Ha egy ember szeret egy másikat, de olyan nagyon, igaziból, akkor nincs az az üstökös-becsapódás, ami azt megakadályozhatná.
Sőt.
Rétvári Bencének elég ványadt lehet a magánélete a szavai alapján, de mivel a magánélete, nem fogok hosszan csámcsogni rajta.
Ha egy ember szeret egy másikat, akkor nem azzal fog egyik sem foglalkozni, hogy különböző emberek bohóckodjanak neki, ideértve a rabbitól a katolikus papig mindenkit.
A család az úgy lesz, kedves Rétvári Bence, hogy két ember szereti egymást és együtt akarják a fogsorukat a pohárban áztatni, ha eljön az ideje.
Hogy akkor is elmosolyodnak egymás láttán örömükben, amikor már rég nyugdíjasok.
Amikor kirohannak egymás elé a mankóval is.
Amikor nem unják meg az ezredszer ismételt történeteket, hanem belefeledkeznek a másik szemébe.
Amikor nem undorodnak a másiktól, ha az történetesen leprás lesz vagy dagadt vagy bármi.
Amikor úgy szeretnének meghalni, hogy a másik kezét foghatják.
A család, kedves Rétvári Bence, az attól lesz, hogy emberek elkötelezik egymás mellett magukat. Egymásnak. Ha úgy alakul, lesz közös gyerekük. Ha nem, akkor nem lesz.
Együtt sírunk, együtt nevetünk.
Álmunkból felverve is első gondolatunk a másik.
Ha elalszik a tévé előtt, betakarjuk.
Ha elesem, tudom, hogy nem szemrehányást tesz, hanem felsegít.
A család az, ahol ő az, aki – és én is az vagyok.
Kedves Rétvári Bence, egyszer talán ki kéne próbálnia, elég jó dolog.
Ja, és még egy dolog, kedves Rétvári Bence. Ha két ember szereti egymást, akkor azt kérdezik egymástól, amikor nap végén találkoznak, hogyan telt. Reggel pedig azt, hogyan aludt a másik.
Nem azt, hogy milyen pecsét van valami papíron, ami igazolja, hogy ők szerethetik egymást.
Én nem tudom, kedves Rétvári Bence, kihez járt gyónni.
De nem kellett volna.
A Bibliában sem áll más, mint amit mondtam dadogva, akadozva.
Ádámot és Évát a magyar törvénykezés és a rétváribencék törvénytelennek minősítenék.
Az egész emberiség zabigyerek
Loading ...
Igen ez az ami ertekessse tesz egy hazzassagot. Gyonyoru gondolatok, gratulalok Monika.
Regebben par szaz vagy akar par ezer evvel ez elott is a hazassag egy eletre szolt. Akkor nem letezett az en hanem csak a mi, es ezert erosebb volt a kotodes mint manapsag.
Mi kell ahhoz hogy a masik felet akkor is tudjuk szeretni amikor mar nem olyan szep es fiatal, ha esetleg beteg? Egy dolog HUSEG. Ez a HUSEG mar nem divat, nem nepszeru dolog.
Amikor a Bibliai Izsak bevitte satraba Rebekat
“Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába” attol kezdve ok hazasok voltak. Termeszetesen sem Izsak sem Rebeka nem keresett sexualis kapcsolatot a hazassagon kivul, es mindenfele ceremonia nelkul jol megvoltak.
Mert a szivuk jo helyen volt.
Manapsag a hazzasagot bejegyzik, eskuvel erositik meg, (meg Isten elott is, olyanok akik pedig nem is hisznek benne ) aztan a hazassagoknak tobb mint a fele valassal vegzodik, az EGYHAZBAN. A nem keresztenyek kozott meg ennel is magasabb a válási arány.
