Vendéghy Kornél: Szövegelemzés 2013. április 8. hétfő 19:28

Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában a magyarországi események külföldi visszhangjáról és annak vélt motivációiról beszélt. Érdemes elemezni amit mondott, mert jól mutatja, hogyan értelmezi át a Fidesz a valóságot, hogy az ő álláspontja tűnjön helyesnek és minden más hamisnak vagy egyenesen ellenségesnek.

Nézzük:

Bántónak nevezte, hogy korábban két német közszolgálati televízió gyerekcsatornáján is támadták a magyar kormányt. “Ezek a műsorok azt mutatják, hogy nem értenek bennünket, pedig Németországnak több okból is jobban kellene értenie a kelet-európai régió problémáit, mint más nyugat-európai országoknak.”

A szöveg szinte minden szava sugall, inszinuál. Az indítás sértődött, érzelmi alapú („bántó”, „nem értenek bennünket”). A két német közszolgálati televízió nyilván nem pártatlan, ahogyan egy közszolgálati adóhoz illene – sugallja –, hiszen nem szégyell gyermekeket politikailag indoktrinálni. Navracsics támadásról beszél, verbális hadiállapotot sugall. Ezzel szemben a tény az, hogy egy gyerekeknek szóló, a politika, a társadalom működését megvilágító műsor a magyar állapotokon keresztül mutatja be, hogyan nem szabad kormányozni egy országot. Ezen felül  a németek nem értenek minket (nem mi vagyunk hibásak ebben sem); ha értenének, bizonyára jobb véleményük lenne rólunk. Ez a Fidesz alapállása minden bírálattal szemben: a bíráló – legyen az akár a Velencei Bizottság – tájékozatlan, nem jól fordította le, nem ért hozzá és/vagy ellenséges. Egy dolog kizárt: hogy egyszerűen igazuk van. Ez fel sem merül lehetőségként.

Szerinte a Magyarország elleni “hangulatkeltés” a szeptemberi németországi választásokra is visszavezethető. Attól tart, hogy „bő egy évvel az EP-választások és öt hónappal a németországi voksolás előtt az európai baloldal minden eszközt felhasznál majd, hogy Magyarországon keresztül bírálja az európai jobboldalt.”

Újabb inszinuáció: a külföldi bírálat nem egyszerűen bírálat, hanem hangulatkeltés. Máris átértelmezte a “bírálat” szót: ettől kezdve a bírálat nem olyasmi, amit vitatni, akár cáfolni is lehet; a bírálat ellenségesség, támadás. Ellenséges hangulatot az ellenség kelt. Nem véletlen ez, sugallja Navracsics, hanem egy Európa szempontjából kritikus időszakban az európai baloldal Magyarországot, sőt, az egész európai jobboldalt lejáratni szándékozó kampányának része. Szerinte tehát ez nem egyetlen ország és az európai értékek konfliktusa (de bizony az – V. K.), hanem nemzetközi támadás. A magyar „jobboldal” összemosása az európai jobboldallal (amihez semmi köze) a konkrét, ellenünk szóló bírálat elkenési kísérlete: szétterítése az egész európai jobboldalra, mintha bizony azt épp oly indokolt vagy indokolatlan lenne bírálni, mint a magyar „jobboldalt”. Ezek után már fel sem merül: miért is elítélendő, ha a baloldal bírálja a jobboldalt? Nem ez (meg a fordítottja) a természetes? Nem erről szól a politika?

Szerinte felvetődik a kérdés, hogy a német média egy része nem azért foglalkozik-e kiemelten Magyarországgal, hogy addig se kelljen saját országa problémáival törődnie. Magyarország így teljesen ártatlanul kerülhet a német belpolitika és választási kampány középpontjába, ami nem jelent jót.

Megágyazott az ellenségképnek, innen már simán levezethető a hozzá való értelmezés: az ártatlan Magyarországot a német belpolitika játékszerévé teszik, így akarván elterelni a figyelmet saját belső problémáikról. Szerinte eszközként használnak minket.

Navracsics Tibor a magyar médiahelyzetről szólva kiemelte, a Klubrádió, illetve további, még nagyobb ellenzéki médiumok működése is bizonyítja, Magyarországnak meglehetősen élénk és versenyképes sajtópiaca van.

