New York – Pók Attila történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgató-helyettese jegyzi azt az utcanevekkel kapcsolatos akadémiai állásfoglalást, amely az Orbán-rendszer működése óta a leggyalázatosabb értelmiségi árulás, amelyben a tudományt politikai megrendelésnek vetették alá, kiszolgálták a politikai akaratot. Láthatóan túl is teljesítették és meghamisították a történelmet. Pók Attila a hétvégén a Rutgers Egyetemen vesz részt egy konferencián, részvétele ellen tiltakozik az Amerikai Népszava, mert a tudományos etikával és az Egyesült Államok szellemiségével összeegyeztethetetlen Pók Attila tevékenysége.
Az utcanevekkel kapcsolatos történelemhamisítás emblematikus figurája lett Pók Attila, aki a háromtagú bizottság nevében kezdettől fogva nyilatkozik, vélhetően, mint a bizottság vezetője vagy megbízott képviselője. Pók Attila szemérmetlenül hazudik, amikor a törvényalkotókra hárítja saját szakmai felelősségét. Pók jellemtelenül kiszolgálja egy épülő önkényuralmi rendszer megrendeléseit. Gerinctelensége nem védhető tovább: Pók érdemeket szerzett tudós, akinek eddigi nyilatkozatait csodálkozva szemlélte, magyarázta és védelmezte az a szakmai és baráti közösség, amelynek ő eddig tagja volt, s amely szemben állt a fasiszta és náci ideológiákkal, diktatúrákkal, tekintélyuralmi és önkényuralmi rendszerekkel. Pók Attila egyik élharcosa volt a holokauszt tagadása és relativizálása ellen küzdőknek, azok közé tartozott, akik a demokrácia, a szabadság és a jogállam elkötelezett hívei. Ennek szellemében hosszú évek óta meghívott vendégprofesszora a liberális szellemiségű, New York-i Columbia egyetemnek.
Pók Attilának az Orbán-rendszer hatalomra jutása után már voltak nehezen értelmezhető kijelentései a Horthy-rendszerről, amelyekkel kapcsolatban barátai, tanártársai és kollégái megvédték, részben félreértésekre hivatkozva. Mások már akkor is azzal érveltek, hogy Pók Attilának szüksége van az állására és a pénzre, mert valójában védhetetlenek voltak már akkor is azok a csúsztatásai, amelyekkel az új kurzusnak tett gesztusokat. De az utcanév-bizottságban játszott gyalázatos szerepére már nincs magyarázat. Pók Attila pontosan tudja, hogy Károlyi Mihály, az első magyar köztársaság elnöke nem volt egyetlen önkényuralmi rendszer létrehozója és fenntartója sem. A Horthy-rendszer hazugsága tette felelőssé Trianonért és a Tanácsköztársaságért. Ennek ellenére Pók a nevét adta ahhoz az akadémiai véleményhez, amely szerint Károlyi Mihály nevét “nem javasolt” kategóriába sorolták (már az is erkölcsi aggályokat vet fel, hogy szerepet vállalt egy olyan bizottságban, amely a rossz emlékű “támogat, tűr, tilt” kategorizálás szellemében működik). Pók Attila tisztában van azzal, hogy munkájával Orbánék kommunistázását kellett kiszolgálnia, és jól tudja, hogy az ideológiai megrendelés egyik legfontosabb célpontja az a Károlyi Mihály, aki a Jobbik és a széslsőjobb legfőbb ellensége. Pók Attila ezt a politikai megrendelést szakmai tudása, tudósi elkötelezettsége és akadémiai esküje ellenére aljas indokból kiszolgálta.
Pók Attilánál kevesebben tudják jobban, hogy Prohászka Ottokár nemcsak egyszerű antiszemita volt, és a Horthy-rendszer egyik ideológiai atyja, akinek tevékenysége nélkül a kurzus antiszemita tendenciái nem értelmezhetők, és akinek munkássága jelentős mértékben hozzájárult az önkényuralmi fasiszta rendszer és a nyilasok zsidóüldözéseihez. Pók Attila azt is tudja, hogy Prohászka Ottokár a hungarizmus atyja, megteremtője és megalkotója, és ebben a minőségében a nyilasok legfőbb ideológusa, ahogyan a nyilas vezérek és ideológusok a negyvenes években és ma is szellemi vezérüknek tartják. Pók Attila ennek a témának egyik legkiválóbb ismerője, kutatója, és miközben Károlyi Mihályt a “nem javasolt” kategóriába sorolja, Prohászka Ottokár neve használható, majdhogynem kívánatos utcanév lett. Ez a gyalázatos döntés jól mutatja azt is, hogy a Zsidó Világkongresszuson feszítő Orbán Viktor rendszerének melyek a prioritásai, és milyen politikai megrendelést küldött a tudománynak. De mindent elmond arról a tudósról is, aki ezt kiszolgálja, és ehhez a nevét adja. Teljesen világos, hogy itt a Horthy-rendszer szellemiségében kellett a köztársaság eszményét lerombolni, a két világháború közötti fasiszta rezsim szellemében kommunistázni (majdhogynem zsidózni), és a két világháború közötti antiszemita “keresztény-nemzeti” kurzust rehabilitálni. Ezt a munkát pedig Pók Attila elvállalta és elvégezte (társaival együtt), amivel szemen köpte eddigi munkásságát, saját kutatásait, a tudományt, a tényeket, a tisztességet, a kollégáit, a diákjait, és mindenek előtt önmagát.
