Bartus László: A sír, hol nemzet süllyed el 2013. szeptember 17. kedd 22:22

És üzenjük Bartóknak, hogy túl hosszú zeneművet írt, máskor írjon rövidebbet, mert az emberek nem hallgatnak meg ilyen hosszú zeneműveket. BL

“Sok van, mi undorító, de a Fidesznél nincs semmi undorítóbb” – mondta volna a gyermekholokauszt emlékművének ötletére Szophoklész, ha Galuska Galagonya Ványatovicshoz hasonlóan megérhette volna. Az Orbán-rendszer, amelynek prominensei versenyben avatják Horthy szobrait, amely az iskolákban példaképnek állít halálra ítélt háborús bűnösöket, Hitlert éltető nyilasokat, amely utcákat nevez el a két világháború közötti antiszemita kurzus szellemi atyjáról, Prohászka Ottokárról, a holokauszt 70. évfordulójára rendezendő megemlékezések élére állt.

A kormányhatározatot “Schwartz bácsi” közeli ismerőse, Semjén Zsolt jegyzi, aki Prohászka Ottokárról azt állította, hogy nem volt antiszemita. Letagadta róla, hogy a hungarizmus elméleti megalapítója lett volna, miközben a “hungarizmus” kifejezése is tőle származik. Azt állította, hogy a zsidókat mentő katolikusok Prohászka szellemében cselekedtek. Semjén egy interjúban azt mondta, hogy az adott kor nyelvezetében mást jelentést hordoztak a szavak, a zsidó szó például “a kapitalizmus szinonimája volt”. Semjén totálisan hülyének néz mindenkit, mintha a zsidó a huszas években nem zsidót jelentett volna. A kapitalizmus nem akkor, hanem most szinonimája a zsidónak az olyan kódolt antiszemiták körében, mint ő maga. A holokauszt előtt az antiszemitizmust nem kellett takargatni. Semjén azt állította, hogy Prohászka műveiben nem faji jellegű antiszemitizmus nyilvánul meg, miközben Prohászka azt írta: “Itt egy rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról.” Semjén szerint nem volt antiszemita Prohászka, aki poloskáknak és patkányoknak nevezte a zsidókat, méghozzá szó szerint faji alapon.

Semjén, a nagy holokausztemlékező szerint Prohászkával szemben az antiszemitizmus vádja azért abszurd, mert 1927-ben meghalt. Semjén a harmincas évektől számítja az antiszemitizmus létezését, és azt állítja róla, hogy az antiszemitizmus mindig neo-pogány és keresztényellenes mozgalom volt. Itt tisztázni kell néhány fogalmat. Semjén a “keresztény” alatt nem azokat a valóban keresztényeket érti, akiket eretnekség címén százezer számra irtott ki és égetett el élve a katolikus egyház. A katolikus egyháznak semmi köze nincs a kereszténységhez. A katolicizmus nem kereszténység, hanem az ellentéte. E fölött csak olyan ember nyisson vitát, aki ismeri a Bibliát. A katolicizmus mindennek a fordítottja, ami a Bibliában van, és mindenben ellenkezője annak a zsidó Messiásba vetett zsidó hitnek (Ábrahám hitének), amelyet a kívülállók “kereszténységnek” neveztek el. Szavait tehát úgy fordíthatjuk le, hogy az antiszemitizmus mindig katolikusellenes mozgalom volt. Ez a világtörténelem legarcátlanabb hazugsága.

Mielőtt leszakadna az ég, hadd emlékeztessünk arra, hogy a 2-3. századtól kezdődő európai antiszemitizmus megalapítói a katolikus egyház “egyházatyái” voltak, akik megvetették a több évszázados zsidóüldözés alapját. Ez nem antijudaizmus volt, ahogyan azt némelyek állítják, mert a “judaizmussal” Pál apostol vitatkozott, és annak tárgya a törvény és a kegyelem viszonya volt. De még ez sem “antijudaizmus” volt, mert Pál apostol nem a zsidó hit ellenfele volt, hanem Jézushoz hasonlóan azt magyarázta a mózesi törvényben hívő zsidóknak, hogy az igazi judaizmus az, amit ők képviselnek. De ehhez semmi köze nem volt a katolikus egyházban nagy megbecsülésnek örvendő Aranyszájú Szent János püspök és társai szövegeinek. Ők az istengyilkosság vádjából kiindulva jutottak el az első fajtisztasági törvényekig, amelyeket a katolikus egyház hozott, megtiltva, hogy zsidó származású egyének bizonyos szerzetesrendekbe lépjenek és egyházi tisztségeket viseljenek. Igazolni kellett, hogy a családban nem volt zsidó vér. Miközben a Messiás kóser zsidó volt, az összes apostolokkal együtt. Az ő zsidó vére omlott ki a bűnök bocsánatára. Ez nem vallási zsidóellenesség, hanem faji antiszemitizmus.