Az esku mar nem szamit, a papir sem szamit (csak a torveny elott, mikor osztozkodni kell, vagy a gyereken torteno huza-vona). A jo hazassag alapja az onfelaldozas, a masik szeretete, a kizarolagossag. Nincs mas ferfi /as no soha tobbe. Ezek nem erzelmi hanem racionalis logikus dontesek. Akit az erzelmei sodornak ide-oda, annak a husege csak ideig oraig tart, akar van hazassagrol papirja akar nincs.
Egyszer ezt gondoljak, masszor meg azt. De hat az emberek nagytobbsege ilyen, TISZTELET a kivetelnek, akik ragaszkodnak az elveikhez.
örülök, hogy olvashattam.
Tiszetel Monica!
Nagyon árnyaltan fogalmazott.
“Rétvári Bencének elég ványadt lehet a magánélete …”
Helyesen, nemi élete.
topi MaCKó
Gratula max kedves Mónika!
Szerencsére nem a címzett sekfej olvassa csak ezt az alapművet, neki már úgyis elkésett – az sem biztos, hogy eljut az értelmezési szintjéig.
Rétvári Bence csak azt adta, mi lényege. Ez ő, a kozmikus sötétség maga. A cikk ragyogó. Gratula!
MONIKA, JÓ OLVASNI AZ ÍRÁSOD.
Meghatódtam
gratula
szép írás
Tisztelt Monica!
Elgondolkoztam rajta, hogy a mi házasságunkat mi tartja össze 25 éve(amit Isten és ember előtt kötöttünk). Nem a papír, hanem azok a dolgok, amit Ön leírt.
Gyönyörű írás.Gratulálok.
Remek cikk, gratulálok!
Rétvári Petrence szégyellje magát, ostoba képmutató majom!
Az egész katolikus egyház pápástul-vatikánostul egy bűzlő trágyadomb.
Nehogy már a csuhástérdeltetőből álkereszténnyé szélkakasult műájtatos, párttitkárhágta gyogyópedagóg-tojta kapzsi pszichopata tolvaj és vazallusai prédikáljanak erkölcstant nekünk!
Előbb Deutsch-Fürj Tojásukat neveljék meg!
Az MSZMP-tagból megkeresztényült, miniszteri Mercit jogtalanul kékfénnyel vezető-összetörő Harrach Atya se papoljon, inkább szégyellje magát!
Tökös püspök viselt dolgai sem állíthatók követendő például az emelkedett erkölcsűek elé.
A csúti gonosz bolond turulhágta páva/pulykakakas Baltazár mehet Grazba, majd onnan kukorékoljon!
Szeretet és Rétvári egymást kizáró fogalmak. ( Rétvári esetében embert nem írhattam a sok milliárd általam emberként tisztelt földlakó miatt)
Kedves Ma-Lac, többé-kevésbé egyetértek, mindazonáltal nem értem az Ön túlzott visszafogottságát! :D
Köszönöm Monica! Mi 36 éve leledzünk ebben az állapotban, és ez a Rétvári akárkicsoda csak jelenthet dobszó mellett a megfelelési agymenésével.
Nagyon jó !!
” Én nem tudom, kedves Rétvári Bence, kihez járt gyónni.
De nem kellett volna”
Siràly ! :))
Monica, àruljon egy egy dolgot: ugyanabban a pohàrban ?
:))
természetesen. azt hittem, ez nyilvánvaló :)
Szerintem Bence bá’-ra leginkább az jellemző, amit azokra mondanak, akik, mert nem tudják tenni, amit szeretnének, igyekeznek tanítani. De mert hatalma van, legszívesebben azt is meghatározná, ki hány orgazmushoz juthat hozzá, s aki túllépi a keretet, annak tőle kell engedélyeztetni.
Egyébként pedig a téma egy újabb népnyúzás beindítása, ugyanis onnantól kezdve, hogy egy csomó támogatást csak a házassági anyakönyvi kivonat meglétéhez kötnek majd, több milliárdot remélnek a büdzsé részére megtakarítani.
Nagyon nagy Irås!
Køszønøm, egy vagyok vele!
