Bartus László: Sólyom szárnyalása 2012. augusztus 6. hétfő 16:00

Azzal kezdem, hogy el sem olvasom Sólyom László aszófői beszédét. Nem érdekel ennek a képmutató, köpönyegforgató embernek a véleménye.

Sólyom az első számú felelőse annak, ami Magyarországon történt. Orbán nem véletlenül választotta meg csalással köztársasági elnöknek, ő egy hajszállal volt ravaszabb választás, mint Schmitt Pál. De a tevékenységük között semmi különbséget nem látok. Azt leszámítva, hogy Schmitt volt kettőjük közül a becsületesebb, mert ő pontosan olyan, mint amilyennek a köztársasági elnöki székben látszott. De Sólyom nem az. Ha valaki, ő igazán tudhatta volna, hogy a magyar jogrendben a köztársasági elnök személye a pártokon felül áll, és nem lehet részrehajló. Tudhatta volna, hogy amit Orbán elkezdett, az a demokratikus jogállam és az alkotmányos rend megdöntésére irányuló puccskísérlet.

Anélkül, hogy egy szavára kíváncsiak lennénk, jegyezzük meg: Sólyom nélkül nem lenne ma egy strukturálisan kiépített fasiszta állam Magyarországon. Engedte, sőt támogatta a demokratikus kormányzás, a demokratikus intézményrendszer szétverését. Sólyom álnok módon csinálta ugyanazt, amit Schmitt a maga ostoba módján a legjobb szándékkal. Ha egyszer Orbán a vádlottak padján ül, akkor Sólyomnak és Schmittnek is ott lesz a helye mellette. Osztoznak a felelősségben. Nélkülük Orbán nem tehette volna meg azt, amig megtett.

Sólyom, mint köztársasági elnök, a Pázmány Péter katolikus egyetem tanáraként úgy viselkedett, mint egy jezsuita ügynök. Másrészt turista szenvedélyének hódolt közpénzen. Azért a sok aljasságért, amit Orbán Viktor kérésére-kedvére elkövetett a magyar jogállamiság ellen, bejárta a perui hegyeket, az ausztrál nemzeti parkokat, elkirándulgatott mindenhova, ahova szeretett volna. Mindezt Juliska néni pénzén, akinek nem volt pénze még tejre sem. Ezt kapta viszonzásul azért, hogy egy diktátor hajlamú ember szétrombolhassa a köztársaságot és felszámolhassa a jogállamot. A hóbortjáért cserébe eladta az országot. Eközben a középkor legsötétebb csuhásaira emlékeztetett a viselkedése. A köztársasági elnöki székben úgy ült, mint egy vatikáni nuncius. Mindezt minden hájjal megkent szemforgatással, hazugsággal, kenetteljes módon, ahogyan az a nagy szekta szolgáihoz illik.

A magyar liberális értelmiség tistzánlátására jellemző, hogy ünneplik Sólyom újabb képmutatását, és eszükbe sem jut, hogy ez az ember mekkora károkat okozott, és micsoda felelősség terheli mindazért, ami eddig történt, és ami ezután történni fog. Eszükbe sem jut, hogy Sólyomnak van egy listája azokról a hegyekről, kirándulóhelyekről, ahova még nem jutott el, és ahova a következő négyéves ciklusában szeretett volna eljutni. Ugrásra készen áll, hogy újra beköltözzön a Sándor Palotába, ahonnan olyan nehéz szívvel távozott. Ezek a megnyilvánulásai erről szólnak. Hogy ez nem tűnik fel demokratáknak, az azt mutatja, hogy a morális érzékük nagyjából a Sólyoméhoz hasonló szinten áll.

Legyen ez a fokmérő: akkor lesz Magyarországon demokrácia és jogrend, ha Sólyomnak felelnie kell azért, miért engedte az alkotmányos rendet szétverni.

A legtöbb, amit ez az ember megtehet, hogy hallgat. Mint a sír.