Ronai and Ronai
AMERIKAI

Bartus László: Csapda az erdőben 2013. szeptember 5. csütörtök 13:43

  • Egy hozzászólás
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share
Bartus László: Csapda az erdőben

Stratégák, hadvezérek és sakkozók általában több lépésre előre gondolkodnak. Jó politikusok is. Akik nem teszik, könnyen csapdába esnek. A csapda kívánatos és könnyű zsákmányt ígér. De aki lecsap rá, a vadász vermébe esik. A csapdába helyezett falatok azt az illúziót ígérik, hogy megspórolható a küzdelem, a harc, a vadászat, a szabályos ütközet, minden erőfeszítés nélkül lehet elérni a célt. Lehet lakmározni a legzsírosabb falatokból. Aki bedől a csapdának, az életével fizet. A hal, amely elhiszi, hogy a legfinomabb falat nem úszik el, hanem az orra előtt kínálja magát, horogra akad.

Az Orbán-rendszer által kiírt választáson való részvétel ilyen csapda. Azt az illúziót kelti, hogy elérhető közelségben a könnyű zsákmány. Megspórolható a küzdelem, a totális konfliktus a rendszerrel, könnyűszerrel megszerezhető a szabadság. Senki nem gondol arra, hogy a rendszert, amely ezt a választást kiírta, a szabadság felszámolására hozták létre. Ha a választások a szabadság megszerzésének lehetőségét jelentenék, ez a rendszer tiltakozna ellene elsőként. Meg is tette, átalakította a szabályokat. A csali az, hogy semmi nem fontosabb, mint leváltani Orbán rendszerét. Mindent meg kell tenni azért, hogy tőle megszabaduljunk. Ennek legrövidebb útja, és legegyszerűbb módja, ha összefogunk, és a választáson leváltjuk. Az éhes vad nem gondolkodik, amikor a csapdába helyezett ízes falatokat meglátja. Csak arra gondol, hogy éhségét azonnal csillapítsa. Nem gondol arra, hogy akit itt felszolgálnak, az ő lesz. Nem ő fog lakmározni, hanem belőle lakmároznak majd.

A 2014-es választás ilyen csapda. Zsíros cupákokkal teletűzdelt csapda, amely azzal csalogat, hogy leválthatod, megszabadulhatsz tőle. Elégítsd ki az étvágyadat, csillapítsd az éhségedet. Ne törődj semmi mással, ronts rá és egyed. De a csapda alján hegyes karók várják azt, aki a könnyű zsákmányra rohan. Aki ráront, mély verembe esik, ahonnan nem tud kijönni, hanem a vadász zsákmányává válik. Ezt a csapdát Orbán Viktor helyezte a demokratikus ellenzék elé. Az éhes áldozat nem gondol arra, hogy bőrétől megtisztított nyulat a természet nem szolgál fel, ami még el sem szalad. Nem gondol arra, hogy  frissen kiépített önkényuralom nem kínálja fel magát, hogy demokratikusan leváltsák. Ez a természetétől idegen. Azért számolta fel a fékek és ellensúlyok rendszerét, hogy egyeduralmát semmi ne korlátozza. A legnagyobb korlát pedig éppen az lenne, ha egyik napról a másikra leválthatnák. Éppen ezt az egy korlátot hagyta volna meg?

De nem is hagyta meg. A csapda körül kivágták a fákat, a verem fölé levágott bokrokat helyeztek, az ágak közül hatalmas karók állnak ki, de az éhes vad, amely nem gondolkodik, nem látja ezeket. Ha látja, nem veszi komolyan. Ha komolyan veszi, azt képzeli, hogy a kések, rudak és karók közül ki tudja kapni a zsákmányt és elfut vele. De a gödör alján végzi, átszúrva a vadász fegyvereitől. Hiába lóg ki a horog a csaliból, a hal bekapja, mert azt hiszi, hogy az is eledel. Ha nem változtak volna a demokratikus választások feltételei, ha nem írták volna át a körzeteket, nem szüntették volna meg a második fordulót, ha önállóan indulva is egyenlő esélye lenne bárkinek nyerni, ha nem foglalták volna el a választók nagy többségéhez eljutó közmédiát, ha nem sajátították volna ki az informálás monopóliumát, ha függetlenek, demokratikus összetételűek maradtak volna a választási bizottságok, ha nem teremtettek volna a határon túlról ellenőrizhetetlen több százezres szavazói bázist, ha a választási győzelem után létrejövő új kormány szabad mozgástérrel és döntési szabadsággal rendelkezne az alaptörvény szerint stb., akkor nem kellene csapdára gyanakodni. De itt átalakították a tisztást, a nyúl nem szalad, hanem mozdulatlanul vár, éles szablyák közé helyezve. Ami csapdának látszik, az csapda. De az éhes áldozat ezt már csak akkor hiszi el, amikor a nyárson forgatják.

