Tulajdonképpen bármi is lesz a választások kimenetele, sem a szocialisták, sem Bajnai nem panaszkodhatnak: ők lökték Gyurcsányt olyan útra, melyből ők nem profitálhatnak, viszont saját szempontjai szerint Gyurcsány csak nyerhet.
Elfelejtették ugyanis, hogy a szocialistákat mostanában többen utálják, mint Gyurcsányt, és ha valakiről kiderül, hogy nem a szövetségesük, akkor rengeteg embernek támadhat olyan ötlete, hogy akár rá és pártjára is szavazhat.
Elég sok emberben keltettek viszolygást az elmúlt év eseményei, meglehetősen sokan vannak azok, akik képtelenek elfogadni azt a mindennek, csak demokratikusnak nem nevezhető agresszív nyomulást, mely újabban a szocialista pártvezetés sajátja, és ami oly kísértetiesen emlékeztet a politikai ellenfél stílusára.
A vége felé már oda jutottunk, hogy erőssé vált a gyanú: a szocialisták papírmaséból készült propaganda-harckocsijának botkormányát narancsszínű kesztyűk rángatják, az meg már sokkal korábban nyilvánvalóvá vált, hogy politikai mozgásuk egyértelműen Orbán érdekeit szolgálja.
Aki kicsit is ismeri a Fidesz által kialakított választási rendszert, az pontosan tudja, hogy Orbán monolit blokkjával szemben csak egy másik monolit blokk léphet fel a siker esélyével.
Közös lista, közös miniszterelnök-jelölt, egy kézből irányított választási stratégia, egy választási stáb, – ez így együtt egy rendszerváltás lehetőségét, az egyre kevésbé lopakodó, egyre döngőbb léptű diktatúra leváltásának lehetőségét hordja magában.
Éppen ezért volt Orbán miniszterelnöki kinevezésének első napjától kitűzött célja ellenfelei megosztása, a szövetségek csíráinak eltaposása, a vele szemben álló pártok egymás ellen fordítása, a demokratikus ellenzék káoszba kergetése.
Sikerrel járt, ehhez rettenetesen ért, és most bedobott apait-anyait, nem számított semmi.
Azt hiszem, hogy nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a helyzet ma ahhoz hasonló, mikor egy hadihajón nincs kapitány, a hajó tisztikarát megvette a konkurencia, és ők arra törekednek, hogy a hajó sikeresen nekimenjen egy szigetnek, mert abban reménykednek, hogy ott majd biztonságban lesznek – akkor meg minek harcolni.
Az nem igaz, hogy a siker receptjét csak Gyurcsány ismerte fel.
Igaz, vagy háromszor okosabb, mint a többiek együtt, de a helyzet még egy kisfiú számára is nyilvánvaló, mint ahogy az is, hogy ha valaki folyamatosan és nyilvánvalóan ésszerűtlenül cselekszik, annak oka van.
Nekem az egyéni ambíció oknak kevésnek tűnik, hiszen itt ketten vetélkedtek a miniszterelnök-jelölti, semmit nem érő címért, de ez a vetélkedés is műbalhénak tűnik, hiszen a két jelölt mögött álló tábor mérete eleve eldönti a kérdést.
Hogy Bajnainak esélye legyen, azt ő már régen elqrta, – nem kicsit, nagyon – mostanában meg eléggé irracionálisan viselkedik, mikor minden apropó nélkül meghirdeti, hogy ő lesz a miniszterelnök.
Talán nem kellett volna önálló pártot alapítania, akkor maradt volna esélye, de neki szaporítania kellett a pártok számát, hadd nőjenek a sajátja helyett inkább Orbán esélyei.
De talán jobb is ez így, mert aki el tudja képzelni, hogy egy Juhász-kaliberű figurával, meg Orbán delegáltjaival a háta mögött lehet az én miniszterelnököm, az inkább ne legyen.
Hogy menet közben azt érezte kényszerítően szükségesnek, hogy szembeforduljon Gyurcsánnyal, akinek gazdasági minisztere majd utódja is lett, az jellemgyengeségről tanúskodik, hogy klasszikust idézzek, az ilyen alak gyenge emberi minőség.
A szocialista párt meg eljutott annak a folyamatnak a legmélyebb pontjára, mely akkor kezdődött, amikor Gyurcsányt a Puch által kézben tartott megyei elnökök ellehetetlenítették pártelnöki pozíciójában.
Akkor két hét alatt nevetségessé tették a baloldal legpatinásabb, legütőképesebb pártját a nevezetes miniszterelnök-kereséssel, ma meg már a szánalmasság felé tart a párt, melynek húsz éven át választója voltam.
Máig nehezen emésztem, hogy Gyurcsány akkor nem harcolt tovább, habár az is igaz, hogy amit addig kapott az ellenféltől, az sok lehetett volna bárkinek, az meg, hogy a sajátjai fordultak vele szembe, az meg sokk lehetett.
Mindenesetre, azóta ez a párt nem egy harcos baloldali párt, hanem egy teszetosza gittegylet, melyet a szél himbál a szögön, ahova valakik, valakinek a megbízásából felakasztották.
Ezen az sem sokat változtat, hogy Szanyi időnként hőbörög egy sort Brüsszeli stalluma érdekében, és az sem, hogy van egy-két tisztességes szakpolitikus, meg néhány elkötelezett nagy öreg, akik viszont képtelenek ellensúlyt képezni Orbán szekértolóival szemben.
A párt tagsága elöregedett, kiábrándult a politikából, részben apátiába süllyedt, részben nem érti, mi is folyik körülötte, ez aztán nem használ az aktivitásnak sem.
