Budapest – Zoltán János, a magyar pop-rock szakírója Akikért a gitár szól címmel egy könyvet szeretne megjelentetni az elhunyt magyar zenészekről, majd ezt követően szervezne Budapesten egy koncertet is. A kezdeményezést Kubicsek Sándor, az egykori Nevada együttes alapító tagja is támogatja, hiszen szinte már minden korabeli ismert magyar zenekarnak vannak tagjai az égi zenekarban.
.
.
Nem most volt…
.
Kubicsek és Geszler Mihály feltöltöttek egy kis reklámot a kezdeményezésről a youtube-ra.
.
„Igazán örülnénk annak, ha a határon kívűl élő magyar ’örök tinédzser’ honfitársaink is értesülhetnének erről a kezdeményezésről, hiszen minden bizonnyal sokukban még szép emlékek élhetnek az elhunyt zenésztársainkról”, írja Kubicsek, aki tinédzserként, a hatvanas évek hajnalán a budapesti Nevada együttes alapító tagjaként zenélt – abban a bandában, aminek rövid ideig tagja volt a legendás Radics Béla is. A Nevadát, mint annak idején sok más, fiatalokból álló együttest is, a katonai behívások ziláltak szét. Kubicsek negyven év kihagyás után kezdett ismét zenélni, s vallja: a zene szeretete nem múlhat el, mert – mint Nietzsche mondotta volt – „zene nélkül az élet tévedés lenne”.
.
.
Korabeli, kézzel jegyzett slágerlista a külföldi adók nyomán
.
„Nagyon remélem, hogy a Kanadában élő honfitársaim közül néhányan még emlékeznek a hatvanas évek beatkorszakára, amikor a szórakozási lehetőségeink igencsak korlátozottak voltak. Terta vagy Mambó magnóinkról hallgattuk a zenéket, melyeket főleg a Radio Luxemburgból és a Szabad Európából vettünk fel.”
.
Felvették esténként a más módon szinte elérhetetlen nyugati slágereket, másnap gyakoroltak, és már aznap este játszották is az új számokat. A dalok eleje és a vége általában hiányzott, úgy kellett kitalálni azokat, mivel akkor még nem létezett internet, az angol szövegeket is csak hallás után, fonetikusan írták le: akkor még nem is tudtak angolul.
Beharangozó 1965-bnől a Danuvia kultúrházában tartandó rendezvényre
.
Ezekben az időkben a kultúra mindenható ura Aczél György volt, aki a zenekarokat is három – támogatott, tűrt, tiltott – kategóriába osztotta. A fiatalok viszont nyugati mintákat igyekeztek követni, így leginkább rock- és beatzenékre táncoltak. Minden akkori zenész a legendás hatvanas évek” elején nyúlt a hangszerhez; amikor már le tudtak játszani pár akkordot vagy dallamot, azonnal zenekart alapítottak.
.
„Számomra azért is fontos”, vallja Kubicsek, „hogy megjelenjen az Akikért a gitár szól és megvalósulhasson a koncert, hiszen a Nevada együttesből is már négyen az égi zenekarba távoztak, így ezzel is tisztelegni tudnánk minden eltávozott zenész emlékének.”
Nagyon klassz, olyan visszafogott a plakàt címe !
Azokból az idôkbôl, amikor a nagymama ràszólt a rosszakra és azok szégyenkezve elsomfordàltak .
És egy kézzel jegyzett slàgerlista !!!
Hát igen az a régi fonetikus angol mint
kecsüsszi – Can’t you see. Nagyon röhelyes igy visszanézve de hát akkor ez volt.
Késöbb már magyarul is mentek a slágerek szalalgos magnóval vettük fel őket és idegesítő volt amikor a bemondó beledumált a számok elejébe vagy végébe.
Azóta persze a közönség egy része is elköltözött ebből a világból.
Elnézve így a képen a gitáros magyar fiúkat, máris indul:
The Shadows: Peace Pipe
Nem rossz, de azert sok zenekar mar az 1950-es evek vegen megalakult. Ne korlatozzuk be oket az 1960-as evekre.
Ma már nagypapa korúként is fantasztikus élményként emlékezünk azokra az ANNO időkre.Fiatal kölökként ,-mint amatőr táncdal énekes_ emlékszem önmagamra, kortársaimra. Szinte minden magára valamit adó vállalat, cég alakított egy-egy Beat- együttest.Ez volt a “vélemény nyilvánítás és prtotestálás megtűrt, vagy támogatott formája. Az egyik Kerületi KI_MIT_TUD? versenyre szekrényeket toltunk a színpadra, amelyekben “maszek, barkácsolt hangfal-cuccok” árasztották a DECIBELT. Úgy 15-20-30W-os fül-epesztő tehetséggel megáldott hangfalak segédletével. Akinek CAPRI vagy más elektromos orgonája volt mint “CUCC”, az már arisztokrata volt közöttünk.Remélem azt hogy Zoltán Jancsi ezekkel a kis egyéni emlékképekkel is megfűszerezi majd vissza emlékezéseit.Azt is remélem, olyan sikeres lesz a vissza emlékezés, hogy akik elmentek, és “AKIKÉRT A GITÁR SZÓL”,-nos azok újra közöttünk lesznek s egy idő utazásban lehet részünk!
Ma már nagypapa korúként is fantasztikus élményként emlékezünk azokra az ANNO időkre.Fiatal kölökként ,-mint amatőr táncdal énekes_ emlékszem önmagamra, kortársaimra. Szinte minden magára valamit adó vállalat, cég alakított egy-egy Beat- együttest.Ez volt a “vélemény nyilvánítás és prtotestálás megtűrt, vagy támogatott formája. Az egyik Kerületi KI_MIT_TUD? versenyre szekrényeket toltunk a színpadra, amelyekben “maszek, barkácsolt hangfal-cuccok” árasztották a DECIBELT. Úgy 15-20-30W-os fül-epesztő tehetséggel megáldott hangfalak segédletével. Akinek CAPRI vagy más elektromos orgonája volt mint “CUCC”, az már arisztokrata volt közöttünk.Remélem azt hogy Zoltán Jancsi ezekkel a kis egyéni emlékképekkel is megfűszerezi majd vissza emlékezéseit.Azt is remélem, olyan sikeres lesz a vissza emlékezés, hogy akik elmentek, és “AKIKÉRT A GITÁR SZÓL”,-nos azok újra közöttünk lesznek s egy idő utazásban lehet részünk!
Nekem is sok élményem szól erről az időszakról. Sokat jártam ifjúsági klubokba, ahol akkori nagy zenekarok felléptek. Csak gratulálni tudok azoknak a lelkes támogatóknak akik ezeket az élményeket ma is fel tudják számomra idézni, és megszervezik az újabb koncerteket.
Köszi Sanyi, Köszi János!