Ronai and Ronai
AMERIKAI

Bartus László: Utolsó csengetés 2012. december 28. péntek 3:42

  • Hozzászólások(202)
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share
Bartus László: Utolsó csengetés

Magyarországon sokan türelemre intik egymást. Szélsőségesnek és radikálisnak nevezik azokat, akik azonnali cselekvésre szólítják fel az ellenzéket, kritizálják a mérsékelt hangú demokratikus sajtót. A sajtó ugyanis jó esetben olyan szerepet töltene be a társadalomban, mint a láz az ember testében. Riadót fúj, és jelzi a testnek, hogy valahol súlyos veszély leselkedik rá. Az alábbiakban összefoglaljuk, miért nem lehet várni, miért kell kimondani, hogy diktatúra van, miért kell bojkottot hirdetni, és felmondani minden együttműködést a diktatúrával.

Magyarország súlyos beteg, de nincs láza, mert a sajtó nem fúj riadót, nem arról beszél, hogy ellopták Magyarországot, törvénytelen hatalom uralkodik, illegitim rendszer működik, államcsínnyel egyetlen ember gyakorolja a közhatalmat. Még csak nem is egy párt, hanem egy ember. Nincs olyan intézmény, testület, bizottság, törvény, amely Orbán Viktor akaratának ellenállhatna. A parlament csak díszlet, azt szavazza meg, amit ő akar. Nincs senkinek kontrollja az ország vezetője fölött. Az abszolút monarchiáknál is nagyobb hatalommal rendelkezik. Közjogilag illegitim állapot állt elő, még akkor is, ha nem zárták be az egykori demokrácia intézményeit, hanem az ő embereit ültették a vezető pozíciókba. Ha bárki képes egyetlen esetet mondani, amikor Orbánt bármilyen intézményes fék korlátozhatná személyes akarata érvényesítésében, akkor Magyarországon nincs diktatúra. De ha egy ember jelenti a törvényt, ha semmi nincs, amely hatalma és szeszélye útjában állna, akkor ez az ember diktátor, a rendszere diktatúra.

Ki hatalmazta fel Orbánt arra, hogy teljhatalmat gyakoroljon Magyarországon? Erre az érvényben levő alkotmány, amely alapján demokratikus választást nyert, nem hatalmazta fel. A kétharmados parlamenti többség nem adott jogot arra, hogy a demokrácia alkotmányát felszámolja, és egy új rendszert vezessen be. Az alkotmány ezt nevezte a hatalom kizárólagos gyakorlása kísérletének, az alkotmányos rend megdöntésének. Ez valósult meg.

Tévednek, akik azt hiszik, hogy nem szükséges a hatalommal a hallgatólagos egyezséget felmondani, mert a türelmes és mérsékelt ellenzékiség is létrehozza a demokratikus többséget, amely képes lesz az illegitim hatalmat leváltani. Ez hiú ábránd. Ennek oka a diktátorok és a diktatúrák természetében keresendő. Orbán Viktor soha többé nem lesz ellenzéki politikus. Ezt a frusztrációt még egyszer nem vállalja. A diktátorokat ugyanis minden esetben a frusztráció elleni harcuk repíti a teljhatalomba, és ha egyszer megszerezték, arról többé nem mondanak le. Hatalmukat a frusztrált tömeg biztosítja, amely frusztrált önmagát ismeri fel a diktátorban, aki a frusztrációjukra ígér gyógyírt. Akit a frusztráció vezérel, azt többé leváltani nem lehet.

*

A Nemzeti Együttműködés Rendszere nem más, mint a Nemzeti Frusztráció Rendszere. Az „együttműködés” a frusztráltak lelki közösségét jelenti. Nem véletlen, hogy az Orbán-rendszer első intézkedése a trianoni emléknap volt, amely a nemzeti frusztráció szimbóluma. Mint minden diktatúra, ez a rendszer is a frusztrációra épül. Adolf Hitler maga volt a frusztráció megtestesülése. A gazdasági világválság és a nagy német álmok megsemmisülésének hatására a frusztrált németek Hitlerben ismerték fel a saját frusztrációjukat, és Hitler volt a frusztráció esszenciája. Hitler varázsa a frusztráció volt, hogy senki nem volt frusztráltabb nála. Minden beszédéből a sértett frusztráció áradt. Ez volt a gyúanyag, és ez adta a beszédei mélységét. Ebben volt az ő vonzereje, vonzotta a frusztráltakat, akik a frusztrációtól való szabadulást remélték tőle, és ő azt is ígérte nekik. Hitler azért juthatott hatalomra, mert létrejött a frusztráltak kritikus tömege, s köztük ő maga volt a legnagyobb frusztrált. A frusztráltaknak nem kellett szégyellniük a frusztráltságukat, mert nem ők tehettek a kudarctól. A diktátor, a legnagyobb frusztrált felmentette őket a lelkifurdalás alól, maga a diktatúra pedig onnan kapta a támogatását, hogy a frusztráció okai ellen harcolt.