Nem térnék ki annak egyenkénti elemzésére, ahogyan ez a tudományt eláruló bizottság birkózott a tényekkel, hogy a politikai megrendelésnek eleget tegyen, ahogyan billegnek igazság és hazugság között. Nemcsak a döntéseik felháborítóak, hanem az is, hogy ezt a gyalázatos felkérést elvállalták. Pók Attila azt hiszi, hogy mindent elnéznek egykori barátai neki, és nem látnak át azon a csalárd és hamis mellébeszélésen, amikor azt mondja, hogy a törvényalkotó szégyellje magát, és ne a tudomány, amely a politikai megrendelést kiszolgálja. Pók ugyanis elismeri azt, hogy itt a politika megrendelést adott a tudománynak, de úgy tesz, mintha a tudománynak és a tudósnak nem lenne más választása, mint ezt a politikai megrendelést kiszolgálni. Mondhattak volna nemet. Vagy ha elvállalják a feladatot, akkor a tudós lelkiismeretével is eljárhattak volna, nem kellett volna hazudni és meghamisítani a történelmet. Tisztességes ember ilyen feladatot nem vállal el, és ha nem járhat el a tisztesség útján, ha nem a tudományos és történelmi tényeket, hanem azok meghamisítását várják el tőle, akkor felállhat. Csinálja, aki akarja, de ő nem teszi.
Egyes vélemények szerint Pók Attilát meg kell érteni, mert szüksége van az állásra és a pénzre. Ez az érvelés ma már álságos. Lehet erre hivatkozni azért, mert nem távozik valaki önként egy intézményből egy kiépülő önkényuralmi rendszerben, miközben egész életében ennek a rendszernek az önkényuralmi elődjét tanulmányozta. De ez arra már nem érv, hogy ezt a rendszert a legaljasabb módon kiszolgálja, beálljon a történelemhamisítók közé. Ilyet csak karrierista és jellemtelen emberek tesznek. Pók Attila érvényesülni akar az Orbán-rendszerben (is), a holokausztkutató hajlandó kiszolgálni azokat is, akik a holokausztban vétkeseket rehabilitálják, és azok szellemi utódai. Pedig két év múlva eléri a nyugdíjkorhatárt. Ami a pénzt illeti, nem kívánunk senki zsebében turkálni, de Pók Attila nem egy szegény ember, nem az éhhalál elől menekülve minősítette Prohászkát aggálymentesnek. Erre egyébként sincs mentség. Kitalálták kínjukban még a “vitatott” történelmi személyiség kategóriáját is, és ennek alapján tették a nem javasoltak közé Károlyi Mihályt, mert azt a legnagyobb seggnyalás szándéka mellett sem tudták állítani róla, hogy önkényuralom megalapozásában, kiépítésében és fenntartásában részt vett. Szemben Pók Attilával és társaival, akik ezzel a gyalázatos utcanév-bizottsággal pontosan egy önkényuralom megalapozásában, kiépítésében és fenntartásában vettek részt. Pók Attiláról már nem lehet utcát elnevezni, ez az egy biztos. Egyébként minden történelmi személyiség vitatott. Akik nem értettek vele egyet, vagy politikai ellenfeleinek tekintik magukat, azok vitatják. Széchenyinél és Kossuthnál vitatottabb személyiség kevés van, ezen az alapon az utcanévtábláikat is törölni lehetne. De Pók Attila róka módjára tudja, hogy Károlyit az a politika vitatja, aki tőle ezt a munkát megrendelte, amelytől a boldogulását reméli, és amelynek a politikai akaratát ennek érdekében ő gátlástalanul kiszolgálja – pénzért és karrierizmusból. Ugyanakkor Pók Attila nem találta vitatott személyiségnek Prohászka Ottokár antiszemita hungarista főideológust, mert pontosan tudta, hogy Prohászkát ez a mostani görénykurzus nem vitatja, mert maga is antiszemita ideológiára alapul. Pók Attila (társaival) elkövette azt a gyalázatot, hogy a fasiszták kívánatos utcanevek lettek az ő ajánlásaik alapján, az antifasiszták pedig nem. Akiket megöltek a fasiszták, azokat a gyilkos fasiszták értékelése alapján minősítették. Ehhez hasonló gyalázatot tudós részéről elképzelni sem lehet.
Pók Attilának ez után az árulás után (amelyben a tudományt árulta el) nincs mentsége. Nem vetették volna az oroszlánok elé, ha nem vállalja. Nem rúgták volna ki az állásából, ha valamilyen indokkal kitér a megtisztetltetés elől. De Pók Attila ezt láthatóan akarta, jó alkalomnak tartotta ezt a mocskos munkát további állások, karrier és pénz megszerzésére. Érdemes lesz figyelemmel kísérni karrierje további alakulását, amelyet ezzel a mefisztói jellemmel alapozott meg. Azt pedig felejtse el, hogy értelmes emberekkel elhitesse azt, hogy az ő gyalázatos munkájáért nem ő a felelős, hanem azok, akik a törvényt hozták, és az a rendszer, amely ezt az aljasságot tőlük megrendelte. A törvényhozók a törvényért felelnek, az MTA bizottsága pedig azért a munkáért, amit elvégzett. A törvényhozó egyébként nem rendelte meg a konkrét hazugságokat, nincs benne a törvényben, hogy Károlyiról, Prohászkáról vagy másokról hazudozni kellene. Pók és társai beleláttak a megrendelők fejébe, és igyekeztek kiszolgálni az általuk (egyébként jól) feltételezett aljas szándékot. Az a szöveg, hogy az ő ajánlásuk nem kötelező érvényű döntés, az álnokság bizonyítéka: Pók pontosan tudja, hogy az önkormányzatok rájuk hivatkozva hoznak majd politikai döntéseket, hiszen a feladatot is ezért kapták. Bekövetkezett az a gyalázat, hogy még a “Köztársaság”, az “Alkotmány” és a “Szabadság” elnevezéseket is magyarázzák, és Pók Attila társaival egyelőre nem minősítette ezeket önkényuralmi jellegűnek, de azt jól érzékelték, hogy az általuk kiszolgált rendszer fordított beszédében annak számítanak. Prohászkáról azt írták a magukat történésznek nevező gazemberek, hogy a neve nem igényel akadémiai állásfoglalást, de a “köztársaság” és a “szabadság” igényelt. Az pedig már az esztelenség határát súrolja, hogy a Rosenberg házaspár is önkényuralmi rendszer fenntartásához kapcsolható, de Prohászka nem.