Az nem antijudaizmus, amit Aranyszájú Szent János hirdetett: “Mivel megölték Krisztust, Isten gyűlöli őket, és amióta Isten gyűlöli őket, a keresztényeknek is azt kell vallani: gyűlölöm a zsidót. A keresztények kötelessége, hogy gyűlölje őket.” Kicsit bővebben: ugyanez „A zsidók minden ember közül legértéktelenebbek, buják, tolvajok, Krisztus kegyetlen gyilkosai, az ördög tisztelői, a vallásuk betegség. A zsidók Krisztus kegyetlen gyilkosai, és Isten meggyilkolása miatt számukra semmiféle megtérés nem lehetséges, nincs bocsánat vagy menekülés. A keresztényeknek nem szabad visszariadniuk a bosszútól. A zsidóknak pedig szolgaságban kell élni örökre. Isten mindig gyűlölte a zsidókat, ezért kötelessége minden kereszténynek gyűlölni a zsidókat.” Ez az 4. században volt, de Semjén szerint Prohászka nem lehet antiszemita, mert 1927-ben meghalt. Szent Ágoston, a katolicizmus legfőbb ideológusa azt mondta, hogy a zsidók, mint Káin leszármazottai, a vérükben hordozzák a gyilkosságot. Ez nem teológiai vita, hanem alpári rasszizmus.

Semjén elfelejti, hogy az európai antiszemitizmus nem Hitlerrel kezdődött. Az antiszemitizmus akkor emelkedett az állami politika rangjára, amikor az egyház és az állam összefonódása miatt a katolikus egyház antiszemitizmusát átvette a politikai hatalom. Amikor az egyház és az állam szétválasztása megtörtént, akkor a katolikus antiszemitizmus szekularizálódott a politikai antiszemitizmusban. Párhuzamos táblázatokban mutatták ki, hogy Hitler egyetlen olyan zsidóellenes törvényt nem hozott, amelyet korábban ne alkotott volna meg a katolikus egyház. A zsidóknak a katolikus egyház tette kötelezővé először a sárga jelzés viseletét, a gettó a pápaság találmánya. A római pápa gettójának bezárása és az első náci gettó megnyitása között nem telt el egy emberöltő. A keresztes hadjáratokban tömegesen gyilkoltak le zsidókat, erőszakkal átkeresztelték őket, akik nem voltak hajlandók, azokat száműzték vagy megölték. Lengyelországban a katolikus parasztok kivágták a zsidó nők méhéből a magzatokat és döglött macskát tettek a helyükbe. A spanyol inkvizíció tucatjával égetett el élve zsidókat, mert megtartották a szokásaikat, vagy mert szombaton tistza fehérneműt vettek fel. A XII. toledói zsinaton 681-ben még csak Talmudot és más zsidó könyveket égettek, később már magukat a zsidókat. 1096-ban zsidókat mészároltak Worms, Speyer, Mainz, Köln és más városokban. Két nap alatt nyolcszáz zsidót gyilkoltak meg, miután meztelenül végighajtották őket az utcán. A gyilkosokat vezető pap azt mondta: minden vágyuk Isten ellenségei ellen harcolni, akik elsősorban a zsidók.

