Utólagosan derül ki, de ez csak növeli az ámulatot,
mert hisz egyben hitelesíti a tényt: hogy
mennyi eszelős, született bűnöző, beteges önmutogató
veszi kézbe és milyen könnyen, majd folyamatosan
a kormány-kereket
(Illyés Gyula: Utólagosan)
Jeles költőnk eme lényeglátó megállapítását juttatta eszembe minap az ország miniszterelnöke, amikor a poltpéteri ügyészségen azt találta mondani, hogy „Magyarországon az elmúlt években helyreállt a jogállam, és érezhetően jobban működik az igazságszolgáltatás”.
Vele szemben nemcsak a demokratikus ellenzéki pártok politikusai, bel- és külföldi civil szervezetek jogtudósai (pl. a Velencei Bizottság) állítják ennek ellenkezőjét, hanem maguk a tények bizonyítják: a két éve regnáló miniszterelnök eszelős „alkotmányozásával” és az ún. sarkalatos törvények rendelkezései révén az addig működő jogállami fékek és ellensúlyok rendszerét gyakorlatilag szétverte. A hatalom kizárólagos megtartása végett a végrehajtó hatalom oly mértékű túlsúlyát hozta létre országos hatáskörű állami szervezetekben, amely már nem felel meg a hatalommegosztás elvén működő jogállam konstrukciójának.
Emellett a harmadik hatalmi ág – az igazságszolgáltatás – függetlenségét törte meg azáltal, hogy a bírói hatalom legfelső szervét, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot likvidálta, majd helyébe olyan felső szintű bírói hivatal létrehozásáról döntött, amely adott esetben kiszolgálhatja a kormány-érdekeket. Ennek élére – érdekérvényesítés céljából – egy kormánypárti politikus (széleskörű igazgatási jogkörrel felruházott) bíró-feleségét választási ciklusokon átívelő időtartamra neveztette ki. E nagyhatalmú bírónak még az is jogában áll, hogy az általános jogelvektől eltérően bármely ügyben bárkit megfosszon pártatlan bíróhoz fűződő jogától: a hatásköri és illetékességi szabályokat áthágva – a kormánypárthoz kötődő legfőbb ügyésszel egyetértésben – kijelölje számára azt a bíróságot (gyakorlatilag azt a bírót, akinek) amelynek eljárnia, ítélkeznie kell ügyében. (Mellesleg a bírák kinevezése, előmenetele is e nagyhatalmú bírótól függ.) Ezen túlmenően a bírói kar engedelmességre szoktatása végett „parlamentjével” elrendelte a bírák 70 éves korhatára helyett a 62 éves korhatár bevezetését, egyidejűleg nyugdíjazva a legnagyobb tapasztalatokkal rendelkező bírák százait.
Ha e tényeket szembesítjük a miniszterelnök idézett állításával, úgy kiderül szavai azonnali cáfolhatósága. Az tehát, hogy nem a jogállamot állította helyre, hanem azt bontotta le; hogy az igazságszolgáltatás érezhetően nem jobban működik, hanem ellenkezőleg: megfélemlítve, így kevésbé bízhatunk benne. (Ha jobban működnék, úgy legelőbb is a jogállamot maffia-állammá változtatók felelősségre vonását várhatnók el.) Szinte törvényszerű így képzettársításunk az illyési fogalmakkal: a „fülkeforradalmárok” vezére (aki a kormány-kereket kézben tartja) netán csakugyan eszelős, bűnöző, beteges személyiség lenne? Vagy rosszindulatúan minősítjük?
Érdemes tehát összevetni személyiség-alkatát az általa üldözőbe vett személyekkel. Mondjuk a köreit leginkább zavaró (a politikai életből tisztességtelen eszközökkel mindenáron eltávolítani akart) egyik nagyformátumú volt kormányfő személyiségével. Úgy vélem, támaszkodhatunk e tárgyban a bírói hatalomból nyugdíjaztatásokkal kiebrudalt, a lélektan terén azonban különösen nagy jártasságot szerzett néhány volt bíró, továbbá igazságügyi elmeorvos-szakértők, pszichiáterek, kriminológusok szinte egybehangzó véleményére.