Hm…az …
Kedves Mónika
Minden szavával egyetértek.A fiam élettársi kapcsolatban él a párjával és van egy
szép unokám is.Nekünk pedig a jövő héten lesz a 38. házassági évfordulónk.
Azért az nem baj,ugye? Üdv. Szentendréről.
Barry1: na ugye, hogy nem a papíron múlik. azt csak úgyis elveszti az ember pakolászás közben :) üdv szentendréről :)
Barry1: ja, milyen tahó vagyok. nagyon boldog évfordulót!!!! ritka az ilyen. kéretik megbecsülni :)
dedede !
Csámcsogjuk csak ki ennek a görcsnek a magány-életét !
( Ha ő merészeli venni a pofátlanságot hogy behatol mások magánszférájába )
Szép írás! Kár, hogy nem igaz. De nagyon sokan elhiszik, mint a legtöbb szép hazugságot. Ezért aztán, ha nem is az első, de a tizedik nehéz buktató után föladják. Vagy egy különösen erős ágyékbizsergető késztetés hatására. Az ember olyan állatfajta, aki születésétől a haláláig folyton változik, alakul, testileg, lelkileg, szellemileg. Ezért roppant nehéz folyamatosan kooperálni, koordinálni egymással, onnan kezdve, hogy mi legyen a reggeli, odáig, hogy mire neveljük a gyereket? Talán Barry1 tudna erről mesélni…
A soraidat olvasva, kedves Mónika, késztetést érzek arra, hogy egy “apró” gondolattal kiegészítsem a cikkedet és a hozzászólásokat.
Lassan negyven éve, hogy házasságot kötöttünk, POLGÁRIT.
Azóta nem telt el nap, hogy haraggal a szívünkben aludtunk volna el.
Nem telt el nap, hogy ne kérdeztük volna meg reggelenként és esténként, hogy vagy kedvesem. És ha valamiért csattant a hang, akkor is tudtuk, hogy a kettőnk érzelmeit ez nem érinti. A mi kötelmünknek nem volt szüksége a csalárd papok áldására.
Kis bence vegyék már tudomásul hogy semmi közük az emberek magán életéhez,minnél jobban igyekeznek kötelezővé tenni a katolicizmust annál jobban fogjuk gyülölni önöket,én nem szolok bele abba hogy ön milyen vallást gyakorol,kérem önök is tegyék ezt.Ne legyenek hittéritők mert az nagyon sok áldozattal jár.Egyébként pont a papok közt találhatok azok akik házzaságon kivüli kapcsolatot tartanak fent és nagyon sok “törvényen kivüli”gyermeknek nemzöi.
Hja.. mostanában a környezetemben lévő fiataloktól, és kevésbé fiataloktól is refrénszerűen hallom, nem a papír számít, mert nekik nem a papír mondja meg, hogy kit szeretnek, kivel éljenek stb. Mondják ezt egy olyan világban, ahol papír nélkül sem a munkavállalásban, sem az ingatlanpiacon, sem bankban, sem örökösödési esetekben, sem máshol nemigen boldogulnak, még protekcióval sem. Ezért más területen nagyon is papírgyűjtők, sőt mindenáron küzdenek érte. Az sem szokott felvetődni, hogy a közös gyermeknek nevet kell adni, és kinek a nevét, a legtöbbször az apák ragaszkodnak is ahhoz, hogy gyermekük a nevüket viselje, de ez miért magától értetődő? Anélkül nem tudják, hogy az övék? A gyermek jogi vállalása egyértelműbb, mint a párjuké? Hiszen valójában egy legalizációs aktusról van szó, melyben két ember a társadalom aktuális jogi formái szerint legalizálja párkapcsolatát, és ezzel jogokhoz és kötelezettségekhez is jut. Természetesen nem kell minden párkapcsolatot ily módon legalizálni, ha hiányzik mögüle az elköteleződés. De ha megvan, mi szól ellene? Azon is el lehet gondolkodni, hogy a homoszexuálisok jelenleg azok, akik a legnagyobb vehemenciával küzdenek azért a bizonyos papírért. Csak nem a legalizálás miatt?