A frusztráció egy olyan csalódás, amely az embert életének egy fontosnak tartott céljától fosztja meg. A frusztráció agresszióhoz vezet minden olyan esetben, amikor az ember úgy érzi, hogy a veszteség nem miatta következett be. S mivel a frusztráltak döntő többsége nem magának tulajdonítja a kudarcot, az agresszió szinte minden alkalommal potenciális lehetőség, ha az ember nem talál megoldást a frusztrációra. A frusztráltak bűnbakot keresnek és találnak, a diktátorok pedig ebben segítenek, hogy a felelősséget másokban találják meg. Amikor a frusztrált magyarok végignézték a zsidók deportálását 1944-ben, sokan éreztek elégtételt a lelkükben. Ezért nem tiltakoztak tömegesen, sokan remélték, hogy nem jönnek soha többé vissza. Ha van a magyar népnek jellemző karaktere, akkor annak egyik meghatározó jellemvonása a frusztráció. A magyar himnusz is erről szól, „balsors, akit régen tép”. A magyar himnusz jól tükrözi az önsajnálatot, a hazugságot, hogy ezt a népet mindig a balsors tépi, mások teszik tönkre, pedig már megbűnhődte a múltat és a jövendőt. Az első feladatok egyike lenne egy normális Himnusz megalkotása, amely szakít a nagy nemzeti hazugságokkal és önbecsapással.

Trianon fel nem dolgozott tragédiája, és az arra adott antiszemita válasz helytelenségével való szembenézés hiánya mindig ott lappangott a magyar lélek mélyén. A rendszerváltás utáni csalódottság, hogy nem lettünk már öt év alatt Ausztria, a tanulatlan, képzetlen, a versenyszférában használhatatlan tömeg, a vidék elmaradottsága, a munkahelyek megszűnése létrehozta azt a kritikus frusztrált tömeget, amely már csak egy frusztrált politikus után kiáltott. Orbán Viktor kétharmados hatalomra jutása a frusztrált tömeg és a frusztrált vezető egymásra találása gyulladási hőmérsékleten. Hogy mennyien vannak a magyar frusztráltak, azt jól mutatja a vonuló „békemenet”, amely a „Frusztráltak Menete” táblával is vonulhatna. A helyzetet súlyosbította, hogy a magyar jobboldal hagyományosan frusztrációra építette a magyar identitást, és emiatt mindig az antiszemitizmusban, az idegengyűlöletben találta meg a bajai okát. Az „egyedül vagyunk” legendája, a „nem tartozunk se a Nyugathoz, se a Kelethez” hazugsága, a sikeresek és gazdagok örökös utálata adott önigazolást a nemzeti önbecsüléshez, hogy a hiba soha nem bennünk van. 1956-ban sem a kommunizmus ellen kelt fel a nép, hanem az oroszok ellen. A magyarokat csak “idegenek” ellen lehet mozgósítani. Ha Orbán nem a “nemzeti” frazeológiával adná el rablóbandáját, már régen a lábánál fogva akasztották volna fel annak a negyedéért, amit eddig csinált. Csakhogy most azoknak kellene lázadni a diktatúra ellen, akiket ők “idegenszívűnek” mondanak.