A hétvégén New Brunswickban (New Jersey) az amerikai magyar tanárok kétnapos konferenciája lesz, ahol előadóként fellép Pók Attila is. Az Amerikai Népszava a rendezőknél tiltakozik a hazug és csaló történész meghívása ellen, és követeli, hogy Pók Attilát töröljék a programból. Pók Attila egy amerikaellenes rezsim kiszolgálója. Pók Attilának viselnie kell döntései és magatartása következményeit. Ha egy fasisztákat rehabilitáló rezsim politikai megrendeléseit teljesíti, akkor ne jelenjen meg demokratikus, polgári liberális országokban független tudósként. Annál inkább sem, mert ugyanezen a rendezvényen előadást tart például Fazekas Csaba történész is Prohász ka Ottokárról. Fazekas Csaba biztosan nem fog hazudozni Prohászkáról, ezért összeférhetetlen, hogy ugyanezen a konferencián a Pohászkát mosdató Pók Attila is szót kapjon. Pók Attilának el kell döntenie, hova tartozik. Ha a fasisztákat választotta, akkor maradjon a fasiszták között, a baltás gyilkos cinkosával egy oldalon, és felejtse el a független és demokratikus elveket képviselő tudományos életet, tisztességes emberek társaságát. Ezek után ő ne Amerikába járjon előadni, hanem Azerbajdzsánba, Fehéroroszországba, mert az ő kollégái mostantól ott vannak (tisztelet azoknak az azeri és fehérorosz tudósoknak, akik nem viselkedtek Pók Attila módjára, és az igazságért vállalták az üldözést esetleg a börtönt is). Pók Attila ezzel a működésével befejezte a tudományos tevékenységet, mert amit tett, annak nincs köze a tudományhoz, hanem meggyalázza azt. Pók Attila mostantól nem történész, hanem egy rezsim gerinctelen kiszolgálója, történelemhamisító. Tekintsen nyugodtan így magára, mi is így tekintünk őrá.
Pók Attila ne képzelje, hogy miután a legaljasabb módon kiszolgálja az Orbán rezsimet, az MTA tekintélyét állítja amögé az aljasság mögé, hogy a fasiszták által lelőtt antifasisztákról nem lehet utcát elnevezni, a mártírokat le kell köpni, míg címeres hungarista, antiszemita gazembereket utcanévtáblákra rendben levőknek találnak, és a gyilkosok szellemi atyját megdicsőítik, ugyanúgy járhat közénk, mint eddig, mintha mi sem történt volna. Pók Attila most Prohászka barátait választotta, Semjén Zsolt, Lezsák Sándor, Kövér László, Vona Gábor, Orbán Viktor közösségébe tartozik, tisztességes emberek kivetik maguk közül. Ne higgye azt, hogy egyszerre tolhatja a fasiszták szekerét, és élvezi antifasiszták barátságát. Menjen a faisztákhoz barátkozni és előadni, köztünk tovább nincs helye.
Van történelem hamisitász, és úgy tűnik van megélhetési történész is. Csak reménykedem, hogy szeretett vezetőnk és kiszolgálói a jövőben nem kapnak meghívást demokratikus kormányoktól, intézményektől,szervezetektől. Az én szememben már régóta “nem kívánatos személyek”.
Kedves Judit Marcus, Prof. emerit.!
……………….
…Palinkas Jozsefnek paran-csat kovette ket mas tarsaval egyutt…
…………………..
Pok Attila nem katona, tehat nem tiszte parancsot végrehajtani. A történelem vagy mas tudomanyok nem parancsra készülnek, a történelemben a legfontosabb a részrehajlas elkerülése. Pok Attila, és ebben Bartus Laszlonak nagyon igaza van, mar nem történész, én a katonai palyat latom megfelelönek szamara, parancsok végrehajtasat tökéletesen elvégzi és még a lelkiismeretét is mentegeti.
Az 56 -os példa jo, mert akkor akinek gerince volt, annak a hatart is at kellett lépnie illegalisan. Pok Attila ma egy darab személyivel oda utazik szabadon, ahova akar Europaban.
Nem kellene höst csinalni belöle.
Az nem tekinthető történésznek,tudósnak,aki azt mondja amiért megfizetik,vagy amit elvárnak tőle.
Kedves Bartus Laszlo, amint valaki figyelmeztetett ra a kornyezetembol, ez nem az en maganugyem. es miert avatkozom bele. De ez senkinek nem maganugye \, az One sem, mint egy szamtevo forum foszerkesztoje. Ugyanis a cikke egy amerikaaban jol ismert lynch-hangulatot teremtett,, provokalt ki.
