Bartus László: Orbán és a holokauszt 2013. május 7. kedd 19:01

Lassan fény derül a nézetkülönbség okára, miért tekintik egyesek antiszemitának Orbánt és rendszerét, mások pedig miért gondolják azt, hogy nem az. A félreértés abból fakad, hogy egyesek azt gondolják, minden antiszemita a zsidók megsemmisítésének híve és a holokauszt támogatója. Az antiszemitákat azokkal azonosítják, akik a zsidók fizikai megsemmisítését helyeslik. Aki elutasítja a holokausztot, arról azt gondolják, hogy nem lehet antiszemita. Az antiszemitizmust a barbár nácizmusra szűkítik. Nem vesznek tudomást arról, hogy vannak “keresztény” antiszemiták is, akik nem értenek egyet a zsidók megsemmisítésével. A legtöbb antiszemita elutasítja a holokausztot. A történelem során ők voltak többen. Ők voltak azok, akik a színre lépéskor még támogatták a nácikat, egyetértettek velük, mert ugyanazt képviselték. A “végső megoldást” azonban nem támogatták, a zsidók kiirtását elvi alapon elutasították. Ez nem jelenti azt, hogy a zsidókról alkotott véleményük megváltozott volna, csupán azt, hogy az elveikből logikusan következő végső lépést már nem helyeselték.

Nem kétféle antiszemitizmusról van szó, hanem ugyanannak az antiszemitizmusnak két szakaszáról. Ez a két tábor ugyanazokból a helytelen premisszákból ugyanazokat a rossz következtetéseket vonja le. Nézeteik azonosak, a megsemmisítésről vallott felfogásbeli különbségig tökéletes egyetértésben vannak. Különbségek legfeljebb a kódolás mélységét illetően vannak, de tartalmilag ezek azonosak, az elveket tekintve nincs különbség. A megsemmisítést elutasító antiszemiták nézeteit veszik át, és viszik tovább azok, akik a megoldást a a zsidók kiirtásában látják. Ez utóbbiak nem teoretikus elmék, nem alkotnak újat az antiszemitizmus ideológiájában, csupán levonják azokból a számukra egyetlen helyes következtetést, a “végső megoldást”. Közülük sem mindenki hajtaná végre azt, amit elméletileg helyesel. De közülük kerülnek ki a holokauszttagadók és relativizálók, akik azért tagadják a vészkorszakot, hogy ne kelljen annak embertelenségével szembenézni, és a népirtás újra elkövethető legyen. A gyilkos irányzatot valló, barbár nácik számára azonban az elméleti alapokat azok az antiszemiták adják, akik egyébként a zsidók megsemmisítését elutasítják. Ők azok, akik a legszélsőségesebb antiszemiták számára szállítják a napi antiszemita fejadagot, ők az igazi kovász. Gyilkos nácik nincsenek azok nélkül az antiszemiták nélkül, akik amúgy a holokausztot őszintén és szívből elutasítják, de a zsidóellenes nézetek teoretikusai. Ők azok, akik elleneznek minden fizikai támadást a zsidókkal szemben, és jó lelkiismerettel háborodnak fel azokon, akik ezt pártfogolják. Ők azok, akik képesek nagy beszédeket tartani arról, hogy soha többé nem szabad megengedni a holokausztot. Ők azok, akik minden fizikai támadástól megvédik zsidó honfitársaikat. Ők nem akarják megölni őket. Ők ennél rosszabb sorsot szánnak nekik. Meghagyják az életüket, csak az emberi méltóságukat és a szabadságukat veszik el.

Ezért nagy tévedésben vannak azok, akik Orbán antiszemitizmusát abban mérik, hogy mennyire határolódik el a Jobbiktól. Orbánnak nem a Jobbiktól kell elhatárolódnia, hanem saját antiszemitizmusától. És az antiszemitizmusból kinőtt politikai rendszerétől. A csapda az, hogy az antiszemitizmust a Jobbikra szűkítik, miközben a Jobbik szélsőséges náci antiszemitizmusánál sokkal veszélyesebb a “keresztény” antiszemitizmus, amelyet Orbán és rendszere képvisel. Az alábbi levezetés kicsit hosszúnak látszik, de ilyen röviden még nem foglalták össze a történelem lényegét.