A polgárháború veszélye abban van, hogy egy polgári demokratikus forradalmat a “nemzeti érzelműek” idegenek támadásának minősítenének. Aki demokratikus (liberális) érzelmű, az már nem magyar, függetlenül attól, hogy ki az apja és az anyja. A liberális polgári demokrácia zsidó találmány, idegen a magyar lélektől. Ez egyébként kristálytiszta náci elméleten alapul. Az MDF-kormány idején még a Jurta Színházban csoportosuló periférikus szélsőségesek, a Szent Korona hasábjain publikáló elmebetegek hirdették ugyanezt, és azt is, hogy nem leszünk gyarmat. Ma pedig a miniszterelnök mondja. Orbán kódolt szövegei a Szittyakürt cikkeinek mondanivalójával azonosak. Ha őket antiszemitának mondjuk, akkor Orbánt minek nevezzük? Ugyanannak. Orbán antiszemita, ez nem kérdés. Az úgynevezetett “szabadságharcát” akár a Szittyakürtből is tanulhatta volna. Az Orbán-kormány a Szittyakürt programját hajtja végre becsomagolva. Ha az emigrációban Fiala és Marschalkó élne, lelkesen tapsolnának.

Úgy tűnik, Rogán szerepeltetése nem volt véletlen, Orbán kikiáltatta a Jobbikot az egyetlen náci pártnak. Minden jel szerint elkezdte a nyíltan náci párt felszámolását, és híveinek bekebelezését. Nemsokára egyetlen szélsőjobboldali párt lesz: a Fidesz. A Jobbikot ugyanúgy morzsolják le, mint annak idején a kisgazdákat és az egymást kibelező kereszténydemokratákat. Az árulókat átveszik maguk közé; Szabó Dezső, Wass, Nyirő, Horthy, Prohászka, Tormay Cecile hazára találtak, a Fideszben.

*

Ezt a helyzetet súlyosbította mindig a katolikus egyház dominanciája, amely teológiájában és a társadalomképében is a frusztrált lelkiállapotra apellál, és a frusztráltak tömegeit termeli ki. A „magyarnak” a „katolikussal” való azonosítása a katolicizmus frusztrált depresszióját a nemzeti sorsba vetítette, holott annak előidézője nem kevés esetben maga a katolikus egyház, illetve az általa inspirált „keresztény-nemzeti” politika volt. Hogy csak egyetlen elemet emeljünk ki, a katolicizmus nem ismeri a hitből való megigazulást, szerinte a jó cselekedetek teszik az embert igazzá. Ez állandó frusztráció forrása egy olyan embernek, aki be akarja tartani az erkölcsi törvényeket, de nem tudja. Ez ráadásul bibliaellenes tanítás, amely rombolja a lelket, mert maga a Biblia mondja, hogy senki nem tudja megtartani az erkölcsi törvényeket. A Biblia azt mondja, hogy Isten nem azért adta az erkölcsi törvényeket, hogy betartsák azokat, hanem azért, hogy rájöjjenek: nem lehet betartani őket. Szükség van a Messiásra, aki helyettesítő áldozatával kifizeti a bűnök árát, a benne hívők pedig nem a jó cselekedeteik, hanem a hitük által válnak igazakká. Az erkölcsi törvényeket újjászületés nélkül nem lehet megtartani. Aki ezt követeli, az elhordozhatatlan igát helyez másokra.

A katolicizmus a kereszténységgel szemben nem a bibliai megigazulást tanítja, így a híveit állandó frusztrációba kergeti. Állandóan csalódniuk kell magukban, amikor újra és újra bűnbe esnek. Mindez párosul a pokoltól való félelemmel. Ez pedig nemcsak azokra vetíti ki az állandó frusztráltság állapotát, akik katolikus hívők, és gyakorolják a hitüket, hanem rávetíti az egész kultúrára, társadalomra, mert egy állandóan bűnös, esendő, elesett ember és világ képét közvetíti, ahol az emberek soha nem lehetnek boldogok és szabadok, hanem az emberek csúsznak-másznak a földi és a mennyei hatalmasságok előtt. Az alattvalókká görnyesztett nép fölött trónol a bűnök alól feloldozó egyház, és az egyház ideológiai uralmát biztosító államhatalom. Magyarország évszázadokon át élt ebben a szellemi elnyomásban, megrokkantott állapotban.

