Egy országnak egy csürhéje van, amely két részre oszlik: jobboldali és baloldali csürhére. A baloldal csürhéje ugyanolyan demagógiákon él, és ugyanolyan elfogultan viszonyul saját vezéreihez. Ez jól kifejeződik abban is, ahogyan pártállástól függetlenül a magyarok az “igazságtalan” Trianonhoz viszonyulnak. A baloldali és liberális pártok szimpatizánsai is azokat az önámító hazugságokat visszhangozzák Trianonról, mint a jobboldal csürhéje. Pedig Trianon a magyar jobboldal csődje és a magyar jobboldali nacionalizmus katasztrófája. Trianon a világ válasza a történelmi Magyarország hamis mítoszára, a “keresztény-nemzeti” nacionalizmus hazugságára, mindarra a sok bornírtságra, amely a megpuccsolt Alkotmány helyére került alaptörvényben van. Trianon fájdalmas azoknak, akik a határon túlra kerültek, és az elnyomó, kevély, gőgös magyar nemzetiségi politika miatti bosszú áldozatai lettek.
De az anyaország fájdalma soha nem volt őszinte. A magyarok még egymást sem sajnálták soha őszintén. Ez a nép igaz könnyet még nem hullajtott fennállása óta, legfeljebb a kocsmában, amikor önmagát sajnálta. A nacionalista hamis pátosz, az önsajnálat és az idegengyűlölet, a felsőbbrendűségi tudat siratta önmagát, de igaz könnyet egyetlen magyar emberért sem ejtett, ahogyan soha egyetlen magyar embert meg nem siratott azok közül sem, akik voltaképpen a trianoni hazugságok miatt vesztek a Don-kanyarnál és a II. világháborúban. A csaknem 500 ezer vidéki magyar zsidó is a trianoni hazugság áldozata, őket aztán főleg nem siratta meg senki, mert a hazug, beteg, nacionalista propaganda őket tartotta a felelősnek Trianonért.
A legnagyobb hazugság, amelyet a magyar jobboldali és baloldali csürhe egyaránt kikezdhetetlen tabuként tart számon, hogy a trianoni döntés “igazságtalan” volt. A trianoni döntés nem volt igazságtalan, nagyon is igazságos és jogos büntetése volt nemcsak a háborúban vesztes Magyarországnak, amely a Habsburg Monarchiának nem csupán egy nemzeti kisebbsége, hanem egyik uralkodó osztálya volt. Ezen kívül igazságos és jogos volt az elnyomó magyar nemzetiségi politikára adott válaszként, és jogosan akceptálta a magyar elnyomás alól menekülni kívánó nemzetiségek szabadságvágyát. Az nem indok, hogy a “történelmi Magyarország” jussaként a magyarok igényt tartottak olyan területekre is, amelyeken nem magyarok éltek. Az elszakított területek lakosságának kétharmada nem magyar volt, a magyaroknak legfeljebb az egyharmad arányban magyarlakta területekért fájhat a szívük.
Feltételezve, hogy a magyarok, akik “békemenetekben” masíroznak, hogy ők “nem lesznek gyarmat”, másokat sem akarnának gyarmatosítani. A trianoni döntés következményeként a határon túlra került magyarok is kisebbségek lettek. Benne volt a háborús vesztesnek kijáró büntetés (tetszettek volna nem háborúzni), és némi pedagógiai célzat is, hogy a magyarok tanulják meg, milyen a kisebbségi lét, és erre legalkalmasabb, ha olyan országokban kezdik a tanulást kisebbségiként, amelyek többségi lakosságát ők elnyomták. Nagy bölcsesség volt a döntésben, és Magyarország javát szolgálta volna, ha ezt megérti, és tanul belőle. Például kimaradhatott volna a náci népirtásból, és nem kellett volna a II. világháborúban részt venni, egymillió magyar ember halálát okozva. Azt kellett volna mondani, hogy igazságos a döntés, ha fájdalmas is (háborúk veszteseit ennél jobban is megbüntették már), elismerjük a hibáinkat, a bűneinket, bocsánatot kérünk miattuk, mostantól lemondunk a felsőbbrendűségről, a Kárpát-medencére vonatkozó kizárólagos igényünkről, megbecsülünk és tisztelünk másokat, és őket egyenrangúnak tekintjük akár egy közös birodalomban, akár nemzetállamokban élünk velük együtt. Ez a magyar jobboldaliság tartalmi változását jelentette volna, méghozzá úgy, hogy a nacionalizmus, az irredentizmus, a tekintélyelvűség és a felsőbbrendűséggel szemben a magyar jobboldaliság konzervatívvá válhatott volna, hovatovább az igazi kereszténység erényeit mutatva. Annak a pogány-barbár mentalitásnak, amivel a kacagányos urak tekintettek Isten más nemzetiségű teremtményeire, nagyjából annyi köze van a kereszténységhez, mint a Sátánnak. Magyarország soha nem volt keresztény, soha nem tért meg. A “kereszténységet” bunkósbotnak és kirekesztésre használó magyar jobboldal megmaradt agresszív, fenyegető, elnyomó, és csak az erőszak nyelvét ismerő bugris bunkónak. Jézus Krisztus ezzel szemben valami olyasmiről beszélt, hogy ő szelíd és alázatos szívű, és ha ezt megtanulják tőle, akkor nyugalmat talál a lelkük. A magyarok lelke soha nem talált nyugalmat, mert a felfuvalkodottság, a büszkeség, a mindenkit lenéző, becsmérlő nagyképűség megmaradt, és semmit nem változott. Az igazi csoda az, hogy ezekkel az összeférhetetlen és antihumánus tulajdonságokkal ez az ország egyáltalán még létezik. Vélhetően azért, mert nem kellett senkinek az a problémahalmaz, amely ezzel a néppel együtt jár.
