanem „bizonytalan” szavazókat milyen kommunikációs stratégiával közelítsék. Járulékos hiányosság, hogy nem jött létre határozott, és személyekhez kapcsolható, egyértelműen felismerhető, ha úgy tetszik, leosztott kommunikációs tevékenység sem.
További fontos körülmény, hogy egy politikai szervezet meggyőző működésében nem elhanyagolható szerepe van a kommunikációs vezetők és munkatársak reakciógyorsaságának. Ami az MSZP legutóbbi bajai leszerepelését illeti, a katasztrofális kommunikációs bukás elkerülhető lett volna, ha az arra hivatottak jóval gyorsabban reagálnak, valamiféle rendszerbe vannak szervezve a dolgok, no persze az igazmondás sem lett volna hátrány…
A korszerű kommunikációs technikák, főként az elektronikus eszközök (rádió, televízió, internet, mobil telefon) használata sem egyszerű. Ezek ugyanis nem csupán a politikai kommunikáció technikai mozgásterét növelik, de sokrétűbbé válik maga a tájékoztatási szerep és határozottan módosulnak az adott szerephez kapcsolódó tartalmi és eszköz-követelmények is. A tömegkommunikáció korábban gyakorlatilag egycsatornásként működött (a televízió domináns szerepével), de ez a koncentráltság ma már csökkenőben van. Az újfajta tájékoztatási technikák szinte kivétel nélkül a decentralizáció irányába mutatnak, a csatornák szűkösségét mára tekintélyes bőség váltotta fel. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy nem csak a célcsoportok szerint eltérő nyelvezetekre van szükség, hanem a technikákhoz igazodóan is más-más kifejezésmódot, nyelvet kell használni. Ehhez képest a legforradalmibb újítás e téren az, hogy a netes levelezésben tegeződésre tért át gyakorlatilag mindenki, és ettől gondolja magát korszerűnek a szocialista kommunikációs agytröszt is.
A szimbólumok, szertartások hiánya sokak szerint inkább tartalmi kérdés, de ezek nélkül nagyon nehéz hatékony kommunikációt folytatni. Az üzenetek célba juttatása, a meggyőzés nagyságrendekkel könnyebb, ha azokat megfelelő, könnyen emészthető, rövidre szabott jelszavakkal, egységes szimbólumrendszeren keresztül tudjuk átadni a célközönségnek. Sajnos, a szocialisták (és általában a baloldal) e téren is komoly hátrányokkal küzd. Pedig nem volna reménytelen a dolog, lehetne például meríteni a modern szociáldemokrácia fegyvertárából, csak láthatóan hiányzik az erős elhatározás, valamint a megfelelő szakmai háttér.
A fenti néhány szempont átgondolása, és esetleg némi korrekciók bevezetése természetesen nem csodaszer. Még ha ugrásszerűen is sikerülne javítani a baloldal kommunikációján, az önmagában nem pótolhatná a tartalmi hiányokat. Ugyanakkor a jó tájékoztatás sokat hozzá is tehetne az ellenzéki választási programok elfogadtatásához, a szavazati arányok radikális módosításához. Erre pedig nagy szükség volna, mivel egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a Fidesz újabb négy éves regnálása akár tragédiába sodorhatja az országot.
(A szerző közgazdász)
A szerzővel tökéletesen egyetértek.
Már korábban is felvetettem, hogy nem attól néz fel a hallgatóság egy előadóra, hogy beszédét telerakja sokszor rosszul étrelmezett, vagy általa sem pontosan ismert idegen szakkifejezésekkel. Az igazán rátermedt, és okos szónok mindég igazodik a hallgatósága feltételezhető szellemi színvonalához, és használja magyar nyelvünk bőséges, és mindenki által érthető szókészletét. Hiába mondja el valaki tökéletesen pontosan csodálatos ógörög nyelven a beszédét, ha a hallgatóság nem ért belőle egy árva szót sem. Sajnos a “baloldali” szónokok, szóvivők és vezetők (ha úgytetszik: kommunikátirok) a megszólítandó köznép számára érthetetlenűl, olykor fellengzősen, láthatóan a hallgatóságot lenézve adják elő mondanivalójukat.
Jó tájékoztatás? Fidesz médián keresztül?
Baloldalon, tetszik nem tetszik egy ember van, aki a hallgatóságát magával tudja ragadni, és az Gyurcsány Ferenc!
Kár hogy arra fecséreli az idejét, aminek semmi hozadéka nem lesz.
Úgy járt mint az egyszeri ember. Egyszer már szerette volna, és egyszer még szeretné.(a demokráciát)
Csakhogy ahhoz őszintének kell (kéne ) lenni.
Kommunikációból, ha Ő nem lenne a baloldal megbukna.Mint ahogy bukásra áll, és talán bukásra is játszik.