Navracsics a Fidesz által minden eszközzel megszüntetni próbált Klubrádióval példálózik: ha nem sikerült megszüntetni, használjuk fel pártatlanságunk ékes bizonyítékaként. A „még nagyobb ellenzéki médiumok” egész ellenzéki médiatábort sugalló többes száma csak az egy szál ATV-re vonatkozhat. Az összes többi fogható magyar tévéadó, az úgynevezett közszolgálatiakat is beleértve, a Fideszt propagálja, a nyomatott napilapok a Népszava és a Népszabadság kivételével szintén, a hetilapok túlnyomó többsége szintén. Az ellenzékinek tekintett médiumokban való hirdetést, azaz bevételszerzést és ezáltal versenyképességet a Fidesz hatalmi szóval akadályozza. Ez lenne tehát a „meglehetősen élénk és versenyképes (!) sajtópiac”.

Ez annak ellenére így van, hogy az elmúlt két évben nem múlt el úgy hét, hogy a baloldali napilapok ne siránkoztak volna a demokrácia és a sajtószabadság megszűnése miatt.

A baloldal tehát nem bírál, nem sérelmez, hanem „siránkozik”. A „siránkozás” mindig indokolatlan, tehát nem vehető komolyan. A valóság előzőekben teljesen átkeretezett értelmezési terében immár teljesen logikusan hangzik, hogy a baloldal indokolatlanul nyavalyog. Itt Navracsics kissé hanyag volt, mert hiányzik az összeesküvés-elmélet: a baloldal nyilván a nemzetközi lejárató kampány csaholó kórusának része. Innen már csak egyetlen kis lépés lenne, hogy a baloldalt az ország érdekeit sértőnek nevezze, ami az alaptörvény negyedik módosítása szerint büntetendő.

Beszélt arról is, hogy míg a közelmúltban Nagy-Britanniában zárt ajtók mögött, vezető politikusok bevonásával próbálták szabályozni a nyilvánosság, a magánszféra, a sajtó és a személyiségi jogok viszonyát, addig a magyar médiatörvény nyilvános parlamenti és nemzetközi vita után született meg.

A szárnyra kapott liba immár henceg röptudományával, és a sashoz méri magát: Magyarország demokratikusabb Európa legrégibb demokráciájánál is. Mi mutatunk példát Európának, sőt, a világnak. Hab a tortán az a hamisítás, amit a magyar médiatörvény megszületéséről mond: az egyéni képviselői indítványok végtelen sorával kormányzó, az ellenzéki véleményeket kritikátlanul lesöprő, ellenzékieket kriminalizálni próbáló párt „parlamenti vitának” nevezi azt, ami itt folyik, a médiatörvény nemzetközi elítélését pedig nemzetközi vitának.

A demokrácia egyik legsúlyosabb erkölcsi problémája megtalálni a határvonalakat a véleményszabadság, a közügyek szabad megvitatása és a magánszféra sérelme között – hangsúlyozta Navracsics Tibor, aki szerint ez más országokban sem megy könnyen, ezt mutatják például a brit News of The Worldnél, illetve a BBC-nél közelmúltban kirobbant botrányok.

Tehát ami itt történik, az nem más, mint egy demokratikusan működő hatalom aprólékos, gondos, fáradságos munkája, hogy polgárai érdekében megoldjon egy Nagy-Britanniában is gondot jelentő nehéz feladatot, megtaláljon egy nagyon kényes egyensúlyt. A sajtószabadság és a kiegyensúlyozatlanság hiányát egy szexbotrányhoz hasonlítja, amely a BBC-nél történt, mintha a BBC ugyanolyan propagandaadó lenne, mint a Fidesz által kézzel vezérelt összes közéleti médium.

Nincs kétségünk felőle, hogy az Orbán-rendszer meg fogja találni az egyensúlyt. Már meg is találta. Ezt mutatja ez a rádióműsor is. És ezt a hazudozó gazembert nevezik a Fidesz európai arcának. Aki így beszél Európáról, és így fordítja le a magyaroknak Európát.

Elhangzása óta a baloldalról egyetlen ellenérv sem hangzott el. Senkinek nem volt egyetlen szava sem az igazságügyi miniszter közönséges hazudozásairól.