Ehhez tegyük hozzá, hogy a katolicizmus bálványimádása maga is frusztrált embereket termel. A Biblia tanítása szerint, mindenki olyanná válik, amilyen az istene. Mindenki olyanná válik, akit vagy amit imád. A bálványimádók olyanok lesznek, mint a szobrok, amelyek előtt leborulnak. Fejük van, de a fejükkel nem gondolkodnak, lábuk van, de nem járnak, kezük van, de nem fognak. A Biblia azt tanítja, hogy a bálványimádók merevek lesznek, dogmákban gondolkodnak, kiveszik belőlük a bátorság, a vállalkozó kedv, a szabadság, a boldogság, és az állandó szorongás, félelem, bizonytalanság bénítja őket. A bálványimádókat a tekintélytisztelet megkötözi, állandóan leborulnak valaki előtt a lelkükben is, nemcsak a szobraik elé. Ebből fakad a zsidókkal szembeni kisebbrendűségi érzés és frusztráltság is. Egyrészt a Bibliában hívő zsidó féli az Istenét, de nem fél és nem retteg tőle. Már Ábrahám is hit által igazult meg, ez különböztette meg a többi embertől: ismerte Istent, és a hite tulajdoníttatott neki igazságul. Ábrahám, Izsák és Jákób fiai nem bálványimádók, gyerekkoruktól tanulják, hogy ne legyenek idegen isteneik, soha senki és semmi előtt ne boruljanak le, ne essenek hasra senki előtt, ne tiszteljenek senkit sem jobban, mint ami embernek kijár. Senkit ne imádjanak, senki előtt ne hódoljanak, csak az Istent imádják, rajta kívül senkit. Ezért behozhatatlan előnnyel rendelkeznek a vallásos bálványimádókkal szemben, mert őket ez nem nyomorítja meg. Ehhez jön még az Ábrahám áldása, Isten ismerete, amelynek örökösei lehetnének a pogányok is Krisztusban, akiket vadolajfaként beoltana Isten a szelíd olajfába, a zsidóság áldásába, de a katolicizmus a zsidósággal szemben határozta meg magát, ezért antiszemitákat nem lehet beoltani a zsidóság olajfájába. Ezért megmarad az a fal, amely a pogányokat a zsidók áldásától és szabadságától elválasztja.

A pogányok érzik ezt a falat, és nem tudják áttörni. Van valami, ami a zsidóknak megvan, nekik nincs. Ez pedig borzasztóan frusztrálttá teszi a pogányokat, és állandó kisebbrendűségi érzést okoz az asszimilált zsidókkal szemben. Mivel a katolicizmus kívül marad ezen az áldáson, és érzi ezt a különbséget, egész lényege a frusztrációra épül, identitása a zsidók elutasítására, a teológiai és faji zsidóellenességre épül. Ez az alapja annak a „keresztény” antiszemitizmusnak, amely nemcsak a spanyol inkvizícióban, a pápai gettóban, a zsidók középkori máglyára vetésében, száműzetésében és a különböző hivatalokból való kitiltásában, a sárgacsillag kötelezővé tételében nyilvánult meg, hanem a felvilágosodás utáni században a keresztényszocialista tanításokban, amely a zsidóknak tulajdonított kommunista és liberális megoldások helyett kínált egy harmadik utat. Ezt a frusztrációt árasztja egész kultúrájuk, vallásuk, rendszerük.

Ezért van a magyaroknak zsidófóbiájuk. A bálványimádó katolicizmus miatt lett a zsidó a magyar antitézise. Ez már csak azért is veszélyes, mert az Ábrahámnak adott ígéret szerint aki a zsidókat áldja, az áldott lesz, és aki őket átkozza, az átkozott. A nemzetek ítélete pedig az lesz, hogy az antiszemita országok, nemzetek nem mennek be a Messiás ezeréves birodalmába. A sírt, hol ezek a nemzetek süllyednek el, nem veszik körül a népek, és senki szemében nem ül majd gyászkönny. Az ellenkezője nagy magyar hazugság. Az antiszemitáknak rossz hír, hogy az a zsidó Jézus (Jeshua, akinek az anyja Mirjam), akire hivatkozva üldözik a zsidókat, nem más, mint a zsidók királya, zsidók közt a legnagyobb, a megtestesülése mindannak, ami zsidó, aki soha nem tagadta meg a népét, és számon kéri a zsidókat a pogányokon. Ugyancsak rossz hír nekik, hogy ez a zsidó Messiás uralkodik majd az egész földön, és ezer évig Izrael királya lesz a föld királya. Erre varrjanak gombot a magyar antiszemiták. Márpedig ezt mondja a Biblia. Ez lesz a “keresztény Európa”, és a “keresztény világ”, amelynek a központja Jeruzsálem lesz, és nem Róma. Nem az Opus Dei és a jezsuiták Európája, nem Robert Schumann és Konrad Adenauer tervei, hanem az Ézsaiás könyve leírása alapján.