Mi védi meg az áldozatot attól, hogy csapdába essen? Az, ha nem a gyomra vezeti, hanem az esze. Ha nem felejti el, hogy a természet törvényeit nem lehet áthágni. Nem lehet az ételért való küzdelmet megspórolni. Nincs megkopasztott nyúl, amelyet esetleg már megsütve szolgálnak fel neki. A szabályokat be kell tartani. Aki a gyorsnak és könnyűnek látszó siker után szalad, pórul jár. Hadvezérek tudják, hogy a könnyű prédának felkínált győzelem: csapda. Orbán magyaros észjárása a kalandozó magyarok taktikáját idézi. Kimegy tíz lovas, mintha könnyű zsákmány lenne, és tőrbe csalja az ellenfelet. És akkor akit le tudnak ölni, azt le is ölik.

Az ellenzéket az menthetné meg attól, hogy ebbe a csapdába essen, ha nem a választói éhes gyomrának beszélne, hanem az okos fejének. Így néz-e ki egy demokratikus választás? Így néz-e ki egy nyúl a réten? Vajon miért van lenyúzva a bőre? Mi az a nagy kés, ami kiáll belőle? Hogy került ide a nyúl? Ki helyezte oda? Miért nem szalad el? És mindenek előtt azt kérdezné meg, hogy melyek a természet törvényei, amelyek között nekünk vadászni kell? Mert azok között a törvények között vagyunk biztonságban. Nem lehet megspórolni a futást. Diktatúrával szemben nem lehet megspórolni, hogy előbb megbuktassuk. A csapdát állító vadásznak nem úgy látjuk el a baját, hogy először megesszük a csapdába helyezett csalétket, aztán kikergetjük a vadászt az erdőből. Először kikergetjük a vadászt az erdőből, aztán összedöntjük a csapdát, és utána vadászunk a természet törvényei szerint. Kergetjük egymást, és aki gyorsabb, az eszik.

A magyar ellenzék igézve áll a csapda előtt, amelyből félelmetes kardok nyúlnak ki, hogy felnyársalják őket. Ugrásra készen akarják az étvágyukat csillapítani: csak mindenáron megszabadulni Orbántól. Aztán, ha leváltottuk, akkor felszámoljuk a rendszerét. A vadász pedig mosolyogva nézi a csapda előtt nyálát csorgató áldozatot, és pucolja hozzá a krumplit, melegíti a vizet. Előre ihatja a pálinkát az áldozat bőrére, mert azt a gyomornedvei vezetik, nem az esze, nem a józansága, és főleg nem az elvei. Azt mondja a csapdába való ugrás előtt, hogy félre az elvekkel, a szabályokkal, a törvényszerűségekkel, praktikusnak kell lenni. Éhes vagyok, a nyúl pedig ott ül megsütve, karóra húzva, és engem vár (soha nem vadásztam, fogalmam sincs, milyen csapdákkal gyilkolják az állatokat. Semjén “keresztény” testvér talán többet tud róla, ezért elnézést kérek, ha nem szakszerű a mészárláshoz használt hasonlatom). A has korog, és ezt mondja: nincs fontosabb, mint leváltani Orbánt. A vadász pedig bólogat.

Nem gondolnak arra, hogy egyeduralom nem kínálja fel magát könnyű prédának. Elfelejtik az elveket és a helyes sorrendet. Demokratikus választásokat csak demokráciákban tartanak, és annyit már az áldozatnak kiszemelt ellenzék is elismer, hogy ez nem demokrácia. Nem lehet a sorrendet büntetlenül felcserélni. Demokratikus és jogállami elveket nem lehet sutba vágni, mert aki ezt megteszi, a csapda mélyén találja magát karókkal átszúrva. Nemcsak arról van szó, hogy nem csillapíthatja az éhségét, hanem őt eszik meg.  A csapdát csak úgy lehet elkerülni, ha az elvekhez, a törvényszerűségekhez ragaszkodunk. Először állítjuk helyre a demokratikus rendet, utána tartunk demokratikus választásokat. Először a nyuszit kiszabadítjuk a csapdából, és amikor egyenlő a küzdelem, akkor kezdünk el futni. Nincs álló nyúl. Nincs demokratikusan leváltható antidemokratikus hatalom. Nincsenek szabad választások az információ, a sajtó, a kampány szabadsága, egyenlő feltételek nélkül. Ahol ezek nélkül tartanak választásokat, az csapda.

