Az írás megjelent PuPu blogjában.
Megy a háború a hajléktalanokkal, röpködnek az érvek pro és kontra, szelídlelkű emberbarátok veszekednek nettó ökrökkel, akik szerint aki akar dolgoz, aki akar lak.
Elképesztő a csörömpölés, miközben egyre sötétebb felhők jönnek, maholnap nyakunkon a tél.
Megvan az idei szezon első kihűlt halottja, akiről tudunk – szerencsétlen állítólag műanyag zsákban próbálta átvészelni a még csak nem is szokatlanul hideg éjszakát – nem sikerült neki.
Hányan fogják követni még a télen – ki tudja?
Hajléktalanok, a társadalom páriái.
Eközben elkezdődött nagyüzemi üldözésük, jólöltözött és a hajléktalanok adóján is kövérre hizlalt urak és hölgyek hozzák a rendeleteket, hogy a fővárosban hol tilos levegőt venniük, melyik padokra lesz tilos letelepedniük, melyik járdákon közlekedhetnek, míg csak ki nem jelölik nekik a tábort, ahol kényszertartózkodási helyük lesz – a kapu feletti feliraton még gondolkodnak.
Merthogy egyébként adófizető polgárok ők is, hiszen minden megvásárolt kenyérszelet vagy cigaretta, minden üveg bor után adót fizetnek ők is, elvileg a jogaik sem lehetnének kevesebbek más állampolgárok jogainál.
És mégis, nemcsak munkától, egészségtől, emberhez méltó élettől fosztják meg őket, hanem állampolgári jogaiktól is.
Pedig a hajléktalan nem jókedvéből él a kegyetlen és rideg nagyvárosban, neki ez a munkahelye.
Merthogy vagy van valamennyi jövedelme – munkabér, nyugdíj, ilyen-olyan ellátás – vagy nincs egy megveszekedett fillérje sem, de élni azért kell, mert az életösztön erre készteti.
Így hát guberál, koldul, lop, gyűjti a visszaváltható vagy eladható dolgokat, miközben cipeli magával egész háztartását a csíkos és többnyire koszos műanyagszatyorban, holott lehet, évtizedeket dolgozott tisztességesen valamikor, valahol.
Csak megszűnt a munkahelye és ameddig volt miből, elkezdett inni, vagy elvált, és a bíróság nem neki ítélte a lakást, vagy a közös lakásban lakó elvált férj naponta lökte át a komondoron, az elvált feleség új nyele naponta pofozta fel, míg csak fel nem adta és el nem menekült a lakásból.
Vagy kitették az utcára, mert nem tudta fizetni a hitelét, utána kitették a munkahelyéről, mert ápolatlan és büdös lett az utcai élettől, ami egy munkáltató részéről, ha nem is humánus, de érthető.
A mi társadalmunk rideg és embertelen, és ahogy távolodunk a sokat szidott kádári társadalomtól egyre ridegebb és egyre embertelenebb.
Nálunk lecsúszni könnyű, visszakapaszkodni lehetetlen, mert nincsenek fogódzók, ellenben minden kanyarban állnak hivatásos lelketlenek, akik a felkapaszkodó kinyújtott kezére rávernek, ha lépne egyet felfelé, hát visszarúgják.
Vannak hajléktalanok, akik sok leleményességgel és nagy szorgalommal összehordanak ilyen-olyan anyagokat, melyekből kunyhót eszkábálnak maguknak, abban élnek sokszor a családjukkal, vannak, akik a gyerekükkel.
Ezek az emberek megérdemelnék a segítséget, mert a maguk esetlenül szerény módján be akarnak illeszkedni a társadalomba, emberhez illő életet szeretnének élni a maguk lehetőségeinek maximumát adva.
A legtöbb, amit a társadalomtól várhatnak annyi, hogy egy reggel megjelennek a dózerek és a közmunkások, és az egyik nyomorult eltakarítja a még nála is nyomorultabb életlehetőségét, mert ha nem teszi, akkor legközelebb lehet, ő is a másik oldalon találja magát, hiszen oly kevés választja el őket egymástól.
Aki pedig az egyik nincstelent a másikra küldte, az meglehet, a hét végén hason csúszik az oltár előtt, és ha a bűnét meg kell vallania, akkor arról beszél, hogy Isten nevét hiába vette szájára, holott Isten, ha lenne, hacsak ránézne is, öklendezni kezdene.
Persze a hajléktalanok között ott a társadalom salakja éppúgy, mint a még mozgó élőhalott is, áldozatok és saját maguk áldozatai- vegyesen.