E szerint – az elmúlt évek, évtizedek közszereplései, kormányzásban és ellenzékben tett nyilatkozataik, hozott döntéseik, irányultságuk, cselekedeteik, eredményességük, kudarcaik, stb. egybevetése alapján – megállapítható, hogy a miniszterelnök jobbára introvertált (magába forduló), a szóban lévő volt kormányfő inkább extrovertált (nyitott, mások társaságát kedvelő) személyiség. Nemcsak állandó személyiség- és jellemvonásaik különböznek, de értékrendjük is ellenkező előjelű: a miniszterelnök (gazdasági és politikai) hatalma akár kíméletlen vagy alantas eszközökkel történő megszilárdítását, a volt kormányfő az ország polgárai szolgálatát tartja mindennél előbbre valónak. A miniszterelnök elérendő céljai érdekében a valóságot szemrebbenés nélkül hazudtolja meg; a volt kormányfő etikai-morális tisztességét többre tartja saját nimbuszánál: habozás nélkül vallja be hibáit, mulasztásait, noha nem egy mentsége lehetne.
A miniszterelnök azt mondja, amit hívei hallani akarnak (populista), gyakorlatában viszont nem érdekli, hogy kártevéseivel „rosszléti államot” teremt (lásd: hebehurgya gazdaságpolitikája eredményeként a tömeges elszegényedést; vagy épp a rokkantak sanyargatását). A volt kormányfő ugyanakkor – ha csak tehette – szociális érzékenységre valló intézkedésekkel törekedett jobbítani az elesettek helyzetén. A miniszterelnök kritikus helyzetekben cinikus, pökhendi magatartású, ellenségesen reagál; a volt kormányfő mások érdekeit tiszteletben tartva keresi kielégítő kompromisszumok lehetőségét. A miniszterelnök agresszív, nagyra törő, politikai karrierjét mindenek fölé helyező egyéniség, gondolkodása énközpontú, önimádata már-már narcisztikus; a volt kormányfő viszont a demokratikus vezetési stílus híve (a management participation latbavetésével biztosítja határozott döntései következetes, szervezett végrehajtását), soha vissza nem élt a reá bízott közhatalommal. A miniszterelnök neurotikus alkatú, neurózisa épp a volt kormányfővel folytatott egykori tévévitájuk stressz-élménye nyomán súlyosbodott az eszelősségig.
Személyiségzavara külföldi tárgyalópartnereivel való nézetütközései során alkalmazott hibás gesztusaiból is kiderül. Ezzel szemben a volt kormányfő egészséges, derűs szellemi alkata a helyzetekhez illeszkedő, pallérozott viselkedési formákban jelenik meg, így viszonosan külföldön is tiszteletreméltó államférfiként becsülik. A miniszterelnök – el kell ismerni – felkészült vezér-szerepére: számos esetben megnyerő, meggyőző hordószónoki teljesítményei jó retorikai készségről tanúskodnak; tisztában van pl. azzal, hogy az ütemesen ismétlődő jelmondatokkal szuggerálható állapotba hozható tömeg készségesen elhiszi a valótlan tényeket is.
