Nem köntörfalazok, csak simán megkérdezem: miért akar minden magyar szélsőjobber, khm, zsidó lenni?
Kénytelen-kelletlen folyamatosan szembesülök a legújabb kori magyar agyhalál állapotával, a kilencvenes évek óta olvasom a híreket, látom a mozgóképeket, nem beszélve a fényképekről, és mostanra egyértelművé vált számomra, hogy a honi nyilas kultúra képviselői életüket und vérüket adnák azért, hogy zsidók lehessenek, országuk Izrael, státuszuk: elnyomott, kiválasztott nép, és ebből nem engednek.
Kezdjük talán rögtön a kiválasztott nép pozíciójával, ami népszerű történelmi kamu, konkrétan a zsidók tolták be a köztudatba, és ha más nem is, de az időrendiség nekik kedvez, mert mindenkit megelőzve kezdték ezt terjeszteni magukról. Ez természetesen semmit sem jelent, például sehol sincs előírva (mínusz Ószövetség), hogy más nép, nemzet, törzs ne kezdje ugyanezt állítani magáról, csak a papírok beszerzése jelent némi gondot, mert mostanában az Úr felfüggesztette a közvetlen kommunikációt teremtményeivel. De sebaj! Jézus magyar volt, Attila magyar volt, a japánok magyarok, a magyarok is magyarok, mi vagyunk tehát a kiválasztott nép 2.0-ás változat.
A másik jele annak, hogy turbómagyar honfitársaink zsidók szeretnének lenni, a magyarság közellenségként történő beállítása, tehát az a törekvés, hogy országunk úgy szerepeljen a közbeszédben, mint egy sokra hivatott, csodálatos földdarab, amit gyilkos népek vesznek körül, kiknek egyetlen céljuk bekebelezése, elpusztítása és sóval történő bevetése. Ezt annyira akarják, hogy idehallatszik az erőlködés közbeni nyögésük, de nagyon, szinte már saját boldogulásuknál is fontosabb a mi sanyargatásunk. De mi nem hagyjuk!
De hiszen jelenleg Izrael az az ország, amit szomszédjai szívesen felszámolnának (plusz só), miközben ilyen irányú megkeresések nem érkeznek sem Szlovéniából, sem Ausztriából, de máshonnan sem. Itt ücsörgünk Európa szélének a közepén, csökkentjük a rezsit, mint állat, tanévet kezdünk, közmunkásokat képezünk a jövőnek, és senki, de senki nem akar minket elpusztítani, bezzeg az irigyelt és vágyott Izraelt! – gondolják a szélsőjobbosok – őket mindenki, aki csak arra jár.
Hát lehet így élni?!
Rettenetes érzés lehet nekik, hogy a magyarok szédeleghetnek bármerre a világban, mehetnek keletnek, délnek, nyugatnak, pöszmöghetnek kínos belügyeikkel szerte Európában és Észak-Amerikában, senki sem néz rájuk gyanakodva, komolyabb összeesküvés-elméletek meg sem említik a híres magyar világuralmi terveket, miközben a zsidók energia-befektetés nélkül is ott vannak a toplistákon, meg sem kell szólalniuk.
Ki hallott már világméretű magyar összeesküvésről?
Nem lehetetlen persze, hogy szorgalmas munkával, folyamatos jelenléttel a szélsőjobbos honfitársaink megutáltatják a magyarokat külföldön, de hol van mindez a példakép jól beágyazott és történelminek mondható státuszától?! Évezredek kellenének, hogy mi legyünk a világ zsidói, ráadásul rengetegen ellenük dolgoznak még itthon is, és normális magyarokként viselkednek, dolgoznak, feltalálnak, verseket írnak, vagy csak elvannak, akár a befőtt, rombolva ezzel a kialakítani vágyott nemzetképet, miszerint minden magyar buta, erőszakos és rögeszméje a totális felsőbbrendűség. Nem lesz ez így jó.
Mit mondanának a mi derék biofasisztáink, ha leheverednének (egy nem zsidó) Freud díványára, és mesélhetnének szabadon Izrael- apa-komplexusukról? Minket nem akar leigázni senki (Bástya elvtárs idevonatkozó sirámát javasolnám aktualizálni), mi nem szerepelünk egyetlen terrorista csoport kívánságlistáján sem, mi csak akkor kerülünk be a hírekbe, ha majdnem Chuck Norrisról nevezünk el egy hidat, de az sem sikerül?
Rettenetes lehet egy harcra trenírozott szélsőségesnek, ha senki sem akar vele harcolni, de még csak vitatkozni sem. Reggel felölti a provokatív egyenruhát, aztán késő estig masírozik fel s alá a helyi főutcán, de rohadtul nem támadják meg a NATO csapatai, nem tiltakozik az orosz kormány, nem hívja vissza nagykövetét Románia, de még csak Gizi néni, a lokális schmuckista sejt vezére sem pillant rá, miközben eltipeg a közértbe. Kudarc, kudarc hátán, földi pokol, felesleges volt a majdnem nyilaskereszt formájú karszalag, a majdnem nyilas egyenruha, a majdnem nyolcvanas IQ, fölösleges volt az egész napi menetelés, közben a Böbe meg éhezett az ólban, a gaz kiverte a kerítés tövét, a nemzetközi helyzet meg rohadtul nem fokozódott.
Feldolgozhatatlan.
Bezzeg Izraelben ilyesmi nem fordulhatna elő!
A szomorú nyilas ilyenkor otthon zokog, a lefüggönyözött lakásban átkozza a sorsát, amiért nem született zsidónak, nem született egy más korba, amikor még tényleg lenyilazták volna, de legalább felpofozzák, hogy másnap is érdemes legyen kimenni a ház elé. Nem maradt más, hazudni kell. Ellenséget, elnyomást, világméretű magyarellenes összeesküvést, rémeket az ágy alá és rémeket a padlásra, mert rémek nélkül annyira, de annyira unalmas, üres és puszta ez a világ.
Ül a rém, és rémeket lát, aztán lassan álomba sírja magát.
Remek! Tetszik.