Bartus László kiváló cikkében (Kígyótojás, 2013. március 31.) pontos diagnózist adott a pillanatnyi magyar belpolitikai helyzetről, a regnáló politikusok felelősségéről. Érdemes azonban egy pillantást vetni arra, hogyan is áll Magyarország az Európai Unióban?
Az Unió ezekben a pillanatokban nagy gondban van. Az Unió töretlen fejlődését két fontos esemény szakította meg: az új tagok csoportos felvétele és a nagyjából ezzel azonos időben zajló pénzügyi válság.
Az új tagok felvétele az Unió fontos és következetes lépése volt: bővíteni az európai együttműködést. A gazdasági és politikai együttműködést. A gazdasági integráció haszonélvezői – bár eltérő formában – egyszerre voltak az akkori Unió és a csatlakozó országok. Az Unió piaca nagyobb lett, a vámhatárok lebomlásával pedig a gazdasági együttműködés új lehetőségei nyíltak meg a csatlakozó országok számára is.
Voltak ugyan fenntartások az új tagokkal szemben – ez a csatlakozás fokozatos kiterjesztésében nyilvánult meg –, de legkevésbé számított az Unió arra, hogy a politikai együttműködés hordozza majd a legnagyobb kockázatokat. Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy a várakozások túlzottan optimisták voltak. Erről Orbán színre lépése győzte meg az Uniót.
Amikor a gazdasági válság elmélyült, amikor szükség lett volna a tagállamok feltétel nélküli összefogására, együttműködésére, akkor egy olyan nemzetpolitika jelent meg a színen, amelyik éppenséggel az együttműködést kérdőjelezte meg. Ez nem más, mint Orbán szabadságharca.
Az Uniónak még a mai napig is a legfontosabb az államok feletti egység megszilárdítása. A gazdasági válság eleve kikezdte ezt az egységet, hiszen az egyes országok egyes nemzetgazdaságait különböző módon érintette a válság. Európa még nem volt annyira homogén, mint amennyire homogénné vált a pénze, az Euro. Az Unió fő problémája tehát az, miként teremthető meg az összhang a közös valuta és a még egymástól különböző gazdaságú országok között. Miközben tehát az Unió minden igyekezete az összefogás megteremtése, a kakukkfióka Orbán célja éppen az összhang megbontása. És mert az Unió alapvető döntései egyhangúságon múlnak, Orbán magatartása súlyos zavart okoz a rendszerben.
Nem tudjuk – csak sejtjük – Orbán eredeti ambíciója az volt, hogy „nagy” európai politikus legyen. Kapóra jött neki, hogy hatalomra kerülése után szinte azonnal az Unió soros elnöke lehetett fél évig. Ám a kis mitugrászt a kezdetektől fogva nem nézték jó szemmel Európában. Elnöksége nemcsak a teljes jelentéktelenségbe fulladt, de már hatalomra kerülésének első időszakában fontos figyelmeztetést kapott. Időben elcsúszott és más országba helyeződött át a Gödöllőre tervezett Keleti Partnerség állam- és kormányfői csúcstalálkozója. 2011-ben pedig – Magyarország média-törvénye miatt – Orbánt az Európa Parlament elé idézték. Ez már a második, súlyosabb és direkt figyelmeztetés volt – ami nemhogy nyomot nem hagyott Orbánban, hanem számára szinte gyűlöltté tette az Uniót. Innen datálhatjuk Orbán „szabadságharcát”, melynek célját sohasem jelölte meg konkrétan, de mindenki számára világos, hogy a harc az Unió politikája és vezető politikusai ellen folyik.