Ha a cikke utan olvasoi koreben megjelent volna Pok Attila, hevuletukben tan felhuztak volna egy fara. KOZBEN Uram, sem On, se mas meg sem emlitette a torveny szuloatyja nevet, a rezsim femjelzojet, a korulotte uralkodo verehajto “kozponti bizottsagot,” es az altaluk beultetett szervezetek VEZETO TISZTJEIT, ez esetben Palinkas Jozsef akademikust, az Akademia vezetojet, akinek igenis van modjaban raparancsolni beosztottjaira, hogy “Te, ezt es ezt teszed.” Sokkal tisztabban es becsuletesebben jartak el azok az ott elo tudosok es intellektuellek, akik NYILT LEVELET inteztek Palinkas Jozsef-hez ez ugyben, mint annak okozojat. Olvassa el a GALAMUS honlapjan. Sot: elkellett volna olvasnia mielott megirta “J’Accuse’ cikket. Talan akkor kisse kevesbbe verengzoen abrazolja a tenyeket. Es a reakcioja ismet ratesz irritalt allitasaival. Abban egyetertek, hogy Pok Attila lelki alkata a konfliktusokjat elkerulo, amint irja, “lavirozo.” Azaz: soha nem [politizalt, csinalta csendben es kompetensen a maga munkajat, Parttag soha nem volt (mint On sok tarsa es baratja, a mediaban es azonkivul), de csendes munkaja neha nem kerulte ki a csendes felreerthetetlen ALLASFOGLALAST: Ez esetben arrol van szo,m hogy a kadari idok alatt elsok kozott volt, akik a HISTORIA magazin lapjan kihoztak a R. Wallberg hostettet a Holocaust kiszemelt aldozatainak megmenteseben Budapesten. Igy lett a R. Wallenberg Tars. egyik vezeto egyenisege, a mai napig a Wallenberg csalad tisztelt baratja es vendege Svedorszagban, akkor, amikor ez meg riszkes dolog volt MO-on. Es ezert valasztotta ot Soros Gyorgy az akkori idokben osztondij bizottsaga elere, tudva, hogy szakmailag tiszta dontesek szuletnek. Mert nem a penzehseg es karrierista vagyak mozgatjak, amint On indikalja.
Hogy most nyugdijazasa elott nem akar az “utcara kerulni” az talan ertheto, meg Onnek is nem? On szivesen vallalna? Sokkal kissebb tetert nem vallaltak el dolgokat Amerikaban, a McCarthy era alatt–….
Valahogy nekem az On leirasa alapjan ugy tunik, hogy regi kapcsolatok, ismeretek v. serelmek befolyasoltak velemenye hangnemet—kicsit szemelyeskedo az egesz. Mint egy ex-Hungarian, olyan ismeros… a regi szep idokre emlekeztet. Mellesleg: a megjegyzesek ellenere van tudomasom arrol, mi tortenik–v. tortent MO-on, meert eddig minden evben honapokat toltottem ott, sot eveket, mint Fulbright, Rockefeller, NEH es IREX osztondijas tudos, tobbnyire a Tortenettudomanyi Intezetben, oreg baratok kozott (Ranki, Hanak, Hajdu T., Litvan Gyorgy, L. Nagy Zsuzsa). Szoval tudom, mirol beszelek, ill. irok. Es kerem: probaljon meg kicsit kevesbbe magyarosan, i.e. acsarkodva, irni, es inkabb a nyugati, objektivabb ujsagirasi normat kovetni. Ami azt is jelenti: elobb a tenyek, aztan a velemeny. Tisztelettel, JM
Dr. Judith Marcus, Prof.emerit.
“Ha a cikke utan olvasoi koreben megjelent volna Pok Attila, hevuletukben tan felhuztak volna egy fara.”
Igaz, hogy Bartus úrnak írta, de a fenti mondatával én is úgy érzem megszólított. Itt egyik olvasó sem lincselne Pók Attilákat, mivel nem fasiszták és nácik vagyunk, akiket a “történész úr” elfelejtett a listába beírni. Ha megtette volna, akkor lenne hihető az érve.
Eszembe jutott a Tanú c. film. “Pelikán elvtárs egyszer kérünk magától valamit”. Pók úrnak eljött az idő. Nem gondoltam volna, hogy öregségemre megint visszajön.:(
Ha a Professzor Asszony minden evben honapokat tolt ott, olykor eveket, feltehetoen sajat szabad karatabol es nem parancs alatt, bizonyara ott erzi jol magat ellentetben a lakossag jelentos hanyadaval, akik nagyon szeretnenek kikerulni Magyaorszagrol az ismert es a Professzor Asszony altal bagatelizalt vagy figyelmen kivul hagyott tenyek miatt.