Ezért tévednek azok, akik korgó gyomorral rohannak a késre. Előbb ráugrunk a csapdára, aztán felszámoljuk a csapdákat. Aki beleugrik a csapdába, az már nem számol fel semmit, hanem lassú tűzön sütögetik pirosra. Demokratát csak a tisztessége, az elvszerűsége, a demokratikus normákhoz való megalkuvás nélküli ragaszkodás védi meg a csapdáktól. Csak akkor tudja kikerülni a rá leselkedő veszélyt, ha nem engedi, hogy a gyomra irányítsa, és éhsége gyors csillapítása érdekében nem hágja át ezeket az elveket és normákat. Nem nézi a csapdába helyezett sült nyulat igazi nyúlnak, és nem akarja megspórolni a kergetőzést, a természet versenyszabályait.

Orbánt totális bojkottal és a legitimitása megkérdőjelezésével kell és lehet megbuktatni. Ha megbukott, és a demokratikus feltételek helyreálltak, akkor lehet kiírni újra demokratikus választásokat. Nem lehet arra számítani, hogy előbb választásokon leváltjuk Orbánt, és utána helyreállítjuk a demokráciát. Előbb kell helyreállítani a demokráciát, utána lehet szabad és demokratikus választásokat tartani. Ragaszkodni kell a jogállam helyreállításához, a demokratikus törvényekhez és szabályokhoz, és csak utána részt venni demokratikus választáson. A csapda abból is nyilvánvaló, hogy Orbán nem hajlandó demokratikus és jogállami keretek között választásokat tartani. Ez már az antidemokratikus rendszeréből is következik. Követelni kell a demokrácia helyreállítását, addig nem szabad semmiféle választáson résztvenni, és besétálni egy csapdába. Semmi más részletben nem szabad elveszni, csak a demokratikus rend visszaállítását követelni. Az antidemokratikus rendszer illegitim az Alkotmány szerint, amelyre Orbán felesküdött. Az Európai Unió normái szerint is az.

Ha a diktatúra magától nem számolja fel magát, ahogyan várhatóan nem fogja, akkor kétségbe kell vonni a legitimitását, és a legitimitását kell támadni. 2010-ben legitim módon választották meg őket, de a “fülkeforradalom” kinyilvánítása, az erre épülő NENYI, majd a NENYI felhatalmazása alapján az alkotmányos rend megváltoztatása törvénytelen volt. A létrejött rendszer illegitim. Ha nem ismeri el az ellenzék, majd egyre többen a rendszer legitimitását, akkor kívül-belül ellehetetlenül. Előbb-utóbb összeomlik. Orbán ezt jól tudja. Ő még a demokratikus hatalmat is ezzel támadta. Ha a rendszer legitimitását megerősíti az ellenzék egy választási részvétellel, beugrott a csapdába és felnyársalta magát.

Állatmeséket érdemes tanulmányozni. Azokban megtalálható az igazság. Az Oroszlánkirályban ki vannak osztva a szerepek. Akik nem ragaszkodnak az elveikhez, szabályokhoz, amelyek megvédhetik őket, áldozatul esnek. A falkavezérek felelőssége óriási. Mögöttük az éhes falka, amely enni akar. Bevezetik őket a csapdába vagy kikerülik a könnyűnek ígérkező zsákmány csapdáját és a természet törvényei szerint elégítik ki a szükségleteiket?

Mi azok vagyunk ezekben a mesékben, akik arra figyelmeztetnek, hogy ez csapda. Ha ráugrotok, odavesztek. Mi azok vagyunk, akiket az éhes falka emiatt elkerget. Akik hiába figyelmeztetnek, hogy ez nem így működik. Mindenki azt ordítja ránk, hogy nincs fontosabb annál, hogy most és azonnal leváltsuk Orbánt. Nem ártanak nekünk a kések és a karók, nem esünk a verembe. Összefogunk, és együtt sikerülni fog. Aztán a mese úgy folytatódik, hogy miután az óvatosságra intőket, akik ismerik a vadász természetét, elzavarták, megharapdálták, elkergették, belesétálnak a csapdába. Sokan elpusztulnak, mások a verem mélyén vonyítanak. Akiket elkergettek, azok távoli vidékre mennek, a gonosz elnyomás pedig megszilárdul. És hosszú idő után rájön a falka, hogy azoknak volt igazuk, akik a csapdára figyelmeztettek, az erdő törvényeire emlékeztettek, a szabályokhoz és az elvekhez ragaszkodtak.

A harapdálásoktól mi már vérzünk, és készen állunk az elfutásra.