A politikusok meghatározó vonásainak összevetését információi alapján ki-ki szabadon
folytathatja, ám mindenekelőtt tegye föl a bibói kérdést: van-e fasiszta alkat, és ha igen, hogyan jellemezhető? (Márton László: Bibó-Adorno párhuzamok. Kortársunk, Bibó István; Pallas Kiadó, 2008. 184.old.) A társadalom-pszichológia válasza: a fasiszta jellem neurotikus alkat. A politikában megjelenő torzulásai, személyiségzavara a közösségek életére – közvetve, vagy közvetlenül – hatással van vagy lehet. És „ez a torzulás csoportokat, osztályokat – ha úgy tetszik –, egész népeket elérhet”. Ilyenkor a társadalom vagy csoportjai valósághoz való viszonya torzul: a valóság tényeit nem látják, helyette féligazságokból, hazugságokból, félelmekből és fóbiákból felépített rendszert fogadnak el; „…a vélt és a valódi világ ütközése azután olyan megrázkódtatásokkal jár, amely meggátolja a társadalmak vagy csoportok szerves fejlődését, sőt egy korábbi állapotba szorítja vissza őket” (id.mű 185.old.). Tartok tőle, a magyar társadalmat elérte ez a neurózis, a fasizálódás neurotikus tünetei tetten érhetőek. (Erre vall a Nobel-békedíjas Elie Wiesel Kövér Lászlóhoz intézett nyilatkozata is, mellyel a Magyar Köztársaság – 2004-ben kapott – nagykeresztjét jelképesen visszaadta.)
Mondhatni: szükséghelyzetben vagyunk. A továbbiakban rajtunk, józan ésszel még rendelkező választópolgárokon múlik, kire bízzuk magunkat, családunkat, országunkat, népünk jövőjét: a politikából áskálódásokkal, hírnévrontásokkal, hamis vádakkal eltávolítani próbált, ám ép, egészséges személyiségekre, avagy egy neurózisban szenvedő hatalom-mániákusra (akinek pártja inkább hasonlít egy bűnszervezet fedőszervére, mint egy nyugati értelemben vett politikai pártra). Rajtunk, értelmes választópolgárokon múlik, hogy kellő számú szavazatainkkal meggátoljuk-e az állam fasizálódását: a magyar társadalom korábbi állapotokba visszavetését; meggátoljuk-e ezzel összefüggésben a nemzet szerteszéledését (a visszafordíthatatlan migrációt), vagy megteremtjük végre külföldön egzisztáló honfitársaink folyamatos visszatérésének mindennemű feltételét.
Rajtunk, választópolgárokon múlik, hogy a demokratikus ellenzéki pártok vezetőit rákényszerítjük-e a tisztességes pártközi alkura, együttműködésre; arra, hogy ne csupán a leendő egységfront vezetőjét válasszák ki maguk közül, hanem képesek legyenek egy reális kormányprogram kölcsönös elfogadására, majd közös végrehajtására. Mert, ha ennek előkészítésére nem vállalkoznak mihamarabb, úgy már vesztettek, csak még nem tudják. Akkor viselniük kell a történelem ítélőszéke előtt annak szégyenét, hogy kompromisszumokra képtelenségükkel előmozdították az ország XXI. századi végromlását. Modernizáció, európai integráció helyett az évszázadokon át emlegetett, de elkerült, mígnem a most valóban bekövetkező nemzethalált.
Kifogástalan elemzés!
Megalapozatlan következtetés.
A vezér tettei arra mutatnak, hogy a hatalmi struktúrát jól átgondolt intézkedés-sorozattal teremti meg és betonozza be. Hogy emellett lerohad a gazdaság, elveszti mindkét értelemben vett hitelét, emberek tömegei tönkremennek, megbetegednek és (majd) meghalnak, az alighanem a hatalmi struktúrát biztosító intézkedések része. Ezt a tömeget alávetett szolganépként lehet kezelni.
Nyugger értekezik a szerencsétlen alsó rétegekről, és ha jól emlékszem, írja, hogy őket kellene fesorakoztatni, megmozdítani.
Ez is tévedés. A szerencsétlen, megroggyant emberek nem támadják meg a hatalmat, ahhoz nincs erejük.
Aki valóban veszélyes lehet a hatalomra, az a még erős, elegendő jövedelmű, tájékozott és akaraterős, de éppen lecsúszó középrétegek. Azok félnek, hogy lecsúsznak az alsó, elnyomott tömeg szintjére, és nem csak dühösek, hanem tenni is akarnak ellene. Ez a jobbik hajtóereje is.
Teljesen racionális piktor törekvése, hogy kiiktatja a középréteget: csak nyertes gazdagok és legyengített szolgák lesznek.