Zsidó nő nem szoptathatott katolikus csecsemőt, mert a zsidó tej megfertőzi a katolikus gyereket. Nagyhéten zsidó nem léphetett az utcára, nem vállalhatott közhivatalt. Ezek mind zsinati határozatok voltak. A III. lateráni zsinat az igazságszolgáltatás jogát vette el tőlük: megtiltotta, hogy zsidók perelhessenek katolikust, vagy akár tanúk lehessenek katolikusok ellen. Ezeket tanítják az Orbán-rendszer iskoláiban? A zsidó vérvádakat a katolikus egyház indította el. Idézzük a katolikus egyházatyák műveinek címeit? Kifejtő tanulmány a zsidók ellen (Hippolyt), Három könyv a zsidók elleni bizonyságról (Cyprianus), és sorolhatnánk. Aquinói Szent Tamás: A zsidók ellen. Folytassuk Szent Ambrus, Origenész, Eusebius, Ireneusz és a többiek penetráns antiszemita szövegeivel, amelyekből progromok, gyilkosságok, népirtások nőttek ki? Semjén nem hallott Nagy Szent Vazulról, a teológiai diplomáját is lopta? Nem olvasta tőle, hogy “Szodoma hercegeinek” nevezte a zsidókat, akiknek keze véres? Miközben a katolikus egyház több embert gyilkolt le a történelem során, mint a nácik. Jeromostól, a Vulgata fordítójától sem olvasta, mit írt a zsinagógáról? Ezt: „Ha kuplerájnak nevezed, bűnbarlangnak, az ördög menedékének, a sátán erődítményének, a lélek megrontójának, mindenféle gonoszság szakadékának, akkor még mindig kevesebbet mondasz, mint amit megérdemel.” Szent Ambrus szerint a zsidók aposztaták, ezért méltók a halálra, sajátkezűleg gyújtott fel zsinagógákat. Niceai Szent Gergely a zsidókat gyilkosnak, viperák ivadékainak, a gonosz szószólóinak, Isten ellenségeinek és gyűlölőinek nevezte. Prohászka nem a levegőből vette a mocskos antiszemita szövegeit, ez az ő katolikus egyházának az ideológiája. Aquinói Tamás, az Angyali Doktor, a teológia “tudományának” megalapítója szerint a zsidók csak azért élnek, hogy Káin bélyegét viseljék. De ezt a bélyeget a katolicizmus és a pápaság sütötte rájuk. Luther Márton sok mindenben megreformálta saját katolikus egyházát, az antiszemitizmusát viszont változatlanul átvette, miután a zsidók nem akartak egy pogány bálványimádó vallásba betérni. Luther nélkül nincs Hitler.

A katolicizmusnak nincs köze a kereszténységhez. Jézus Krisztus szellemi egyháza soha nem lépett szövetségre az államhatalommal. Akik a konstantinusi átkozott fordulatban résztvettek, azok már nem Jézus Krisztus szellemi egyházának tagjai voltak, hanem egy új evilági vallás képviselői, akik nem Jézus országából valók. Isten nem embergyilkos, a Biblia szerint egyetlen embergyilkos sem látja meg Isten országát. Márpedig a pápák teljes bűnbocsánatot hirdettek azoknak, akik elmentek a keresztesháborúkba ölni. Az eretnekek között azokat gyilkolták, akik hittek a Bibliában. A Bibliát eretnekséggé nyilvánították, betiltották. Évszázadokon át gyilkolták azokat, akiknek a “keresztény” nevét kisajátították, akiknek a helyébe léptek. Élve égették el, aki azt állította, hogy megismerhető az Isten, mert ők nem ismerték meg, miközben Pál apostol végig erről beszél, Jézus főpapi imájában ezért könyörög. Egész városokat irtottak ki katolikus papok, apátok, érsekek vezetésével. Nőket kötöttek a lovak után, gyerekeket vertek fejjel a sziklákhoz. A valdensek kiirtását dokumentálták, a korabeli feljegyzések eredetiben megtalálhatók a cambridge-i egyetem könyvtárában. Íme egy idézet a valdensek törtenéből: „Nincs olyan valdens lelkész pásztorlásában levő piemontei város, amelyben legalább néhányat a mi atyánkfiai közül ne öltek volna meg. (…) A Finistrellából származó Hugo Chiamps-ot élve kínozták meg Torinóban úgy, hogy kitépték a beleit. A Bobbióból való Pietro Geymaralinek hasonlóképpen a beleit szaggatták ki Lucernában, és egy kiéheztetett macskát löktek oda, hogy az kínozza tovább. Mario Romanót élve temették el Roccopatiában. Hasonló sorsra jutott San Giovanniban Susanna Michelini, akinek összekötözték a kezét-lábát, és hagyták, hogy az éhség és a hideg végezzen vele Saracenában. Bartolomo Fachét összevagdalták egy szablyával, majd a sebeibe égetett meszet öntöttek, hogy szörnyű szenvedések között pusztuljon el. Ez Fenilében történt. Daniele Michelininek kiszaggatták a nyelvét Bobbióban, amiért Istent dicsérte. Jacopo Baridarit úgy ölték meg, hogy kénes gyufákat erősítettek a testére, mégpedig a körmök alá, az ujjak közé, az orrlyukába, a szájába és a testén véges-végig, majd meggyújtották. Daniele Revellinek a száját tömték meg puskaporral, majd meggyújtották. A robbanás darabokra szaggatta a fejét. A Liusában elfogott Maria Monnenának levágták a húst az arc- és az állcsontjáról. Az állkapcsa úgy maradt csupaszon, így pusztult el. Paul Garnier-t lassan szeletelték fel Rorában. Tommaso Marguetit leírhatatlan kegyetlenséggel csonkították meg Mirabocóban, ahogyan Susanna Susanna Jaquinit is darabokra vagdalták La Torréban. Sara Rostagnolt a lábától a kebléig felhasították, s otthagyták elpusztulni az Eyral és Lucerna közötti úton. Anne Charbonnier-t felnyársalták, és egy dárdára tűzve, mint egy lobogót hordozták körbe San Giovannitól La Torréig. Daniel Rambaud-nak Paesanóban előbb leszakították a körmeit, majd az ujjait szeletekben levagdalták, majd a láb- és kézfejét, utána a karját és a lábát, valahányszor nemet mondott az evangélium megtagadására, mindig egy testrészét.”  Ezt jegyezték fel Semjén “egyedül üdvözítő” anyaszentegyházáról: „az ember arra gondolt volna, hogy valami dögvész tombolhatott, amerre elmentek, holott csak az inkvizítorok jártak ott.” Az autodafé keretében liturgikus népünnepély keretében égettek el élve embereket. A nácik legalább nem tartottak népünnepélyt a krematóriumok mellett.