A nemzetközi politikai kudarcért Orbán belföldön igyekszik elégtételt venni, méghozzá gazdasági intézkedéseivel (gazdaság-politikájáról azért nem szólok, mert az nincs). Az elégtétel formája: a multinacionális cégek – lényegében azok külföldi tulajdonosainak – megsarcolása. Csak felsorolásként: távközlési cégek adóztatása, élelmiszer-áruház láncok korlátozása, a bankokkal szemben nyitott háború, a főként osztrák gazdák által létesített mezőgazdasági bérleti szerződések támadása, a külföldiek kizárása a magyar ingatlanpiacról, az energia-piac államosítása (E.On), az energia-szolgáltató cégek ellen kezdeményezett rezsi-csökkentési háború. Közben ne feledkezzünk el a belengetett, de hamvába holt „külföldi bankszámlák” utáni kutakodásról sem.
A felsorolt intézkedések közös jellemzője az intézményesített, állami rablás. Miközben Orbán gazdasági intézkedései között még véletlenül sem lelhetünk fel olyat, ami a gazdaság építésére irányul, az állami rablás kifejezetten olyan cégek ellen irányul, akik nem tudják a tőkéjüket Magyarországról azonnal kivonni. Nyilvánvaló, hogy a távközlési cégek, vagy az energia-szolgáltatók hálózatai nem helyezhetők át, a bankoknak fenn kell tartani működésüket legalább azért, hogy a kintlévőségeiket behajthassák. A földek bérlői sem vihetik ki az évek alatt művelésbe, hosszabb távra befektetett eszközeiket – és így tovább.
Orbán tehát azokat szorongatja, akik bíztak Magyarországban – akik bíztak az európai integráció garanciáiban. Orbán indirekt módon támadja tehát az Uniót, miközben a retorika is szigorodott. Megszokottá váltak Orbán és Kövér külföld elleni kirohanásai, még akkor is, ha ezek kódolva kerülnek napvilágra.
Az Unió tehát törököt fogott Orbánnal (szándékosan nem Magyarországot írom, mert Orbán és Magyarország két különböző dolog). Mit tehet ebben a helyzetben az Unió, mik a kilátások?
Nem kétséges, hogy az Unió változatlanul az integráció és az együttműködés irányába halad. Ezt bizonyítja Görögország és napjainkban Ciprus szanálása. Ugyanakkor reálisan felvetődhet a frissen csatlakozott országok közeljövőbeli sorsa. A kritikus ország Magyarország, de szó van a teljes csatlakozásra váró többi országról is.
Úgy gondolom, az Unióban betelt a pohár Orbánnal szemben. Az együttműködésre bazírozó politika nem tűri el az izolációs törekvéseket. Azt hiszem, az Unióban lassan belátják, hogy a túlzott ütemű bővítés milyen kockázatokkal járhat. Megértik, hogy a politikai együttműködés teljesen elszakadhat a gazdasági kooperációtól, hogy lehetnek olyan tagállamok, akik élvezni szeretnék a gazdasági együttműködés előnyeit, miközben eszük ágában sincs mindezt politikai téren is megtenni. Márpedig a két dolog egyszerűen nem választható el egymástól.
Az első jelek a Fidesz Néppárti kiközösítésére utalnak. Orbán az európai Néppártok Szövetségének alelnöke volt (ami érdemben persze nem sokat jelentett, de formálisan azért mégiscsak volt jelentősége) – és ebben a szövetségben a Fidesz ma már nem kívánatos. Ennek jele, hogy a Orbánt a szövetségen belül semmibe veszik, famulusainak (Kövér és Áder) pedig egyszerűen ajtót mutattak. Orbán tudta, hogy nem kell újrajelöltetnie magát.
Úgy gondolom, az Unió komoly döntés előtt áll és a napokban ez vélhetően nyilvánosságra is kerül. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy az Unió elhalasztja a félig-meddig csatlakozott országok (Románia, Bulgária) teljes jogú tagságának megadását, és eltolja a belépés előtt álló horvátok csatlakozási időpontját is. Vélhetően teljesen lekerül a napirendről Szerbia kérdése és nagy a bizonytalanság Szlovénia sorsa felől is. Az indok Magyarország lesz. Képzeljük el a román, vagy horvát politikusokat, akik majd Magyarországgal indokolják országukban a csúsztatást. Micsoda népszerű lesz majd magyarnak lenni ezekben az országokban!
