Bartus László: Egy magányos polgár 2013. szeptember 18. szerda 14:22

Szeretném csupán felhívni a figyelmet arra, hogy van itt valaki, aki nem fél, aki nem lapít, aki nem hagyja magára azokat, akik bajba kerültek. Valaki, aki kiáll az igazságért, vállalja, hogy leköpik, megütik, mocskolják. Valaki, aki nem volt olyan kemény, mint én lettem volna, de megvédte 2006-ban az alkotmányos rendet, amit aztán 2010 után mégiscsak megdöntöttek. Szeretném, ha mindenki észrevenné, hogy azért itt van egy bátor ember, aki éppen úgy viselkedik a nácikkal szemben, ahogyan polgároknak kell.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a világ minden részén tömegek állnának egy ilyen kiállás mögé. Azok is odamennének, akik nem pártjának hívei. Nácikkal, mocskos csőcselékkel, eltorzult állatokkal szemben kiállna mindenki Amszterdamtól Berlinen át New York-ig. Budapesten viszont nem állnak mellé. Éppen úgy lapítanak a redőny mögött, mint amikor elhajtották a zsidókat az utcán. Ez a magyar nép beteg. Hiányzik belőle az alapvető emberi tisztesség, a gerinc, a jellem, az emberség, az öntudat. Annyi polgár él közöttük, ahányan odaálltak a nácik köpése elé.

Azok az emberi hulladékok, akik 2006-ban és tegnap is tomboltak, barbárok. Akik őket felhasználják és velük cimborálnak, azok is. Akik pedig eltűrik, hogy ezek uralkodjanak egy nép fölött, jellem nélküli emberek.

Idekopizok egy Facebook bejegyzést. Ez a szöveg hibátlan és egy polgár erkölcsi tartását mutatja. Tükör, amelybe belenézhet mindenki. Magyarország nem azért reménytelen hely, mert tele van nácikkal, klerikálfaiszta bűnözők uralkodnak, hanem azért, mert olyan népe van, amely unottan, fásultan, érdektelenül és cinikusan tekint arra, amikor valaki kiáll az alapvető emberi jogok, az emberség és a törvényesség mellett.

Tiszteletre méltó, hogy egy volt miniszterelnök, kiáll egykori beosztottjai mellett, akik jó ügyet szolgáltak, azoknak az életét védték, akik most is lapítanak, még ha eközben egyesek hibáztak is, vagy elveszítették a fejüket. De itt ennél többről van szó. Nácik, gyilkos ideológiák hirdetői terrorizálják az országot. A kormányzati hatalom pedig az oldalukon áll. A kegyeit keresi. Őket bátorítja. Az ország lakossága pedig ezt tétlenül és közömbösen nézi.

Ahogyan közömbösen nézte a hátba lőtt cigány kisfiú legyilkolását, a rendőrségen agyonvert embert. A kényes ízlésű magyarok felháborodnak azon, ha azt mondom, hogy Amerikában az a rendőrörs, amelyen halálra rugdosták azt a szerencsétlen embert, égett volna, mint a zsír. A polgárok gondoskodtak volna arról, hogy mindenki tudomásul vegye, és megértse, hogy ezt még egyszer nem lehet megtenni. Na, ezen felháborodik a magyar ember, az agyonverésen nem. Nácik terrorján nem. Horváth Aladár vérig sértődött azon, amikor azt írtam róla, ha az amerikai feketék polgárjogi történetét akarja tanulmányozni, akkor azt kell megtanulnia, hogy a feketék egy emberként keltek fel (a kellemetlen részletektől most megkímélek mindenkit), amikor valamelyiküket bántalmazták. Mindaddig, amíg emberszámba nem vették őket, és amíg a hatalom meg nem tanulta, hogy a törvény oldalán a helye. Ezek tények. Ez történt.