Mindez nem az őskorban zajlott. 1655. április 25-én a híres piemonte-i mészárlásban a római pápa megbízásából az alábbi történt a valdensekkel: “„Kicsiny gyermekeket szakítottak ki az anyjuk karjaiból, parányi lábaiknál fogva átnyalábolták őket, és fejecskéiket a sziklákhoz verdesték, vagy két katona megfogta őket, és reszkető végtagjaikat kézzel szakították le. Szétroncsolt testüket ezután az országutakra és a mezőkre hajigálták, hogy vadállatok falják fel azokat. A betegeket és időseket hajlékukat felperzselve elevenen égették meg. Voltak, akiknek levágták a karját, az egész kezét vagy a lábát, majd tűzzel kezelték a leválasztott végtagok helyét a vérzés elállítására, hogy ezzel is meghosszabbítsák a nyomorultak szenvedéseit. Egyes embereket elevenen nyúztak meg, másokat élve sütöttek meg, megint másoknak a beleit ráncigálták ki. Voltak, akiket fához kötöztek saját gyümölcskertjükben, majd kivágták a szívüket. Egyeseket rettenetesen megcsonkítottak, másoknak az agyvelejét főzték meg, ették meg ezek a kannibálok. Olyan is volt, hogy valakit a szántója barázdájába fektettek, majd ekével a talajba szántották őket, ahogy az ember a trágyát a földbe ekézi. Némelyeket élve temettek el. Apákat küldtek a halálba úgy, hogy gyermeküket fejüknél fogva a nyakukra akasztották. Szülőket kényszerítettek arra, hogy végignézzék, amint gyermeküket megbecstelenítik, majd lemészárolják, s csak ezután halhattak meg ők is.”