Kedves Judit Marcus, Prof. emerit.,
felháborító az, amiket itt írogat. Jellemtelenség mindaz, amit itt összehord. Rákenné mindenkire azt, amit Pók Attila csinált három társával, és amelyet Pók Attila több interjúban is megvédett, mindannyiszor a törvényhozóra hárítva saját gyalázatos munkájuk felelősségét. Ön engem a nyugati újságírás normáira figyelmeztet, mintha a nyugati újságírás normája a hazugság lenne. Mert Ön saját maga elismeri, hogy Pók hazudott, aljas mocskos munkát végzett, csak ezért a felelősséget nem az elkövetőre, hanem a főnökére, Pálinkásra hárítaná, illetve felmenti azzal, hogy különben Pók elveszítette volna az állását. Akkor Hitlert is rehabilitáljuk, csak Pók Attila állása megmaradjon. Még ebben sem vagyok biztos, hogy az állását veszélyeztette volna, inkább a benyalásból remélt előnyt vesztette volna el, de ha már engem kérdez, akkor megmondom: bizony, én elveszítettem volna minden zokszó nélkül inkább az állásomat, mintsem, hogy a tudományos tényeket alárendeljem a napi politikai akaratnak, egy épülő diktatúra politikai megrendelésének, gyalázatos ízlésének és érdekeinek, és a legszennyesebb antiszemita uszítót, a nyilasok és hungaristák atyját, Prohászka Ottokárt utcanév-táblákra javasoljam, miközben az első köztársaság elnökétől ezt a jogot elvitatom. Micsoda mocskosság kell ahhoz, hogy fasiszták által agyonlőtt emberekről Pók Attila átvegye a gyilkosai minősítését, és még holtukban is meggyalázza őket, azért, hogy el ne veszítse az állását, ahogyan Ön mondja. És Ön azt nevezi nyugati újságírásnak, hogy ezzel legyünk megértőek? Nem vagyunk megértőek, és azt is megmondom magának, hogy Pók Attila jobban jár, ha New Yorkban messze elkerül engem, mert ha meglátom, még le is köpöm érte. Hogy tudja meg, ez nem játék. Emberek becsületével játszik ez a karrierista, jellemtelen ember, aki nála sokkal különb emberek becsületét tapossa a sárba, és közben laposan sunnyog és másokra mutogat. Engem nem érdekel Pálinkás, mert Pálinkás mindig ennek a politikának az embere volt, amely ezt a gyalázatot megrendelte. De Pók a mai napig azt játssza el, hogy a demokraták és a rendes emberek közé tartozik. Tudja meg, hogy van határ, amelyet ő átlépett, és a rendes emberek közé nem tartozik többé. Megmentette az állását, és elveszítette tisztességes emberek becsületét. Az Ön sunyi gyanúsítgatásait pedig visszautasítom, nekem semmiféle múltbeli sérelmeim nincsenek Pók Attilával szemben, kizárólag az háborít fel, hogy egyesek nem az állásukat, hanem az életüket kozkáztatták a fasisztákkal szemben, közülük többen el is veszítették az életüket, mert a fasiszták meggyilkolták őket, és jön Pók Attila, aki nyugdíj előtt az állását félti, és ezeknek a hősöknek, mártíroknak a becsületébe gázol, és ótvaros mocskos antiszemitákat pedig felment a tudomány nevében. Ön pedig ezt védelmezi, és mindent kitalál rólam inkább, minthogy szembenézzen az igazsággal, és legyőzze saját elfogultságát. Engem nem érdekel, hogy Önnek milyen kapcsolata van Pókkal, tőlem megvédheti, legfeljebb nem értek vele egyet, de ennek érdekében tartózkodjon attól, hogy engem gyalázzon, sérelmekkel gyanúsítson, vagy elvitassa tőlem a nyugati újságírás normáit, mert nem hazudozok Önnel együtt. Nem érdekel, hogy Pók milyen hős volt a szocializmusban, nekem ne mutassa be, milyen hősiesség kellett a szocializmusban ahhoz, hogy valaki Wallenbergről írjon, ez nevetséges. Röhejes. Ha azt mondta volna, hogy takarodjanak ki az oroszok, akkor azt mondom, hogy kockáztatott valamit. De teljesen mindegy, semmilyen korábbi érdeme nem menti fel mostani tettei felelőssége alól. Jellemtelen gazember, és azért írtam meg ezt a cikket, hogy legyen már végre valaki, aki kimondja, hogy ebben a Pók Attila milyen mocskos szerepet játszik. Felháborító, hogy azzal mentegetik, hogy nem lehetne igazgatóhelyettes, ha ezt nem teszi meg, és le kellene mondania pár millió forintról, ezért értsük meg őt. Ne haragudjon, de ettől tényleg hányni kell. És képesek azért, hogy ne kelljen az igazságot kimondani, azt gyalázni, gyanúsítgatni, hülyézni, akinek van egy minimális erkölcsi érzéke, és nem a Pálinkásra keni azt a gazemnberséget, amelyet a két szent kezével Pók Attila követett el azért, mert még szeretne keresni egy kis pénzt, és kinézett még egy-két jobb állást magának. Undorító, ezt jobb, ha tőlem tudja. Nehogy már a Pók Attila legyen a mártír, aki kiszolgálta ezt a mocskos megrendelést. Ismertem nála nagyobb jellemeket is. Felháborító, hogy még mentegetik, és mártírt csinálnak belőle, hogy Pálinkás a felelős, és szegény, szegény Pók Attilának muszáj volt megtennie. Erkölcsi nulla, aki ezt kiszolgálja.
Bartus László
Dr. Judith Marcus, Prof.emerit.
2013. május 1. szerda 05:12
” Es a velemenyek? Nemelyikuk illiteralis formedveny, egyeseke gyuloletes v. tragar stilusu–semmiesetre sem azok irtak, akik tudjak mirol beszelnek.”
.
2013. május 1. szerda 19:25
“cikke egy amerikaaban jol ismert lynch-hangulatot teremtett……
……Mellesleg: a megjegyzesek ellenere van tudomasom arrol, mi tortenik–v. tortent MO-on, meert eddig minden evben honapokat toltottem ott, sot eveket, mint Fulbright, Rockefeller, NEH es IREX osztondijas tudos, tobbnyire a Tortenettudomanyi Intezetben, oreg baratok kozott (Ranki, Hanak, Hajdu T., Litvan Gyorgy, L. Nagy Zsuzsa). Szoval tudom, mirol beszelek, ill. irok.”