*

Hitler a Mein Kampf-ban kifejti, hogyan vált meggyőződéses antiszemitává. Leírja, hogy előbb a zsidókérdést elvetette, ellenszenves volt neki az antiszemita irodalom. Aztán találkozott a katolikus keresztényszocialistákkal. A fordulatát pedig így írja le. Hallgassuk csak magát Adolf Hitlert: „ Mindig gyakrabban vettem kezembe a ’Volksblatt’ számait, amely újság, ha terjedelemre kisebbnek is, de ezekben a dolgokban igazabbnak tűnt fel előttem. Erőteljes antiszemitizmusával nem értettem egyet, bár nemegyszer olvastam olyan okadatolásokat benne, amelyek meggondolásra késztettek. Ilyen körülmények ösztönzése folytán mindenesetre megismertem az ez időben Bécs városát irányító dr. Karl Luegert és a keresztényszocialista pártot. Amikor Bécsbe kerültem, mindkettővel szemben ellenséges érzülettel viseltettem. Ez a férfi is, e mozgalom is reakciós volt a szememben. Minél inkább megismertem azonban ezt a férfit és művét, igazságérzetem annál inkább megváltoztatta előbbi ítéletemet. Igazságos ítéletem lassanként csodálattá változott, ma pedig ebben az emberben minden idők leghatalmasabb német polgármesterét látom. Hány beidegzett véleményem változott meg a keresztényszocialista mozgalommal szemben elfoglalt álláspontom megváltoztatásának következtében! A legnehezebb lelki átalakulást mégis az antiszemitizmussal szemben vallott felfogásom változása jelentette. Ez idézte elő bennem a legnagyobb lelki tusát, és az értelem és érzelem között hosszú hónapokon át folyt a kemény küzdelem, mígnem a győzelem az értelem oldalára pártolt. Két év múltán érzelmem is követte értelmemet, hogy ettől az időtől kezdve ennek leghívebb szolgája és őre legyen.”

Hitler a katolikus keresztényszocialista bécsi polgármester hatására lett hitvalló antiszemita, akinek életrajzában az olvasható, hogy az Egyesült Keresztények antiszemita programjának hódolt, és az 1895. évi választásokon győzelmet aratott antiszemiták emelték a polgármesteri székbe. Még az „elzsidósodott Magyarország” ellen is kikelt, és érdekes módon őt is kétharmados többséggel választották meg.

Hitler leírja a Mein Kampf-ban, hogy minden vágya az volt, hogy festőművész legyen. Aztán egy életre frusztrált lett, hogy nem lehetett az. Íme: „büszke önbizalommal vártam felvételi vizsgám eredményét. Annyira meg voltam győződve a sikerről, hogy a visszautasítás villámcsapásként sújtott reám. (…) Lesújtva hagytam el Hansen mester gyönyörű alkotását, az akadémia Schiller téri épületét. Fiatal életemben először kerültem összeütközésbe önmagammal.” Ez az ember itt bekattant, és a csalódását soha nem heverte ki. Ez könyörtelen gyűlöletet hozott létre benne. Ennek hatmillió ember esett áldozatul. Adolf Hitler frusztrációja ide vezethető vissza, és a keresztényszocialistákkal való találkozás után megtalálta kudarcának okát: a zsidóságot. Elkezdte “tanulmányozni” őket, és ahogy mondja: “Lassanként gyûlölni kezdtem õket.” Nem olyan nehéz az egy frusztrált és kisebbrendűségi érzésektől gyötört embernek. Mindenhol megtalálta a zsidót mint okot: “Mihelyt egy ilyen gennyes sebet az ember óvatosan felvágott, mindjárt rábukkant egy zsidócskára, akár a férgekre a rothadó testben.” Mindenki csak áldozat, akiket a zsidók vezetnek félre: “Minél inkább megismertem a zsidót, annál inkább meg kellett bocsátanom a munkásnak”, és saját magának. Önigazolásához pedig a zsidók rombolását kozmikus méretűvé növelte. Csak az egész világ elpusztításával fenyegető faj volt képes megállítani a festő pályához vezető úton egy olyan géniuszt, mint Adolf Hitler: mint írja a Mein Kampf-ban, ha a zsidó szellem „győzedelmeskedik e világ népein, győzelmi koronája az emberiség halotti koszorúja lesz, és akkor ez az égitest ismét emberek nélkül fog bolyongani a világűrben, mint sok millió évvel ezelőtt, mert az örök természet kérlelhetetlenül megbosszulja parancsai megszegését. Hiszem, hogy a mindenható Isten akarata szerint cselekszem, amikor a zsidóval szemben védekezem és harcolok az Úr művéért!” És erre hamar megszületik a válasz: “csak egyetlen megoldás lehetséges, a harc; az emberi léleknek, értelemnek és akaratnak fegyverekben nem válogatós harca, tekintet nélkül arra, hogy kinek kedvez a szerencse.” Amikor Hitler már tudta, hogy katonailag elbukott, a háborút már nem nyerheti meg, akkor még mindent megtett, hogy a zsidók elleni háborúját megnyerje. Végülis ezért indított háborút.