Trianon a magyar jobboldal csődje, a magyar jobboldal politikájának következménye. Felháborító, hogy saját felelősségük elismerése , a ruhájuk megszaggatása helyett, a bűneik be nem ismerésének még külön ünnepet is szereznek. Hamut kellene szórni a fejükre, ehelyett hazudnak azoknak a szerencsétlen magyaroknak, akik a határon túlra kerültek miattuk, mintha őket szeretnék, vagy összetartoznának velük. Hazug minden szavuk. Ennek méltó intellektuális kifejezése a Trianon-dal, a Barackfa. Trianonban és a Trianon-napban ezek magukat szeretik, magukat ünneplik és magukat sajnálják, és nagy ívben tesznek azokra, akik a primitív nacionalizmusuk következményeként elveszítették a hazájukat. Ezek soha nem érezték át a tragédiát, mert akkor megrendültek volna, csak a giccset. Fel sem fogták igazán, hogy mit tettek, és hogy ez a határon kívül kerülteknek mit jelentett.
Saját felelősségük alól azzal bújnak ki, hogy Trianon igazságtalan volt. De kérdezzék meg a szlovákokat és a románokat, és azokat, akik többségben éltek az elszakított területeken, hogy amikor a háborúban vesztes Monarchiát feldarabolták, és Magyarországtól megmentették azokat a kisebbségeket, amelyekkel a magyarok rosszul bántak, az igazságos volt vagy nem? Voltak szlovák, román és szerb irredenták is, de volt magyar nemzetiségi politika, amely minden panaszt és igényt igazolt. A magyar nemzetállam mindig az erő nyelvén beszélt velük. Soha nem tekintette egyenlőnek őket. Nemcsak magyar szempontok vannak. Vannak objektív szempontok is, és másoknak is vannak szempontjaik. Tudomásul kellene venni, hogy az elszakított területeken élőknek csak egyharmada volt magyar, a másik kétharmad boldog volt, hogy elszakadhatott Magyarországtól. Ez a tragédia. Erről kellene beszélni. Erről ki tehet?
Tetszettek volna úgy bánni a kisebbségekkel, hogy azok otthonuknak és hazájuknak érezzék Magyarországot, egyenrangú polgárként élhessenek benne. Akik a döntés következtében elszakadtak Magyarországtól, azoknak ez tragédia. A háborúban vesztes történelmi Magyarországnak ez veszteség. De a felelősök nem a trianoni döntést meghozók, hanem a magyar arisztokrácia, a magyar nacionalista vezetők, jobboldali politikusok voltak. Trianon a magyar nemzetiségi politika, a magyar felsőbbrendűség mítoszának tragédiája, a magyar nacionalizmus következménye. Ami történt, az nem az igazságtalan döntés, hanem egy rossz politika eredménye. Bármilyen fájó a veszteség, a felelősség emiatt nem másé, hanem a magyaroké. Téves az a beállítás, hogy ártatlanul érte a magyarokat egy igazságtalan döntés. A magyarok ebben nem ártatlanok. Nem vették észre, hogy a jövő azoké, akik elismerik az emberi jogokat, és lemondanak a nemzeti fölényről. Nem csupán magyar szemmel kell nézni ezt a helyzetet, ahogyan a döntéshozók sem csak a magyar érdekeket vették figyelembe. Azt vették figyelembe legkevésbé, mert a magyarok ráadásul vesztesek is voltak. Éppen az a nemzeti gőg tette őket vesztesekké, hogy az osztrákok mellett ott feszíthettek a legyőzöttek oldalán, míg a közösen elnyomott nemzeti kisebbségek jogosan kérték azt, hogy most már szabadítsák fel őket e “keresztény” bunkók elnyomása alól.
Ezért ami a magyaroknak veszteség volt, az a magyarok által elnyomott kétharmadnak felszabadulás. Ez az igazán fájdalmas, és ez az igazi oka Trianonnak. Az eltelt idő alatt ezt kellett volna feldolgozni: megérteni saját felelősségünket, tanulni belőle, és békésen viszonyulni a környező országokhoz, ahol fordult a kocka, és most a magyarok lettek kisebbségben. Ilyen is lehet. Ezzel is együtt kell tudni élni. A szerencsétlen kívülrekedteknek kellett megfizetniük az árát a korábbi magyar nemzetiségi politikának, miután az elszenvedett hátrányok, a lenézés és megvetés, a megkülönböztetés miatt nekik fizettek meg az egykori kisebbségek, és rajtuk álltak bosszút. Tanulságos történet.