Az integráció halasztásának okaként az Unió a magyar helyzetet fogja megjelölni: hová vezet a meggondolatlan, túlzottan elhamarkodott csatlakozás. Ennek jegyében Magyarország ellen érdemi szankciókat fognak életbe léptetni – és nem tartom teljesen kizártnak egy éles korlátozás bevezetését, esetleg a tagság részleges, vagy teljes felfüggesztését sem. Egy biztos: az Uniónak nem érdeke további bizonytalan országok bevonása a közös politikába, olyan országoké, akik inkább kerékkötők, semmint együttműködő partnerek. Az Unió tanulékony.
A bizonytalan kategóriába sorolható országok gazdasági teljesítménye – nevezzük nevén: a piaca – sem annyira vonzó már, Magyarország pedig kifejezetten ellenjavallt a külföldi cégek befektetései részére. Valutája romokban, az eladósodottsága magas, az állami intézmények kivétel nélkül egy kiszámíthatatlan diktátor napi döntéséinek vannak alárendelve. Belpolitikai helyzete instabil, amelyet egy olyan jogi gubanc tart kibogozhatatlan helyzetben, amiben kizárólag a diktátor tudja az akaratát érvényesíteni.
Úgy gondolom azonban, az Unió számára másodlagosak Orbán belpolitikai-hatalmi törekvései. Persze, az européreknek nem tetszenek az itteni intézkedések, de ettől még nyugodtan hajtják álomra a fejüket. Az Unió Orbán diktatúrájának egyes elemeit azért emeli ki, mert ezek szolgálnak majd az ország elszigetelésének formális okaivá. Az Unió már keresi azokat a tényezőket, amik alapján Orbánt teljesen kiiktathatják az Unió döntési folyamataiból. Egyéb tekintetben pedig Orbán máris eltaszította magától Európát: nem kell félnie a külföldi befektetőktől, a külföldnek pedig attól, hogy megfosztják a magyarországi mozgásterétől.
Kérdés: megengedheti-e magának egy ország, hogy a vezetője személyi attitűdje az egész országot sújtsa? Nem egyszerűen a szégyenről van szó, hanem az ország jövőjéről. Ha Orbán miatt Európa bezárja kapuinak jelentős részét, azok a kapuk sokkal nehezebben fognak megnyílni újra, mint ahogy bezárultak.
Orbán már agyatlanul rombol maga körül mindent, láthatóan a minél rosszabb, annál jobb helyzetbe hozta magát. Helyzetfelismerésének zavaraira mi sem jellemzőbb, mint az ország energia-helyzetének keleti irányba való pozícionálása. Orbán azt hiszi, hogy Oroszország magyarországi energetikai súlyának növelésével valamiféle „fegyvert” kap a kezébe Európa ellen! Ő, éppen ő (!) fogja rajta tartani az európai gázcsapon a kezét! Csak azt felejti el, hogy egy árva köbmétert gázt, vagy egyetlen kilowatt energiát sem tud majd eladni annak az Európának, amelyik éppen kiközösíti őt. Hiába vágyakozik arra, hogy Magyarország Európa kulcsfontosságú gázelosztója legyen (majd egyszer, valamikor, például az azeri gázé) – ez nem fog sikerülni neki.
Azért az utca nyugati oldalán sem hülyék laknak.
A szerző közgazdász
(Los Angeles)
Én még kiegésziteném azzal egy nem elhanyagolható ténnyel.
Orbán külföldi tulajdonosok elleni viselkedése, nem véletlenül, a hazai gazdaság
telejes bekebelezése miatt folyik.
Nyilván valo , az Orbán maffia szemetvetett nem csak a hazai energia forgalmazásra, a banki szférára, de a társadalom müködéséhez elengedhetetlenül szükséges összes szolgáltatást, (épitkezések, stb.) a saját gazdasági potentátok kezébe adta, adja . Orbán ehhez a köztörvényes tarháláshoz nyujta az eszmei indokot, municiót.