Elég nőismerősöm életének hordozott fájdalma, hogy a kedvesük nem hajlandó házasságot kötni velük, mert az csak egy papír, mégis úgy érzik, csak félig elfogadottak, bár gyermekeik is vannak. Azt gondolom, hogy ennek a divatos papír nélküli házasságnak az első számú haszonélvezői a férfiak, akik ily módon lopják vissza mérvadóságukat, veszni látszó hatalmukat és szabadságukat.
A jogi szabályozást lehet cizellálni, hogy a mai realitásokhoz közelítsen, de az egy másik kérdés. Egy ilyen változtatásban szívesen látnám, hogy bárki, bármilyen hókuszpók előtt házasságot köthet, de kötelezném is arra, hogy annak megfelelően kell a továbbiakban a házasságát élnie. Így, ha katolikuséknál nincs válás, akkor nincs válás, a miheztartás végett.
És csak tisztázni szeretném, semmiképpen nem vállalok közösséget a Rétvári Bencékkel, az merő politika – és annak is a legalja. Én a tapasztalataim szülte töprengésemet szerettem volna megosztani.
Gondoltam, hogy “eretnek” hsz-emmel kiváltom a mínuszokat. Dozsanepet irigylem, bár kíváncsi lennék a párja véleményére is. Annak idején kétségbeesve kerestem más “kiutat”, mint a házasságot, mert az túl véglegesnek tűnt. Holott évtizedig zökkenőmentes volt a kapcsolat – legalábbis az én részemről. Kellett még pár év, mire a párom föllázadt, és “szárnybontogatásba” kezdett. Tehette volna civilizáltabban is, és ebben az akadályozta meg, hogy én változatlanul ragaszkodtam a Mónika által érzékletesen leírt idilli képhez. Azt hittem, hogy neki is megfelel az egyenlő felek közötti, örökös pátyolgatást igénylő, hol jobb, hol gyengébb kapcsolat. Évek múlva derült ki, hogy mennyire frusztrálta, hogy a vitáinkból – amiket én természetesnek, sőt inspirálónak éltem meg -, szerinte vesztesként került ki. Én meg nem osztogattam vesztes, meg nyertes címkéket: úgy gondoltam, mindketten nyertünk. Hát nem. És elég volt egy mutatós popsi, hogy boruljon a rendszer. Tévedés lenne azt hinni, hogy az együtt töltött évek alatt engem nem érintett meg a másik nem egy-két egyedének kisugárzása. Többször is. De a latolgatás eredménye mindig az lett: van jobb otthon. Csakhogy nem tudtam elhitetni a párommal, hogy ezt komolyan gondolom. Sajnos a “szárnybontogatása” úgy lett kudarc, ahogyan én megjósoltam neki. Nem örülök ennek, hiszen a fiúnknak is jobb lenne, ha két sikeres család is állna mellette. E tapasztalatok miatt gondolom, hogy a páros életre készülőket nem kellene hamis illúziókba ringatni. Inkább arra kellene késztetni, hogy minden konfliktusból van kiút, – persze itt nem a fidesz-féle pofonosztásra gondolok. Még azt sem tartom szentségtörésnek, ha beismerjük: egy ember élete folyamán akár 2-3 személyhez is kapcsolódhat erősen, nincs ebben semmi rossz. Ebből a szempontból édesmindegy, hogy papírral vagy anélkül, pappal vagy pap nélkül.
Ja, ha valaki azt gondolná, hogy a poligámiát reklámozom, mint minden férfi, aki a “természetre” fogja kicsapongásait, az téved. A másik nemhez tartozom.