De ezt egy igazságtalan döntésnek beállítani, és benne a magyar felelősséget, az úri nemzeti Magyarország bűneit nem észrevenni, nem feldolgozni és nem tanulni belőlük, hazugság. A trianonozó Horthy-rendszer ennek a felfogásnak a nyomán vitte bele az országot egy még súlyosabb háborúba, méghozzá népirtó nácik oldalán, amelyet csak szégyellni lehet. Ennél nagyobb bűnt nem lehet elképzelni. Magyarországgal szemben ennél nagyobb bűnt senki nem követett el, és ez nem egy ember felelőssége, hanem a mértékadó magyar uralkodó körök, a magyar “nemzetalkotó osztályok” egyetértésével történt, úgyis mint a magyar identitás kifejeződése. Ez az igazi tragédia, amelynél már csak az a nagyobb, hogy ez az örökség nem múlt el, hanem tovább él, és jelenleg szilárd szélsőjobboldali, fasiszta és náci támogatással kormányoz. A kormányzása alapját erre az örökségre vezeti vissza, a magyar identitást továbbra is ezzel azonosítja, és ennek alapján követel magának kizárólagos jogot a kormányzásra. Ez a barbár, magyar ősbunkó identitás már nem csak más népeket, hanem saját magyar testvéreit is elnyomja, jogfosztott állapotban tartja, ha nem azonosul az ázsiai sztyeppékről hozott mentalitással. Ezek szittyák maradtak, és a 21. században ezzel a szittya mentalitással akarnak megélni civilizált népek között. A fehérvári huszárokat éneklő ősbunkó Orbán ezt nevezi “kereszténységnek”. Nemcsak barbár, buta is.
Nagy kérdés, hogy mikor szakítunk már ezzel az egyoldalú történelemszemlélettel, amely csak a döntés “igazságtalanságát” látja, és nem látja az okokat és a saját felelősségünket is. Nyilván, amikor majd piros hó esik. Ezeknek nem volt elég két elveszített háború, az országuk kétharmadának elvesztése, a népirtásban való részvétel (mindez a torz magyar jobboldaliságnak és az általuk képviselt magyar identitásnak köszönhető), ezek ugyanott folytatják, ahol az elődeik abbahagyták. Ezért menekül, aki tud, mert ezt a népet nem lehet civilizációval megszelidíteni, a felvilágosodás, a pogány kultúra rajta nem segít, bibliai módon megtérni nem akar, és csak a verésből ért. Ezek még lopni is csak úgy tudnak, ahogyan az ősember, hogy kinézi magának, ami megtetszik neki, odamegy és leüti a másikat egy bunkósbottal.
Identitásuk legfontosabb része Trianon. Trianon testesíti meg a magyar ősbunkóságot, mert annak a gyümölcse, és ezt ők büszkén tartják magasra: ezek vagyunk mi. A felelősök természetesen most is mások. Akkor is mindenki összefogott a magyarok ellen. Pedig a határon túlra került magyarok nem mások miatt, hanem az anyaország bűnei miatt kerültek idegen országok fennhatósága alá. Már akkor idejétmúlt a magyar szupremácia fenntartása. A békeszerződést Horthyék írták alá, esélyt sem láttak arra, hogy ezt megváltoztassák. A magyar parlamentben egy Rétvári nevű duplanulla azt hazudozza, hogy Magyarország az első világháború ellen volt, miközben mindvégig a háborút támogatta, a britek szerint nagyobb volt a felelősségük, mint az osztrákoké, mert jobban féltek saját nemzetiségeiktől, mint az osztrákok. Másrészt Horthyék kifelé a saját hatalmukat is ennek elfogadásával legitimálták, utána pedig elkezdtek uszítani ellene. Nekik ez a “csavaros magyar észjárás”, ha valaki nem tudná. A jellemtelenség.
Orbán a Trianon-nappal ugyanazt a beteg, önző, buta politikát folytatja, amelynek következménye volt Trianon. Az egészet más nyakába varrni, csak az “igazságtalan” döntésre kenni mindent, ez a magyar lélek. Más az oka mindennek. Kár is lett volna tanulni, fejlődni, alkalmazkodni. Nem az elmaradottságban van a hiba, hanem a trianoni igazságtalanságban. Emiatt önsajnálatba esni, sebeinket nyalogatni, ez a tipikus magyar betegség. Egészséges ember és egészséges nép tanul a hibájából, ami történt, azt a háta mögé veti, és előre néz. Mások vették el. Erre a hazug érzületre épít az Orbán-rendszer is, minden uszítás erre a beteg lélekre játszik: valaki elvette, ezért nincs neked. Nem számít, hogy soha nem is volt a tied, esetleg használtaba kaptad, és nem bántál jól vele. Valaki mindig elveszi azt, ami a magyaroké, ezért nem mennek semmire. Nem tehetnek róla. Szőke Feri megnyugodhat, nem benne van a hiba. Ő szimbóluma ennek az identitásnak, nem véletlenül őrzi a Fidesz székházát. Elvette az Unió, a Nyugat, az amerikaiak, a bankok, az oroszok, a törökök, a tatárok, elvette a Gyurcsány, elvette az IMF, elvették a zsidók, az ország kétharmadát elvette Trianon, csak a sok magyar, az nem tehet semmiről.