Egy rövid cikk keretében csak érintőlegesen tudjuk tárgyalni a témát, de a “keresztény Európa” zsidóellenessége a katolikus egyházatyák tanításaiból fejlődött ki.  A katolikus egyház antiszemitizmusa megfogalmazott mindent, ami később a náci antiszemitizmusban is megjelent. Aranyszájú Szent János püspök (aki nevét nem gúnyból, hanem ékesszólása elismeréseként kapta) azt mondta: „a mártírokat kell követni, akik gyűlölték a zsidókat, mert Krisztust szerették, és nem lehet szeretni az áldozatot anélkül, hogy gyűlölnénk a gyilkosokat.” Azt hirdette, hogy a zsidókat büntetlenül meg lehet ölni. Ezt Jézusnak a bírákról szóló példázatából vezette le. Azt állította, hogy Lukács evangéliumában Jézus a zsidókra mondta ezt: „Sőt, ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.” Aranyszájú Szent János ezzel felszabadította mindenki lelkiismeretét arra, hogy a zsidókat megölje. Ennek ellenére az egyház Szent Ágoston tanítását követte, amelynek „alapigéje” az 59. zsoltár: „Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék, bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi pajzsunk”. Szent Ágoston és a pápák hivatalosan azt az elvet követték, hogy a zsidókat nem kell megölni, de meg kell őket alázni. III. Ince pápa ennek szellemében megtiltotta, hogy megöljék a zsidókat, viszont előírta a IV. lateráni zsinaton a sárga csillag viseletét, és hogy minden országban el kell távolítani az összes zsidót az állami állásokból.

Szent Ágoston azt írta elő, hogy zsidónak tilos állami hivatalt betölteni, kitiltatta őket a hadseregből, nem lehettek ügyvédek. Erkölcsi okokból nem mehetett katolikus nő zsidó orvoshoz, mert a zsidók „materialisták, erkölcstelenek és buják”. A zsidókat alacsonyabb rendű embereknek tekintették, a társadalom másodrendű polgárai, kitaszítottak voltak. A katolicizmus a politikai befolyását kezdettől fogva a zsidók társadalmi és vallási kirekesztésére használta fel, mert a „zsidó szellemet” károsnak, a „katolikus szellem” korlátjának, a „keresztény állam” útjában álló akadálynak tartotta. Ezek az intézkedések a kirekesztés és a későbbi zsidógyűlölet gyökerei. Ez a folyamat vezetett el az elmúlt kétezer év és a 20. század zsidóüldözéseihez és tragédiáihoz.

Ez a folyamat a nácizmus megjelenéséig nem szakadt meg. Csupán vázlatosan szeretném érzékeltetni az előzményeket és a “keresztény” nemzeti együttműködés főbb állomásait: az elvirai zsinat 306-ban megtiltotta, hogy katolikus zsidóval étkezzen. A clermonti zsinat 535-ben megtiltotta a zsidóknak, hogy közhivatalt viseljenek. A IV. lateráni zsinat ezt 1215-ben megerősítette. A III. orleans-i zsinat tiltotta 538-ban, hogy zsidónak katolikus szolgája legyen. Ugyanez a zsinat tiltotta a zsidóknak, hogy nagyhét idején az utcára lépjenek. A XII. toledói zsinaton 681-ben Talmudot és zsidó könyveket égettek. Az inkvizícióban már zsidó embereket égettek a máglyákon. A meggyilkoltak vagyonát elkobozták. Utána megtiltották, hogy katolikusok zsidó orvoshoz menjenek. A legtöbb foglalkozásból száműzték őket. A IV. lateráni zsinat kötelezte a zsidókat, hogy katolikusok módjára fizessenek adót a római katolikus egyháznak. A pápa 1233-ban átokkal fenyegetve űzette el a magyar királyi udvarból a zsidó pénzügyi szakembereket. A zsidóknak ruhájukon jelet kellett viselniük, mint a leprásoknak. A sárga csillagot nem a nácik találták ki, hanem a katolikus egyház. A III. lateráni zsinat az igazságszolgáltatás jogát vette el tőlük: megtiltotta, hogy zsidók perelhessenek katolikust, vagy akár tanúk lehessenek katolikusok ellen. 1434-ben a bázeli zsinat elvette a zsidóktól a tudományos fokozatok megszerzésének jogát. Az oxfordi zsinat betiltotta a zsinagógák építését. A breslaui zsinat 1267-ben elrendelte, hogy a zsidók a keresztényektől elkülönítve, gettókban éljenek. A gettó sem nácik, hanem a „nagy műveltségű, feddhetetlen és korrekt katolikus püspökök” találmánya. 1516-ban Velence zsidó lakosait egy szigeten levő gettóba telepítették. IV. Pál pápa 1555-ben a Cum nimis absurdum kezdetű enciklikájában hivatalossá tette a „gettó” kifejezés használatát. A legtovább működő gettó a pápák által felállított római gettó, amelyet a pápai állam felszámolása során 1870-ben garibaldisták szüntettek meg. A nácik csupán hetven évvel később, Lodzban nyitották meg az első gettójukat, méghozzá a több évszázada ismert katolikus gettók mintájára. A „keresztény-nemzeti” antiszemita propagandát és az egyházfők által támogatott zsidótörvényeket követően 1944-ben néhány hét alatt ötvenöt gettót állítottak fel Magyarországon. Ezekből több mint 430 ezer zsidót küldtek a pápától kapott Szent Korona országából haláltáborokba. Az ország hivatalos ideológiája ekkor a politikai katolicizmus, a szentistváni állameszme volt, amely nem magától lett, hanem ebből a “keresztény” Európából származott, és Szent Ágoston rémséges elméleteiből fakadt. Orbán Viktor alaptörvénye ugyanezekre az alapokra épül, ezekre hivatkozik, és a modern kor követelményeit figyelembe véve, de ugyanezekből az elvekből vezeti le a törvényeit. Ami ezen felül van, az szimpla és közönséges rablás, rendőrségi ügy.