A KDNP sekélyességén és romlott középkori eszméin már meg sem lepődöm, a cikkel viszont teljes mértékben egyetértek. Az érintetteken kívül senkinek sincs az égvilágon semmi joga megmondani, hogy egy családot alkotnak-e. Ezt csak “Marinak és Petinek”, “Józsinak és Palinak”, vagy “Évának és Juditnak” van joga eldönteni. A házassági papírok fontosságát pedig csak olyanok erőltetik, akik maguk belül frusztráltak, bizonytalanok és önigazolást keresnek a döntésüknek. Nyilván való, hogy két egymást szerető és becsülő embernek ilyen álságos hamis mankókra nincs szüksége. Az pedig a legszánalmasabb dumák egyik, hogy ha valaki nem hajtja az hatalmaskodó egyház igája alá a fejét és nem lobogtatja úton útfélen a papi áldás papírját, , akkor már nem is tiszteli eléggé a párját. Ez a hülyeséget is csak a fundamentalistáknak kellett kitalálniuk, mert az elmaradott pállott nézeteik már egyre inkább kimennek a divatból, de ilyen verbális terrorizmussal és befolyásoló zsarolással talán még néhány tájékozatlanabb szerencsétlent be tudnak palizni.
Bár a magánéletben tényleg szép dolog turkálni, de ha már a pofátlan egyházak is követelik maguknak ezt a jogot, akkor az ők szennyes kis dolgaikat is megérné elővenni. Persze az már rögtön “keresztényüldözés”, de rájuk nem tartozó személyes és családi dolgokba ők természetesen beleugathatnak. Képmutató és undorító banda a KDNP és az egyházak többsége is!
Na, most én megint mínuszokat fogok kapni.
1. Az egyházi házasságkötést a legtöbben azért választják, mert leginkább a templomban lehet azokat a külsőségeket előállítani, amit az amerikai filmekből ismert “hercegnői álom beteljesülése” címén adnak el az esküvői biznisz érdekeltjei. A többséget még az sem érdekli, hogy hamis esküt tesz az oltár előtt, baldachin alatt, hiszen meg kell ígérnie, hogy születendő utódait az adott vallás szellemében neveli majd. A könnyes-bús elérzékenyülésre is jobb a terep. Ennek az álszent üzletnek az erőltetése igazi KDNP-s találmány.
2. A polgári házasságkötés tulajdonképpen nem szól másról, minthogy két ember szerződést köt a közös életre. Erre a szerződésre pedig bizony szerintem szükség van. Főképpen, ha gyerekek is bővítik később a szerződésben érintettek körét. Elég baj, hogy ez az aktus is eltolódott az “amerikai álom” felé (ezzel veszélyeztetve a papok üzletét), és a szerződés feltételei, körülményei, a két fél – és születendő gyermekeik – jogai és kötelezettségei nem szerepelnek ebben. Teljes mértékben ráhagyatkoznak az állam családjogi törvényeire, amelyek természetesen nem tartalmazhatnak minden élethelyzetre alkalmas megoldást.
Feltételezzük, hogy senki nem áll úgy a pap vagy az anyakönyvvezető elé, hogy “legfeljebb elválok”, és komolyan gondolja, hogy a mellette állóval szeretné leélni az életét. De mi van, ha mégse? Ha kiderül pl., hogy az egyik fél alkoholizmusa, agressziója lehetetlenné teszi a közös életet? Vagy olyan lelki terror alatt tartja a párját, hogy az a cérna elszakadása után csapot-papot odahagyva akár hajléktalanná menekül? És a szokványos eset: ha az egyik fél idő múltával másban találja meg az “igaz szerelmet”? Mi legyen a gyerekekkel? Eltilthatja-e a gondozó fél a másikat csak azért, mert mondjuk őt halálosan megsértette a “hűtlenségével”? Mi legyen az évek folyamán összegyűlt vagyonnal? (Ez ugyan a legtöbb esetben csak egy lakást jelent, de mivel egy otthon megszerzése ma Magyarországon egy élet munkája, kevés az esély egy másik megteremtésére.)