Ezért tart itt az ország, ezért tűrnek meg egy diktatúrát, mert a fasiszták és a nácik mindig a frusztrációra és a bűnbakképzésre építenek. Miért is lázadnának fel a diktatúra ellen? Azonnal kiderülne, hogy nem más a hibás, verseny van, amelyben helyt kell állni. Sokkal kényelmesebb így, hogy rákenjük Európára, és eltartatjuk magunkat velük. Hitler is a német frusztrációra épített, és azért lehetett ő a Führer, mert ő volt a legfrusztráltabb. Ez volt benne a vonzó a sok frusztrált embernek, akiket felmentett saját felelősségük alól, és bűnbakot állított nekik, amitől megnyugodhattak. Orbán Viktor ugyanez, súlyosan beteg, frusztrált ember, aki a többi frusztrált beteget állítja maga mellé. Vallást csinál a frusztrációjukból és terjeszti közöttük a kórt. Minden beszéde a frusztrált magyarhoz szól, és őt menti fel. Nem véletlen, hogy az Orbán-rendszer elsőként a Trianon-törvényt szavazta meg, a nemzeti frusztráció szimbólumát. Ezzel meg is adták a jelet, az alaphangot, és azóta is ebből a beteg, frusztrált érzésből élnek, amelyből az össznépi antiszemitizmus, rasszizmus is táplálkozik. Horthy is erre épített, fasiszta utódja, Orbán Viktor is erre épít. A végeredmény ugyanaz lesz.
Ami a legszomorúbb, hogy a baloldal sem meri az “igazságtalanságról” szóló meséket megkérdőjelezni. Senki nem mer kiállni, hogy Trianon ugyan fájdalmas azoknak, akik a határon túlra kerültek, de az akkori döntés nem igazságtalan, hanem igazságos ítélet volt a magyar jobboldaliság tartalma, a nacionalizmus, a felsőbbrendűség, a kirekesztés és a hamis magyar identitás fölött. Trianon a világ üzenete és ítélete a kirekesztő, felsőbbrendű, nacionalista magyar identitás fölött, és felszólítás az emberségre, az alázatra, más népek és nemzetek megbecsülésére és tiszteletére, a befogadásra. Trianon ez a lecke, ezt kellene megtanulni. És ha nem tanulnak belőle, hanem hazudnak róla, akkor megismétlődhet. És már nem sok van, amit el lehet veszíteni. A nemzeti gőg ostobaság, azok az országok a sikeresek, amelyekben minden színű, vallású, fajú, nemzetiségű ember otthon érzi magát és egyenlő jogokkal bír. Aki a 21. században veri a mellét, hogy magyar, az hülye, azt a külvilág nem is érti.
Magyarországot az szereti, aki a népet felvilágosítja, a sebeit meggyógyítja, és nem felszaggatja, aki a trianoni kudarcélmény miatti önmarcangolásból, önsajnálatból kigyógyítja, és nem a hazugság savát önti az önmaga által vágott sebekbe. A frusztrált ember gyenge, ezért erőszakos. A frusztráció, de az attól való félelem is erőszakot szül és agressziót vált ki, befelé is, kifelé is. A frusztráció paranoiát okoz. Orvosi eset. Magyarországnak orvosra van szüksége, jelenleg kuruzslók kezelik. Orbán Viktor beteg ember, és beteggé teszi Magyarországot. Erőről beszél, de soha még ilyen gyenge ez az ország nem volt.
A trianoni ünnep olyan, mintha a betegnek felvágnák az ereit, hadd vérezzen.
#
K. József
2013. június 5. szerda
19:29 Marosvásárhelyen az utóbbi két önkormányzati választáson toronymagasan a román polgármester jelölt nyert és ez a fölényes győzelem matematikailag csak úgy volt lehetséges, hogy a magyarok jelentős része is rá szavazott!
Tölgy
2013. június 5. szerda
20:52
Végre valami jó hír ebben az örökös kesergésben! :)
Reméljük jó felé alakul Szerbiában, Szlovákiában és Ukrajnában is.
Kedves “Tölgy!”
Én meg Szlovákiában tapasztaltam ugyan ezt.Rimaszombaton beszélgettem néhány ott élő magyarral,akik at mondták nekem,”mondjam meg a magyar politikusoknak,hogy hagyjanak minket békén.Mi jol megvagyunk itt,szeretnénk tovbra is jol meglenni.”Egy kicsit durvább szavakat is használtak a magyar politikusokra és a velük kacérkodó szlovákiában élő magyar politikusokra,de azokat a szavakat nem merem ide leirni.
