„Mi ez a hang a légben fenn/Anyai sirámok mormolása/Kik e csuklyás hemzsegő hordák/Végtelen síkokon, repedt földön botladozva/határuk csak a lapos láthatár/Mi ez a város a hegyek fölött/Szétpattan s újul és a lila égbe feloszlik/Omló tornyok/Jeruzsálem, Athén, Alexandria/Bécs London valószerűtlen”.
Ne érezze tudatos áthallásnak az olvasó, hogy T. S. Eliot emelkedett poémájával (Átokföldje) indítjuk az új esztendőt. A valóság közel sem ilyen patetikus. A csuklyás, hemzsegő hordák, amelyek hamarosan megostromolják a hatalom ormait, korántsem emelkedett felfogásúak.
A második Fidesz-győzelem nem lesz olyan bénítóan sokkoló, mint első, fülkebeli verziója. Lesz benne napi rutin, fásultság, ügymenetszerűség, fásult önfeladás, belenyugvás, közöny. Ez van, ennyire futotta. Verjük csapra a söröshordót. Zsigó Robik vigyorognak a kamerákba, Selmeczik, Szijjártó Péterek lapogatják Habony Árpik vállát. Színre lépett az „új nemzedék”, amely Magyarország jövőjét évtizedekig határozhatja meg. Eltűnnek a rendszerváltás utolsó, morzsolódó kövületei. Hol lesznek már a derék, szürke komcsik, az ónban pácolt hangú, a történelmükbe belerokkant poszt-apparátcsikok? Az okos tojás liberálisok? Ők ma már nem ellenfelek. Ha nem vettük volna észre a rendszerváltás pénzügyi győztesei (és értelmiségi vesztesei) ellen folyik az irtóháború. Aki tud, akiben maradt még erő, mobilitás, ifjúság, kezdeményezőkészség, menekül vagy már el is menekült.
2014 májusa után Orbán megkoronázza életművét. Nemhogy ellenfeleit, hűbéreseit is legyűrte, pacifikálta, hídba vitte. Egy országban, amely nem sikolt fel, amikor választott vezetői betonpiramisokat emelnek a kertek alján, egy országban, amely havi ezernyolcszázért eladja a lelkét, egy országban, ahol a GDP negyven százalékát nyolc gyártósor állítja elő, egy országban, amelynek költségvetését privát folyószámlaként kezelik, egy országban, ahol a népélelmezés bevett része a sorállás az ingyen konyhán, egy országban, ahol hamarosan vezető iparág lesz a dohánycsempészet, valóban, valóban nincs jövő.
Nemcsak a szegénység, a felemésztett lelki tartalékok hiánya az, ami bénító.
„Omló tornyok/Jeruzsálem, Athén, Alexandria/Bécs London valószerűtlen”. A jelenlegi ellenzék tényleg valószerűtlen képződmény. Bukása prognosztizálható volt. Hogy lesz-e élet a romokon? A következő négy év heroikus feladata lesz, hogy a vízfelszínen lebegő uszadék-fából megépítsük a bárkát. És behajózzuk újra az életet.
“Ha nem vettük volna észre a rendszerváltás pénzügyi győztesei (és értelmiségi vesztesei) ellen folyik az irtóháború.”
Én inkább azt tapasztaltam és most is úgy látom, hogy ezekkel eddig is megvolt, eztán is meglesz az együttműködés. Példa rá, ami az MSZP és a Fidesz között történik már régóta: a felszínen élet-halál harc, a háttérben mutyi – paritásos alapon. A háború azok ellen folyik, akik eddig sem álltak oda az osztozkodáshoz és eztán sem akarják ezt tenni. Az ő önállóságuk megtörése a cél.
Van egy rossz hírem! Nem fogjuk behajózni újra az életet…
Ezzel az ellenzékkel nem!
Akik kussoltak végig, hirdették okosságukat, és nagyságukat,mára kiderült, hogy csak opportunista bábok a bábszínházban,és el vannak telve önnön fényezésükkel.
Hogy közben történtek dolgok, amiket összefogva megváltoztathattak volna?Igen!
Csakhogy ezek féltek, és félnek a mai napig!
Kimondani az igazságot..
Szeretik ezek a hazájukat? Némák voltak az alkotmány ellopása óta! Észre sem vették, nemhogy végig gondolták volna a következményeit!
Mára már a nagy csillogástól nem is látunk…
Az ellenzék oly mértékben fénylik, hogy ragyogásával eltakarja az orbáni gazemberségeket! Már nem az a lényeg nekik, hogy mit tett Orbán, és bandája, hanem hogy tudják egymást lenyomni egy árnyékbokszban.
Jelentem sikerült!
Egymás ellen, hajrá!
Nem ám a hazáért, és a demokráciáért… Dehogy! Saját kis territóriumukat védve, és kikiáltva mindenek felett valónak!
A disznófejű nagy úr meg éljen, éljen, és még egyszer éljen!
Ha meg nyerte hadd vigye!
“2013 májusa után Orbán megkoronázza életművét.”
.
Nem 2014-ben? Vagy az elmúlt év lett jövő időbe átültetve?
“A következő négy év heroikus feladata lesz, hogy a vízfelszínen lebegő uszadék-fából megépítsük a bárkát. És behajózzuk újra az életet.”
.
A vízbe hullottak nem bárkát építenek az uszadék fákból hanem belekapaszkodnak és várják a mentőhajót, közben egymást nyomják és fojtják a víz alá, hogy kinek jusson nagyobb és biztonságosabb uszadék fa.
Azt mondjak a sportban: bajnoknak lenni nehez, de az elsoseg megtartasa meg nehezebb…
Megriadtan es tehetetlenul allok a jovonk elott, mert ezek itt mar gyoztek, es mostantol kovetkezik a hatalmuk minden/barmi aron valo megtartasanak idoszaka…
Külföldön élő magyar lakcímmel rendelkező renitens állampolgáraink szavazati lehetősége.
.
Ezek azok az emberek, akik arra jók, hogy a munkavállalói létszámba beleszámoltassanak, küldjék haza a pénzüket, hogy az itteni családtagjaik itt vásároljanak, de hogy mi a fenének akarnak még szavazni is??????????
http://vs.hu/sportcsarnokban-szavazhatnak-kulfoldon-elo-magyarok-0103/?utm_source=rss&utm_medium=rss&utm_campaign=sportcsarnokban-szavazhatnak-kulfoldon-elo-magyarok
http://szekularis.blog.hu/2014/01/02/tobzodik_az_egyhazi_onkeny
Mesterházy így segít Orbánnak évtizedekre bebetonozni minket a nyomorba. A maszop látszatellenzékként támogatja a szociálpolitikával való népirtást.
az Új Jeruzsálem az Új Budapest a szívünkben
az Új Alexandria az Új Bécs az Új London Testvéreink szívében