Megjelent PuPu blogján.
Még mindig lebeg – hogy vallási eredetű hasonlattal illusztráljam – mint Mohamed koporsója, ég és föld között Iványi Gábor egyháza, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, mert bár a törvényben előírtnál sokkal több, tizennyolcezer tagot igazolt, az állami procedúra még mindig tart.
Ha sikerrel jár az egyház, akkor úgynevezett bevett egyház lesz és akkor – esetleg – visszakaphatja azt a technikai számot, melyre hivatkozással hívei adójuk egy százalékát egyházuknak adhatják, ezzel segítve nemes és Istennek tetsző céljaik elérését.
Az egyházak körüli cirkuszt természetesen a felebaráti szeretet jegyében, egyházi körökből kiindulva rendezték.
Akik kitalálják, hogy melyik egyház volt a kezdeményező, azok között kisorsolok egy Semjén Zsoltot, a madarak védőszentjét ábrázoló szentképet, melyen a szentéletű férfiú éppen egy nyárilúd nyakát vágja el.
Akik azt is meg tudják mondani, hogy a prófétai küllemű Iványi Gábor mivel haragította magára az egyik gyermekét nála kereszteltető Orbánt, azok között aranyozott keretben egy olyan képet sorsolok ki, melyen a mélyen hívő pártnélküli pártvezér éppen egy fecske fejét roppantja össze egészséges fogaival.
Szóval nincs rendben itt az egyházakkal semmi, az állam már megint belepofázik az állampolgárok hitéletébe, és nem adok sok időt, megint feláll az Állami Egyházügyi Hivatal, melynek feje vélhetőleg a konfliktuskezelésben igen járatos Balogh József lesz, íróasztala alatt a vak komondorral – neki mindegy, szoknya-szoknya.
Iványi lelkész és egyháza arról híres, hogy a szegényeket segíti, Semjén fővadász egyháza meg arról, hogy pont leszarja a szegényeket.
Viszont úgy hajtja a pénzt, hogy Rózsa Sándor pironkodva forog a sírjában, a rákötött generátor meg feleslegessé teszi a paksi bővítést, pedig Ormicska már számít rá…
Ha Ferenc pápa egyház-reformálási törekvései kudarcba fulladnak, hát nem lesz egyszerű helyzete a katolikus egyháznak, habár egy-két évszázadig akkor is képesek lesznek elműködgetni, ha híveik száma a klérus létszámával lesz egyenlő.
Talán még jobban is járnak, végtére is a boltost is legjobban vevői zavarják…
A katolikusok legalább csak pénzéhes harácsolók, akik leginkább egy bulimiás tyúkra hasonlítanak, aki már hányásig zabálta magát, de még mindig nem elég a jóból.
A reformátusok még náluk is rosszabbak, mert ők nettó kútmérgezők, akik ahelyett, hogy a társadalmi megbékélést és az ember tiszteletét vagy a krisztusi szeretetet hirdetnék, a neonáci eszmék hirdetői, vadul pártpolitizálnak, és a magyar antiszemitizmus legszebb hagyományait elevenítik fel.
Ők próbálják megteremteni a százezreket a doni vágóhídra küldő, a vidéki magyar zsidóságot teljes egészében a megsemmisülésbe küldő Horthy kultuszát, ők azok, akik immár évtizedek óta képtelenek európai módon viselkedni.
Ami azt illeti, a zsidó felekezet sem lehet túl büszke magára a maga kis megalkuvásaival, a hatalomhoz való törleszkedésével, pedig ők pontosan tudják, hogy miről van szó.
Egy zsidó nem lehet olyan ostoba, hogy bedőljön egy ilyen primitív kókler albérleti dumáinak, aki mellesleg csendes mosollyal nézi, hogy potenciális szövetségesei milyen vidáman ápolják a szép magyar antiszemita, rasszista hagyományokat.
Ezenközben persze mindent megtesz azért, hogy a Római Katolikus Egyház vezető szerepét ne veszélyeztesse semmi és senki, és miközben buzgón szidja az internacionalizmust és az Európai Uniót, elfeledkezik arról, hogy a katolikus egyháznál internacionalistább szervezet nincs a világon.
Még a Szovjetunió fennállásának idején is volt valamelyes függetlensége a magyar állampártnak, emellett magyarnak hívhatta magát – a katolikusok számára még ez sem engedélyezett.
Horn Gyula a vatikáni szerződésben lemondott a magyar állam ezer éven keresztül féltve őrzött főkegyúri jogáról is, és sem a jobboldaliak által irányított, enyhén szólva is nacionalista magyar állam, sem a magyar klérus nem nagyon hemzseg, hogy államának ezt a jogosítványát visszaszerezze.
Az pedig, hogy fény derüljön az egyházon belüli ügynökök személyére, maga az utópia.
Hogy akármelyik nagyegyház ott tegyen-vegyen a szegények környékén, olyan istenfia nincs, legalábbis Csenyétén egyet sem lehet látni képviselőik közül, a gazdátlan református parókiát földig rombolták, a templom berendezését feltüzelték, lelkész meg nincs, ez maga a senkiföldje, az afrikai dzsungel a bennszülöttekkel, akiknek még egy törzsfőnökük sincs.
De akkor hol vannak a misszionáriusok?
Nagy bajban van az a hívő, aki ma szervezett formában, közösségében szeretné dicsérni az Urat, mert ha nem vak, akkor igen szomorú dolgokat lát.
Papjai – tisztelet a kivételnek – ügyeskednek, saját szabályaikat sem tartják be, a bővérű református püspök az íróasztalán keféli a soros szépasszonyt, a katolikus papok pedig házvezetőnőnek hívják a feleségeiket, nem fizetnek adót a bevételeik után, bitangkasszát működtetnek, püspökeik stadionépítési terveken törik a fejüket, miközben híveik szó szerint megfagynak vagy éhenhalnak.