Az életközösségek felbomlása esetén ma az erősebb kutya…. hm hangja hallatszik inkább. Egy normális házassági szerződés – nem bánom, írják alá tokától bokáig fehérben, feketében, meghatott rokonok gyűrűjében -, de tartalmazza a szerződő felek jogait és kötelezettségeit is. Ez lenne a házasság igazi értelme, és erre bizony szükség lenne, bármennyire is berzenkednek a racionális megoldásoktól a “a szerelem a sírig tartó hűség” hívei. Ehhez pedig nem papokra, hanem körültekintő jogászokra van szükség.
talalom
2012. október 21. vasárnap
11:32
.
Én plusszoltalak.
Kösz KS.! De a szombat éjjeli (1.48) hsz-emet mínuszolták ezerrel, amiből az összes többi kiindult.
kérdezem rétvári atyától, hogy a fajfenntartási kapcsolat minek fog minősülni?
-
-
https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn1/68435_515082231835152_111055484_n.jpg
“Ádámot és Évát a magyar törvénykezés és a rétváribencék—és a katolikus egyház—-(ennyivel egészítem ki a mondatot) törvénytelennek minősítenék.”
Kedves nyugger, olyan címen formálnak jogot a magánszféra befolyásolásához, hogy ők osztják a segélyeket, családtámogatásokat. Mivel minden területen kurtítanak, nem véletlenül veszik elő ezt a témát. Mint ahogy – a tapasztalt hozzáállás alapján – akár végtaghiányos, vagy előrehaladott rákos betegeket is képesek voltak “visszairányítani” a munka frontjára (annak ellenére is, hogy munkalehetőséget viszont nem képesek biztosítani) szükséges nekik módot találni arra, hogy kiket zárhassanak ki a gyedből, a beiskolázási támogatásokból, családi pótlékból, satöbbi.
Két legyet ütnek majd ezzel egycsapásra: megkerülhetetlen hatalommá emelik az egyházat (ők szentesítik majd a házasságkötéseket, amit nem lehet majd a korábbi gyakorlathoz hasonlatosan felbontani) és milliárdokat spórolnak a költségvetésnek.
… A birka magyaroktól nem kell tartaniuk, mert inkább disszidál a fogamzóképes lakosság, bárminemű ellenállás helyett. Lesz persze változás: sokkal nagyobb becsületnek örvendhet az idegen nyelv tanulása, hamarosan minden épeszű szülő arra fogja gyermekeit felkészíteni, hogy minél előbb elhagyhassák ezt az országot. Figyeld a tendenciát, hányan járatják már ma is maszek alapon nyelvtanárokhoz gyerekeiket.
lehet hogy ez motiválja a kis bencét?
https://fbcdn-sphotos-e-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash4/427885_358659320895110_1856691309_n.jpg
Monika!
Úgy kezdi mondatait, hogy “Ha egy ember szereti a másikat”…
Igen, csakhogy hosszú évek után – ahogy mondani szokták – a szerelmet felváltja a megbecsülés. Ezt aztán már sokan úgy értelmezik, ahogy épp jólesik nekik. Mi kerülhet ilynekor veszélybe? Sok minden vagyoni, de mentális érték is. A legjobban gyermek, gyermekek sínylik meg a szakítás búbánatos realitását. Tudom most többen fortyannak föl eme mondatomon, de így van.
Egy alkalommal Czeizel Endre kérdésre válaszolva azt mondta, hogy a nőben genetikusan ott dolgozik a “biztonságra törekvés” ezért a legősibb időktől fogva – az adott lehetőségeket is figyelembe véve, igazodva – azt a
férfit választja párjául, aki néki és majdan születendő gyermekének(!)
a . l e g n a g y o b b . l é t b i z t o n s á g o t . k é p e s . n y ú j t a n i. Ha pedig ez tudományos megállapítás, akkor a nem házasságban történő együttélés pont ezt a stabil, ígéretes jövőtől fosztja meg különösen a nőt. Mondom stabil-ígéretes, mert ígérni mindent lehet, ám idő múlásával az emlékezet is kophat.