Nem baj.
Fel fog emelkedni egy új demokratikus oldal.
Csak épp várni kell rá pár évet.
Vagy évtizedet.
Szuronyok nem nagyon vannak a háttérben úgyhogy a jelen hatalom védtelen lesz az új demokratákkal szemben.
Halottnak a csók.
.
Nem is értem, milyen céllal született meg ez az írás.
.
Ron Werberrel egyébként mi van? Felmondtak a baloldalon a nagy mágusnak?
Nincs mit hozzátenni. A szerzőnek mindenben igaza van.
Csak kb. negy evet kesett ez a cikk.
A szerző végre szakember. Profi a kommunikáció elméletet terén akkor is, ha közgazdász. Amit mond, megszívlelendő még ha tudjuk is – mi az AN olvasói többségünkben tudjuk -, hogy ez a vonat már elment, az idei választások az Orbán diktatúra legitimálásáról, megerősítéséről szólnak majd. Mindaz, amiről Kemény beszél, nem más, mint az elmúlt négy év “ellenzéki” kommunikációjának mulasztása. De ahhoz, hogy valaha is fordulatot lehessen remélni Magyarországon, ami azt jelenti, hogy a klerikál-fasiszta diktatúra rendszerét megbuktatva vissza kell vezetni az országot a konszenzusos demokrácia és a szabadságjogok tiszteletének rendszerébe, ahhoz minden demokratának, aki bármilyen fórumon érvelni, beszélni akar (ha még módja lesz rá), figyelembe kellene vennie Kemény Ádámnak, a szakembernek az ajánlásait.
E sorok írója valamilyen okból, mindegy, hogy milyen minőségben, beszélő viszonyban volt, Kovács Lászlóval, Medgyessy Péterrel és Gyurcsány Ferenccel, és ezerszer elmondta nekik, hogy a kommunikáció korában egy ekkora párt, mint az MSZP, nem létezhet nagy és erős médiabirodalom nélkül. Ehhez képest a fölsorolt vezetők a kisujjukat sem mozdították ebben az ügyben (butaságból és smucigságból – és még isten tudja mi okból), míg a Fidesz ellenzékben is médiabirodalmat tudott építeni az “eelmúút nyócév alatt”, és 100 %-ig lenyúlta az adófizetők pénzén működő közmédiát. Ez szakszóval: nem szoftver, hanem hardver kérdés, de nem kevésbé fontos.
[Csak egyetlen konkrét példa tanulságul a jövőre:
Meddig volt Gyurcsány hatalmon? Költöttek a médiára ezalatt egy fillért is, amíg lehetett volna, megakadályozta, hogy közszolgálatit is elfoglalja majdnem teljesen a Fidesz? Közvetlenül a kongresszus után, melyen Gyurcsány átvette a pártvezetést is, a budapesti elnökség (Burány elvtárs személyesen) megvonva minden támogatást fölszámolta a Budapesti Lapot, a Népszava mellett talán a legfontosabb komoly baloldali periodikát, amit Deák Kati szerkesztett, és sok kiváló baloldali írónak, publicistának volt állandó otthona. Az igaz, hogy Deák Kati szerkesztési kérdésbe a pártgórék közül soha senkit nem engedett beleszólni, így aztán a szerkesztői és újságírói szabadság és becsület hősi halottjai lettek mindannyian! Hogy Deák Katit és a férjét, Huppán Bélát személyükben is hogyan nyírták ki (anyagilag is, erkölcsileg is), hogyan hurcolták meg - hálából -, arról inkább ne beszéljünk. Ki is volt a pártelnök ezalatt?]
Mindez a jövőben azoknak az elszánt demokratáknak szól, akik úgy döntenek, bármi is lesz, ők József Attila álláspontján maradnak:
“Én nem fogom be pörös számat”
Az ellenzéki oldalon is vannak hatásos kommunikátorok (Szanyi, Kuncze….). Sajnos, a meggyőzésnél erősebb és tartósabb hatású a kormányoldal által alkalmazott manipulálás.
A közönség meggyőzésének tudományosan kidolgozott módszerei vannak, amelyeket alkalmazni kell. Alapvető követelmény a mondanivaló tartalmi egysége.
Értékelés: 7
A “trafikmutyi” valóban relativizálása a történteknek, viszont nem kommunikációs hibát juttat az eszembe, hanem azt, hogy lopásból és gátlástalanságsból mások a relációink . Valamitől az MSZP -sek pontosabban tudják, mi sok és mi nem az…
Igen, a kommunikáció sz*r, de ez a legkisebb baja. A legnagyobb baja az. hogy az “ellenzéknek” nincs releváns, tömegeket mozgósító mondanivalója. Pedig lehetne, mert ami itt történt és történik, az kampányok százaira elegendő mozgósító tartalmat szolgáltathatna. Persze akkor nem, ha nem is cél a mozgósítás, Orbán rendeszerének eltörlése. Ha nem ez a cél, akkor marad a kommunikációelméleti gyűrése, morzsolgatása, nyalogatása annak a nagy semminek, ami ennek az “ellenzéknek” a mondanivalója. A sz.rt hiába pofozzák bármeddig, akkor is sz.r marad.