.
.
Tisztel Prof.emerit.
Ilyen magyarországi tapasztalatok után, remélem azt is tudja, hogy megközelítőleg
hatszázezer magyar zsidóval mi történt a Holokausztban.
Ezek után nem értem, hogy csodálkozik a hozzászólók véleményein.
Remélem azt is tudja – legalább is tudnia kellene, mint történésznek -, hogy
az itt hozzászólók jelentős része egyedül maradt a Holokauszt után, mert
ELPUSZTÍTOTTÁK FELMENŐIT, TESTVÉREIT ÉS OLDALÁGI ROKONAIVAL
EGYÜTT VALAMENNYI BARÁTJÁT. Pók Attila eközben még a megtörténtek
nyomát is igyekszik eltüntetni TUDOMÁNYOS ALAPON, mint történész.
Talán ő egy robot, Felül bedobják a pénzt, megnyomnak rajta egy megfelelő
gombot és alul kihull a TERMÉK, vagyis a tudományos műremek.
Természetesen olyan formában, ahogy a pillanatnyi megrendelő kívánja.
SZABAD-E ÍGY BEDOLGOZNI MAGYARORSZÁG TÖRTÉNELMÉBE?
.
Csupán azok a kérdéseim, mit szólna ön az említett személyek helyében egy
ilyen Holokauszt kutatóról? Az országunkban egyre erősödő antiszemita környezetben.
Talán erről nincs tudomása?
Mit szól ön ahhoz, hogy 1944.március.19. utáni időket eltörölve visszahozza
a kormány a Horthysta időket, annak minden következményeivel.
A tudományos akadémia bevonásával a történelem hamisításába és ehhez
Pók Attilának és társainak adott – ön szerint jogosan – PARANCSOT Pálinkás
egy ilyen feladatra?
.
Talán erről Bartus Lászlónak is csak Pálinkás parancsa szerint lehet írni,
VAGYIS TÁMOGATNI A TÖRTÉNELEM MEGHAMISÍTÁSÁT ANNAK ÁTÍRÁSÁVAL?
Csak remélni tudom nem így képzeli el a történelemírást.
Tisztelettel
Túlavasúti
Kedves Mate Tibor es Bubu 64: Ime, Onok is atveszik Bartus Laszlo stilusat, aki nyilvan meg nem szokott hozza a nyugati demokraciak, i.e., amerikai ujsagiras fo elvehez: tenyeket hozni, esemenyeknek utanajarni, azokat leirni–es majd az olvaso public eldonti, ki mit hoz ki belole. Nem, mindjart jon a szemelykedes, utalas rejtett, ketertelmu indokokra, stb.stb. Egyebkent hogy jon ide a Holocaust, es annak a firtatasa, hogy en errol mit tudok. Miutan ateltem–alig, de megusztam–a 40es evek magyarorszagat, es azutan a sztalini idoket is, talan tobbek tudok–a csaladomrol nem is szolva, mar aki megmaradt meg–mint On.. Latja errol van szo. En is elragadom magam–habar nem olyan csunyan, mint Bartus Ur–es kevesbbe figyelek a kifejezeseimre–igy belekot mindenki a parancs szora. Nem a katonasagrol van szo. De ha az Intezet fonoke azt mondja, hogy Ti harman javasoljatok , v. nem a neveket, akire kiosztjak a feladatot, elvarjak tole, hogy megcsinalja.
1. Csak javaslatrol volt szo; 2. bizonyos nevek amik a vegleges listan voltak, nem is jelentek meg az eredetin, amit a 3 tortenesz megkapott. 3. Nincs arrol jelentes ki mit szavazott, v. adott a vitahoz. Nem csak Pok Attila volt a jelenlevo. 4. A javaslatok lenyege ami nyilvanossagra kerult egyik resztvevo szerint sem az eredeti. Tehat ha Bartus Laszlot erdekli az igazsag es a felelosseg, tessek menjen, es jarjon utana, hogy ki-miert felelos. Aztan akkor mondja ki iteletet.
De addig az en velemenyem szerint ragalmazott–ahogy diakkoromban szoktuk mondani (nem nagyon finoman), ha nem tudod ocsikem mirol beszelsz, fogdd be a szadat.
P.S. mellekesen nem vagyok tortenesz–szakmai teruletem (duplan vegeztem el): nemet es osszehasonlito irodalomtortenet, es theoretikai es kulturalis szociologia. Mindket terulet atoleli a 19 es 20.sz. kulturtortenetet es a politikai milieut. De miutan konyvet irtam arrol a Lukacs Gyorgyrol, akit en interviewoltam meg halala elott, es irtam rola a zurichi Weltwoche-ban, erdekelt, hogy mi lett a sorsa azon a bizonyos listan…
Kedves Judith Marcus,
Sajnos nem vagyok annyira kepzett, hogy atvegyem Bartus Laszlo stilusat, de ami ot felhaboritja az engem is modfelett zavar – nevezetesen Magyarorszag fasizalodasa es a horthysta eszmek rekonstrokcioja, a legmocsokabb nyilas ideologusok es gyilkosok dicsoitese, tantervbe vetele, az ifjusag es a teljes lakossag szellemi megmergezese, a jelen idei zsidogyulolet szitasa es a zsidoellenes megnyilvanulasok buntetlenul hagyasa. Bartus Laszloval egyetertek abban, hogy aki ebben az aljas cselekmenysorozatban reszt vesz, szerepet vallal, a nevet adja hozza, az ugyanolyanna valik, mint a tortenelem szemetei, akiket dicsoit.