“2013.06.06. 05:10
“Horthy meg sem próbált ellenállni”: Karsai László cáfolja Boross Pétert
.
Boross Péter a közelmúltban interjút adott az atv.hu-nak, melyben részletesen foglalkozott a Horthy-korszakkal. A volt kormányfőt súlyos kritikával illető Karsai László, a korszak kutatója teljesen másképp látja az 1944. október 15-e előtti negyedszázadot.
Portálunk május 30-án interjút jelentetett meg Boross Péter volt miniszterelnökkel. Ezt követően szerkesztőségünknél jelentkezett Karsai László, a mindenekelőtt a magyarországi Soát kutató történészprofesszor, aki a Boross Péter által az interjúban kifejtett tévedésekre hívja fel a figyelmet.
.
Az alábbiakban a Boross-interjúból idézünk, az idézetek alatt található Karsai szerkesztőségünkhöz elküldött kommentárja.
.
„atv.hu: Helyes-e lényegében kimondania az alaptörvény preambulumának, hogy 1941 inkább vállalható, mint 1946 ?
.
Boross. Péter: Amit 1941-ről, illetve 1946-ról mondott, azt én nem olvasom ki.”
.
Karsai László: Előre szeretném bocsátani, hogy Boross Péter miniszterelnök urat történeti szakkérdésekben nem tekintem vitapartneremnek. Mint a Horthy-korszakkal kapcsolatos megjegyzéseiből jól látható, a volt vendéglátóipari szakember (eredetileg jogászként szerzett egyetemi diplomát), nem ismeri kellő mélységben a Horthy-korszakot és tényektől nem befolyásolt tisztánlátással mond véleményt a magyar holokauszt fontos szakkérdéseiről is. Véleménye a Horthy-korszakról nagyon közel áll mindahhoz, amit pl. a Jobbikhoz közel álló propagandisták a Kuruc.infón Horthyról és rendszeréről mondanak. Boross úr nagyon sok mindenre nem emlékszik, vagy nem tartotta fontosnak megemlíteni. Ő nem olvasta el, vagy nem eléggé figyelmesen olvasta el az Alaptörvény preambulumát, mert nem látja, hogy 1944. március 19-ig ennek szövege szerint (szinte) minden rendben volt szép hazánkban. Nem beszélt Teleki Pál öngyilkosságáról (1941. április 3.), arról, hogy a miniszterelnök búcsúlevelében úgy fogalmazott, hogy „hullarablók” lettünk, a „legpocsékabb nemzet”. Nem említette meg, hogy Horthyt súlyos felelősség terhelte a zsidótörvényekért, Jugoszlávia és a Szovjetunió megtámadásáért, a kamenyec-podolszkij-i deportálásokért, a délvidéki mészárlásért, a munkaszolgálatért.
.
„B. P.: 1921-ben nagyon mélyről indulva 1938-ra ez az ország az európai középmezőny felső szintjére tornázta fel magát.”
K. L.: Boross úr rosszul tudja, Magyarország egyáltalán nem volt a korabeli Európai középmezőny felső szintjén, széles paraszti és munkástömegek iszonyú nyomorban tengődtek, a földbirtokos arisztokrácia és a vele összefonódott nagytőkés rétegek fényűző gazdagsága éles társadalmi konfliktusok forrása és a szélsőjobboldali nyilaskeresztes mozgalom megerősödésének egyik fő oka volt. Magyarország külföldi kölcsönökből élt, gazdasága bármikor összeomolhatott, a politikai elit vigyázó szemeit a náci Németországra is vetve a zsidók vagyonát akarta elvenni, hogy ezzel próbálja legalább a kispolgári, polgári tömegek egy részét némi vagyonhoz, magasabb életszínvonalhoz juttatni. Bethlen István miniszterelnök (1921-1931) konszolidációs teljesítmények egyik fő forrása az volt, hogy a legszegényebb peremvidékeket elcsatolták Trianonban, ezek fejlesztésével már nem kellett törődni.”
.
Folytatás:
http://atv.hu/cikk/20130605_interju_karsai_laszloval
Kedves K. József!
Sajnos egyetlen ember és kommunikációja érte el, hogy már az olyan békés olgárok is, mint én, ellenségnek lássam az őt istenítőket. Becsszó nem én kezdtem. Ez Orbán legnagyobb bűne, hogy az átlagembereket összeugrasztotta. Nem összességében a jobboldali gondolkodású embereket, hanem őt és a szélsőjobbos támogatóit. Aki engem meg akar semmisíteni az az ellenségem. Ezen kár szépíteni. Ennek a gyökerei már 1994-ban alakultak ki. Finoman,észrevehetetlenül, még az úgynevezett liberális korszakában, szerinte már akkor sejthető volt miből lesz a cserebogár. Az a mocskos kampány undorító volt. Akkor még nem merték az összes baloldalit szapulni, de alakulgatott.
.Kapkodtam. Nem olgárok, polgárok.