Részlet a Mein Kampf-ból, avagy honnan is tanul a fidesz?
.
” Kikhez kell a propagandának szólnia? A művelt intelligenciához, vagy a kevésbé képzett tömegekhez? Mindig csak a tömegek felé kell irányulnia!
A propaganda feladata nem az egyesek tudományos kiképzése, hanem a tömegnek bizonyos tényekre, eseményekre, szükségszerűségekre stb. való figyelmessé tétele úgy, hogy azok jelentősége a tömeg érdeklődésének középpontjába kerüljön.
Minden propagandának népszerűnek kell lennie és szellemi színvonalát a felvilágosítandók legkevésbé képzett rétegének befogadóképességéhez kell szabni.
Minél nagyobb az a tömeg, amelyre hatást kell gyakorolni, annál kevésbé legyen magas a propaganda szellemi színvonala. Ha tehát a propaganda a háborúban való kitartás fokozását célozza, és éppen ezért az egész népre irányul, a túlságosan magas szellemi előfeltételek kerülésére a legnagyobb gondot kell fordítani.
Minél kisebb a tudományos tehertétel és minél inkább a tömeg érzelméhez szól a propaganda, annál átütőbb az eredmény. Ez a propaganda helyességének és helytelenségének legkitűnőbb fokmérője, és semmi szín alatt sem egynéhány tudósnak vagy esztétikai ifjoncnak a kielégítése.
A tömeg befogadóképessége nagyon korlátolt, értelme kicsiny és éppen ezért nagyon feledékeny. Ezekből a tényekből kifolyólag tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell, hogy szorítkozzék. Ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételni, amíg az utolsó is megérti ebből a szóból azt, amit akarunk. Mihelyt az ember ezt az alaptételt feláldozza és sokoldalú akar lenni, akkor a hatás elaprózódik, mert a tömeg a nyújtott anyagot sem megérteni, sem megemészteni nem tudja. Ezáltal azonban az eredmény is tovább gyengül mígnem végleg elmarad. “
ha orbán ellenzékének ezután a 4 év vagy akár 25 év után nincs mondanivalója, akkor menthetetlen. annyira könnyü lenne hatásosan érvelni orbán és orbnanisztán ellenében egy igazi ellenzéknek, hogy az ember nem gondolhat másra, minthogy a jelenlegi összefogottak nem csak egymással, hanem leginkább orbánnal fogtak össze a színfalak mögött. passzivitásuk, gondolattalanságuk másképp nem érthetö. azért nem értelmi fogyatékosok ök. csak gyávák, korruptak és cinikusak. a mi kontónkra mentették meg magukat. még gyurcsány is, akiröl ezt még néhány hónappal ezelött sem feltételeztem volna. diktatúra, mélyszegénység, teljes morális lezüllés nem volt nagy ár az álellenzéknek, hogy mentse a saját irháját. miben reménykedhetnek a blaha lujza téren egy tál levesre, kilométers sorban várakozó emberek? Abban, hogy talán még egy szelet kenyeret is kaphatnak a leveshez? most néhány évtizedig ezzel kell beérni.
Meg kellene próbálni a 8-10 évesek szintjén kommunikálni.
-
3xbóvlis vekkeresnek bejött!
-
Nem a közgázon kell a miniszterelnököknek elmagyarázni az ország helyzetét és a kilábalás nehézségeit elmagyarázni!
És természetesen keresni kell olyanokat, akikre rá lehet fogni minden bajunk okát.
-
Ja, hogy akkor nem demokratikus ellenzék lenne….hát magukra vessenek!
Jó szakcikknek.
De nem ÉBRESZTŐNEK!
Márpedig az ellenzéknek Fel kell ébrednie!
Jobb lesz, ha Kemény Ádám A legfőbb ORBÁNISTA intézkedéshez szlogeneket, jelzőket “gyárt”, ami kifejezi az egész kormány jellemző tulajdonságait, cselekedeteit. Pl. olyanokat, mint a cikkében már írt: “rabló Fidesz”.