Amint látható az egy a tábor, pedig csont nélkül beveszi.
Már csak remélni merem, hogy nagyon gyorsan lép az unió!
Orbán ámokfutásának lesz egy eddig kevéssé említett következménye:
Amikor már mindent felfalt és aztán így vagy úgy megbukott, utána nem egyszerűen egy kifosztott ország marad, hanem a totális káosz. Egy kifosztott ország életre kelhet, mint 1945 után. De itt egy megrágott és félig emészett ország rothadó romdarabjai fognak kifordulni a döglött cápa gyomrából. A totális önkényuralom elszaggatta a dolgok közötti összefüggéseket. Az, amit a társadalom szövetének hívnak, már most is halódik, de mire itt vége lesz a rémálomnak, nem marad az országnak egyetlen működőképes része sem. Minden a központi akaratnak van alávetve, és ha az megszűnik, kapcsolatok nélküli darabokra hullik szét a valaha működött államszervezet. Nem is merem sorolni, mi minden történhet egy ilyen ex lex állapotban. Olyan csapás ez, amely csak a tatárjáráshoz mérhető.
És nemhogy egy IV. Bélánk nincs, de egyetlen államférfinak nevezhető politikusunk sem.
Bár mennyire fog nekünk fájni(normálisan gondolkodóknak és demokratáknak), az Unió köteles a dolgát tenni saját és tagországai védelmében. Minél előbb ezt megteszi, annál hamarább túl leszünk rajta és talán pár év múlva eljön egy jobb világ nekünk is.
Jó a cikk.Az eu sajnos késön eszmélt ,pedig egyértelmü jelek voltak,
hogy mi is épül itt szisztematikusan.Ezt már nagyon nehéz lesz helyrehozni.
Ha egyáltalán.Az alcsuti turultojás mindent megtett eddig is a káosz fokozására
,és még mi jön,belegondolni is szörnyü.A sok gyökér jobbbikfideszszavazóbékemenetesturulszülöttmáriaországosagymagyarálompolgár
pedig statisztál neki.
Hát igen, nagyon nehéz az ízig-vérig demokratáknak, a pragmatikus, konzervatív, szociáldemokrata, illetve liberális nyugati politikusoknak, a politikai és gazdasági unió, együttműködés feltétlen híveinek arányos, de elvárható szigort tanúsítaniuk ennyi késlekedés, indokolatlan türelem után. Habár talán emögött a hosszas fontolgatás mögött az munkál, hogy ha bármilyen, a formális intésnél hatékonyabb, erősebb szankciót érvényesítenek, azzal Orbánnak ürügyet adnak a még nagyobb arroganciára, unióbomlasztásra, netán arra, hogy országát, mely stratégiai, gazdasági súlyát, szimpátiáit az Unióban már elvesztette, kivezesse, kiparancsolja a nyugati nemzetközi közösségből, de facto, de jure egyaránt. Ez pedig azt vonná maga után, hogy Európa szívében egy nyíltan fasisztoid-nacionalista állam születhetne. Nem lenne semmilyen gátja, akadálya.
Az Unió ilyen formán felelősséget érez a magyar nép iránt, ilyen következményt nem látna szívesen, sőt, eleve nem szeretne statisztálni a helyzet ilyetén alakulásához.
Az Unió számol azzal, hogy a kilépést követő káoszt kihasználva, a JOBBIK MAGYAR HUNGARISTA PÁRT, egyedül vagy a FIDESZ-szel közösen, de megszerezné a hatalmat, és immár gátlástalanul, akadálytalanul látnának hozzá az ország totális diktatúrává, fasiszta-nyilas diktatúrává formálásához. Az pedig a legrosszabb forgatókönyv lenne az összes közül.
Még akkor is, ha a NATO katonai szervezet jelenlétét figyelembe vesszük, hiszen e szervezetnek is tagjai vagyunk.