Azt tudják, hogy ha le akarják győzni Viktort, akkor ahhoz összefogás kell, és ha vezetőik azt hiszik, hogy ehhez elég, ha a plakátjukon a szoci jelölteket az összefogás jelöltjeiként szerepeltetik – egyébként felettébb gusztustalanul lopva a tömegek jelszavát, amitől pártelnökük a színpadon lehidalt és igaz könnyeket ejtett – akkor tévednek.
Sem a választó, sem a szocialista párt tagja nem hülye, noha a folyamatokat nem mindig látja át, nem mindig érti, de érezni érzi, hogy rossz irányba mennek a párt dolgai.
A szocialisták mai vezetése abban reménykedik, hogy nem lesz alternatíva, rájuk kell majd szavazni mindenkinek, aki el akarja zavarni Orbánt.
Ott tévednek, hogy a választó őket is el akarja zavarni, és aki boldogan – esetleg fogcsikorgatva – szavazott volna egy közös jelöltre, az akkor fog rájuk szavazni, majd ha piros hó esik és a nyári lúd a hóna alatt a tepsivel repül hozzánk.
Gyurcsány ellenfelei abban is tévednek, hogy a DK vezetője nehéz helyzetben van.
Lehet, hogy volt néhány hónap, mikor aggodalmuknak volt némi alapja, de a mai helyzet már más.
A terv, mely szerint majd Bajnai elviszi Gyurcsány szavazói bázisát nem jött be.
Ennek oka elsősorban az, hogy Gyurcsány – ellenfelei minden erőlködése dacára – hiteles politikus.
Emellett tudja is, hogy mit akar, van jövőképe egy olyan országról, melyben a gyereked és az én gyerekem is jól tudja érezni magát, ahol a döntések demokratikusan születnek, melyben mindenki meg tud élni.
Árad belőle az önbizalom, Bajnaiból meg a dögunalom, és a nép az érdekes embereket kedveli.
Gyurcsány azt mondta, hogy tizedikéig kérjenek a pártok vezetői felhatalmazást vezető testületeiktől a tárgyalásokra – erre érdemben senki nem reagált, csak a vezetőséggel együtt öt tagot számláló PM hepciáskodott egy sort, meg a szocik mondták, hogy majd választások előtt pár nappal megegyeznek, mert akkor Gyurcsány kiszámíthatóbb lesz.
Nagyon kell röhögni, mert aki él és mozog, mind Gyurcsányt szidja.
Megszólalt Botka, megszólalt Tóbiás – a kép olyan, mintha buli lenne egy karthauzi kolostorban.
Vicces népek ezek.
Mi van akkor, ha az Ősgonosz és mindennek oka azt mondja, hogy tulajdonképpen ez is egy elképzelhető forgatókönyv, hiszen ezekkel a harmadosztályú politikusokkal csak a nyűgöt veszem a nyakamba?
Hogy ezeknél én akkor is jobb politikus vagyok, ha kézenállva kell kifejteni a véleményem olyan politikai problémákról, melyekről ezek nem is tudnak?
Ha azt gondolja – joggal – hogy ezek a vesztes választás után mind-mind mennek a levesbe, legfeljebb a dekoratívabbja megy biodíszletnek Viktor mögé, a recept meg megy a következő szakácskönyvbe?
Mi van, ha azt gondolja, hogy az idő neki dolgozik, hiszen amit Orbán csinál, az úgysem tartható fenn örökké, a következő ciklus pedig ahhoz éppen elég, hogy politikailag megerősödjék?
Mi van, ha azt mondja, hogy négy év alatt megszervezek egy korszerű választási tömegpártot, melynek ez az összefogás jó csírája lett volna, de ezek nélkül a macskajancsik nélkül is megoldható a dolog, hiszen nem tehetséges politikusokról van szó, hanem álomvilágban élő amatőrökről?
Azt mondják a megszólított pártok, hogy Gyurcsány ultimátumot adott, és vezetőik sértett pofákat vágnak.
Hát igen, van egy pont, amikor a döntéseket meg kell hozni.
Ha eszük lenne, akkor tudnák, hogy más a politikai taktika akkor, ha egy pártszövetség tagjaként szeretne valaki választást nyerni, meg akkor is, ha valaki önállóan indul.
Mert ha önállóan indul, akkor ne siránkozzanak, ha húszasával lépnek át a DK-ba kiábrándult szocialista párttagok, ha a DK – összehasonlítva pártjaikat – felmutatja, hogy mennyivel különb, mennyivel hitelesebb náluk, mennyivel korszerűbb, reálisabb és életszerűbb a programja, mint a „Csomagoljuk hungarocellbe Magyarországot” – és így tovább.
Gyurcsány és pártja egyedül ma még nem fog választást nyerni, de bent lesz a Parlamentben és el tudja majd mondani a véleményét a fennálló állapotokról, ha tetszik ellenfeleinek, ha nem.
Mert az ehhez szükséges támogatást meg fogja kapni a néptől, nemutolsósorban lelkiismeretfurdalás okán.
Gyurcsány útja hosszú menetelés lesz, de ez az ember kitartó és következetes.
Aki arra számít, hogy hamar kifullad, annak rosszabb a memóriája, mint ellenfeleinek lelkiismerete.
Érdekes lesz a soron következő három hónap…
PuPu: Hosszú menetelés
“Ennek oka elsősorban az, hogy Gyurcsány – ellenfelei minden erőlködése dacára – hiteles politikus.”
Ha megértették, hanem az “öszödibeszéd” felszabadította a volt miniszterelnököt!