A sommás jelzők is fontosak, de akkor lehetnek csattanósak igazán, ha a társadalmi, gazdasági, politikai, alkotmányos, élet különböző területein megmutatkozó hatalmi mánia és arrogancia kifejezői. Pl. a “rabló” jelzőt a föld-elrablásokhoz, a magánnyugdíjak lenyúlásához kellene társítani, mivel a “lenyúlás csak sima lopás. A foglalkoztatás ilyen növeléséhez a “hazug” kevés, – valótlan, hamis, torzító jobb lenne. A filozófusok megvádolása, A FIDESZ propagandája koholmányokon nyugszik, stb. stb. KI Kell választani a legütősebb jelzőket. Bizonyos témáknál, pl. a kettős beszédnél pl. a BLÖFF beszédes ,lehet, mindenki érti, de lehet még ennél jobbat is találni.
Igaz, amit Kemény Ádám mond: a bevésés fontos.
A költészetet , irodalmat, mese- figurák jelzőit is fel lehetne használni: József Attilát, Ady Endrét , de mást is. A “sehonnai”, talán nem perbe fogható jelző, de ha Petőfit idézik, talán még a “sehonnai bitang ember”, is elmegy. A “félig élők, habzó szájúak”, “KÖDEVŐK” -(Ady) ez OV örök jellemzője is lehetne, vagy egy hosszú ideig rágott, rágható csont: ld. Amerika utolérése rövid időn belül a foglalkoztatásban, – és más, a jövőről festett OV-képeknél… stb. Ezek valódi “ETETÉSEK”, kábítások, VIGYÁZZUNK, HA KÖDEVŐ ETET!
A “népre” : “A HŐKÖLÉS NÉPE ” Ady vers kellene ébresztőnek, stb.stb.
Csak a hirtelen asszociációimat mondtam el, de ezt egy költőkből-írókból, pszichológusokból, reklám-szakemberekből, álló nem nagy “stáb” napok alatt
meg tudja fogalmazni. (, ha ráadnám a fejem még sok ötletem lenne, de nem ez a dolgom, mindössze reflektálni szerettem volna e fontos témára.)
Jó írás.érdemes elolvasni.
Triviális, hogy minden propaganda/kommunikáció alapja a célcsoport helyes megválasztása, valamint e célcsoport érdekeinek/akaratának (céljainak) lehető legpontosabb ismerte.
Az MSZP (és a társult szervezetek) kudarca már itt előáll. Nincs társadalmi célcsoportja. A “szegények”, “elesettek”, “a hagyományos baloldali értékrend hordozói” – elérése nem sikerülhet, ilymódon ez csak kezelhetetlen heterogén massza (nem véletlen a közönyösek 50 % feletti aránya) – csak egy módon: ha a lényegüket ragadnák meg. A lényegük: ők a kapitalista rendszer vesztesei.
De ezt politikai program-szinten kimondani (propagálni/kommunikálni) lehetetlen. Hiszen akkor az “A”-ra “B-t” is kellene mondani.
Így csak ócskánál ócskább csűrés-csavarás marad. Homályos utalgatások, kezelhetetlen kifejezések és ostoba párhuzamok.
Mint például a Goebbels-Óvári párhuzam.
A szerző lényegét tekintve ugyanabban a szembajban szenved, mint a “baloldal.”
De bár lenne ezen színvonalom az MSZP (és csatolt szervei.)
A szoci Mónár épp ma jelentette be, hogy akinek nincs jogsija, az annyit is ér.
Gratulálunk, főpolgármester-jelölt elvtárs :DDD
Egészen , rendkívüli módon kiváló cikk. Oda kellene adni az MSZP képviselőinek, Mesterházynak pedig díszkötésben.
Mária
Ezt nagyon benézte…
-
http://nepszava.hu/cikk/1008676-horvath-csaba-szerint-felreertelmeztek-szavait/
Ezt olvastam:
-
“Horváthnak tökéletesen igaza van. Nem a jogosítvány birtokosai vagy az nélküliek tekintetében ,hanem abban,hogy Vitézy (a gyalogosan közlekedő) nem tudja megérteni és értelmezni a gépjármű közlekedés gondjait. És még is véleményez, sőt dönt!”
Első és legfontosabb kérdés: az ellenzék tényleg teljesen hülye a kommunikációhoz, vagy direkt teszi magát? Egy olyan ellenzéktől, amelyet kommunikációs téren vertek ripittyomra, elvárható lett volna, hogy ezen a téren legalább a javítás nyomelemeit mutassa. De nem. Sőt.
Az utolsó momentumhoz (szimbólumok, szertartások): ezek még ahhoz is hülyék.
Az mszp eddig látott választási szórólapjain az “Add tovább” egy olyan munkásmozgalmi, illegális kommunista módszert próbál feleleveníteni, amelynek már nem él élő tanúja, a többieket meg nem érinti közelről – én is csak az olvasmányaimból ismerem. Azaz manapság nem alkalmas semmiféle aktivizálásra.
Hacsaknem az elvesztett választások miatti illegalitásba vonulásra nem gyúrnak?!