A népszerű betelefonálós műsorban egyébként értelmes ember panaszkodott, hogy nem mindenki fogadja el a segítséget, horribile dictu olyan is akad, aki ül a padon és maga alá csinál.
Igen, ilyen is van, habár azt azért nem lehet pontosan tudni, hogy aki maga alá csinál, az jókedvéből teszi, vagy nagybeteg, gyógyításra szoruló ember.
Százak haltak meg már agyvérzés miatt, mert a tőlük undorral elfordulók azt hitték, hogy holtrészegek.
Akiket most elkergetnek megszokott helyeikről, azok elveszítik megszokott és bejáratott bevételi és megélhetési forrásaikat – a boltost, aki este odaadja nekik a lejárt szavatosságú ételt, a kocsmárost, aki kis söprögetésért ad neki egy fröccsöt és megengedi, hogy megmelegedjen, a jólelkű lakót, aki levisz neki egy kis ebédről megmaradt ételt – kezdhetik újjáépíteni amúgy is szerencsétlen életüket – télen.
Tarlós főpolgármester meg majd egy szép téli estén előveszi a kis gyufaárus lány történetét,párás szemmel felolvassa unokáinak és meghatottan, de elégedetten nézi leszármazottait – az ő unokáit ilyen veszély nem fenyegeti.
Orbán is elégedett, minden szépen alakul, és ha keresztülmegy a városon a páncélosával és testőreivel, nem zavarják többé a szemét ezek az emberi hulladékok.
Mi meg kussolunk, mert hallottuk, hogy a Julist is kirúgta a főnöke, mikor pofázott, hát bólogassunk, abból nem lehet baj.
Ha a Föld, a Föld Isten kalapja
Úgy hazánk, hazánk bokréta rajta…
Hogy rohadna meg, aki ide juttatta, mind.
Ez is jo, de a vers a vegen a legjobb..
Igaz.
Ha a Föld, a Föld Isten kalapja
Úgy hazánk, hazánk bokréta rajta…
Hogy rohadna meg, aki ide juttatta, mind.
.
Elkeserítő ami ebben az országban van. És még nincs vége.Könnyű a szerencsétlenbe belerúgni, amikor annak nincs lehetősége visszarúgni.
Sehol egy segítő kéz, egy könyörületes ember ebben a rohadt kormányban? Mindegyik fenevaddá változott a pénz szagától, meg a “genetikusan alávetett”-ségétől?
Öt szegény szól: – Megfürödnénk,
megöblítenők az inget,
azután meg továbbmennénk.
Megcsinálnánk mi már mindent.
De rivall a csermely csősze,
békák botosa bottal mondja,
vicsorogja víz vitéze,
ordas inas, úr bolondja.
- Eltakarodj, öt tekergő!
Kotródj innen, kujtorogó!
Fattyúnak itt nincsen fürdő!
Csavargónak nincs csobogó!
Világ valamennyi vizét
hazatereld, víz juhásza!
Csíbor húzzon tücsök-zenét
undok urad udvarába!
Holott rakjon tanyát, aklot,
nagyobb uraságra vallót -
feje fölé vízből zsuppot,
talpa alá vízből pallót!
Habos tengert egyengessen
a vasfogú boronával!
Hosszúszárú esőt vessen,
gyűjtse boglyába fiával.
Ha már van elég halpénze,
kárászoknak nyisson kocsmát!
Örvény-süveg a fejére!
Húzzon vizi-gödör csizmát!
Paplana csendes folyóvíz -
legyen a bolhája béka!
Azt szedje a szoknyából is
édes lánya-ivadéka!
Álmát kotró kotorja fel!
Zöld legyen a virradatja!
Elsodorja – sodorja el
a szegények áradatja!…
Horthy Miklós országgyarapító kormányzó urunk országlása idején szerzette egy József Attila nevű senkiházi rímfaragó.
Példabeszédek.
Aki könyörül a nincstelenen az Úrnak ad kölcsönt.
Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad.,egyszer majd éhínségre jut. ..
Ne rabold ki a szegényt, mivel szegény ő.És ne tipord el a nyomorultat a kapuban.
Mert az Úr perli perüket, és a fosztogatókat megfosztja életüktől…..
Úgy legyen. Ámen
Kedves Giap, van hadserege?
*
Napról napra többen és egyre elszántabbak.
*
De hisz fegyvertelenek és rongyosak!
*
Nem veszthetnek semmit, de megnyerhetik az életet.
*
Hm.