-
Aki kijelentette, hogy elege van a hazudozásból – az tűnjön el, mert ripacs!
-
Aki naponta hülyének nézi őket és naponta hazudik az arcukba, majd másnap annak az ellenkezőjét, aki a koleszos bandájával mindent megtesz, hogy ellehetetlenítse a kormány reformjait az kap 2/3-t, azer van itt még gond!
-
“Gyurcsány útja hosszú menetelés lesz, de ez az ember kitartó és következetes.
Aki arra számít, hogy hamar kifullad, annak rosszabb a memóriája, mint ellenfeleinek lelkiismerete.”
Sok erőt és egészséget kívánok ehhez a nehéz feladathoz, mert a népet nem lehet lecserélni és a meggyőzéshez kevés az idő, amit belevertek a fejekbe az amortizáló istenfélők, azt elég nehéz lesz kiverni a fejekből!
remélem az új kormány első teendője az lesz, hogy annak a képviselőnek (kromány szóvivőnek ..stb) akit hazugságon kaptak és jogerős bírósági ítélet is született, az ítélettel párhuzamosan KÖTELEZŐ lesz lemondani.
Minimun egy ciklus erejéig.
sok minden “letisztuhatna” egy 4 éves ciklus végére
sajnos a fenti csak egy szép álom
Gyurcsány. A konszenzus kereső. Az igazmondó! A demokrata!
Neki már csak egy útja van, előre… A jövőjét megalapozta a múltjával.
.
Ezért elfogadhatatlan az mszp számára.
A mai napig nem néztek szembe az őszödi beszéd igazságtartalmával.A mai napig egy téveszme körül keringenek, és már szédülnek, de akkor sem törnek ki a hazugságok, elhallgatások hálójából. Inkább tovább szövik azt. Hogy ők a legnagyobbak… papíron lehet… Érdemes lenne nekik naprakészen vezetni egy hiteles listát a tagok számáról. Hátha attól észhez térnének.Mert tömegesen lépnek ki a tagok. Egy darabig tudták a tagságot hülyíteni, de már ez nem válik be.
.
Nem hittek Gyurcsányban. Soha. Kényszerű mosollyal, és melléállással elviselték a kormányzását. Egy darabig. Aztán elegük lett a józan párbeszédből, és megbuktatták.
.
A mostani helyzettel meg nem tudnak mit kezdeni. Van egy “megújhodott” csapat, ami maradt aki volt. Van egy ember 600%-os miniszterelnöki ambícióval, csak sajnos tehetsége nincs nem hogy egy ország vezetésére, de egy pártéra sem.
Aztán vannak a hiénák körülötte, akik ilyen olyan igényeket nyújtottak be különböző helyekre. Ezt aztán tűzön vízen keresztül akarják vinni.
.
Nehogy késő legyen az észhez térésre! A 600%-os akaratból legalább 300%-ot arra kéne fordítani Mesterházynak, hogy naponta szét nézzen maga körül, és felmérje,hogy ki, miért tag ebben a pártban.
Mert az ország végett nem. A pártért sem. Marad az egyéni érdek.Érdemes ezért lejáratni magát?
.
Gyurcsány meg menetel mindeközben.
Pupu azt írja 2018-ra megerősödhet.
Nekem meg az a véleményem, hogy itt nem lehet várni 2018-ra! Vagy most, vagy soha!
Sajnos az Ő környezetében is van olyan, aki nem odavaló.Remélem időben észreveszi!
A következő 3 hónapot meg jó lenne nem látni. Már herótom van az emberek alakoskodásától, a meccselésektől, és a lejáratásoktól.
.
Mesterházy azt hiszi, hogy Ő mondhatja meg, mi legyen. Kezd a nullára hasonlítani. És ahogy távolodik ez a nulla a realitásoktól egyre kisebb ponttá fog válni, míg eltűnik, mint szürke szamár a ködben.
” Éppen ezért volt Orbán miniszterelnöki kinevezésének első napjától kitűzött célja ellenfelei megosztása, a szövetségek csíráinak eltaposása, a vele szemben álló pártok egymás ellen fordítása, a demokratikus ellenzék káoszba kergetése.
Sikerrel járt, ehhez rettenetesen ért, ”
——————–
Ebben nem vagyok biztos. Nagy hiba lebecsülni az ellenfelet, de ugyanolyan hiba túlértékelni is.
.
Véleményem szerint neki max. csak aljas elgondolásai vannak és rejtett tanácsadói akik kidolgozzék az ütemtervet és a részleteket, mert szerintem Orbán agya ehhez nem elég.
.
Másrészt, háááát, hogyan is fogalmazzak, hogy ne legyen becsületsértés? Hálás közönsége van. Azaz nyíltan kimondva Orbán csak a szarkeveréshez ért és csak addig megy jól neki amíg van szar amit keverhet.
Bocsánat ha kicsit vulgáris voltam, de ezt nem lehet másképp kifejezni.
PuPu honlapján szokásom szerint bejelöltem, hogy tetszett.
De bármennyire igaza van vagy lehet GyF és az MSzP megítélésében, nekem nem tetszik az a cél, hogy >bejutni a parlamanetbe, és ott elmondogatni a mondandónkat<. A szövegből az a gondolat világlik ki, hogy ezt a népet, melynek talán 10%-a autonom viselkedésű, a többi alattvalójelölt, nem lehet másképp előre segíteni. Én azonban félek, hogy ez az út a mocsárba vezet.
Inkább Bartus László javaslatában hiszek: Akár keveseknek, egyedül is, elsőnek indulni el, de világos értékeléssel, biztos erkölcsi alapállással és ennek megfelelő célkitűzéssel.
