Buják Attila: Az árvízi hajós 2013. június 5. szerda 0:00

Kikelnek medrükből a folyók, sárga, iszamos lével öntve el a partokat, hab, uszadék-fa, oszló csirketetem sodródik a fékezhetetlen zubogásban, mert azért persze, mint tudjuk, a víz az úr, és az ember hajlamos azt gondolni, hogy a természet őserejének végső bizonyítéka a szenny. Az a mindent beterítő, végtelen, fertőző bio burjánzás. Nehéz, hűvös nyarunk lesz minden értelemben. Romlott elmével arra gondolok, persze, hogy a Főnök Úr ezt mennyire élvezi majd. Imádja menteni a népét, imádja ezt az árvízi hajós szerepet (ilyenkor néha a csáklyával oda-oda sóz), miután előző éjjel maga hasogatta darabokra a demokratikus gátakat, amelyek arra lettek volna hivatottak, hogy fékezzék az ember ragadozó, szabadságrabló ösztönét. A gátakat, amelyek nehéz időkben hivatottak lettek volna gátat vetni a vad és kiszámíthatatlan áradásnak. Most aztán lesz kit menteni.

Kilépnek medrükből a folyók, meneküljünk. Az ember hajlamos a sors jelét látni abban, hogy ötszáz éve volt utoljára ilyen intenzív áradás. Fázósan húzom össze magamon a dzsekit. Magyarországon közben boldogságkampány zajlik, hű szittyáinkkal azt ünnepeltetik éppen, hogy hazánk elkerült egy büntetőszankciót, egy szégyenfát, amelyre ő maga lavírozta fel magát. Túlzott deficit nem nyomja gyönge vállainkat, csak egy kicsi demokrácia deficit. Abból is csak épp annyi, hogy az már nem demokrácia, hanem valami más.

Kiváló alkalom a számvetésre és az ünneplésre. Amúgy persze szegények vagyunk, mint a templom egere, s ami a főbaj, kilátástalanok. Nézem az ATV No Comment című döbbenetes bejátszásában az öntelt, kipihent, triumfáló miniszterelnöki arcot. A következő tizenvalahány év ígéretét (ígéreteit) látom rajta. Hallgatom a köztévé híreit. Szemben Európával Magyarországon oszladozik a munkanélküliség. Húszezer emberrel többen dolgoznak, mint a tavalyi év hasonló szakaszában. Ez nem, még korántsem egymillió, de valami. És persze kitántorgott Svédországba, Angliába, Németországba másfél millió orvosunk, hivatásos beteggondozónk, árufeltöltőnk, vízvezeték-szerelőnk, takarítónőnk, építőmunkásunk, festőnk, tanársegédünk, kamionosunk. Aki tudott. Magyarország egyetlen virágzó iparága a maffiózó és a biztonsági őr.

Kikelnek medrükből a folyók, árad már a Duna. Szegény hazám, rideg nyarad van, idáig ez csak a medárd. Építsük újjá a lerontott gátakat, míg el nem nyel a főzelékmocsár és a nyáladzó ártéri békanyál.