Nem összességében a jobboldali gondolkodású embereket, hanem őt és a szélsőjobbos támogatóit látom, hogy az ellenségeim. Azért mert úgy viselkednek.
http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-masodik-szamu-ellenseg
Kedves Bartus László!
Megkérem, ne tévessze össze az országot leuraló, ostoba fajankókkal a lakosság egy nagyon jelentős részét.
Én magamat baloldalinak tartom, annak az eredeti értemére és lényegére tekintettel. Honfitársaim nagyobb részére egyáltalán nem illik az ön által felsorolt sok jelző, illik viszont az éppen most regnáló, a korona felé kapkodó orbánra és agya-hagyott követőire, akik csak és kizárólag a saját önös érdekeiket igyekeznek érvényesíteni, pontosan úgy, ahogy a “történelmi” Magyarország urai.
Persze napjainkban divat összemosni a két oldalt eszmeiségét, mint ahogy most maga is teszi.
Teljesen egyetértünk viszont abban, hogy trianon az urhatnám, műveletlen, beképzelt magyar uralkodóréteg évszázados kártékonyságának köszönhető.
És legyen szíves, ne feledkezzen el az egyházakról sem, akiknek képviselői bőszen serénykednek az “ünnepségeken”, rázzák a füstölőiket, ontják magukból az évszázados hazugságokat. A kereszténység egy ideológia, egy életszemlélet. A názáreti Jézus (ez az ember abban a formában biztos nem létezett, ahogy a bibliaírók őt átmaszkírozták, saját hatalmukra és dicsőségükre) nem gondolta, hogy így visszaélnek a nevével, eszméit így megcsúfolják.
Írásának lényegével ( trianon kinek “köszönhető”) mélységesen egyetértek, és nem vagyok egyedül.
Tisztelt Határon túl élő Magyarok (remélem még annak érzik magukat)!
Szeretném megköszönni Önöknek, hogy a történtek ellenére még van bennünk közös és talán egyszer ha véget ér ez az őrület (bármilyen módon), akkor végre nyugodtan lehet élni a Kárpát medencében és még azon túl is!
Nem értek egyet a jelenlegi történésekkel! Nem tudok és nem is akarok, mivel oly messze állnak ezen ténykedések és törvénykezések egy szabad, felvilágosult Magyarország eszmei képétől, ahonnan félek talán nem lesz visszaút.
Lassan a hozzám hasonlóaknak sem marad más lehetőség, mint elhagyni a szülőhazát, melyet a történtek ellenére szinte mindennél jobban szeretünk! Nem tettünk soha semmi különöset, csak fizettük az adót, hogy a most oly nagyon kiabálóknak teljen valamiből TB-re, nyugdíjra és oktatásra és még sorolhatnám. Így köszönték meg. Mi csak tettük a dolgunkat, amit úgy gondolom minden egyes Magyar állampolgártól el lehetne várni…sajnos ez sem így van.
Vannak ismerőseink, akik a határon túliak táborát erősítik, és Ők is ugyanazt hangoztatják: hagyjatok minket békében élni! Nekem is csupán ennyi az elvárásom, de hogy hol találom meg eme számításaimat az már más történet…
Köszönöm, hogy vannak még nekünk és emlékeztetnek arra honnan is jöttünk…Hosszú és eredményes életet kívánok mindenkinek!:D
Kedves Bartus Laci.
Örömmel olvastam tartalmas írásodat,melyekkel mélységesen egyetértek.Minden nép nemzet azt kapja amit megérdemel.Aki szelet vet,vihart arat.Az egész magyar történelem egy rakás szerencsétlenség,tragédia.A baj már annál a ” keresztény” István királynál kezdődött,aki politikai ellenfelét úgy semmisítette meg,hogy fel négyeltette.Természetesen az egyház a szadista gyilkost szentté avatta,mert hűséggel hajtotta végre az egyháziszonyatos politikáját.E “szent”ember neve mellé az Isten könyvében bizonyosan az van írva,hogy GYILKOS.Már pedig a gyilkosok nem öröklik Isten országát.Én nem szeretnék az örökkévalóságban élni gyilkosokkal és hazugokkal.Amikor hazugokról szólok,természetesen első sorban Orbán és bandájára gondolok.”Dozsanepe”,abban egyet értek veled,hogy Bartus a bal oldaliakat a trianon meg ítélésében erősen össze mossa a jobb oldaliakkal,talán Lacinak be kellett volna szúrni azt a két szót,hogy Kevés kivétellel.Sajnos tapasztalom én is,hogya jobb oldali nacionalista agy mosás sok bal oldalira hatással van.A műveletlenség,tájékozatlanság következménye ez.Kedves Laci.Azt én is kifogásoltam,hogy írásodból az egyházak dícstelen szereplése ki maradt.Kétségtelen a katolikus egyház játszotta a nemzet megrontásában a fő szerepet,a protestáns történelmi egyházak pedig nem csak aszisztáltak hanem rendesen ki vették részüket a disznóságokból.Meggyőződésem,hogy minden rossz,szenvedés,nyomor,megaláztatás elsősorban az egyházak lelkét teheli,s csak másod sorban a politikáét.Laci,mindig örömmel olvasom írásodat,s mások figyelmét is fel hívom erre.Jó egészséget kívánok,Isten áldjon.