Nem a balekok, zavaros fejűek, gyenge jelleműek, haszonlesők, alattvalók élére kell állni, hanem azokat kell megszólítani, akik a polgári világ felé fordítanák Magyarország szekerének rúdját..
http://www.hir24.hu/belfold/2013/12/10/erettsegizett-megis-irni-olvasni-tanitjak/#a3
-
Jelen pillanatban még üli torát a 2/3 és butítana rendületlenül…
Tetszik a PuPu írása Gyurcsányról. Korrekt, tárgyilagos, egyáltalán nem “hívő”, jó cikk.
Mostanában mindenki szeret gyurcsányozni egyet, mielőtt bármit mondana.
Hétfőn belenéztem az Újságíró Klubba – bár ne tettem volna – és teljesen kiakadtam.
Ahogy M.T. B.Gy. és A.J. kánonban gyurcsányozott egyszerűen letaglózott.
” ha okos politikus volna hátrébb kellene neki lépnie” meg “megígérte, hogy személyes áldozatot is hajlandó hozni az összefogás érdekében” stb.
Kikapcsoltam a TV-t. Kálmán Olgát sem nézem már, az ÚK-t eddig sem nagyon néztem, mostantól egyáltalán nem.
Elszomorító ahogy a “szövetségesek” csinálják ezt az ellenzékiséget. Nem értem, hogy az MSZP-ben miért nem volt annyi bölcsesség, hogy a kezdet kezdetén – ahogyan azt Gyurcsány is ajánlotta – Bajnai Gordont felkérte volna közös ME jelöltnek és mindenki beállt volna mögé. Egy lista, 1 vezető egy program és gyerünk, Húzzunk bele!
Be kellett volna látnia az MSZP-nek, hogy ebben a helyzetben Bajnai lett volna a jó ME jelölti választás. Elkúrták! nem kicsit, nagyon.
http://nol.hu/belfold/selmeczi_allitja__hogy__bajnai_hazudott
-
Manyupot megvédő kiflicsücsök megfésülte fogsorát és megszólalt….
Girbegurbának igaza van, nem lehet cél: “bejutni a parlamentbe”. Ezt a rendszert csak a kivonulás, a bojkott, a passzív ellenállás buktathatja meg. Nem passzív lapulás – ami ősmagyar divat -, hanem ellenállás!
Gyurcsány ma az egyetlen politikus, aki egy passzív ellenállás élére állhatna, ha elhatározná magát. A parlamentáris küzdelem egy diktatúra ellen -, ahol tehát a parlament, mint a törvényhozás eszköze, ki van kapcsolva, csak “beolvasásra való -, reménytelen.
Bármilyen parlamenti érvelés a hatalom birtokosainak egyik fülén be, a másikon ki – teljesen hatástalan. A parlamenti ellenzék se törvényt megszavaztatni, se leszavazni nem tud.
A következő választási kampány érdekében parlamenti szónoklatokat tartani tökéletesen hatástalan, a választópolgár meg se hallja. Ezért a parlamentet, ami diktatúrában a demokrácia megcsúfolása (amilyen a bolsevista diktatúra parlamentje volt a Népfront választásokkal együtt negyven éven át) tudatosan el kell sorvasztani! Játszadozzanak csak benne a fideszes képviselők egymással, akár a gyerekek az óvodában.
Ha egy párt, például a DK, nagy csinnadrattával, botrányosan kivonul a közéletből, és erre hívja föl a lakosságot, annak lehet hatása.
Nem állunk szóba ezekkel, mert az sem igaz, amit kérdeznek, mert soha az ígéretüket be nem tartották, mert ezek gyűlölök a magyar népet, mert tudatosan kifosztják, nyomorba taszítják. A párbeszéd pedig azért is értelmetlen, mert ezek nem értik meg az emberi szót.
Ezért egyetlen fegyverünk van (a véres, gyilkos, konkrét fegyvereken kívül), az ENGEDETLENSÉG.
Gyurcsánynak kell vezetnie az engedetlenséget. Alkalmas rá. Tudja is, csak még nem szánta el magát, szurkoljunk, hogy ne szalassza el az alkalmat, ne késsen, mint a pápai gyors.
Gyurcsányban lehet bízni, amióta a politikában megjelent, egyenes, következetes, hiteles – és a korrupció nem fertőzte meg.
Az élet, sajnos, mindig csak egy sanszot ad. Ha valaki azt az egy sanszot, rossz tempóérzékkel, elszalasztja, még egy lehetőség nincs.
Gyurcsány attól népszerű, (kissé leegyszerűsítve), hogy öszöd óta csak az igazat mondja. Ettől nővekszik folyamatosan a népszerűsége.
.
Most azt várnám tőle, hogy gyorsan, halaszthatatlan sürgősséggel, mondja most is az igazat, a valót, de ne ilyen puhasággal, tétovasággal, ahogyan ezt mostanában teszi. Mondja most is az igazat, trágárság nélkül, kevésbé szenvedélyesen, nem ripacskodva, ugyanakkor markánsan, keményen, és a közösség érzelmeinek megfelelően. Mondja most is az igazat, az igazság iránti tisztelet komolyságával, mindenki számára közérthetően, határozottan és egyértelműen.
Lehet, hogy lesz (demokratikus) ellenzéki bojkott lehet, hogy nem lesz ilyen. És lehet, hogy ez a vidéki paraszt hatalmon marad.
.