Ezért késlekedik móresre tanítani az Unió a vele szembeszálló, ellene szabadságharcot folytató Orbánt.
Mi lenne a legkézenfekvőbb megoldás, még ha fájna is rövid ideig a magyar polgároknak, kisembereknek, a magyar lakosságnak?
AZ, HOGY A NEMZETKÖZI TŐKE, A NEMZETKÖZI PÉNZPIAC ÉS TŐKEPIAC FOGJON ÖSSZE, EGYÉB ÉRDEKEIT MELLŐZVE, BÁRMILYEN CSÁBÍTÓ HOZAMÍGÉRET ELLENÉRE SE VÁSÁROLJON EGY-KÉT HÓNAPIG MAGYAR ÁLLAMPAPÍROKAT, EGYÁLTALÁN, EGY DARABOT SEM, VALAMINT ÁRASSZA EL A NEMZETKÖZI PÉNZPIACOT FORINTTAL, ESZKÖZÖLJÖN TÖMEGES FORINT-ÉRTÉKESÍTÉST, A MEGNÖVELT KÍNÁLATTAL GYENGÍTVE AKÁR 350 FT/EURO SZINTRE AZ ÁRFOLYAMOT.
Az Orbán-csürhe azonnal irányt váltana, és fokozatosan kezes báránnyá válna, felhagyna a nem szokványos, zsákutcás gazdaságpolitikai iránnyal, feladná ú.n. szabadságharcát.
Amíg az árfolyam a sorozatos alapkamat-csökkentés ellenére erősödik vagy stagnál, amíg a tőzsde nem mutat aggodalomra okot adó esést, egyszóval, amíg nem egyértelműen áll elő csődhelyzet, amíg nem tátong közvetlenül előttünk a szakadék, addig ezzel a bandával nem lehet elbánni. Amint ez a helyzet bekövetkezik /nem kell hozzá több két hónapnál…/, a megfelelő pillanatban, miután Orbán beismerve vereségét, leteszi a fegyvert, az Unió, a Nemzetközi Közösség azonnal Magyarország hóna alá nyúl, megsegíti, kiemeli, visszaállítja a normális európai együttműködés útjára, természetesen Orbán nélkül, Orbán és bandája félre állításával. Felmentését maga a futballista kéri, és eltűnik a magyar közéletből.
Ez lenne valamennyi közül a legjobb forgatókönyv.
Orbán és bandája, feltehető, hogy csendes társa szeretne lenni valamely energia szolgáltató cégnek. Természetes ahol tőke van. GASZTROM, SZIBUR, stb. Tehát a lényeg a húsos fazék, ha már tehetségünk nincs.
Csak annak örülhetünk, hogy a mai hatalomnak külföldön -pláne Európában- nincsennek szövetségesei (gondolok itt pl. a Berlin-Róma-tengelyre).
Igy önmagunkban gyengék vagyunk és így talán könnyebben helyretehetők…
Fel nem foghatom, most is miért baszarintunk ki saját magunkkal !!!
.
Én pedig még azt is gondolom, hogy a két elvesztett népszavazásért bünteti a zembereket és ehhez jó alap, hogy bármi áron betartatja, sőt túl is tesz az EU elvárásain a “nem megszorításokkal”! Két legyet üt egycsapásra, bünteti az utált zembereket és pofán vágja az EU-t!
Aki úgymond védi a zembereket az EU-ban az nem mondhat ilyent, hogy: “mondjanak egy számot és mi betartjuk”!
Ennyit az általa hangoztatott, szeretettől vezérelt védelmünkről!))))
Ha ez egyes zembereknek a hazaszeretet jelentő tevékenység – akkor itt a fejekben igen nagy baj van: magyarkodás és nemzetieskedés és ettől aztán nem felvirágzunk, hanem becsődölünk.
Ez valóban hataloméhség, semmi más, csak az.
Az EU-ban most kapálódznak, nem tudom, hogy ez már nincs-e túl a 24. órán?