S akkor, majd nagyon sok év után, visszatérnek ezekhez az elvekhez. Láss csodát, elvhű, szabályos küzdelemmel könnyebben győznek majd, mint remélték. Elkergetik a zsarnokot. Nincs új a Nap alatt, ami régen volt, az van ma is. A történelem ismétli önmagát. Azok a népek pedig, akik nem tanulnak a történelmükből, arra vannak ítélve, hogy megismételjék.

Senki nem olvas ma már állatmeséket? Mit tanítanak az iskolában?

VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: 4.8/5 (73 szavazatból)
VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: +112 ( 122 szavazatból)
Bartus László: Csapda az erdőben, 4.8 out of 5 based on 73 ratings

  • Egy hozzászólás
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share

One Reader’s Comments

  1. Diktatúra az az államrendszer, amelyben részben vagy egészben, időlegesen vagy véglegesen mellőzik az emberi jogokat, vagyis a polgári és politikai jogok, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányában meghatározott jogokat.
    Egy ilyen államrendszer nem demokrácia, hanem diktatúra.

    Figyelik! – nem államformáról vagy kormányformáról beszélek, hanem államrendszerről.

    Elképzelhetőnek tartja valaki, hogy egy diktatúrában demokratikus választási szabályok legyenek. Ez ellentmondana a diktatúra alapvető logikájának. Rendszeridegen lenne. Diktatúrában a választási rendszer szabályai is diktatórikusak.
    Ez is olyan csapda féle. Nem szándékosan készítik a csapdát, az a rendszer lényegéből fakad.

    Egy államrendszernek vannak minőségi jellemzői is. Számtalan ilyen van. De talán az a legmeghatározóbb, hogy egy ilyen államrendszer hogyan viszonyul a gyerekekhez, az öregekhez, a betegekhez. Vagyis a társadalom három legvédtelenebb, legelesettebb, legkiszolgáltatottabb csoportjához.

    KL Debrecenben megmondta, amit mondunk: az parancs. Vonatkozik ez elsősorban a gyerekekre, majd a pedagógusokra és persze a szülőkre. (És persze a jó gyereket verni kell. Minél jobb a gyerek, annál jobban. Ez parancs!)

    Ha a nyugdíjas nyugdíjából orvosságot vesz, éhen hal. Ha viszont élelmet vesz a betegségébe hal bele. Nem mindenki. Nem akarok túlozni. Legfeljebb néhány ezer ember évente.

    Három féle ember van: aki volt, aki van, aki majd lesz kórházi beteg. Ne akarja megtudni milyen ott. Már, ha túléli, a lelkiismeretes orvosok és más egészségügyi dolgozók erőfeszítése eredményeként. Ugyanis, nem az egészségügyi tudással van a baj, hanem a rendszerrel, az alapvető rendszerbeli és működési feltételek hiányával, szűkösségével.

    És ezekre akar szavazni? Demokratikusan? Egy diktatúrában? Nem lehet!!!

    Ez itt egy csapda! Ahogy BL írja:
    „Ha nem változtak volna a demokratikus választások feltételei, ha nem írták volna át a körzeteket, nem szüntették volna meg a második fordulót, ha önállóan indulva is egyenlő esélye lenne bárkinek nyerni, ha nem foglalták volna el a választók nagy többségéhez eljutó közmédiát, ha nem sajátították volna ki az informálás jogát, ha független, demokratikus összetételűek maradtak volna a választási bizottságok, ha nem teremtettek volna a határon túlról ellenőrizhetetlen többszáz ezres szavazói bázist, ha a választási győzelem után létrejövő új kormány döntési szabadsággal rendelkezik, stb., akkor nem kellene csapdára gyanakodni.”

    Tessék mondani: melyik szót nem tetszett érteni?

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: 0 (0 szavazatból)

Írja meg véleményét!

 
KOHÁNYI TÁRSASÁG LÉPJEN BE!
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
Szabad Magyar Tv
Szolgálati közlemény

Felhívjuk vendégbloggereink és olvasóink figyelmét, hogy az alábbi vendégblogok némelyikének legfrissebb posztjai, ill. linkjeik technikai okokból, rajtunk kívülálló, a WordPress.com által bevezetésre kerülő változások következtében nem jelennek meg. Ezért az érintett blog-dobozkák egyelőre üresek. A probléma megoldásán az AN munkatársai dolgoznak. Addig kérjük a bloggereink és olvasóink megértését és türelmét.

Áthidaló megoldásként, a helyzet rendeződéséig itt is felsoroljuk a kárvallott blogok linkjeit, hogy olvasóik mégis el tudják őket érni az AN-ről is:


Az AN szerkesztősége.
2015.03.23.

RSS e-Vitae
RSS kanadaihirlap
RSS torokmonika
Videók

videos