Bartus Laszlo kizarolag a tenyeket sorolja fel, es abban nincs helye szelektivitasnak, mig On egyszeruen atsiklik azokon a jelensegeken amikkel valamilyen okbol nem akar szembesulni. Bizonyara vannak olyan temak, amiben Bartus Laszlonak vagy nekem az Onevel egyezo vagy ahhoz hasonlo a velemenyunk, de ahogy On ehhez a kerdeshez viszonyul, az az On reszerol mutatja a tenyek semmibe vetelet, es engem arra a konkluziora kesztet, hogy nem akarok semmilyen kerdesben az Onevel azonos platformon allni.
Ami a szemelyeskedest illeti, Bartus Laszlot kioktatni az ujsagiroi etikarol azon tul hogy az etikatlanul szemelyeskedo fellepes, teljesen megalapozatlan es rendkivul serto.
Ami az ocsike, pofa be uzenetet illeti, arra akkor sem voltam alkalmas, amikor minden kimondott szo egy ongyilkossagi kiserlettel ert fel.
Dr. Judith Marcus, Prof.emerit. 2013. május 2. csütörtök
Tisztelt Asszonyom!
Egy korábbi hozzászólásomban már feltettem egy kérdést önnek, de nem érdemesített válaszra. Ellenben az ön által mélységesen elítélt személyeskedő stílust elég hosszasan és kimerítően mutatta be nekünk Bartus Lászlóval, és más hozzászólókkal szembeni megnyilvánulásaiban. Attól tartok, hogy ebben, és mások kioktatásában kellő gyakorlata van, a hosszú távollét sem mosta el emlékezetében a fatornyos óhaza reflexeit. Mivel valóban érdekelne a tárgyszerű véleménye is, ezért még egyszer megkérdezem öntől, hogy mit gondol a diktatúráról, annak kiszolgálóiról, és a “parancsra tettem” hivatkozás mögé bújó hitvány alakokról?
.
.
… Judith Marcus …stb !
Ön szerint Pók Attila nem Orbán Viktornak, hanem saját főnökének, Pálinkás Józsefnek tett szívességet…
Magyarországon mindenki, aki még legalább egy minimális memóriával bír tudja, hogy a kettő lényegében ugyanaz. Pálinkásból is, mint oly sok másból Orbán csinált tényezőt, vagyis ez esetben tudományos-akadémiai elnököt. Neki, Pálinkásnak előbb miniszterséget adott az I. Orbán-kormányban, majd “megkapta” a Fidesznek – mint ez a fönti példa is mutatja – oly fontos címet és rangot, melynek keretében kiszolgálja az “Őt delegáló” egypárti hatalmat.
Egyszóval, ez az akadémiai elnök, sem a saját tudományos eredmnényei révén került a ma már fontos politikai döntéseket is hozó szintre, hanem úgy, hogy jól teljesített egy puccsra készülő úthenger előre mozdításában… Egyébként Pálinkás, egészen eme dicstelen előléptetéséig tagja is volt az immár állampárt címet is kiérdemlő a Fidesznek.
Tehát, aki Pálinkásnak kedvez, az Orbánnak teljesít…
.
Tisztelt Professzor Asszony
Ezt ön írta itt vita közben:
“Tehat ha Bartus Laszlot erdekli az igazsag es a felelosseg, tessek menjen, es jarjon utana, hogy ki-miert felelos. Aztan akkor mondja ki iteletet.
De addig az en velemenyem szerint ragalmazott–ahogy diakkoromban szoktuk mondani (nem nagyon finoman), ha nem tudod ocsikem mirol beszelsz, fogdd be a szadat.”
Én kétszer is meggondolnám, hogy ilyen véleményt írjak, különösen az
“öcsikémmel” kapcsolatban. Kérem kísérelje megtudni, hogy JELENLEG,
- vagyis a rendszerváltás óta – mi történik az országban, de lehetőleg
nem csupán az egyik oldal szándéka szerint, hanem véletlenszerűen.
Lehetőleg a média királyi oldalával azonos mennyiségű ellenzéki álláspont
szerint. Meggyőződésem, hogy másként fogja a helyzetet értékelni. Ilyent
már tapasztaltam más külföldre szakadt barátaimnál is.
Tudnia kell, hogy a mai kormány által kisajátított médiumokból körülbelül
annyit tud meg a valódi helyzetről, mintha a Rákosi korában, vagyis a
Szovjet megszállás alatti kiadványokból akarná felmérni hazánk akkori
állapotát. Nekem módomban állt mindezt “nemzeti szemüveg” nélkül
átélni és az alapján véleményemet kialakítani.
Biztos vagyok abban, hogy dolgozott bizottságokban. Ezért feleslegesnek
tartok minden utánajárást, hiszen a végén kiadott anyagokból a jóisten sem
tudja kihámozni, hogy a részletekhez ki miben és mennyire járult hozzá.
Már csupán a “formába hozás” szempontjából is. Ugyanis, ha egy az egyben
beadott szövegrészeket változatlanul egybe szerkesztenék elveszne a lényeg
a pongyola kifejezések és – egymásnak ellentmondó – eltérő nézetek miatt.