De, ha nem lesz és Gyurcsány bejut a parlamentbe azt várom tőle, hogy a mandátumvizsgálat, majd a miniszterelnöki kormányprogram ismertetése után azonnal, keményen utasítsa azt vissza, mutasson rá, hogy annak minden szava hazugság, (mint az elmúlt négy évben szinte minden), demonstratív módon jelentse ki, hogy a hazugságok áradatához egy demokrata nem asszisztálhat, mert azzal csak kollaborálna egy diktatórikus rendszerrel, s mivel ő (és persze a DK) erre nem hajlandó, példamutató hazafisággal vonuljon ki a parlamentből.
.
Kedves girbegurba, dehogynem lehet cél bejutni a parlamentbe, hiszen egészen egy nyílt diktatúra bevezetéséig az a politizálás elsőszámú terepe.
Ott lehet nézeteket ütköztetni, ott lehet nyilvánosan számonkérni, ott van súlya a szavaknak.
Ha nem jutsz be – nem vagy, és éppen ez lenne Orbán célja.
Ha nincs egy-két saját országos médiafelületed, akkor szájalhatsz te a sarkon egy papír-installáció mögül, ki figyel rád?
Ha a parlamentben mondod el színvonalasan ugyanazt, akkor kaphatsz sajtónyilvánosságot, esetleg nemzetközi figyelmet és eljutsz a választóhoz, akinek vannak bizonyos elvárásai az általa favorizált politikusokkal szemben.
Ha politikus vagy, támogatókat kell szerezned, ha lehet a társadalom minden rétegéből.
Végighaknizhatod az országot, de az kevés, neked az egész országban folyamatosan fenn kell tartanod a jelenléted, hirdetned kell az igazad.
Azt írod: ” nkább Bartus László javaslatában hiszek: Akár keveseknek, egyedül is, elsőnek indulni el, de világos értékeléssel, biztos erkölcsi alapállással és ennek megfelelő célkitűzéssel.”
Nem hiszem, hogy Bartus László olyan őskeresztény katakomba-bulit ajánlana megoldásnak, ahol öt potenciális oroszláneledel bölcseket moond egymásnak.
Korunk társadalma a média foglya, ha feltünsz öt percre a képernyőn, akkor vagy, ha nem, akkor nem vagy.
A Hyde Park Cornerről nem közvetítenek egyenes adásban, a Parlamentből igen.
Nem lehet a valóságot az elképzeléseinkhez kalapálni, alkalmazkodnunk kell a konkrét helyzethez, abból kell kihozni a legtöbbet.
Vagy forradalmat kell csinálni, de ezt nem javasolnám, macerás és drága.
Minden tekintetben.
:)
Kedves PuPu,
szerintem ez nem így van. A magyar parlamentben nincs sulya semmifele szavaknak, erről éppen a média gondoskodiki. A politizálás első számú terepe nem a parlament, erről Orbán gondoskodott. Ezek mind csak díszletek és a demokrácia hazug látszatának fenntartására szolgálnak. Egy puccsal szemben, amely megdöntötte az alkotmányos rendet, nem a választásokra kell készülni, bűnözőket nem választásokon győznek le. Ahogy nem is lehet. Ezt írtam a bojkottról szóló cikk alá, ide is bekopizom:
“ugyan már többször kifejtettem, de megpróbálom röviden összefoglalni. A bojkott a rendszer legitimációjáról szól, vagyis a bojkott oka a rendszer illegitim jellege, és célja az illegitim helyzet megszüntetése. A legitimitást az Orbán-kormány akkor veszítette el, amikor a fülkeforradalomra hivatkozva a NENYI-ben egy új rendszer létrehozását tűzte ki, majd az Alkotmány eltörlésével és egy egypárti alaptörvény létrehozásával ezt meg is valósította. Az alaptörvényből levezetett sarkallatos törvények a korábbi alkotmányos rendet megváltoztatták, amelyre az Alkotmány, amelyre felesküdtek, nem adott lehetőséget. A Btk. államellenes bűncselekménynek nevezi. Ez a jogi helyzet. A létrejött illegitim rendszer ír ki egy olyan parlamenti választást, amelyben a választás nem demokratikus, mert nem egyenlőek a feltételek, és a választás eredménye nem a népakaratot tükrözi. A választás nem szabad, mert egy megfélemlített, egzisztenciálisan függőségben tartott, retorziókkal fenyegetett népnek kell “választania”, miközben ez a nép nem jut hozzá a szabad döntéshez szükséges információkhoz, mert a hatalmon levők kisajátították a közmédiát, közvetett eszközökkel befolyásolják a média 90 százalékát. A bojkott tiltakozás az alkotmányos rend megdöntése ellen, tiltakozás a törvénytelen rendszer ellen, az illegitim alaptörvény ellen, amelyet egyetlen párton kívül senki nem tárgyalt és nem fogadott el. Ezt ráerőltette egy párt az országra. És tiltakozik egy illegitim hatalom által kiírt nem egyenlő, nem demokratikus és nem szabad választás ellen. Ezek elvi kérdések, amelyeket nem írhatnak felül praktikus szempontok. Ezekhez akkor is ragaszkodni kellene, ha esélye lenne bárkinek ezt az istenkirályságot leváltani, de az illegitim rendszert azért hozták létre, hogy soha ne lehessen leváltani. Ez a válastzás nem a népakarat kifejezése és tistzeletben tartása miatt jön létre, hanem kizárólag azért, hogy a “demokrácia” hamis látszatát megtartsa, és utólag visszamenőleg legitimálja a rendszert és minden eddigi törvénytelenséget. Az ellenzék ehhez asszisztál, ha résztvesz az eleve egyesélyes és törvénytelen választási komédiában. Orbán Viktornak semmi sem olyan fontos, minthogy a 2014-es választások látszólag rendben lemenjenek, és azon az ellenzék részt vegyen, mert ezzel lemond az alkotmányos rend megdöntése után kialakult illegitim helyzet és rendszer elvetéséről.