Felhívom a cikkíró figyelmét, hogy Szlovéniát alighanem összetévesztette valamelyik másik volt jugoszláv tagköztársasággal, alighanem Montenegróval, vagy Boszniával. Szlovénia régen teljes jogú tag, sőt elsőként csatlakozott az eurozónához.
1. A cikk azon a téves gondolaton alapul, hogy BGyC nagy európai politikus szeretett volna lenni. Fenét! Mire oda került, mire meglett a bűzös 2/3-a, már régen a demokrácia és a jogállam felszámolása volt a célja.
2. “Innen datálhatjuk Orbán „szabadságharcát” ” ugyanez a tévedés. Jóval korábban mondta, hogy az EU-n kívül is van élet. Jóval korábban kezdte nacionalista hőbörgését.
3. “Orbán és Magyarország két különböző dolog” Dehogy! Épp az a baj, hogy kívülről nézve a kettő ugyanaz. Belülről nézve is ugyanaz. Én itt vagyok benne, és azt látom, hogy a többség vakon követi a baltás gyilkos cinkosát, hogy az egyetemisták többsége benyalja az antikommunizmusba sem csomagolt gyűlöletideológát, hogy szavuk nincs az állami jogsértésekre, sőt, fel sem fogják, mi történik. Előre félek, mi lesz, ha bekövetkezik a gazdasági ellehetetlenülés, és a Zemberek nem a hazug bandavezéreket küldik el melegebb éghajlatra, hanem ártatlanokon töltik ki bosszújukat.
A többiek sok tévedést kiigazítottak, én azzal pontosítanék, hogy ha Orbán azt remélné, hogy a továbbmenő orosz gáz főcsapján ő ülne, ez öncsalás: “szuróvij” Putyin nem engedné ki a kezéből ezt a fegyvert. (Orbán ennyire nem ért a politikához?!)
`
Orbán már annyiféle csapról fejtette ki az álmait. Volt itt már (ivó)vízcsap is. Ám a legtalálóbb a gázcsap – na ezt nyissa ki magára, és teljesül a mi álmunk is…
`
Filozofalni lehet. De eddig meg a magyar kormany nem vetozott meg semmit, ami EU erdekeit erintette volna. Azt szuggeralni itt, hogy mar a III. Vilaghaboruert is a magyarok a felelosek, ezert ez egy nagyon meresz es nem egeszen tisztesseges ajanlat. Miert akolnak mindenert a vilagon a magyarokat? A magyar kormanynak akkor kellett volna EU-ban vetojogat hasznalni, amikor Romania meg Szlovakia folyamodott a EU-ba valo belepesre. Azok az orszagok akkor se gazdasagilag, se politikailag erettek, az emberi jogok jozan betartasara sem voltak hajlandok. Nelkuluk , egy idore, amig nem idomulnak az EU kovetelmenyeihez, Magyarorszag abban az esetben nem jutott volna arra a lejtore, ahol most van. A jegyzetiro is azert erezhetne, hogy ” a hazarol jot, vagy semmit” Urbanrol pedig irjon, amit akar.
hazarol jot vagy semmit ? takargassuk a sz@rt ? Csak budosebb lesz ! A takargatas a diktatura erdekeit szolgalja. Egyebkent szlovakia mar beelozott.
Kiváló elemzés! Semmi ideológia, csupán a puszta tények. Minden összefüggésével egyetértek!!
“csinos”:
.
- Na ide figyelj, te.
.
“…Filozofalni lehet…”
.
- Aranyapám, te miről röfögsz? Ki “filozofál” itt? Tényeket írunk, elemzünk, az nem “filozofállás”.
.
“…De eddig meg a magyar kormany nem vetozott meg semmit, ami EU erdekeit erintette volna…”
.
- KI beszélt itt erről? Itt orKbánisztán Uniós és úgy általában, civilizációs normákat felrúgó viselkedéséről van szó. Még jó, hogy nem szavaz az EU érdekei ellen…
.
