Buják Attila: Vészbiztosíték 2012. augusztus 1. szerda 15:27

- Öt percet adok magának, hogy megoldja ezt a dolgot. Szedje a lábát, menni fog – mondta a fiatal százados, elővette tárcáját az árokparton és sodorni kezdte a cigarettát. És a szavazóurna, katonai felügyelet mellett (akkor még olyan is volt), öt percen belül előkerült a kukoricásból. A bohózatba illő jelenet a magyar demokratikus eljárásmód klasszikus korszakából, a ’30-as évekből származik. A „követállítások korából”, a jeles esetben Tarpa község (Tiszahát) környékéről, ahol a kor neves politikusa, a később mártírhalált halt Bajcsy-Zsililnszki Endre próbálta követté választatni magát, mindhiába. Erőteljes kormánypárti nyomás mellett elbukott Bethlenék jelöltje, Konkoly méltóságos úr ellen.  Vészbiztosíték akkor is volt már bőven. Rögtön ott a klasszikus bethleni demokrácia magyarázat, mely szerint a magyarnak azért nem szokása az általános és titkos szavazati jog, azért kell a jegyző előtt, jól hallhatóan és érthetően bemondani jelöltje nevét, mert a magyar néplélek természetes nyíltágával, a  paraszti egyenesség morális kötelmével összeegyeztethetetlen a sunnyogó fülkeszavazás.

Azóta túlestünk egy s máson, kékcédulás szavazáson, a legendás Hazafias Népfront (HNF) 99 ,9 százalékos diadalmain, kopi-cédula manipulációkon, „oszt jó napotokon”. De ami most következik, a régi szép időket idézi. A magyar néplélekről ezúttal kiviláglik, hogy nem sajátja a demokratikus tökölés. A bizonytalankodás, a hezitálás, hogy szép időnk lesz anyukám, rossz idő lesz, megyünk-e a telekre, vagy beugrunk előtte szavazni? Orbán miniszterelnök futó ötlete szerint, aki 2014-ben élni kíván aktív választói jogával, regisztráltatnia kell magát, vagy előzetesen „fel kell iratkoznia” a tanácsban, vagy mit is mondok, az önkormányzaton. A lépés csak első pillantásra értelmetlen. Nagyon is tudja Viktorunk, mit és miért cselekszik. Ezerszer átgondolta, elemezte a különösen éles 2002-es versenyt.

A Fidesz ott, mint mondják, az utolsó percig kiváró, bizonytalan szavazók miatt vesztett. Ez többet nem fog megtörténni.  Mert  ez a fajta szavazó különös anyagból van gyúrva. Nemcsak bizonytalan. Amit legfőképp utál, az erőszakosság, a lelki agresszió, a félelem, a privát szféra politikai elfoglalása.  Az effélék szívesen szavaznak nem túl dinamikus, tétova,  „nyugis pasasokra”. Orbánunk sajnos nem éppen ilyen. A langyosakat pedig kiköpi az Úr szája.

Ahogy most is. 1947-ben, a „fordulat éve” előtt a SZEB (Szövetséges Ellenőrző Bizottság) nyomatékos kívánsága szerint 300 ezer magyar szavazót töröltek a választói névjegyzékből. Vélt vagy valódi „reakciósokat”, a régi rend kreatúráit, gyanítható antikommunista szavazókat. A kék cédula mellett ez volt a baloldal „győzelmének” záloga.  Nincs új a nap alatt.