Egy vita a Kommunista.netről (ez hozott ide)
——————————————————————————–
Amerikai Népszava, avagy egy elmebeteg média
Tamás, 2013, június 7 – 11:24 Társalgó
Június 4-én, a Magyar Golgota évfordulóján került figyelmembe az Amerikai Népszava következő cikke:
http://nepszava.com/2013/06/velemeny/bartus-laszlo-trianon-a-jobboldal-c...
Szerintetek normális, aki ilyen cikket ír? És a hozzászólók legtöbbje? Egyébként én is írtam oda hozzászólást, de nem jelentették meg, pedig ezek után nagyon kíváncsi volnék ennek a Bartus Lászlónak a következő témakörökben írt cikkeire is:
1. Magyarország szomszédainak Trianon előtti és utáni nemzetiségi politikája,
2. Magyarország helyzete az Osztrák-Magyar Monarchiában, avagy miért kapott Ausztria is belőlünk területet (Őrvidék),
3. A trianoni rablódiktátumot kiagyaló Antantállamok nemzetiségi politikája és gyarmatosítási módszerei.
Kérdem tőletek: ilyennek kell lennie egy “magyar” baloldali sajtóorgánumnak vagy ezek inkább a Kisantant ügynökei?
Üdv: Tamás
Kedves Wurlitzer Papagájovics
Phoenix, 2013, június 7 – 14:02
Miután Bartus László (helyenként kissé túlzó) gyilkos szatírája többek között Rólad szól, azon csodálkoztam volna, ha nem így reagáltál volna rá.
Nos megnyugtatlak – Bartus cikke nem normális. Túlzó. De nem olyan elmebeteg és aljas, mint az általad is bőszen vallott, Horthyéktól származó irredentizmus.
Miben nincs igaza Bartusnak? A lényegben. Nem igaz a következő állítása:
“A trianoni döntés nem volt igazságtalan, nagyon is igazságos és jogos büntetése volt nemcsak a háborúban vesztes Magyarországnak, amely a Habsburg Monarchiának nem csupán egy nemzeti kisebbsége, hanem egyik uralkodó osztálya volt. Ezen kívül igazságos és jogos volt az elnyomó magyar nemzetiségi politikára adott válaszként, és jogosan akceptálta a magyar elnyomás alól menekülni kívánó nemzetiségek szabadságvágyát.”
Mert ugyan mindez nagyrészt igaz – ezért nem mertek, nem tudtak Horthyék a belpolitikai célokat szolgáló pofázáson kívül semmit sem csinálni Trianon ellen – csak éppen a béke tető alá hozóinak nem ez volt a szándéka. Ők nem igazságos és jogos büntetésben akarták részesíteni a szörnyeteg magyar uralkodóosztályt,
- ők bosszút akartak állni (elsősorban Németország esetében) azért, hogy az ő kegyetlen imperialista világrendjüket fel akarták cserélni egy másik, ugyanolyan kegyetlen imperialista világrenddel, amiben nem ők (az Antant-hatalmak) az urak,
- ők meg akarták leckéztetni azt az Olaszországot, amely túlságosan sokáig vonakodott melléjük állni, amelyik ha csak egy rövid időre is, de azt képzelte, hogy jobb helye van a másik bűnbandában,
- ők gátat akartak szabni a mindkét bűnbanda ellen fellépni akaró internacionalista proletár forradalomnak, és éppen emiatt kapóra jött nekik, hogy a szörnyeteg magyar uralkodóosztály végletesen a Habsburg Birodalom, és azon belül elsősorban a Magyar Királyság ellen hangolta elnyomott nemzetiségeit. Így – szarva az etnikai finomságokra – úgy szabdalták fel a Magyar Királyságot, hogy a vele szomszédos régi és új Kis-Antant országok a lehető legelégedettebbek legyenek, és biztos elemeiként szolgáljanak a Szovjet-Oroszország körül kialakított Corridor Sanitaire-nak,
- Ausztria pedig azért kapott magyar (és olasz) területeket, hogy az új Osztrák Köztársaság legyen a békével amennyire csak lehet elégedett, és így elkerülhető legyen az Anschluss, amitől a párizsi békecsinálók komolyan féltek.
A párizsi békecsinálók ugyanis nagy ívben tettek a magyarokra: se megbüntetni, se megjutalmazni nem akarták őket – apró sakkfiguraként kezelték a magyar érdekeket (akár valósak, akár véltek voltak azok) a nagypolitikai játszmájukban.
Ám a történelmileg téves állítását Bartus helyes érvekkel próbálja alátámasztani (mintegy a “hétfejű sárkányok léteznek, mert három meg négy az éppen hét” szillogizmus mintájára). Így a Horthy- és Orbán-rendszereket ostorozó szavai mind helytállóak.