“…Azt szuggeralni itt, hogy mar a III. Vilaghaboruert is a magyarok a felelosek..” és “…Miert akolnak mindenert a vilagon a magyarokat?…”
.
- Kérném, hol és ki írt itt ilyet. Pár linkelés megteszi.
.
“…” a hazarol jot, vagy semmit”..”
.
- OK, majd ha ennek a “hazának” a lakossága nagyrészt nem háborodott, komplexusok légióival küszködő, rosszindulatú, mindent és mindenkit gyűlölő Zemberekből fog állni, és nem egy teljesen gátlástalan bűnbanda fog az élükön állni egy pszichopata törpediktátorral, akkor majd jókat is írunk.
.
Románia és Szlovákia pedig tényleg nem kellett volna hogy uniós tagország legyen, de ez igaz orKbánisztánra, sőt, az ÖSSZES közép- kelet európai országra is. Felzárkóztatásra alkalmatlan, tarháló, brutálisan korrupt félmaffia- állam mind, ezek csak lehúzzák az Uniót.
.
Soha nem lett volna szabad az Uniónak Közép- Kelet Európát magához csatolnia, ehelyett a fejlett, civilizációs értékeket betartani képes, addigi tagországokat kellett volna még jobban erősítenie.
KK- EU- val legfeljebb előnyös kereskedelmi és munkaügyi szerződéseket lett volna szabad kötniük, a piac kölcsönös felpörgetése miatt (ezzel is jól jártak volna a KK EU országok), de ennyi.
.
Szóval, ne írj marhaságokat, és ha lehet, az orKbánisztáni demagógián lépj túl, ha itt akarsz kommentelni.
“Hzzzz
2013. április 3. szerda
06:42
Orbán és bandája, feltehető, hogy csendes társa szeretne lenni valamely energia szolgáltató cégnek. Természetes ahol tőke van. GASZTROM, SZIBUR, stb. Tehát a lényeg a húsos fazék, ha már tehetségünk nincs.”
Azt hiszem igazad van. Érdekes a gáztározók megszerzése. A gázkészletezésre való új jogszabályok megszavazása. Sajnos nem találom a cikket, a Metropolban olvastam egy pár mondatos hír volt, de felkeltette az érdeklődésemet. Arról szólt, hogy újra engedélyezik az olaj színezését. Esetleg bevezetik, hogy csak a színezett olajtermékekből vásárolhatnak az üzemanyag forgalmazó cégek. Akik külföldről is beszerzik az alapanyag egy részét, azok hátrányba kerülnek. Eszembe jutott a régi szép olajszőkítős időszak. Nem véletlen a Simicska MVM-es biznisze sem. Övék az ország.
Arra leszek kíváncsi, hogy Orbán hogyan fogja kommunikálni az EU pénzek elmaradását. Tippelek, már most folyik az előkészítés. Sajnos mindig egy lépéssel az EU előtt járnak.A háttér emberei jól kimatekolták. 2% a hiány, a nagy plakátokon már az van, hogy Mo. jól teljesít, sőt rezsicsökkentésre is futja. Ha az EU befagyaszt, akkor jön a kettős mérce dumával. Magyarember meg tapsikol.:(
Csino
“Azok az orszagok akkor se gazdasagilag, se politikailag erettek, az emberi jogok jozan betartasara sem voltak hajlandok. Nelkuluk , egy idore, amig nem idomulnak az EU kovetelmenyeihez, Magyarorszag abban az esetben nem jutott volna arra a lejtore, ahol most van.”
Vagy én nem értem mit akarsz, vagy Te töröd a magyar nyelvet, ami nem baj, de számomra értelmezhetetlen, ezért tisztázni szeretnék valamit. A fent említett mondatoddal azt akarod mondani, hogy az említett két ország csatlakozása miatt áll ott Mo., ahol áll?
Az írás nagyon jó. Köszönjük az elemzést.