*

Talán sokan emlékeznek még arra a képre, amikor az 1994-es választásokon vereséget szenvedett Orbán Viktor a sötét szobában ült, és egy hokimeccset bámult. Ez az ember akkor kattant be. Azóta forral bosszút azok ellen, akik elvették tőle azt, amiről úgy gondolta, hogy jár neki. Ezt pedig vélhetően azoknak a pesti belvárosi zsidóknak tulajdonította, akikkel szemben (az SZDSZ miatt is) kisebbrendűségi érzései voltak. Ezután már nem akart liberális lenni, hanem „nemzeti”. A római katolikus egyházban pedig megtalálta a megfelelő ideológiát a frusztrációjához. Senkit ne tévesszen meg, hogy Orbán református, a protestantizmus csak egyes pontokon reformálta a katolikus egyházat, de ugyanabból a magból származik, ugyanannak a fának az ága. A protestáns egyházak tanításai sok tekintetben azonosak a katolikusok tanaival. Ezért nem véletlen, hogy Orbán legfőbb ideológiai tanácsadója, a református Balog Zoltán tanította a politikai katolicizmusra, és nem véletlen, hogy ő vezeti az „emberi erőforrások” minisztériumát, méghozzá abszolút katolikus elvek alapján, katolikus államtitkárokkal. Ezért helytelen „neoprotestánsnak” nevezni azokat a keresztényeket, akiket a történelem során a katolikus egyház eretnek címen üldözött és máglyán elégetett. Ezek nem protestálnak semmi ellen, hanem bibliai alapon újjászületnek, és keresztények lesznek. Semmi közük nincs a katolicizmushoz, nem ahhoz képest határozzák meg magukat, ez két teljesen külön vallás. Ezek mindig „kisegyházak” maradnak, mert a bibliai normák szerint Jézus Krisztus egyháza nem hierarchikus felépítésű, a gyülekezetek önállóak. Nincs elkülönült papság, nincs pápa. Ezeket a gyülekezeteket a katolikus egyház – az ugyancsak pápaságot építő Hit Gyülekezetét leszámítva – az Orbán-rendszerben betiltatta, mint egyházakat. Iványi Gábor néhány száz évvel ezelőtt még máglyán végezte volna.

Orbán vonzereje is a frusztráció, ő a magyar frusztráltság megtestesítője. A frusztrált tömeg felismeri benne a legfrusztráltabb embert, ezért követi. Orbán rendszere a frusztrációra épít, és ezt a frusztrációt teremti újjá, hogy rendszere szilárd talajon álljon. Az elszegényedett, létbizonytalanságban vergődő tömegek a frusztrált rendszer alapjai. Ők azok, akik haragban vannak a világgal, akik a barátokból is ellenséget csinálnak, akik ki nem állhatják a sikeres embereket, akik mindenkit utálnak magukon kívül. Ezt célozza az oktatás lerombolása. Nem kellenek bátor, szabad, képzett és önálló emberek, hanem rabszolgasorsba kényszerített, eladósított, válogatott értelmiség, akiket elsősorban a katolikus egyetemek képeznek. Az általános iskolákat először államosítják, aztán a katolikus egyház kezére játsszák, de az állami iskolákban is katolikus janicsárképzés folyik. Agymosást végeznek, amíg a szülő dolgozik, és termelik a frusztrált lelkű alattvalókat, akik tele vannak már gyerekként is sérelemmel és a bűnbakokkal szembeni gyűlölettel.  Amíg arról vitáznak egyesek, hogy kimondjuk vagy ne mondjuk, hogy diktatúra van, az iskolákban naponta oltják bele a gyerekek lelkébe az antiszemitizmust, a beteg nemzeti kudarcérzést, a történelmi sérelmeket, az önigazoló felsőbbrendűségi tudatot, a szorongást és a bűntudatot.