Amíg a Párizs-környéki békéket a rendkívül okos és humanista J.M. Keynes, illetve a bolsevik Lenin lényegre törően, és a jövő veszélyeit pontosan kimutatva bírálták meg – lényegében az általam fentebb kiemelt szempontok alapján -, addig a múlt és jelen horthysta illetve kvázi-horthysta irredentái semmit nem tanulva, és semmit nem felejtve, a “történelmi magyar uralkodóosztály” bűneiért nem csak bocsánatot nem kérve (azokért sem, amiket már az irredentizmus nevében követtek el), de ezeket a bűnöket egy fikarcnyira sem elismerve ugatnak Trianon “igazságtalanságáról” és “tragédiájáról”.
Sovány remény: van ilyen is, ha nem is sok – és éppen ezért igen nagy tiszteletem azon kevés hozzászólónak, akik nem ragadnak meg minden alkalmat arra, hogy kígyót-békát okádjanak mindenre és mindenkire akit éppen útálnak, vagy azzal bízták meg őket, hogy útáljanak, vagy csak azt hiszik, hogy valahol jó pontot kapnak érte, ha úgy csinálnak.
Megint jól beszélt Bartus úr. Gratula. És közben még az ellenzéket sem gyalulta! :) Pedig most is tehette volna. Nem baj: béke poraikra.
(Én mindenesetre jól szórakozom.)
Ne keverd ossze a magyar nagybirtokos arisztokraciat a magyar neppel. A jobbagyokkal, parasztokkal. A magyar nagybirtokos arisztokracia eppen annyira tartotta a magyar parasztot, mint a romant, a szlovakot, a horvatot es a tobbit.
Az igazi rohadt csurhe a magyar arisztokracia. A Trianonnal elcsatolt teruleteken az altaluk elkovetett nepelnyomasert, nyomorert (a magyarert es a nemmagyarert) nem ok, hanem az a magyar nep itta meg a levet, amely eppoly szenvedo alanya volt a magyar arisztokratak elnyomasanak, mint a nemmagyarok.
Trianon igazsagtalansaga abban van, hogy nem azokat buntette akik a bunoket elkovettek, hanem az idegenekkel egyutt elnyomott magyarokat.
Végre le merte valaki írni. Bár a hangnem kicsit túlságosan is támadó. Azt hiszem, Ady is egyetértene. A magyar Ugar állaga 100 év alatt rengeteget romlott… És ez az emberek lelkében van, a politika ennek csak a kivetülése… Én is magamra ismerek ebben, sajnos, de ha már tudom, hogy megvan bennem a baj, amit sajnos úgy kell hívnunk, “magyarság”, tudok küzdeni ellene.
Bartus László azt állítja /senki sem meri kimondani a baloldalon,hogy Trianon igazságos volt / Bauer Tamástól hallottam,de bizonyára mások is vannak akik így vélekednek,igaz kevesen. Személy szerint én akkor tartanám igazságosnak ha népszavazáson döntötték volna el az ott élők,hogy ki melyik országhoz akar tartozni és nem erőszakkal húzzák meg a határokat. Minden másban egyet értek Bartus Lászlóval,gratulálok.
A baloldal vagy inkabb magukat oda sorolo egyenek Trianonrol a kovetkezo velemenyt hangoztattak 1975-ben az atkos-aldott kadarizmus felteheto jovahagyasaval vagy sugalmazasara:
.
A trianoni dontes azonnali reviziora szorul, mert azt a kommunista Tanacskoztarsasag megbuntetesere rendeltek el az Antant imperialista hatalmai.
.
Romania egy diktatura, ahol Caucescu labbal tiporja a szocialista erzelmu magyarok szabadsag vagyat, es Erdely kerdese rovid idon belul rendezve lesz.
.
Caucescu egy orult, es a Szovjetunio turelmenek is vannak hatarai. A katonai beavatkozas valoszinusege nem kizarhato.
.
A kadarizmusban az informacio a kivaltsagosok bonusza volt, de soha nem fogjuk pontosan tudni, mi volt valoban bizalmas ertesules, es mi volt a tendenciozusan terjesztesre szant, a kozhangulat befolyasolasara hasznalt celanyag.
Namarmost, ezek a jol ertesultek elsuttogtak az ertesuleseiket a sajat koreikben, de mire ez eljutott az utca embereig es a sarki kocsma szintjeig, minden sokkal radikalisabb megfogalmazast nyert, es a jelenkori burjanzo romanozas magjait is akkor sikerult elvetni.
Hat en igy latom Trianont es a baloldalt.
Sok igazság van ebben az írásban. Persze sok túlzás is, mármint olyan téren, hogy mindenért a magyar burzsoázia a felelős. A világon mindenütt a burzsiázia írányított a múltban és most is. Ők miért nem bűnhődtek? A kommunista burzsoázia sem volt jobb és most ők húzzák a nagy nyigdíjakat.
Ki a felelős? Ha minden bűnöst megbűntetnénk, akkor már nem lenne ember a földön.