A zsidó felekezetek torzsalkodnak, és a pénzért kiszolgálják az ellenük fenekedőket, ha egy jó szót hallanak, akkor hajlonganak, mintha a Siratófal előtt dávenolnának, ahelyett, hogy tiltakoznának napjaink neonáci randalírozásai ellen.
Maradnak a kisközösségek, de amelyik kicsit is nagyobbra nő, az elkezd hasonulni a többiekhez, és a bevett egyház státuszáért eladja magát a hatalomnak.
Iványi lelkésznek sem lenne talán ekkora gondja, ha legalább egy rádiót gründolt volna, de Iványi lelkész élhetetlen, ő – ehelyett – inkább ételt osztott a szegényeknek, meg óvodát szervezett a hajléktalanok gyermekeinek.
Mindenesetre, aki a mai nagyegyházaktól azt várja, hogy majd segítik eligazodását az Ég és a Föld dolgaiban, hát ne nagyon számítsanak sikerre.
Nagyon úgy látszik, hogy az Úr megelégelte méltatlan szolgáinak viselt dolgait, és meg fogja büntetni őket.
Márpedig, akit az Úr meg akar büntetni, annak először elveszi az eszét.
Jelenleg – nagyon úgy tűnik – ebben a fázisban vagyunk…
A nyomor hatalmas, és egyre nagyobb lesz, annyira dübörgünk a hídon az elefánt mellett.
Az egyházak meg ücsörögnek a be nem vallott vagyonaik felett, és nyújtják a kezüket. Még, még! Mert semmi nem elég.
Ételt, jó szót nem osztanak,mert imádkoznak a még többért, meg a miniszterelnökért. Ez a küldetésük.
Iványi Gábor meg teszi a dolgát. Amit a tisztesség megkíván. Le a kalappal előtte.
Ma ilyen világ van ebben az országban. Hízelegnek, és nyújtják a markukat.A Júdás pénzért,amit meg is kapnak.Nem kell érte tenni semmit.
Aki tesz, azt meg ki akarják közösíteni, de nem megy. Hiszem, hogy előbb vagy utóbb, de meg fogja kapni Iványi Gábor is az egyházának a járandóságát. Nem azért mert a markát nyújtja. Hanem a munkája végett, amit nem tudnak meg nem történtté tenni,mert a mindennapok nyomorúságát enyhíti az arra rászorulók között.
És ez tagadhatatlan.
Mindent meghazudtolt már ez a kormány, de ezt nem tudja… Pedig nagyon erőlködik.
bumburi!
Hozzászólásod első részével maximálisan egyetértek. De egy dologban nagyon, de nagyon el vagy tévedve. Történetesen, abban, hogy Iványi Gábor egyháza meg fogja kapni a járandóságát a végzett munkájáért. Hm. Szerinted kitől? Az államot és azon belül az egyházakat képviselő farizeus álnok papoknak titulált patás ördögöktől? Ők a kereszténység szégyenei és meggyalázói. Talán az egyszerű emberektől? Á, dehogy. Ők sajnos még mindig a múlt századi szinten gondolkodnak és hisznek. A szószék szava szent és sérthetetlen, mindenki más hazudik és Istent káromolja. Hidd el nekem, falun nőttem fel és most is sokat járok kelek arrafele. És ami érdekes, hogy nem csak az öreg nénik, bácsik vannak így, hanem sok fiatal is elvesztette tisztánlátását, sőt teljesen “megvakult”. A mostani nyomorgatás után is hittel a vikire fognak szavazni, ha a szószék úgy kivánja.
Az Egyházak sorsa a megszűnés lesz. Alig várom.
Balogh de
nem balga
Szerintem meg fogja kapni. Az igazság utat tör magának.
.
Én is falun élek, de szerintem nem a hit mozgatja ezeket a fanatikusokat, hanem a butaság. A tunyaság, hogy nem gondolkodnak, majd a Viktor megoldja.
Ráadásul a nő neműek között más is dolgozik.
Nyugdíjas magyar tanárnő olyan beszerelmesedett szöveget ad elő,ha Orbánról van szó, hogy az elképesztő.
És akkor mit várjunk a fiataloktól. Hát hozzájuk intézi Ő,az Ő fenséges szavait!
féleszűek…
Posztmodern korunkról – ami 1840-ben kezdődött – és amit Krisztus Urunk laodíceai kornak nevezett (jelenések könyve, levél a laodíceai gyülekezetnek) – Megváltónk az alábbiakat üzente számunkra:
” Tudom a te dolgaidat, hogy nem vagy sem hideg sem forró, bárcsak hideg lennél vagy forró, – mivel langyos vagy, kivetlek téged az én számból.”
Jézus tehát még az ateistákat is különbnek tartja, mint a képmutató álkeresztényeket.
Változik a világ. Jézust 30 ezüstpénzért árulta el Júdás, ma a krisztusi törvények lábbal tiprásáért már milliárdokkal fizetnek. És ehhez a lelkész miniszter lelkesen csatlakozik.
Biztos, hogy jó Iványinak ha elismerik egyházkėnt ės onnantól Jézabel asztaláról eszik?
De jó írás ez! Öszinte gratulációm a szerzőnek!
folio
2013. december 6. péntek 13:15
Ez nem Iványiról szól.
Ő nem magáért hanem az egyházán keresztül a hajléktalanokért harcol.
És ez nagyon nagy különbség. És nem nagy pénzről van szó, de az is emberéletet menthet.
Az állammal való lepaktálásnak mindig ára van. Nézd meg az egyháztörténelmet. Lehet hogy jobb ebből kimaradni.