Eltelik csendben néhány év, és az állami, közigazgatási pozíciókat elfoglalják a Pázmány Péter egyetemről kibocsátott katolikus inkvizítorok, az általános iskolákból és a középiskolákból megannyi kis semjénzsolt sétál ki, a legsötétebb és leggyilkosabb eszmékkel a fejükben, amelyeket leöntenek képmutató mázzal. Ha egyszer valaki vissza akarná állítani a demokráciát, és örömmel bejelentené szeretett népének, hogy eljött a szabadság, döbbenten kellene látnia, hogy vele szemben a középkorból itt ragadt szörnyűséges emberek néznek vissza, akiknek nem kell a demokrácia, mert az zsidó találmány, a kapitalista bankuralom az idegenek nemzetpusztító eszköze a magyarok leigázására, a zsidók nemzetközi hatalmát szolgálják, és kiszívják a szegény magyar nép vérét. A háttérben pedig ott mosolyog Semjén és Orbán, Prohászka és Banga, Szent Ágoston és Aranyszájú Szent János.

*

Ezért nincs mire várni. Ezért kell megnevezni a diktatúrát, bojkottálni a teljes rendszert, világossá tenni a hatalomgyakorlás illegitim voltát. Egy frusztrációra épülő rendszerből csak diktatúra lehet. Egyre agresszívebb lesz, egyre jobban kell majd büntetni a bűnbakokat, egyre súlyosabb vádakkal kell illetni azokat, akik a nemzeti kudarc okozói. A szörny alakja egyre rémisztőbben magasodik a társadalom fölé, a kontroll egyre nagyobb lesz. A félelem csak nő. Ezt nem lehet kibekkelni, nem lehet megúszni. Ma rosszabbak az esélyek, mint voltak egy évvel ezelőtt, és egy év múlva még rosszabbak lesznek. Orbán még kivárja a 2014-es választásokat, ahol a magyar nép újra megerősíti akaratát, felhatalmazza a “nemzeti kormányt”, hogy fejezze be azt, amit elkezdett. És ő befejezi. Akkor már nem marad más, csak a menekülés.

Az ellenzék és a sajtója azt várja, hogy 2014 után helyreáll a normális élet, és nem sejti, hogy a skizofrén paranoiás agyban már kész a terv: 2014 után jön csak az igazi pokol. A betegség halálos, a beavatkozásra csak bizonyos időn belül van lehetőség. Utána a halálos kór pusztítása megállíthatatlan. Orbán nem gyógyítja a beteget, hanem tudatosan betegíti, növeli a frusztrációját az oktatással, a “munkaalapú” társadalommal, a nyomorral, a kilátástalansággal, mert ez a frusztráció az ő rendszerének az alapja. Ahogy nő a frusztráltság, nő az életveszély, mert egyre keményebben kell fellépni a bűnbakokkal szemben. Ekkor már nem lehet lázadni demokratikusan, mert az robbanással fenyeget, és mindenki örül, ha elrejtőzhet. Most ez az utolsó pillanatok egyike, amikor még lehetne. Ezért nem lehet a rendszeren belüli túlélést, a konszolidációt keresni, a puha diktatúrában reménykedni, mert egy beteg elme dolgozik, és a frusztráció hajtja. Egy frusztrált léleknek soha nincs nyugalma, állandóan harcban áll. Ha most nem állítják meg, később már nem lehet.

Teljes konfrontációra van szükség, neki kell menni, nevén kell nevezni a diktátort, és a diktatúrát, és minden területen bojkottálni kell. Követelni kell az alkotmányos demokratikus rend, a 2010 előtti közjogi állapotok visszaállítását, és addig felmondani minden együttműködést vele. Előre figyelmeztetni kell, hogy csaló választásokon nem veszünk részt. Neki szüksége van a legitimációra, a választási bojkottól fél a legjobban. Le kell mezteleníteni, és nyilvánvalóvá kell tenni a diktatúráját. Meg kell állítani a gyorsvonatot, mert a szakadékba rohan. Ez a vonat a végállomáson már nem áll meg. Ezért rángatja az Amerikai Népszava olyan dühödten a váltót. Nem azért, mert bolond. A bolondok a vonaton ülnek és a büfékocsiból integetnek.