Az alapelv az volt, hogy a zsidókat nem kell megsemmisíteni, de ez nem jelentette azt, hogy nem lehet őket kisebb csoportokban megölni. A zsidók tömeges megsemmisítése sem példa nélküli. A keresztes hadjáratok idején nemcsak a szentföldi zsidóságot, hanem európai zsidókat is irtottak. A tömegmészárlások egyes vidékek teljes zsidó lakosságát kipusztították. Ezért érthetetlen a katolikus egyház meglepetése a náci népirtás láttán. És ez csupán néhány példa, amely a zsidók jogfosztására, kirekesztésére és megbélyegzésére irányult. Ezek a katolikus egyház által hozott törvények voltak, amelyeket a katolikus uralkodók végrehajtottak. Az egyház követelte meg tőlük. A zsidók elleni intézkedések és pogromok nem a véletlen művei. Azoknak az írásoknak a következményei, amelyekben az „egyházatyák” lefektették a „keresztény” antiszemitizmus alapjait. A világi antiszemitizmus ezekből merített. Kiterjedt egyházi irodalom vetette meg az antiszemitizmus fundamentumát. A művek címei sokatmondóak: Kifejtő tanulmány a zsidók ellen (Hippolyt), Három könyv a zsidók elleni bizonyságról (Cyprianus), és sorolhatnánk. De nemcsak antiszemita műveket írtak a katolikus püspökök, hanem tevőlegesen is részt vettek az üldözésekben. Az alsópapság pedig a legdurvább uszítást folytatta a templomokban, akárcsak ma.

A katolikus egyház szerényen antijudaizmusnak állította be közönséges antiszemitizmusát. Antijudaizmus a zsidó Pál apostol rómabeliekhez és a galáciabeliekhez írott levele a mózesi törvény és a jézusi kegyelem viszonyáról. De a zsidók faji alapon történő kirekesztése, jogfosztása nem antijudaista vita, hanem primitív és durva antiszemitizmus volt. Néha tévesen különböztetik meg az egyházi antiszemitizmust és a politikai antiszemitizmust is. Az egyházi antiszemitizmus is megfogalmazta ugyanis a zsidóság világuralmi céljaira vonatkozó vádakat. A Horthy-rendszerben ezt kiválóan összegezte a korszak két nagy ideológusa, Bangha Béla jezsuita és Prohászka Ottokár fehérvári (!) püspök. Ezek ugyanúgy támadták a gazdasági és társadalmi túlsúly, a túlreprezentáció miatt a zsidókat, mint a politikai antiszemitizmus. Azt állították, hogy elveszik a keresztény magyar ifjúság és középosztály elől a lehetőséget és a zsidó liberális szabadságeszmékkel megfertőzik a katolikus “keresztény”, valójában feudális gondolkodást. A német püspökök hangosan helyeselték azt, hogy a nácik felszámolják a „zsidó világ-összeesküvést”. A katolicizmus a „zsidó” kifejezést is azzal a tartalommal használta, mint az antiszemita pártok: a kapitalizmus, a parlamentarizmus és a liberalizmus elnevezéseként. Az egyházi antiszemitizmus tanításai nélkül a nácik társadalmi elfogadottsága soha nem lett volna lehetséges. A nácizmus sok tekintetben a katolikus egyház által kitaposott úton haladt, a “végső megoldással” azt gondolta továbbb. Annak ellenére, hogy a náciknak katolikusok is céltáblái lettek, mert a kereszténységet is „zsidónak” tartották (ezt sokkal jobban látták és tudták, mint a katolicizmus, amelynek identitása az antiszemitizmusból nőtt ki), a katolikus egyházat – tévesen – kereszténynek gondolták. A katolikus egyház azzal szembesült, hogy az általa is hangoztatott zsidóellenes propaganda egyik áldozata lehet maga is. Ekkor lett a katolicizmus érzékenyebb a zsidók emberi jogaira. Ekkor jutott eszükbe, hogy emberek vagyunk. De ekkor sem történt őszinte szakítás a nézetekkel, hanem csak a szokásos kettős beszéd vette kezdetét: „a zsidók mégiscsak zsidók”. Elsősorban a kikeresztelkedett zsidók miatt emelték fel a szavukat, de bennük is magukat féltették. A zsidógyűlöletet ugyanis ők maguk építették fel.