Így a kezünkben lévő eredményt lehet vizsgálgatni, melyet vitathatatlanul
Pók Attila hozott formába, közben azt javított át kedve szerint ami az ő
nézőpontja szerint “jobban illett” a parancsban megszabott célhoz.
Mit szólt volna a megrendelő, ha nem ezt tette volna.
.
Véleményemet összegezve a megrendelésre (parancsra?) született
“nagy mű” legalább akkora történelem hamisítás célját szolgája, mint
amit ön jogosan bírál – az ön által is átélt – ‘40-es évektől hazánkból való
távozásáig. Nem hiszem, hogy azért távozott, mert mindennel egyetértett.
Az ön által kritizált – Bartus László írás – ugyanazt vizsgálja, mint ön
kritizál, csupán más nézőpontból. Bízzuk a történelemre, mi az igazság.
Úgy vélem, hogy Prohászka, Lukács György és a fasizmus ellen harcolva
elpusztultak és az ízlés alapján eldöntött fogalmakkal némi probléma
keletkezett de azért mi itt élünk ezután is és csodáljuk a tudományt.
Ami nem függhet attól, ki merről szemléli.
Tisztelettel
Túlavasúti
Kedves Dr. Judit Marcus, Prof. emeritus,
nem reagálok arra, hogy ki Önnek az öcsikéje, miközben stílusról oktat. Sajnálatosan Ön az, aki nem tudja, hogy miről beszél, amikor rajtam azt kéri számon, hogy ismertessem a tényeket (miután utánajártam), aztán a többit bízzam az olvasóra. Ön nem ismeri a publicisztika műfaját, amelynek éppen az a lényege, hogy már nyilvánosságra került és közismert tényekről mond szubjektív véleményt a szerző. Ez egy “álláspont” cikk, vélemény. Ilyen műfaj is létezik, ha eddig nem találkozott volna vele az amerikai újságírásban. Ebben a műfajban jogom van elmondani a véleményemet a közismert és dokumentálható tényekről, még akkor is, ha az Önnek nem tetsző véleményeket Ön elhallgattatná, a más véleményen levők száját befogná. A tények ismertek: a lista megtalálható Pók Attila és társai gyalázatos állásfoglalásával együtt az MTA honlapján. Ehhez nincs mit hozzátenni. Pók ettől az állásfoglalástól nem határolódott el, hanem különböző interjúkban hazudozott, a felelősséget a törvényhozóra hárította, mintha neki mindent ki kellene szolgálnia, és nem mondhatna nemet. Elolvastam mindent, majd levontam a következtetést, hogy ez egy jellemtelen, gerinctelen, karrierista, aki meggyalázta a tudományt, elferdítette a tényeket, meggyalázta fasiszták által kivégzett emberek emlékét, kiszolgálta a köztársaságellenes politikai hatalom megrendelését, és szabad utat engedett a kurzus klerikál-hungarista-nyilas-fasiszta idoljának, az antiszemita Prohászka Ottokárnak. Mindezt pénzért, rangért és karrierért. Kevés mocskosabb dolgot tudok elképzelni ennél. Nincs ezen mit kutatni, olyan világos, mint a Nap. Pók Attila gerince látható a maga mivoltában. Szar ember – így hívják falun. Ezt akartam elmondani, hogy ezt tudja meg ő is, és azok is, akik a legképtelenebb indokokkal mentegetik ezt a gyalázatot. Nem mindenki szolgál ki egy történelemhamisító görénykurzust. A társairól azért nem szóltam, Pálinkással az élen, mert az ő helyük eddig sem volt vitás. De Pók Attila még eljátssza, mintha mi sem történt volna. Nem. Azt kívántam itt rögzíteni, hogy ő a tisztességes emberek oldalán befejezte a ténykedését, és beállt a szar emberek közé. Ennyi. Ezt a tényt rögzítettük. Az élet megy tovább, mindenki a helyén van, mindenki teheti a dolgát.
Az olvasók Önnek megválaszoltak egyébiránt, a magam részéről ezt az értelmetlen vitát, amelyben Ön a tényeket semmibe véve elvtelenül védelmezi ennek a gyalázatnak az egyik szereplőjét, és az ő tetteiért is másokra hárítja a felelősséget, befejeztem.
Bartus László
Kedves admin
Sokszor kritizáltalak (főleg Vatikán , Németh Sándor és Hit ügyben.
Nem a mondanivalóval nem értettem egyet ,hanem annak a hosszával ,a már -már fogyaszthatatlan részletességével etc….. Nem biztos ,hogy jól fejeztem ki magam ,az is lehet ,hogy tévedtem.
Ez a z előbbi leveled , a példa arra ,hogy mire is gondoltam.
Szerintem ez pörfikt. . Tiszta, rendezett, logikus , minden pont és vessző a helyén van. Bocs ,de még egy hülye számára is tökéletesen érthető.
Csak gratulálni tudok. Félreértés ne essék ,nem az a baj ,hogy néha túl hosszan irsz témákról .,van aki ezt igényli és érti is ,én azt ajánlottam ,hogy ezeknek lehetnének ilyen változatai ,mint az előző irás. Ez nagyon jó volt, minden szavával tökéletesen egyetértek.
.
.
Ebben a pillanatban nyilatkozik a Klubrádióban Szakály Sándor történész a háromtagú “utcanév bizottság” tagja.
Említi az AN-t is Pók A. cikk miatt. Tiltakozik. Mentegetőzik.
Bolgár az AN-t védi…
.
/AKI TUDJA HALLGASSA VISSZA/