Budapest – Lehetett volna államférfi, de csak államfő lett. Államfő lehet akárki – Schmitt Pál is az volt egy ideig.
Miközben a világ, s köztük Magyarország a felszálló fehér füstre figyelt (innen is gratulálunk a Ferenc néven trónra lépő pápának) Áder János köztársasági elnök a nagy tumultust kihasználva a közszolgálati televízióban bejelentette, hogy aláírja a Magyarország végleges jogfosztásáról rendelkező törvényt, az alaptörvény negyedik módosítását.
Azt mondta, nem volt más választása.
Pedig lett volna: például az, hogy nem írja alá.
Nyilván sokat töprengett, mielőtt úgy döntött, hogy aláírja: osztott és szorzott, egyszóval, mérlegelt. Nem szakmailag hezitált, hanem a politikai hozadék szempontjából. Hogy ha csak két rossz közül választhat, van-e olyan opció, amelyből jól lehet kijönni.
Lett volna.
Ha nem írja alá, akkor persze elszabadul a pokol. Villámok csapkodnak, hangos zenebonával leszakad az ég, de Magyarország ezt még kibírta volna. Magyarországnak meg sem kottyan, hogy a miniszterelnök őrjöng és kivetkőzik önmagából. Magyarország megért volna ennyit, ennyi kis zaj a saját jövőjét tekintve még tán Ádernek is hozott volna a konyhára.
Mert neki is tudnia kell, hogy a saját halálos ítélete az, amit majd a kézjegyével ellát. Áder Jánossal ugyanis mostantól bármit megtehet a Fidesz. Semmivel sem különb náluk – már amennyiben eddig az volt.
Innentől kezdve nincs megállás, ha kérnek tőle, teljesítenie kell. Orbán a szemébe röhöghet, megalázhatja, ha úgy tartja a kedve. És ha olyanja van, megveregetheti a vállát, kockacukrot rakhat a szájába – megtehet vele bármit.
Felmoshatja vele a padlót – tartása megszűnt, puha és folt nem marad utána.
Mostantól van miért félnie Áder Jánosnak. Lehet, hogy idáig is rettegett a gazda haragjától, ám most már oka is van arra, hogy féljen. Mostantól ugyanis arra kell figyelnie, hogy ne hibázzon. Oldalra nézni, fölfelé lesni, miközben azt sem tudja, hogy mikor téveszt – még a szabályokat sem közlik vele.
Áder János mostantól halott ember. Integet és átad, felavat és kinevez, mozog még és beszél. Nő a haja és a bajusza, de ennek már nincs jelentősége: a fű kinő utána.
Áder aláírja a 4. módosítást, az ország intelligens, demokratikusan gondolkodó fele pedig remélhetőleg végleg leírja Ádert is, és képzeletben oda helyezi őt is, ahová a konyhai szemét landolni szokott. Csak egyet érteni lehet az írásban megfogalmazottakkal. Áder is csak egy gerinctelen karrierista, megélhetési politikus, aki az EU parlamentjében eltöltött hosszú évek ellenére képtelen volt jottányit is megváltozni és felismerni, majd beismerni azt, hogy a demokratikus politikai hatalomgyakorlás nyugatias értékrendszere, valamint annak Orbáni, nemzeti-keresztény, populista módja és gyakorlata oly annyira eltérnek egymástól, amely révén Magyarország útja csakis “ázsiai” irányt vehet. Áder, miként Orbán és társai a 4. módosítással éppen a magyar népet fosztja meg a hatalmi önkény utolsó, még oltalmazást jelentő fékeitől, ezért ők egyetemlegesen a magyar választók/polgárok közös szégyenét, a magyar társadalom közéleti tehetetlenségét és gyalázatát testesítik meg!
Magyarországnak nincs intelligens fele. Csak gyáva, megalkuvó, fásult, nagyon-nagyon magas ingerküszöbbel bíró polgárai.
Ez a potyadék már annyi galádságot elkövetett velünk, hogy ezt nincs olyan nép amelyik ilyen csöndben, ilyen megalkvással képes lett volna lenyelni.
Nagyon-nagyon szégyenlem, hogy magyar vagyok.
Ez is szitokszó lett mint a libsibolsi, a nemzet és a sok egyéb fidesz által bemocskolt fogalom.
Megérdemeljük amit kapunk. Hiszen mi engedtük ki a szellemet a palackból.
Áder ,ostantól kezdve csak egy káder. Egy jelentéktelen szereplője a fasiszta nagytanácsnak, aki engedelmesen köteles követni a diktátor parancsait. Ugrani ha füttyent neki, hálásan megnyalni a kezét ha belerúg, és hálásan megköszönni ha beletörli a cipőjét. Eddig is csak ő hihette magáról hogy van egyénisége, (ego) de ugye ismert a mondás: ajinek van egója az ezt nem tudja magáról. Ő ezután egy sohasemvolt méltóség éedemtelen birtokosa. Egy nem létező köztársaság nemtudom kije. mert ugye egy nemlétező birtokosnak még szolgája sem lehet, nemhogy elnöke. Oszthat ugyan kitüntetést, de az általa adott kitüntetést az ő személytelensége fosztja meg tekintélyétől. Ő a senki
Ugyan annak a kutyának a köjke.
A velemenyemet megirtam, de ugylatszik nem volt inyere valakinek es nem kozoltek,hat akkor kinek a velemenyet irjam meg?
Marton,
Ha megírtad a véleményedet és elküldted, akkor biztosan közlik. Ha nem szalonképes, moderálásra szorul. Ha pedig szélsőséges, fasiszta, vagy náci szelleműségi akkor törlik
Próbáld újra!
csutikának, hál’istennek, nincs az a baja, mint példaképének, benitónak. ugyanis, a duce háta mögött ott fújtatott italo balbo. ‘43-ban meg dino grandi fűtött be neki. csutika szerencsés flótás, mert csak achille starace-szintű lakájok veszik körül. ezekről vélekedtek az olaszok így: starace, rapace, incapace, requiescat in pace. azaz: starace a ragadozó, az alkalmatlan nyugodjon békében.
szégyen, hogy ilyen államfőnk van.
osztanám, de amikor néhány hete megosztottam egy írásotokat, másnap két adóellenőrzést kapott a boltom…
Áder egy levitézlett kesztyűbáb. Most még az aktuális darabban a mégoly ócska bábszínész mozgatja egy kicsit, a publikumnak mutogatja egy kicsit, aztán – ha úgy hozza a sors – minden szemrebbenés nélkül a raktár poros fiókjába hajítja. Már akkor odavaló volt, amikor kézre húzták. Egy kopott, megunt, foszlott-koszlott kesztyűbáb.
Ha nem írja alá hagyott volna még valamicske reményt, de legalább felgyorsítja a bukás eljövetelét . Köszönjük János !!!