Hölgyeim és Uraim! Mi, a párommal, szeretett élettársammal ötévi együttélés után, amikor a gyerek már javában útban volt ( a kilencedik hónapban) bizony nagy pocakkal spontán ötlettől és kötelességérzettől vezérelve, minden kísérő ceremónia nélkül vonultunk a legközelebbi anyakönyvvezető elé és azóta is boldog házasságban neveljük a még kiskorú csemeténket. Senki nem beszélte rá a másikat.
Azért azt elárulom csak nektek, hogy én magam fontosnak tartottam, hogy
“apja is legyen . m a j d . annak a gyereknek”.
*
Ui:
A szilárd jogi háttér több biztonságot nyújt minden családtagnak. Ez az igazság.
*
Olvastátok már néhány kommentemet, remélem senki nem feltételezi rólam, hogy bármiféle egyház, vagy netán a FID-SS-KDNP, különösen nem Rétvári iránti szimpátiám (sőt!) íratta velem ezt a kommentárt.
Megírásában csakis a jövő iránti – félek – indokolt aggodalmam vezetett.
*
Takacsamri, egyetértek a véleményeddel. Nekem semmi bajom az élettársi kapcsolatban élőkkel, Rétvári szerintem is messzire ment. Viszont én is azt látom, hogy azok, akik ódzkodnak a házasságkötéstől, nagyon gyakran félnek az elköteleződéstől, tehát nem eléggé szeretik a párjukat. Ha annyira szeretnék, nem lenne nehéz kimondani az igent. Pedig ma már egy házasság is könnyebben felbontható, mint pár száz éve, így abból is van kiút, ha nagyon félresikerül. A tévhittel ellentétben a házasságkötésnek van egy megerősítő hatása a párkapcsolatra.
Nagyon jóóóóóóóóó!
Csak oda kellett volna írni a végére, hogy l a s s a n o l v a s s á k fel neki, hogy megértse.
Szép leírása a szeretetnek; köszönöm.
nem mindenki vár el ennyit egy kapcsolattól, nem is jut el gondolatban sem addig, hogy ezt megfogalmazza, ettől még lehet elégedett a maga sótlan, kedélytelen, humortalan módján. Szerintem örüljünk, hogy mi ezt kapjuk egy kapcsolattól, vagy legalábbis vágyunk rá. Én azért azt gondolom, hogy normális lekületű hívő embert nem a vallássossága vagy házasságkötése akadályozza abban, hogy így érezzen, legyünk igazságosak. Jó írás!!!
A kapcsolatokat általában a szeretet és nem a haza iránti szeretet motiválja. A felnőtt emberek párválasztási törekvése nemcsak az utódnemzés céljából fakadnak, hanem a magányosság elleni törekvésből is. Az utódnemzés és gondozás magányosan nem szokott sikerülni vagy csak nagyon keservesen. Magányosan leélni vagy élni az életet pedig örjítően szomorú, rossz dolog és nagyon nehéz is. Mivel társadalomba szervezve élünk, a párkapcsolatok jogi szabályozása ad keretet párkapcsolati viszonyainknak is. De ez csak a keret és nem a lényeg, ezt összekeverni hazafias mázzal felturbózva természetellenes és idióta dolog. Akármennyire is keresztény egy politikus, nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy elsősorban biológiai és nem társadalmi lények vagyunk. A természet törvényeit politikussok által létrehozott törvényekkel meghágva nem szokott a boldog élet kulcsa lenni. Kíváncs lennék arra, hogyan képzeli el magát Rétváry a halálos ágyán? Magányosan, istenéhez fohászkodva? Netán mégiscsak kéne egy szerett asszony, aki fogja a kezét és akinek a szemében nem egy eszement szörnyeteg, aki nagyon sok ember életét tette boldogtalanná? Vagy ott is megkérdezné tőle:”Szültél ma már asszony?!!!!”