A püspökök terjesztették el, hogy a zsidók felelősök mindenért. A középkorban a csőcseléket rájuk uszították, lincseléseket gerjesztettek, pogromokat szítottak, de ezekért a felelősséget nem vállalták. Azzal takaróztak, hogy a katolikus egyház csupán „a kivetettségüket írta elő a zsidóknak, megsemmisítésüket azonban nem hagyta jóvá”. A kard nem az ő kezükben volt, de a kardot tartó kezet a klérus irányította, a gyilkosok lelkiismerete fölött ők uralkodtak. Hatalmas vagyonokat ígértek a kereszteseknek, akik irtották a palesztinai zsidókat. A katolikus egyházi uszítás miatt a zsidóknak sehol nem volt tartós maradásuk. 1290-ben kiutasították őket Angliából, a menekülés során 390 ezer zsidóból a legtöbben meghaltak. Ötven év múlva, 1349-ben újabb 300 zsidó közösséget pusztítottak ki a német-római birodalomban. 1394-ben halálbüntetés terhe mellett elűztek 100 ezer zsidót Franciaországból. 1492-ben kiutasítottak 300 ezer zsidót Spanyolországból. A katolikus egyház „szent” inkvizíciója több tízezret lemészárolt közülük. 1479-ben űzték ki a zsidókat Portugáliából. Ezekből a csapásokból a katolikus egyház levonta a következtetést, hogy Isten veri őket, és ez bizonyítja azt, hogy bűnösök. És ez csupán kétszáz év: ennyi idő alatt egymillió zsidót üldöztek el vagy öltek meg. Már Origenész is a zsidók kivégzését tartotta méltó büntetésnek: „Mindezeket a meghurcoltatásokat azért szenvedik (a zsidók), mert ők a legbűnösebb nemzet, amelynek számos bűne van, mégis mindeddig egy bűnért sem szenvedett úgy, mint amelyet Jézus ellen követett el.” Origenész szerint a méltó büntetésük az lenne, amelyet Jézus szenvedett: a halál. Ezért öltek is, de a hivatalos ideológia mindig az volt, hogy nem megölni, hanem megalázni, kirekeszteni kell őket, a zsidóknak tulajdonított politikai, gazdasági rendszereket vissza kell szorítani, az ő társadalmi szerepüket pedig csökkenteni kell. Ezt gondolta tovább a fasizmus és a nácizmus, amikor a diktatúrával a zsidóknak tulajdonított liberalizmust igyekeztek kiszorítani. A katolikus egyház magával azonosította a “nemzet” eszméjét, így lett a “nemzet” a liberalizmus ellenfele, és így lett az antiszemitizmus a “keresztény-nemzeti” állam identitásának az alapja.

Hogy stílszerűek legyünk a katolicizmussal szemben Jézusra hivatkozunk, aki mindenben mást mondott, mint amit a római katolicizmus valaha hirdetett. Jézus azt mondta: „Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.” Jézus a magvető példázatában azt mondja, a mag a szívbe hullik. A szív a föld, amely magától terem, maga sem tudja, miképpen. A mag természete az, hogy a földben kihajt. Ezt nem lehet megakadályozni. Kihajt, felnő, és gyümölcsöt terem. Minden mag a természete szerinti gyümölcsöt termi. Jó mag jó gyümölcsöt, rossz mag rossz gyümölcsöt. A gyümölcséről lehet megismerni a fát is, a magot is, amit elvetettek. Jézus azt mondja, a konkoly ugyanúgy nő, mint a búza. És nincsen gyümölcs elvetett mag nélkül. Az antiszemitizmus magját a római katolicizmus „egyházatyái” vetették el. Egy fának nemcsak gyümölcse van, hanem hozzátartozik a mag, amelyből a fa lett. De a katolikus egyház mindig a gyümölcsre, a gyilkosra mutat. Megfeledkezik a magról, amelyet ő vetett a gyilkos szívébe, amelyből a gyilkos tett származott. Kié a felelősség? A gyümölcsé vagy a magvetőé? A katolikus egyház szerint a gyilkos gyümölcsé.