Nehogy valaki tévedésben legyen, rögzítsük: akiket legyilkoltak, hívő keresztények voltak, a gyilkosok katolikusok. Ez két különböző vallás. A gyilkosok az egyház parancsát hajtották végre. Ez nem a kor brutalitásából fakadt: a Biblia világos útmutatást tartalmaz, Jézus Krisztus nem volt barbár, és elég világosan elmondta, mi a jó és a rossz közötti különbség. A “Ne ölj!” a tízparancsolat része. Ez nem a “sötét középkor”, ekkor már élt Newton és John Locke, felvilágosodás atyja, és Descartes, a “cogito ergo sum” alapelv megalkotója már meg is halt. A 18. században még százötven zsidót égettek el élve a katolikus egyház ítéletére, mert ragaszkodtak a zsidó szokásokhoz. Nem a középkortól volt sötét a katolikus egyház, hanem a katolikus egyháztól volt sötét a középkor. Ekkor már javában Shakespeare után vagyunk. Vagy a IV. Pál pápa által alapított római zsidó gettót sem a pápák, hanem Garibaldi szabadította fel 1870-ben. Ez nem a sötét középkor. Arany János ebben az évben lett a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. A katolikus egyház abba sem hagyta volna az öldöklést, ha a felvilágosodás és a francia forradalom meg nem állítja. Azóta az eszközök változtak, Semjén már nem használhatja ezeket az eszközöket, nagy bánatára. Ezért az egyházi státusztól megfosztott keresztény gyülekezetek örülhetnek, hogy csak az egyházi jellegüket nem ismerték el, mert a szájukat is teletömhették volna puskaporral, és a fejüket is felrobbanthatták volna, ahogyan ők ezt szokták. Remete Péter bandája nyárson sütötte meg az ilyen Iványi-félék csecsemőit, és megfőzték az agyvelejüket. Ez a katolikus egyház igazi arca. Ehhez térítette meg Szent István a magyarokat. Ezt magasztalják egyesek, mint a Nyugathoz való csatlakozást.

Ezeket a bűncselekményeket az köti össze a mával, hogy sem a szervezet, sem az ideológia nem változott. A gyilkosságok nem túlkapások voltak, hanem az eszme kiteljesedése: nagytudású, tekintélyes egyházatyák elméletei álltak emögött, amelyek ma is érvényben vannak, és amelyekre támaszkodik ma is ugyanaz a szervezet. Az inkvizíció alapját Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás teóriái alapozták meg, a pápák ezekre hivatkoztak, a gyilkosokat ezekre hivatkozva bízták meg. Nem a sötét középkor, hanem katolikus filozófusok tanai irányították a gyilkosok kezét. Ők mondták, hogy az eretnekeket lehet üldözni, kínozni, vagyonukat elrabolni, és Aquinói Tamás szerint meg is lehet őket ölni. Ennek a “szentté” avatott úrnak a szobra ott áll ma is a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem udvarán, és a katolikus egyház egyik legfőbb tekintélyének számít. Az ő szellemisége érvényesül ma is, csak hát sajnos ma nem lehet senkit megölni azért, mert nem hisz a csecsemőkeresztségben, a szentek szobrai előtt való leborulást pedig bálványimádásnak tartja. A hamis teológia és a kibelezés szoros kapcsolatban áll egymással. Az ideológia, amelyet a katolikus egyetem tanít, az ugyanaz, az eszközök finomodtak.

A könnyebb érthetőség kedvéért felidézzük Szent Domonkos, az inkvizíciót irányító domonkos rend alapítójának egy prédikációját: „Sok éven át mondtam nektek kedves szavakat, prédikálván, könyörögvén, könnyezvén. De ahogy az én országom népe mondja, ahol az áldásnak nincs hatalma, ott a furkósbot fog győzedelmeskedni. Most pedig föl kell hívnunk ellenetek főurakat és papokat, akik – sajnálatos, de – ezen ország szellemében gyülekeznek majd össze, és sok embert kardélre hánynak majd, lerombolják tornyaitokat, lerontják falaitokat, és mindannyiótokat szolgaságba taszítanak. A fegyver ereje fog győzedelmeskedni ott, ahol a kedvesség és az áldás mit sem volt képes elérni.” Ez a katolicizmus szeretetről szóló tanításának rövid összefoglalása. Értünk ölnek, nem ellenünk, de nem tehetnek mást, ezt diktálja nekik a „szeretet” parancsa. Addig könnyeznek, amíg engedelmeskedünk, de ha nem engedelmeskedünk, akkor letörlik a könnyeiket, és kardélre hánynak bennünket. Ha hagyjuk. Vagy csak begörnyesztenek egy fasiszta elnyomó rendszerbe, és a gyerekeinkből a mi pénzünkön, saját iskoláinkban vatikáni alattvalókat, antiszemtákat és inkvizitorokat nevelnek.