A bojkott után a legjobb az lenne, ha Orbán egyedül lenne a parlamentben, vagy akár a Jobbikkal kettesben, de ott ülhet mellette a Fidesz másik kreálmánya, az LMP is. Ezt a helyzetet senki nem ismerné el, különösen azután, hogy az ellenzék mindvégig a rendszer illegitim voltát hangoztatná. Külföldön tarthatatlan lenne a demokrácia hazugságának fenntartása, a külföld is a legitimációs válságról beszélne. Az Orbán-rendszernek nincs legitimációja, és egy rendszer ebbe belebukik. Az ellenzék és a diktatúra elválna egymástól, az ellenzék politikusait nem a diktatúra fizetné tovább, és nem a diktatúra húzná meg a működésük határait, nem Kövér László büntetgetné őket, miközben semmiféle jogokkal nem rendelkeznek a parlamentben. Hanem az ellenzékiség radikalizálódna, az igazi ellenzék visszaszorulna a második nyilvánosságba, az internet és egyéb hagyományos önszervező formák közé, amelyeket nem tudna úgy kontroll alatt tartani és befolyásolni, zsarolni és megfélemlíteni a Fidesz, mint a Klubrádiót és az ATV-t, amelyre ma építenek, és amelyeknek ma ki vannak szolgáltatva. Igazi tömegmozgalom alakulna ki egy idő után, lenne kihez csatlakozni, a rendszert megutáló emberek tömegesen mennének a földalatti ellenzékhez, amellyel Orbán nem tudna mit kezdeni, nem tudná kézben tartani, mint most, miközben állandó legitimációs támadások között él. A parlamenten kívül maradt, bojkottáló ellenzék a rendszer és a hatalom egyre több részére terjesztené ki a bojkottot, ha éreznék az erőt, akkor az emberek felbátoronának, és csatlakoznának. Romantikus, izgalmas ellenzéki lét, önszerveződő láthatatlan csoportok, sejtek alakulnának, amelyek egy idő után a diktatúra nyílt bevezetéséhez, majd összeomlásához vezetnének. Ez minimum tíz-tizenöt évvel rövidítené meg az Orbán-rendszert, amely ennek híján konszolidálódik, legitimációja megerősödik, kijönnek az iskolából az agymosott gyerekek, elválnak a rendszer kedvezményezettjei a nyomorgóktól, akiknek sem erejük, sem pénzük, semmiféle ellenállásra, nem tudnának csatlakozni az Orbán által fizetett, kontrollált és gféken tartott műellenzékhez, amely közvetve szintén a rendszer haszonélvezői közé számítanának, és a pénzükért annyi a dolguk, hogy eljátsszák a legitimáló ellenzék szerepét, mint most. Az Orbán által fizetet ellenzéki pártok és ellenzéki média soha nem fogja ezt a rendszert se leváltani, se megbuktatni. Vagy maga válik a rendszeren kívüli ellenzékké, vagy meg kell várni, amíg ezektől függetlenül létrejön egy rendszeren kívüli ellenzék, amely ugyanazt megteszi, mint amit a bojkottal a mai ellenzéknek kellene megtennie.
Üdvözlettel, Bartus László
És ez volt a folytatása, ezt is bemásolom ide:
“Ez vonatkozott a pártokra a bojkottal kapcsolatban. Mi a helyzet az egyénekkel? Személyes meggyőződésem, hogy minden ember felelős a döntéseiért, és azokat nem háríthatja át pártokra. Nem mondhatja, hogy én ugyan a bojkottot tartanám helyesnek, de a pártom nem, ezért a pártommal együtt nem bojkottálok, hanem szavazok, és vele együtt legitimálok. Szerintem az emberek nincsenek tistzában a szív tisztán való megőrzésének fontosságával. Nem igaz, hogy aki eladja magát az utcasarkon, azzal semmi baj nem történt belül, és ugyanaz az ember maradt, mint aki volt. Nem lehet egy fürdéssel elintézni. A magyar baloldal (benne a sajtó) legnagyobb problémája, hogy a vezető személyiségek és a mértékadó véleményvezérek olyan pénzeket fogadtak el, amelyeket nem lett volna szabad, és amikor valamit mondanának vagy tennének, egybeugrik a gyomruk, és tudják, hogy ezt ők nem tehetik meg. De nem vallják be, és nem vonulnak vissza, hanem továbbra is véleményvezérkednek, de ezzel a teherrel, aminek a vége az lesz, hogy megszűnnek egyenesek, őszinték, igazak és bátrak lenni, ehelyett kitalálnak minden baromságot, sumákolnak, csúsztatnak és simliskednek. Miért? Mert belül megromlottak. Meggyőzősédem, hogy az illegitim hatalom által kiírt törvénytelen választáson való részvétel ugyanilyen elvtelen kompromissuzm, ugyanolyan hatást hoz létre, mint a korrupció, és ugyanúgy elgyengíti és megrontja a szívet. Vagyis, aki egyszer már legitimálja az Orbán-rendszert, az nem tud később harcos elutasítója és ellenzéke lenni, mert érzi belül, hogy nem tiszta. Ő nem mondhatja ezt. Érzi, hogy ehhez hiteltelenné és súlytalanná vált. Ezért az igazi ellenzék elveszíti azokat az embereket, akiket a korrupt és hazug ellenzéki pártok elvisznek szavazni. Orbán ezzel nemcsak egy legitimációt kap, hanem a részvétellel lefejezi a következő évtizedekre a lehetséges