Jézus szerint a felelősség a magvetőé. A föld úgy terem, hogy maga sem tudja, miképpen. Nem a föld a felelős, hanem az elvetett mag. Az emberi szív megtermi a jó mag gyümölcsét is, ha azt vetnek bele. De megtermi a rossz mag gyümölcsét is, ha azt vetik. Ezt a magot a katolicizmus vetette. Az első rossz magok egyike Tertullianus Adversus Judaeos című műve, amely magyarul a Zsidók ellen címet viseli. A vitairat abból a kérdésből indul ki, hogy körülmetélés nélkül lehet-e üdvözülni. Aztán a mű tendenciózus antiszemita válogatása a bibliai idézeteknek. Tertullianus szerint a pogányok is Rebekától származnak, ezért ők is Izsák fiai és Ábrahám leszármazottai. Ezekből a képtelenségekből alakult ki az a teológia, hogy a katolikus egyház a “szellemi Izrael”, Isten a zsidókat elvetette, és a katolikusok léptek a helyükbe. A Bibliában a jó zsidókat a katolikusokkal azonosították, még Ábrahámot is katolikusnak mondták, és csak a rossz zsidókat azonosították “a zsidókkal”. Ezért a zsidóknak kell szolgálniuk – természetesen – a katolikusokat. Az egész katolicizmus így az antiszemitizmusra épült. Szent Ágoston volt a “helyettesítési elmélet” atyja, ő a történelem legpusztítóbb eseményeinek egyik legnagyobb felelőse.

A gyilkosságok, jogfosztások, pogromok olyan magokból keltek ki, mint Nagy Szent Vazul nézetei, aki szerint a zsidók távol vannak Istentől. Amikor kezüket Istenhez emelik, “olyanok, mint a gyilkosok, akik az apa felé nyújtják gyermeke vérétől szennyezett karjukat”. A zsidókat Szodoma hercegeinek nevezi, akiknek keze Jézus vérével van mocskolva. Jeromos a zsidókat a kiszáradt fügefával azonosította, amely soha többé nem teremhet gyümölcsöt. Ez ellentétes a Biblia betűjével és szellemével is. Jeromos a zsinagógát a Sátán házának nevezte, és szajhához hasonlította. Nem engedte a zsidókat teológusi és bírói pályára, pedig saját tanárai is zsidók voltak. A zsidókat minden ember ellenségének nevezte, akik szerinte átkozzák a keresztényeket a zsinagógákban. Jeromos azt mondta: „A zsidók született hazudozók, akik a keresztényeket eretnekségre csábítják. Addig kell őket büntetni, míg bűnt nem vallanak.” Egy másik mag Jeromostól, a Vulgata fordítójától, a zsinagógáról: „Ha kuplerájnak nevezed, bűnbarlangnak, az ördög menedékének, a sátán erődítményének, a lélek megrontójának, mindenféle gonoszság szakadékának, akkor még mindig kevesebbet mondasz, mint amit megérdemel.” Szent Ambrus szerint a zsidók aposztaták, ezért méltók a halálra. Niceai Szent Gergely a zsidókat gyilkosnak, viperák ivadékainak, a gonosz szószólóinak, Isten ellenségeinek és gyűlölőinek nevezte: „A próféták gyilkosai, az ördög társai, viperák népe, démonok nagytanácsa, mindennek, ami szép és jó, ellenségei, kecskék és vaddisznók a kegyetlenségükben.” Ez a “kereszténység” az, amelynek Orbán Viktor és rendszere az örököse, ez a “kereszténység” az, amelyre a nemzeti együttműködés rendszere és annak alaptörvénye épült. Ha valaki nem tudná, ez a “kereszténység” az, amelyet beírtak az alaptörvénybe, erre az antiszemita ideológiára alapították Magyarországot. Amikor Európa legantiszemitább nemzeteként jelenik meg, csak azt adja, ami a lényege.