Visszatérve az antiszemitizmusra: a magyar iskolarendszer nagy hiányossága, hogy nem oktatják a katolicizmus ideológiájának alapjait, és az emberek semmit nem tudnak róla. Az egyház és az állam összefonódásának alapja Szent Ágostonnak az az elmélete, hogy a Messiás ezeréves királysága már megkezdődött. A Biblia szerint a Messiás (Jézus Krisztus) visszajön majd a földre, megítéli a nemzeteket, és utána ezer évig uralkodik Izrael királyaként a föld lakosai felett, és ez lesz a béke és nyugalom, a boldogság ezer éve. Szent Ágoston kitalálta, hogy ez az ezeréves királyság (a Millennium) már megkezdődött, Jézus Krisztus helyett a katolikus egyház uralkodik a földön. Ők helyettesítik a Messiást, neki nem kell az uralkodással vesződnie, azt ők elintézik. Ezért kell a világi hatalomnak alárendelnie magát a katolikus egyháznak, amely Isten uralmát valósítja meg a földön, méghozzá a fenti módon. Ez úgy kapcsolódik az antiszemitizmushoz, hogy az elmélet alapja a zsidók elvetésének teóriája. Ennek lényege, hogy a zsidók megölték az Isten Fiát, ezért Isten őket elvetette. Helyükbe a katolikus egyházat helyezte, amely a “szellemi Izrael”. A katolikus egyház helyet cserélt a zsidókkal. Ez egy antiszemita elmélet, ami azt jelenti, hogy a katolikus egyház egész identitása a zsidók elvetésére, elutasítására, antiszemitizmusra épül. Ha kihúzzuk alóla a zsidók elvetésének elméletét, az antiszemita teóriát, az egész felépítmény összeomlik.

Innen származik a zsidógyűlölet, mert a katolikus egyháznak örökké bizonyítania kell, hogy Isten a zsidókat utálja, őket pedig szereti. Ezt azonban a gyakorlat nem igazolta vissza, ezért sajátkezűleg kell érvényt szerezni “Isten gyűlöletének”, és be kell bizonyítani, hogy a zsidók átok alatt vannak. A világ alapkonfliktusa a zsidók és az igazi keresztények bibliai világképe, valamint a katolicizmus pogány, bálványimádó világképe között feszül. Előbbiből a szabadság, a demokrácia, a szabad verseny, a kapitalizmus következik, utóbbiból a tekintélyelvűség, az ideológiai elnyomás, az antiliberalizmus és a feudalizmus. A fogyasztói társadalom helyett a munkaalapú társadalom. A “keresztény-nemzeti” antiszemitizmus ezért harcol a “zsidó” mentalitás ellen. Ezt hirdette Prohászka és másik bűntársa, a jezsuita Bangha Béla a két világháború között. Ebből az antiszemitizmusból nőttek ki a zsidótörvények, nem Hitler nácizmusából. És ebből következett a zsidók deportálása, a náciknak való átadása, a holokauszt, amelyre Semjén Zsolt emlékezik, és amely megemlékezést ő irányít.

Tü ponyimájes?

Semjén csak a nácik antiszemitizmusát tartja annak, de náci antiszemitizmus nincs katolikus antiszemitizmus nélkül. Hitler soha nem emelekedhetett volna fel, a náci ideológia soha nem juthatott volna győzelemre a katolikus egyház 1500 éves antiszemita uszításai és zsidóüldözései nélkül. A katolikus egyház antiszemitizmusa a teológiai handabandán kívül annyiban különbözik a nácikétól, hogy Szent Ágoston alapján hivatalosan azt hirdették, hogy a zsidókat nem kell megölni, csak meg kell alázni, szolgasorba kell dönteni, hazátlanná kell tenni, társadalmi szerepüket korlátozni kell. Ettől még zsidók százezreinek halálát okozták. Semjén arra büszke, hogy a “végső megoldás” gondolata nem a katolikus egyháznak jutott eszébe, hanem Hitlernek. De Hitler csak a következtetéseket vonta le abból az érvanyagból, amelyet a katolicizmus állított elő. A pápa a “végső megoldást” csak a Bibliában hívő, újjászületett keresztényekre mondta ki. Hogy is kezdődött az eretnekségről szóló encikila? “Hogy irtassék ki…” Ők azonban az eretnekséget csak az “eretnekkel” együtt tudták kiirtani.