ellenállókat is. Fel kell nőnie egy új generációnak, amely ebben a rothadásban nem vett részt. Nem mehet be az ígéret földjére az egyiptomi szolgaságban gerincét vesztő nép. Ezért hirdeti az Amerikai Népszava azt, hogy nemcsak a pártok, de az egyének szempontjából is sorsdöntő a bojkott, és a bojkottban való részvétel. Én azért fogok bojkottálni, mert várok egy igazi ellenzéket, akikhez csatlakozni akarok, és akikkel képes leszek egy harcra a diktatúra ellen. Megőrzöm, megvédem magamat a jövő számára. És ilyen embereket gyűjtenénk mi itt. Akikre később lehet számítani, akiknek megmaradt épen a szívük, a gerincük, az erejük, az igazságérzetük, a bátorságuk és a jellemük. Én azokra, akik elmennek erre a válastzásra legitimálni Orbánt, úgy tekintek, mint akik elvesztek a jövő számára, akik rabszolgasorsba jutottak. Többé nem szabad emberek. Ezért mindenkinek saját felelőssége, hogy mit tesz, és elmegy-e a hazug választásokra. Mindenki tudja, hogy a rendszer illegitim. Mindenki tudja, hogy nincs esély sem a leváltására, még összefogással sem léenne, de ezek a pártok nem függetlenek Orbántól, ezért nincs és nem is lesz összefogás, túl azon, hogy ezek elvek, puccsistákat nem választáson kell legyőzni, hanem követelni a bírósági felelősségre vonásukat. Mindenki tudja, hogy az álellenzék a képviselői és egyéb juttatások miatt megy erre a választásokra. Nincs egyetlen igaz, értelmes ok ezt a hazugságot támogatni, és ezzel együtt elkurvulni.
Az Amerikai Népszava azt is fontosnak tartja, hogy ha nem lesz teljes ellenzéki bojkott, ha nem lesz egyetlen párt sem, amely bojkottál, az egyéneknek akkor is bojkottálniuk kell, függetlenül attól, hogy ez hogyan befolyásolja az egyébként sem kérdéses végeredményt, és hogy ezt bárki más tudatos elvi döntésnek és bojkottnak tartaná. Belül a szíve tudja, és minden egyes ilyen megmaradt igaz szív a rendszer potenciális ellenfele és harcosa. Azok maradnak szabad emberek és nem genetikusan alattvalók, akik az ellenzék alattvalóiként sem vesznek részt ebben az elkurvulásban, amely ráadásul egy megalázó bohózat lesz, az Orbán-rendszer bebetonozásával.
Üdvözlettel, Bartus László”
Aki “ellenzéki” politikus a fasiszta rendszer által kiírt és lebonyolított csalásokon bejut a “parlamentbe”, az (1) elfogadta a baltás gyilkos cinkosának diktátumát,
(2) szavaiból annyi és úgy jut el az emberekhez, amennyit és ahogyan a fasiszta média engedélyez és manipulál, (3) elásta magát, feladott, elveszített minden lehetőséget a valódi ellenállásra, (4) semmi befolyása nincs a hatalmi döntésekre.
Az “ellenzéki” politikusok ezt tudják is, mert (a látszat ellenére) ők sem hülyék. Tehát ha ezt teszik, ha ezt az utat választják, akkor nagyon is tudják, hogy ezzel a fasiszta rendszer fennmaradásához járulnak hozzá.
Tölgyessy szerint … „Az a berendezkedés tud tartós maradni, amelyben az ellenzék nem a rendszer ellenzéke, hanem a kormányé. Ha a hatalomváltáshoz rendszert kell váltani, az destabilizálja a konstrukciót: amíg fennmarad a szabad választások rendszere, bármelyik kormányváltásból rendszerváltás lehet.” Az ellenzék azonban csak sérelmi politikát folytat. Nem az alkotmányosság miatt aggódnak, csak át akarják venni a hatalmat.
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/345833_tolgyessy_a_fidesz_levaltasaval_a_rendszer_is
Hát lehet, hogy elméletileg a bojkott az egyik lehetséges megoldás, de ez ugyanabba a kategóriába esik, mint a forradalom.
Akkor lehet győzni a segítségével, ha elég nagy tömegek állnak mögötte, de ma – sajnos – nincs ennek tömegtámogatottsága.
Annak lenne értelme, hogy valamennyi ellenzéki párt és szervezet, meg a pártnélküli civilek egységfesen bojkottáljanak, mert akkor a választás nyilvánvalóan mindenki szemében illegitim lenne, de el tudod te képzelni X vagy Y politikusról, hogy odahagyja havi milliós jövedelmét?
Hogy feltegye egy lapra valamennyi képviselői előjogát, igazgatótanácsi tagságát, jövedelmét a győzelem érdekében?
Én ezt illúziónak gondolom, annak pedig, ha a bojkott nem valódi tömegmozgalom, nincs értelme, márpedig itt nincs bojkott-hangulat, mint ahogy forradalmi hangulat sincs – még a legszegényebbek is legfeljebb csak éhség-lázadásra képesek ma.
Sem tömeg, sem erő nem lenne egy ilyen akció mögött, Orbán meg röhögne, hiszen parlament ettől még lenne (Az egyfordulós választáson mandátumot az a jelölt szerez, aki a legtöbb érvényesen leadott szavazatot kapta, függetlenül a megjelentek számától…), aki meg egyénileg erőszakot alkalmazna vagy hőbörögne, azt begyűjtené a TEK.