Az elhúzott mézesmadzag országa….
http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20131114_Hatosagi_Aron_nehez_napjai?FullComment=true#comments
Nagyon szomorú,hogy az elesett,nehéz helyzetbe került emberek akik közül sokan ebben az országban dolgoztak amíg tudtak, nem kapnak annyi támogatást,megbecsülést,mint egy olyan személy aki menekültként,vagy bevándorlóként itt tartózkodó,vagy “magyar igazolvánnyal” rendelkező személy,nem beszélve a börtönben lévő bűnözök jogairól,ellátásáról.
“a kapu feletti feliraton még gondolkodnak.”
.
DISTRICT 9. YOU ARE NOT WELCOME.
Kedves Ateista!
.
Igazán nem mondhatnád, hogy ez a Kormány nem jár élen mindenki, köztük az elítéltek jogainak felszámolásában. Jó, egyelőre kísérleteket még nem végeznek rajtuk, azt majd miután kiléptünk az EU-ból.
.
Ami a menekülteket illeti, én speciel nem irigylek egy Cseberországból Vederországba érkezett szerencsétlent.
Pupu orolok, hogy elokerultel.
Az a “masik blog” ahol egy elmebajos kivetelevel eleg jo tarsasag volt, sajnos megszunt. Ne hagyd abba az irast.
Udvozlettel…
Az Unió első Fasiszta állama…. Munkatáborok is lesznek nemsokára. Hogy mi lesz a felirat a bejárat felett azt nem lehet tudni.
“Tarlós főpolgármester meg majd egy szép téli estén előveszi a kis gyufaárus lány történetét,párás szemmel felolvassa unokáinak és meghatottan, de elégedetten nézi leszármazottait – az ő unokáit ilyen veszély nem fenyegeti.”
De z is lehet, hogy tarlós úr azon a szép téli estén a közösségért végzett munka tőkéletes kivitelezésének jóérzésével elégedetten ül le a kandalló melegéhez a szentlélektől eltelve, előveszi az Ó- vagy Újtestamentumot (amelyiket nem szalonzsidózásra használ),, hogy azt olvasgassa lelke és egója katedrálisána épülésére.
Nem csak stadionok épülnek városokban, hanem szép új öltözők is a falvak focipályái mellett. Erre volt pályázat, erre van pénz. “Akinek meg nincs, az annyit is ér” …
“Magyarország jobban teljesít!” “Hajrá Magyarok!”
EZ MA MAGYARORSZÁG! INNEN MENEKÜLNI KELL!
bruckenbacker kapitány: mivel a csuti törpe lusta agyilag dolgozni, simán átveszi a régi jelszavakat mint példáúl “a munka szabaddá tesz”(vagy felszabadít?), hiszen a munka alapu társadalmat szorgalmazza egy kis vallásos révülettel.
Köz(gép)társaság közmunkásosztállyal.
Jövőre a narancsgyőzelem után a jól fizető, meleg helyen eltölthető mínuszolást felváltja a a közmunka!
-
http://nepszava.hu/cikk/1003227-szamviteli-kepzes-helyett-kukazas-jon-a-kozmunkasorszag
Volt egyszer, régen, a régi görögök idejébe egy ember. Úgy hívták: Diogenész. Hajléktalannak csak azért nem volt tekinthető, mert egy hordóban lakott, amúgy nem volt vagyona semmi, csak egy lámpája. A régi görögök nem voltak annyira embertelenek, mint a mai magyar fasiszták, ezért nem bántották Diogenészt, nem vették el a hordóját, és nem is kergették ki a világból. Ennek ellenére, Diogenész időről-időre magasra emelte a lámpáját, körülnézett, és amikor megkérdezték, mit keres, csak annyit válaszolt: “Embert keresek!”
.
Vajon mit mondana Diogenész ma Budapesten????
.
Sajnos, ez a rendszer annyira embertelen, hogy lassan utóléri embertelenségben elődjét és példaképét, a Főméltóságú Úr (Nevét nem írom le, bizonyos H.M.-ról van szó) rendszerét.
.
Mindenkinek ajánlom elolvasásra Ungváry Rudolf esszéjét a tegnapi Élet és irodalom-ban. Ungváry (Bartus László után) nyíltan, érvekkel alátámasztva mondja ki azt, hogy Magyarországon nem lesz fasizmus.
.
Ugyanis már fasizmus van…
Nagy Andras: Kedvenc filmem. Na ezt lenne kötelező erkölcstan helyett mindenkinek megnézni! A szerző persze nem pont erre a feliratra célzott…
Google fordító:
hazátlan bitang –> homeless stray –> hajléktalan kóbor
A hajléktalan csavargókat azért üldözik, mert azok “hazátlan bitangok” a XX. század magyar fasisztáinak és nácijainak szóhasználatában.
Helyben vagyunk.