A római katolikus teológia századokon át azt sugallta, hogy a zsidó egyenlő a gonosszal, gyilkos fajú nép, amely Krisztust megölte, mindenre képes, mert a Sátán szolgája. A zsidógyűlölettől nem volt mentes Aquinói Szent Tamás sem, aki a legnagyobb hatást gyakorolja a mai katolikus egyházra. Aquinói Tamás a középkori felfogással egyezően ezt ki is fejtette A zsidók ellen című művében. Eszerint a zsidók csak azért élnek, és fennmaradásuk csak azt a célt szolgálja, hogy ők viseljék tovább “Káin bélyegét”, és ne tudják elpusztítani emiatt azok, akik rájuk találnak. A zsidók bizonyságaik bűnüknek, igazságtalanságuknak és a keresztény igazságnak. De „Káin bélyege” nem volt elég erős, hogy megvédje őket az efféle elméletek nyomán kialakuló gyilkos indulatoktól. Néhány emberöltővel a zsidó Pál apostol után gyilkosnak neveztek minden zsidót, miközben Pál apostol egyik börtönből ment a másikba, mert a pogányoknak hirdette az evangéliumot, hogy ne a pokolba, hanem a mennybe jussanak. A zsidók nélkül nem lenne Messiás sem. Ráadásul a Biblia szerint a zsidó Messiás a zsidók Messiása marad, függetlenül attól, hogy közülük némelyek nem hisznek. Ez akkor lesz világos, amikor Jézus az ezeréves királyságban Izrael királyaként uralkodik majd, a Magyarországhoz hasonló mocskos, rothadt, antiszemita országokat pedig a nemzetek ítéletében eltörli a föld színéről. Orbán nemcsak a trafikokat veszi el, kedves antiszemita “keresztény” magyarok, hanem előidézi azt, hogy Magyarországot a zsidó Messiás megsemmisíti, mint a Föld egyik fekélyét, rákos daganatát. Isten az egész világot megváltotta, de a Messiás elsőként a zsidóknak adatott, és a pogányok ebből részesülnek. Azok a pogányok, akik ezt a zsidók üldözésével hálálják meg, azok mennek az örök kárhozatba. Ezt mondja a Biblia, ha számít valamit ez a könyv ennek a nagy “keresztény” országnak.

Szent Ágoston, a történelem legnagyobb eretneke, gonosztevője és legátkozottabb figurája, aki leölette a donatistákat, mert nem értettek vele egyet, aki Semjén Zsolt kedvence, az antiszemita magok vetéséből is bőven kivette részét. A Bibliát eltorzító allegorikus értelmezés alapján azt állította, hogy a zsidók nem értik a Bibliát. Azok a zsidók, akiknek Isten szétválasztotta a Vörös-tengert, nem értik a Bibliát, de az a Szent Ágoston, aki tüzes harapófogóval hirdettte a szeretetet, ő érti. Ágoston Tertullianushoz hasonlóan Ézsauval azonosította a zsidókat és Jákóbbal az egyházat. Emellett azt állította, hogy „egy héber legmegfelelőbb képmása Iskarióti Júdás, aki ezüstért adja el az Urat. Egy zsidó sohasem értheti meg az Írásokat és örökre hordozza a büntetést Jézus haláláért.” Ágoston arról nem beszélt, hogy Júdás csak egy volt a tizenkettőből, a másik tizenegy is zsidó volt, de ő minden zsidót csak az egy Júdással azonosított. Ágoston is megfordította Káin és Ábel hasonlatát, és azt állította, hogy “a zsidó Káin” megölte “a keresztény Ábelt”, miközben csak zsidók estek áldozatul a katolikus üldözéseknek és mészárlásoknak a történelem folyamán. Ráadásul Káin és Ábel történetekor még senki nem volt zsidó, mert az első „zsidó” Ábrahám volt, aki később született, ahogy akkor még keresztények sem voltak. Ezért Káin sem lehetett zsidó, Ábel sem keresztény. De Ágoston antiszemita allegorikus bibliaértelmezése nem ismer efféle határokat.

Ágostont ugyanakkor az „egyházatyákhoz” képest toleránsnak tartják, mert a zsidók meggyilkolását nem támogatta. Nem azért, mert a zsidók megérdemelnék a kegyelmet, hanem azért, hogy örökre emlékeztessenek a gonoszra: legyenek elrettentő példa a földön, mint Káin. Így jár, aki elutasítja Jézust. Ágoston nem feledkezett meg arról, hogy a zsidók a katolikusok szolgáiként adót fizessenek a katolikus egyháznak, mintha katolikusok lennének. Ördögök, de a pénzük nem az. Ágoston Káin példázatán alapuló „toleranciájának” szerepe volt abban, hogy a zsidók teljes elpusztításának terve nem korábban jelent meg. Ezek azok az antiszemiták, akik teoretikusan elutasítják a zsidók megsemmisítését, és nagy beszédekben ítélik el a holokausztot. De a zsidók jogfosztása, kiszorítása, az antiszemita uszítás ellen nem tesznek semmit, mert azzal maguk is egyetértenek. Ők akarják korlátozni a “zsidó világrendet”, a demokratikus Nyugatot, ők támadják a liberalizmust, hirdetik a Nyugat halálát és alacsonyabbrendűségét, korlátozzák a szabadságjogokat és a versenyt, irányítják a tulajdont, az iskoláztatást és a választásokat, hogy a zsidókat és a “zsidó szellemet” háttérbe szorítsák, a “keresztény” nemzeti országot felépítsék. Ők azok, akik szabadságharcot vívnak a pénzvilág, a bankok, a “keresztény” nemzetek kirablása ellen. Elítélik a holokausztot, miközben elődeik felelősek érte, mert ők vetették a magot, aztán nézték némán a gyümölcsöt, amely kifejlődött belőle. Mintha semmi közük nem lenne hozzá. Pedig informatikai hasonlattal élve az antiszemita gyilkosok csak „felhasználók” voltak. A szoftvert a mindenkori “keresztény” nemzeti együttműködés „egyházatyái” írták.