Utolsó csengetés a Nemzeti Frusztráció Rendszerének alattvalóihoz.

VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: 4.5/5 (88 szavazatból)
VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: +130 ( 162 szavazatból)
Bartus László: Utolsó csengetés, 4.5 out of 5 based on 88 ratings

  • Hozzászólások(202)
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share

202 Reader’s Comments

  1. Véleményem szerint: amikor az ellenzék többsége nem bojkottálta a regisztrációról folyó parlamenti vitát, azt kvázi demokratikus, azaz vita tárgyát képezhető elképzeléssé minősítette. Így aztán a maga részéről – tetszik, nem tetszik – legitimálta magát a szisztémát, illetv, azt deklaráló/szentesÍtő és elfogadott törvényt is.
    Amennyiben az AB vagy valamely más mértékadó testület/tekintély azt a teljes visszavonás szintjéig el nem lehetetleníti, az mindenképpen “demokratikus” marad. A formai hibák miatti visszutalásának – minthogy annak már a semlegesítési módozatáról is nyilatkoztak – csupán időbeli késleltetés a hozadéka.
    Ezért aztán az ún. ” passzív rezisztenciával” ma sem mennénk többre, mint mentek elődeink ‘48-’49 után és a kiegyezés tájékán. Sőt: a most regnálók még a 2/3-osnál is elsöprőbbként kommunikálhatnák a győzelmüket.

    Állítom: a kötelezettség megmaradása esetén nincs célravezető – békés – alternatívája a lehető legszélesebb körű ellenzéki összefogásnak – ez egy ütős utcai tiltakozáshoz is szükségeltetik -; illetve végső esetben a regisztrálásnak!

    B. Ú. É. K.:
    Mustár

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +2 (2 szavazatból)
  2. “Akkor már nem marad más, csak a menekülés.” – Orbánnak! Ő ugyanis már biztosan Ceausescu módjára végzi, mert ugyanazt teszi a “népével”, mint hírhedt elődje..
    A cikk logikus, de szerintem az egész zsidó-fóbia, az antiszemitizmus abból ered, hogy aki buta és ezért irigy – az a keresztény és persze utálja a “sikeres” embereket, akiket zsidóknak tart akkor is, ha nem azok. Lásd Tölgyessy Péter, akit annak idején szintén lezsidózott a szélsőjobb. Egyébként egy nagyon okos, idős embertől hallottam, hogy keresztények nincsenek, ők eltévedt zsidók, akik nem tudnak róla. Balog Zoltán szépen beszél németül (nemsokára szüksége is lesz rá, ha menekül…..) de egy gazember. A legfőbb frusztráltat idősb Orbán Győzőnek hívják, az ő nagyravágyása hozta ránk ezt a kis “Fehlgeburt”-ot. Mindenesetre a zsidók tényleg tudhatnak valamit, ha a 15 milliós “táboruktól” milliárdok rettegnek. Egyébként Happy New Year = Glückliches Neujahr 2013 mindenkinek, aki ezt olvassa.

    VA:F [1.9.3_1094]
    Értékelés: +2 (2 szavazatból)

Írja meg véleményét!

 
KOHÁNYI TÁRSASÁG LÉPJEN BE!
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
Szabad Magyar Tv
Szolgálati közlemény

Felhívjuk vendégbloggereink és olvasóink figyelmét, hogy az alábbi vendégblogok némelyikének legfrissebb posztjai, ill. linkjeik technikai okokból, rajtunk kívülálló, a WordPress.com által bevezetésre kerülő változások következtében nem jelennek meg. Ezért az érintett blog-dobozkák egyelőre üresek. A probléma megoldásán az AN munkatársai dolgoznak. Addig kérjük a bloggereink és olvasóink megértését és türelmét.

Áthidaló megoldásként, a helyzet rendeződéséig itt is felsoroljuk a kárvallott blogok linkjeit, hogy olvasóik mégis el tudják őket érni az AN-ről is:


Az AN szerkesztősége.
2015.03.23.

RSS e-Vitae
RSS kanadaihirlap
RSS torokmonika
Videók

videos