Ami a bíróság előtt zajlott, az kicsiben mutatja azt, ami az egész országban bekövetkezett. Ezek a barbárok kétségbe vonják mások létezését, szabad mozgását, emberi jogait. Az utcán bántalmaznak embereket, és az államhatalom nem védi meg őket. Az ilyen állam nem teljesíti a kötelességét, felmondja a polgárok vele kötött szerződését, az ilyen hatalmat azonnal el kell kergetni. De azok nem a magyarok lesznek, akik kiállnak másokért és bármilyen elvekért. De akik nem állnak ki másokért, akiknek nincsenek eszményeik, amelyeket megvédenek, akiket a saját szabadságuk sem érdekel, azok milyen emberek?

Milyen ország az, amelynek lakói tétlenül nézik mások megalázását, nácik, bűnözők, potenciális gyilkosok tombolását? Akik nem állnak ki egymásért, nem állnak ki magukért, akiket nem érdekel tisztesség, becsület, szabadság? Akik magukra hagyják azokat, akik az ő életüket és a szabadságukat védik? Akik hagyják, hogy tisztességes embereket elvadult állatok megalázzanak? Tudomásom szerint azokat a rendőröket, akik nem tartották be a törvényt, és úgy védték meg az emberek biztonságát, felelősségre vonták. Ami most folyik, az politikai boszorkányüldözés és náci uszítás.

Az az ország, amely erre érzéketlen, szar ország. Lehet megsértődni cinikus és nagypofálú senkik. Szar emberek vagytok. Verhetitek két téglával a melleteket, hogy büszke magyarok vagytok, a világ ezt látja, és megvet benneteket. Undorodik tőletek. A külföldön élő magyarok, már nem mondják meg, hogy magyarok, mert látják a pillantásokon, hogy milyen a civilizált emberek véleménye rólatok. Szégyenkezni kell miattatok. Még egyszer, hogy el ne felejtsétek: szar emberek vagytok. Nincs bennetek semmi tartás, semmi gerinc, semmi tisztesség.

Íme az idézet, amely egy embertől, egy polgártól való (ti, akik ezt közömbösen nézitek, nem vagytok azok):

“Ha valakinek kétsége volt vagy van, hogy milyen erők álltak a 2006 őszi zavargások mögött, azoknak tanulságos lesz megnézni a ma kezdődő Bene-Gergényi per előtt és közben történteket. Magukból kivetkőző, durva emberek üvöltöttek, lökdösődtek, ütöttek és köpködtek. Igazi újnáci rendbontás volt. Fenyegető, agresszív, embertelen.

Hogy a bíróság és a rendőrség miért nem tudta vagy akarta fenntartani a rendet, azzal most nem foglalkozom.

Muszáj újra feltenni a kérdést: ki áll a jó oldalon? Ki lehet-e egyezni a jobboldal értékelésével? Szabad-e a demokratáknak csendben maradni? Kétségtelen, nem könnyű feladat szembenézni az újnáci őrjöngéssel. De mi a demokraták dolga? Átadni a terepet a szélsőjobbnak? Engedni, hogy mára a rendőröket tartják bűnözőnek és a rendbontókat áldozatnak? (A kérdés akkor is helytálló, ha a rendőrök követtek el szakmai hibákat, és sajnos 2006 októberében több békés járókelő is megsérült az oszlatásban.)

Nem keresem a bajt. De nem engedhetem meg, hogy a rendőri vezetők ellen a Fidesz és a Jobbik által összerakott politikai koncepció alapján indított per első napján ne legyek a rendőrök mellett. Akkor sem, ha üvöltenek az újnácik. Akkor sem, ha köpködnek és ütik a hátunkat. Mert ez semmi ahhoz képest, amit e gazemberek elődjei megtettek hetven évvel ezelőtt, és szívük szerint megtennének ma is.

Nincs kompromisszum, mondtam múlt szombaton a Szabadság hídon. És ma is ezt mondom. És aki elnézést kér azért, mert meg akartuk védeni hazánk rendjét 2006 őszén, az a jobboldal elfogadhatatlan szövegét mondja. Aki behódol, az alul marad. Aki jobboldali szavazókra kacsingatva feladja az elveit, az maga is sáros lesz.

Időnként nehéz demokratának lenni. Nehéz, de felemelő. Ha leköpnek, azt letörlöd, de ha magadat köpöd szemen, az letörölhetetlenül ott marad. És ocsmány bélyegként ég beléd…”