Akik azt mondják, hogy Orbán Viktor nem antiszemita, és az Orbán-rendszer nem antiszemita, erről feledkeznek meg. Az antiszemitizmus “keresztény” gyökereiről, amely hivatalosan elutasítja a zsidók megsemmisítését, és elítéli a holokausztot. És nem vesznek tudomást arról, hogy nemcsak az az ember antiszemita, aki helyesli – akár csak szavakban is – a holokausztot, hanem az is, aki a holokausztot elutasítja, a fizikai erőszaktól kész megvédeni őket, hanem az is antiszemita, aki az antiszemitizmus által zsidóknak tulajdonított liberális jogállam ellen támad a történelmi “keresztény” ideológia nevében. Aki a “nemzeti” értékeket védi a “zsidó” szellemtől és befolyástól, a zsidóknak kedvező versenytől, aki kódolva a zsidókat állítja bűnbaknak az ország lakossága elé , azt a hazugságot állítva, hogy a zsidók idegenek, idegen érdekek ügynökei, akik szándékosan kirabolják és elnyomják a “keresztény” (értsd: nem zsidó) magyarokat. Akik ennek érdekében olyan rendszert hoznak létre, amely megszünteti a liberális jogállamot, a szabad versenyt a politikában, a gazdaságban és a kultúrában, hogy a zsidókat és a zsidó szellemiséget háttérbe szorítsák. Ha nem mondják ki, akkor is tudja mindenki, hogy a zsidókról van szó. Erre a történelmi “keresztény” hagyományra épült a Horthy-rendszer fasizmusa, ami a politikai katolicizmus értelmében nem a zsidók kipusztítására, hanem jogfosztásukra, a “nemzeti önvédelemre” törekedett, és a nácik nélkül talán nem irtotta volna ki a zsidókat. De “belesodródott”, mert a közös nevező, az antiszemitizmus, az antiszemita ideológiából következő fasizmus és nácizmus, olyan szövetségi rendszerbe vitte, amely túllépett Szent Ágostonon, és a katolicizmus előtti germán mítoszokból táplálkozva a zsidók barbár megsemmisítését tűzte ki célul.

Orbán azok közé az antiszemiták közé tartozik, akik elítélik a holokausztot és a zsidók fizikai megsemmisítését. Ő maga is azt hiszi a disznóólpucoló felcsúti észjárásával, hogy az antiszemitizmus ezzel azonos. Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetője, az ATV tényleges tulajdonosa, Magyarország édes testének (copyright: Torgyán doktor) egyik legnagyobb fekélye, meg van győződve arról, hogy Orbán Viktor és rendszere jó Magyarországnak. Jobb, mint bármelyik demokratikus baloldali alternatíva, ha Orbán és rendszere antiszemitizmusát megfelelő keretek között lehet tartani. Mivel ő maga is fasiszta rendszert működtet a Hit Gülekezetében, ebben a vezetési módszerben hisz, Orbán fasiszta vezetési stílusa imponál neki. Ezért arra törekszik, hogy Orbánt leválassza a Jobbikról, egyedül a Jobbikot kiáltsák ki antiszemitának, fő gonosznak, a Fideszt és Orbánt pedig határolják el tőle. Az ugyancsak fasiszta Németh Sándor ezzel az antiszemitizmus fogalmát leszűkíti a náci Jobbikra, és a fasiszta Orbán-rendszert támogatja a kódolt “keresztény” antiszemitizmus korlátai között. E támogatás néha enyhül, ha Németh anyagi érdekeit Orbán sérti, de a harmónia hamar helyreáll, ha Németh megkapja a pénzét.