A katolicizmus mindig bűnözőkkel szövetkezett. Remete Péter rablóvezér volt, mint a keresztes katolikus csürhe összes hadvezére. Orbán is bűnszervezetet irányít, de ennek ideológiája, amellyel a hatalmát fenntartja, a politikai katolicizmus, a “keresztény-nemzeti” ideológia. Ez a két világháború közötti időszakhoz hasonlóan antiszemitizmusra épül. Ellenfele a “zsidó” mentalitás, és ezen belül elsősorban a zsidók. Ennek igazolására álljon itt egy rövid idézet Prohászka eszmetársától, Bangha Bélától. Ezt mondja Bangha a Katolicizmus és zsidóság című művében (a szövegben található „keresztény” kifejezést értelemszerűen mindig be kell helyettesíteni katolikusra, és nem keresztényt, hanem katolikust kell érteni alatta): „Zsidó szellem és keresztény szellem állandóan, bár láthatatlanul, mint tűz és víz állnak egymással harcban, és ahol a zsidóság befolyása bármily értelemben túlsúlyra vergődik, ott azonnal érezhető a keresztény gondolkozás és életmód gyors visszaszorulása. Márpedig könnyű belátni, hogy az újkorban a zsidóság befolyása a társadalmi életre állandó, legújabban rapid emelkedésben van, mégpedig főképp két irányban: a gazdasági téren és a sajtó útján.” Ebben minden benne van, amit az antiszemitizmusról tudni kell. Hitler ezért akarta kiirtani a zsidókat, csak ő nem “kereszténynek”, hanem árjának nevezte a nem zsidót.

Így jutunk el Lázár János ominózus mondatához, amelyben azt indokolja, hogy az Orbán-kormány miért a “gyermekholokauszt” áldozataira emlékezik. Lázár ezt mondta: “A XX. század abszolút bűneire mindig figyelmeztetni kell a mai közösséget, a gyermekholokausztot, a gyermekek áldozatát azért választotta az emlékbizottság és ezt azért támogatta a kormány, mert olyan pontot kerestünk, amely nem relativizálható, nem lehet viszonylagos, mert semmiféle magyarázat, semmiféle válasz nem fogadható el egy gyermek meggyilkolására”.

Ez a mondat a legmocskosabb és legundorítóbb antiszemita mondat, amely a rendszerváltás óta Magyarországon elhangzott. Ráadásul nem a Betyársereg vezérének szájából, hanem egy kormány hivatalos képviselőjétől, aki a magyar kormány álláspontját közölte. Lázár ezzel azt mondta, hogy a felnőtt zsidók meggyilkolása vita tárgya lehet, az ő meggyilkolásukra lehet magyarázat. Elválasztja a meggyilkolt zsidó gyermekeket a meggyilkolt zsidó szüleiktől, náci ideológiák alapján szembeállítva őket. Sőt: ha a felnőtt zsidók meggyilkolása jogos lehetett, akkor az ártatlan zsidó gyermekek halálért sem a gyilkosok, hanem az okot adó zsidó szülők a felelősök. Itt, kérem, antiszemiták sajnálják azokat a zsidó gyerekeket, akiknek a haláláról a zsidó szüleik tehetnek. Nekik állítanak emléket.

Lázár azt mondta, hogy a magyar kormány azért döntött a gyermekholokauszt emlékművéről, mert az ő meggyilkolásuk nem lehet vita tárgya. Ez azt jelenti, hogy Magyarország kormánya antiszemita, náci ideológiák létjogosultságát ismeri el, miszerint a zsidók maguk is felelősek lehetnek a holokausztért a magatartásuk miatt. A holokauszt 70. évfordulója alkalmából ezért a magyar kormány a felnőtt zsidók ártatlan legyilkolása mellett nem áll ki, csak a gyermekek mellett. A zsidó gyerekekre emlékezik egy emlékművel, a zsidó felnőtteket nem tartja erre méltónak, illetve esetükben nem akar vitába bocsátkozni az ártatlanságukat illetően. Legjobb esetben, abban maga sem biztos, legalábbis nem tud abban egyértelmű állást foglalni. De inkább valószínű, hogy osztja a nácik nézeteit.