Emellett el sem jutna Orbán ellenfeleinek szava sehova, médiafelület nincs, egy internet-szolgáltatót meg nem túl bonyolult feladat kikapcsolni, hiába külföldi a szerver, az egyénnel kapcsolatban álló szolgáltató magyar.
Maradna a röpcédula, de arra sincs pénz, de nincs ember sem, aki az első retrorziók után merné terjeszteni, és az idő múlásával egyre többen csatlakoznának a nyerteshez, egyre kevesebben gondolnák, hogy érdemes szervezkedni ellene, – szóval ma ez Magyarországon nem tűnik járható útnak.
Ettől persze még igazad van, de szerintem ez a társadalom – ha nem történik hamarosan valami – akkor jóvátehetetlen károkat szenved, több lesz a nyilas, mint 44-ben, a klérus végképp elpofátlanodik, a gyerek az iskolában nacionalista szentfazékká válik, a tömeg meg félti az állását.
Luxus lenne ezt kockáztatni, hiszen Orbán nem legyőzhetetlen, még a trükkjei dacára sem.
Hogy mit kellene tenni egy nyertes választás után, az persze más kérdés, de kiindulni abból kell, hogy ez az ország ma békés változásokra vágyik, – mártpersze az a fele, amelyik vágyik rá, vagy vágyik egyáltalán valamire.
Magyarember álszent és nem szeret kockázatot vállalni, a csőcselék meg momentán Orbán oldalán állna, ők kimennének az utcára, de az idealista könyvtárosok, könyvelők és a bulváronhizlalt műkörmösök nemigen.
A szabó is csak azzal az anyaggal és abból a szabásmintából tud dolgozni, ami rendelkezésére áll, nekünk most ez jutott.
Gondolom, – lehet, hogy rosszul…
:O)))
PuPu,
Tisztán taktikai szempontból fényesen igazad van.
Stratégiai szemmel nézve viszont ez téves hozzáállás.
.
Indoklás:
1. Hiába nyernénk valamilyen arányú parlamenti képviseletet, ha az nem alkalmas a végső cél elérésére, sőt, tovább rontja kilátásainkat. Egy ilyen “győzelemmel” besorolnánk a hatalombitorló rendszer alárendelt rész-struktúrái közé.
2. A taktikai meggondolások az aktuális erőviszonyokból és az aktuális mentális állapotból indulnak ki. Hosszú távon azonban ezek változékonyak. “nincs bojkott-hangulat, mint ahogy forradalmi hangulat sincs” : nem is lesz, ha így állunk hozzá, viszont épp azért kellene tenni, hogy legyen. Nem pusztán a gazdasági ellehetetlenülés és politikai-ideológiai elnyomás váltja ki a hangulatot, ahhoz az is kell, hogy legyen követhető gondolat és követhető élcsapat. Néha ez utóbbi önmagában elegendő.
3. Valóban, “a bojkott … ugyanabba a kategóriába esik, mint a forradalom”, legalábbis abban az értelemben, hogy élesen ellenszegül a rendszerrel. Csak annyi a különbség, hogy a bojkott békés, és a hatalom teszi erőszakossá (ha teszi). Nagy valószínűséggel forradalommá alakul. Kicsi annak az esélye, hogy a hatalom erőszak nélkül megbukik. De meg kell próbálni, mert nekünk sem célunk a véres erőszak. Viszont látnunk kell, hogy ez a rendszer “demokratikus” eszközökkel nem váltható le. Minél tovább késlekedünk a bojkottal, annál kisebb lesz a vértelen megoldás esélye.
Ha az ellenzék veszít-ami valószínű-akkor Gyurcsány nélkülözhetetlen lesz a parlamentben.Ha nyer,akkor felrúgja a sakktáblát,mert nem hiszem,hogy a Mesterházy -Bajnai szerencsétlenkedést támogatná..Az ellenzék veszíteni fog,kénytelen leszek tehát Gyurcsányra szavazni,hogy ne legyen nyugta Orbánnak.Egyetlen ember,akitől fosik.
Kedves girbegurba, stratégiát a túlélők szoktak kidolgozni, akit megtámad egy konyhakéssel egy százhúszkilós kanmajom, az taktikailag haladéktalanul tökön kell, hogy rúgja, és ha ez az akció sikerült, akkor kezdheti azon törni a fejét, hogy mit csináljon, ha felépülne ez a benga, vagy mit kell csinálnia, hogy elnézegethesse álkdozatát a kerekesszékben – ezt hívják stratégiának.Vannak helyzetek, amikor Csapajev elvtárs is hiába szedné elő a stratégiai aktatáskából a három krumplit, nincs idő a stratégia kidolgozására (Ez a krumpli mi vagyunk, elvtársak, ez az ellenség, ez a harmadik pedig a tacsanka, elvtársak!)
Az összes olyan megoldást, melynek eredményeképpen a nagy dög virulens marad, nem stratégiának, hanem öngyilkosságnak hívják.
Egyszerűen nincs arra idő, hogy kivárjuk, míg a népnek magától megjön az esze és belehajigálja ezeket a Dunába, arról nem is szólva, hogy egy esetleges forradalom ( csak tájékoztatásul: ilyen Magyarországon még nem volt, amit abnnak hívnak, az egy sem az volt…) rettenetes károkat okozna és további ötven évvel vetne vissza bennünket.
Most kell harcolni, most kell győzni a mostani körülmények között.
Látsz te egyébként a mi oldalunkon akárcsak egyetlen forradalmárt is?
:O))))