Németh Sándor ennek jegyében állította Rogán Antalt a Kossuth téri antifasiszta tüntetés színpadára, és megpróbálta a Fideszt a szalonképes középbe húzni, a Jobbikot pedig egyetlen ellenségnek kikiáltani. Ebben az ATV miatt megvett liberálisok asszisztáltak neki. Az elgondolás lényege pacifikálná a létező ellenzéket az Orbán-rendszerbe, ellenzék és Orbán közös nevezője “az antiszemitizmus”  elutasítása, amely alatt kizárólag a Jobbikot kell érteni. A kollaboránsok azzal hülyítették magukat és másokat, hogy ezzel Orbánt arra kényszerítik, hogy megváltozzon. Hazug és naív emberek: Orbánnak önmagát, a rendszerét és egész életét kellene ehhez megtagadni. Soha nem fogja megtenni. Addig megy el, hogy az antiszemitizmus kizárólag a Jobbiké, azonos a népirtás igenlésével, amelytől elhatárolódik. Nem akar holokausztot. Németh Sándor ezt tekinti közös nevezőnek. Ez a teória legitimnek fogadja el Orbánt és rendszerét, az antiszemita alaptörvényt, és elégségesnek azt az ellensúlyt, amit a korlátozott sajtó és mozgástér keretei között a látszatellenzék kifejthet.

Ebbe a szisztémába szervezte be a Mazsihiszt. Az együttműködés egy Feldmájer Péterrel alapított közös alapítvány keretei között is formalizálódott. Ez az alapítvány állította színpadra Rogánt, és személyes meggyőződésem szerint ez áll amögött is, hogy a Zsidó Világkongresszust Budapestre hívták, és Orbánt pódiumra állították. A Mazsihisz ezt az együttműködést kénytelen-kelletlen kezdte, de szüksége volt a Hit Gyülekezete által kirendelt tömegre, a rendezésben való segítségre, pénzre, az ATV nyilvánosságára, majd kiszolgáltatottá vált a Hit Gyülekezetének. A farkas belül van a juhakolban. Úgy tűnik, Németh Sándor gyakorlatilag átvette a hitközség feletti szellemi uralmat. Nem ártana, ha a hitközségnél néhányan észrevennék, hogy a magyar vallásos zsidóságot testületileg alárendelték Németh Sándor politikai és pénzügyi érdekeinek, a katolicizmus legszebb hagyományait átmentő vallási vezetőnek, akinek fasiszta rendszere mindenhez közelebb áll, mint a zsidósághoz. Ebben nem mentség, hogy jól megfontolt érdekek alapján “agyonszereti” a zsidókat és zsidóbb akar lenni a zsidóknál (ugyancsak katolikus teóriák alapján). És ennek eldöntésében nem Ungvári Tamás a megbízható forrás, aki érezhetően bábáskodik e frigy felett. Az ő zsebének sem kellene alárendelni a zsidóság érdekeit.

Németh Sándor a vallásos zsidóságot gyakorlatilag beszervezte a saját mocskos korrupt alkujának bástyái mögé. Hab a tortán, hogy miután Köves Slomó jó pénzért leszállította Elie Wieselt propagandacélokra a Hit Csarnokba, ebben a piszkos játszmában felhasználják ezt a nullát érő erkölcsi hullát, senkiházi bábot is. A Zsidó Világkongresszus megmutatta, hogy normális emberek szemében mennyit ér a felcsúti disznózabáló, pálinkaivó idült alkoholista szellemi topronty, aki felfedezte magának a “keresztény” antiszemitizmust, amely mindenhol első látásra hányingert kelt, kivéve az emberevők büszke országát. Ha Orbán csak a hivatalos magyar zsidóság előtt szerepel, akkor mennybe megy. Okos és tisztességes zsidók viszont messziről látták benne a bűzlő, mocskos antiszemitát. Micsoda erőket mozgathattak meg, hogy végül Orbánt valamennyire kimossák a totális leégésből.

Hát így nem antiszemita Orbán. Ahogyan Szent Ágoston sem volt az. A zsidókat nem megölni kell. Ez az ő filoszemitizmusuk lényege. Ezért vannak a nagy szemfényvesztések, hogy Európa legantiszemitább országának antiszemita és fasiszta vezetői, akik náciknak állítanak szobrokat, állandóan a holokauszt ellen prédikálnak, a zsidók megvédéséről papolnak, és ehhez a hivatalos zsidók asszisztálnak. Eljátsszák a hülyét és jól keresnek vele. Az asszimilált gyáva zsidók pedig örülnek, hogy helyeselhetnek kórusban: “Orbán nem antiszemita”. Csak ne kelljen egyetlen egyenes mondatot kimondani és gerincesen szembefordulni a buta falusi paraszttal. A vallásos és nem vallásos korrupt zsidók megtalálják helyüket az antiszemita rendszerben. Így kerek a világ. Mindenki jól keres benne. Kivéve azokat, akik nem ennek a rendszernek a részei. Akiknek többsége nem is zsidó. Az antiszemitizmus ugyanis a legtöbbet a nem zsidóknak árt, csak nem tudják. Ahhoz is buták.