Hogyan is állna ki a felnőtt zsidók ártatlansága mellett olyan kormány, amelynek ideológiája és propagandája Prohászka és Bangha antiszemitizmusának kódolt változatára épül? Ez a kormány a ma élő zsidók ismeretében nem tudja azt mondani, hogy a zsidókat ártatlanul gyilkolták le, kivéve a gyerekeket. Ez ennek a kormánynak a mai antiszemitizmusát igazolja. Ugyanazt gondolják, mint a két világháború közötti “keresztény-nemzeti” kurzus antiszemitái, akiknek szellemi örökösei. Ez viszont azt is jelenti, hogy Orbán Viktor kormánya úgy tekint az ő “zsidó testvéreire, akiket állítólag megvéd” (csak szóljanak neki, ha valaki bántani akarja őket), ahogyan a két világháború közötti antiszemita püspökök, politikusok, a deportálásokban és a holokausztban résztvevő csendőrök, keretlegények, a magyar köztisztviselői kar, amely haláltáborokba küldött csaknem ötszázezer magyar zsidót, és beköltözött a házukba.

De a történelmi előzmények alapján ez magától értetődő. Emögött a katolikus egyházatyák sötét antiszemita tanításai állnak, élükön Semjén kedvencével, a történelem legnagyobb eretnekével, Szent Ágostonnal. A magyar pusztulás oka, hogy a nemzeti identitást azonosította a katolicizmussal és a reformált katolicizmussal (álnéven a “kereszténységgel”). A magyar identitást egy antiszemita ideológiára helyezték. Ezt fejezi ki a pápától kapott “szent” korona, a “keresztény” gyökerek a Fidesz alaptörvényében is. Ez a sötét árny borul az országra, ez uszít egymás ellen magyart és magyart, átkozza a zsidókat, akik ezzel az országgal még csak jót tettek. A katolikus egyház a saját kreált ellenségét a magyarok ellenségéve teszi, és a zsidók elleni háborúját a magyarokkal (máshol más nemzetekkel) vívatja meg. Ha ez nem változik meg, Magyarország meg fog szűnni, mert a halál sötét idológiája a halálba viszi.

Visszatérve: mindez azt is jelenti, hogy a holokauszt 70. évfordulóját úgy ünneplik meg Magyarországon, hogy a gyilkosok ideológiájával szemben megértést és toleranciát képvisel, a gyermekholokauszt emlékművével a felnőtt zsidók bűnösségét és jogos halálát hirdeti a magyar kormány. Ennél mocskosabb gazemberséget a föld nem hordott a hátán. Holokauszt megemlékezés címén antiszemita propagandát terjesztenek, a zsidók ellen uszítanak, meggyalázzák a haláltáborok áldozatait, relativizálják és felmentik a gyilkosok tetteit. Esztelen módon ötmilliárd forintot akarnak költeni egy emlékműre, amellyel olajat öntenek az antiszemitizmus tüzére. Érzéketlenül egy pályaudvar mellé helyezik azt, miközben a holokauszt után egy zsidó nem tud ránézni egy vonatra. Bárkivel bármennyiben fogadok, hogy az ötmilliárd forint felét jó szokás szerint ellopják. Miközben az értelmetlenül magas összeggel indulatokat keltenek a “tolvaj” zsidók ellen, ők maguk még a holokauszt gyermekáldozatainak ürügyén is lopnak. Ahogyan a deportálásokban való buzgóság mögött is a Prohászkáék keltette gyűlölet mellett a harácsolási szándék állt.

A kormányhatározat azt is tartalmazza, hogy az emberi erőforrások minisztériuma kidolgozza “a gyermekholokauszt kutatásával foglalkozó tudományos kezdeményezések programját”. Vagyis állami szinten hozzák létre a holokauszt relativizálásának eddig ismeretlen formáját, a gyermekholokauszt felmagasztalását, a felnőtt holokauszt jogosságának lebegtetésére. Politikai kampányt csinálnak a gázkamrában meggyilkolt gyerekek aljas felhasználásával, hogy az ugyanott elgázosított szüleik meggyilkolásának jogosságát sugallják.

Nem a trafikmutyi itt a legnagyobb baj. Ez az ország, amely a bűnbánat helyett, az emberség és az őszinte bocsánatkérés helyett belerúg az áldozatokba, legyilkolt gyerekekkel kufárkodik, és amely ezt az aljasságot eltűri, halálra van ítélve. És nem is kár érte.