Minden tiszteletem mellett most inkább Girbegurbával értek egyet.
„Magyarországon az elmúlt években helyreállt a jogállam, és érezhetően jobban működik az igazságszolgáltatás”. Igazat beszélt Orbán, csak éppen a fél mondatot mondta és nem tette hozzá, hogy az én hatalmamat szolgáló.
girbegurba
2012. június 20. szerda
16:53
Meglehet, Nyugger is értekezett ilyesmiről, mégis azt hiszem, hogy inkább az én egyik hozzászólásomat tartja tévedésnek. Akár így, akár úgy, engedelmével végigmondom, ha már belekezdtem.
“A szerencsétlen, megroggyant emberek nem támadják meg a hatalmat, ahhoz nincs erejük.” Ha így vélekedik róluk, akkor nem is lesz. Márpedig az élve eltemetettek elementáris erejű igazának elismerése, zászlóra tűzése és képviselete nélkül, az elemi szolidaritás-érzés nélkül a nagyrabecsült “középréteg” ideges aggodalma teszem azt az uszodabérlet ára miatt, vajmi kevéssé fog változást eredményezni.
“az… elegendő jövedelmű, tájékozott és akaraterős, de éppen lecsúszó középrétegek. Azok félnek, hogy lecsúsznak az alsó, elnyomott tömeg szintjére…” Én úgy gondolom, hogy ha ez a nagyszerű középréteg, amikor a mára lecsúszottak lecsúszása megindult, elkezdte volna az akkori lecsúszókat félteni, akkor ma nem kellene magáért rettegnie. Pontosan, ahogy írja, attól félnek, hogy oda csúsznak (le), ahol azok vannak, akiknek a lecsúszását a legnagyobb lelki nyugalommal nézték végig. Az első Gorenjébe ájult pillanattól fogva. Az első Társasági Törvény első szabadpiaci forgalmazásától fogva. De mondjuk, hogy én demagóg populista mittudoménmi vagyok, és mégis önnek van igaza, akkor ez a cidriző középréteg hogyhogy nem hömpölyög naphosszat országszerte fenyegetőn? Azt írja, “tenni is akarnak ellene”. Kérdem én, mikor? És melyik oldalon? Mert ugye, nem mindegy.
“szuggerálható állapotba hozható tömeg készségesen elhiszi a valótlan tényeket is.
.
Ez így nonszensz. A tények valóságot tükröznek, de ami valótlan, az nem lehet tény.
Nemcsak az ügyészséget kebelezte be ov, hanem a bíróságot is. Bár ez utóbbit még nem teljesen. De majd most… :(
A bírákat akár utasíthatja is felettesük “megfelelő” ítélet meghozatalára Handó Tünde által uralt bírói szervezetben egy tervezet szerint:
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=562037&referer_id=toplist
Ha az ügyész nem emelhet szabadon vádat, akkor nincs bírósági eljárás. Ha már korábban vádat emelt az ügyészség, akkor az utasított bíróság meghozza a “megfelelő” ítéletet. Ilyen ov igazságszolgáltatása…
Kyolla,
Amúgy egyetértünk.
De én azt hiszem, hogy az igazán lecsúszottak, mélyben élők soha nem indultak meg maguktól. Mindig csak az éppen csúszók vagy a felső rétegek egymással vetélkedő csoportjai mozgolódtak, és a mélyben levőkre hivatkoztak. Esetleg sikerült őket is mozgósítani, ha volt hozzá anyagi erejük, megfelelő ideológiai támogatásuk, és ténylegesen el is érték eszméikkel a mozgósítandókat.
Középréteg pedig ha van Magyarországon, akkor nagyon vékony. (Tudom, ez ellentmondani látszik az előző hozzászólásommal.) Orbánék politikájának hatására egy része már lecsúszott, egy kis része felemelkedett. A lecsúszók eszmei zűrzavarban élnek, nincs szervező centrumuk, hacsak a joBBik nem az. Ha a politikai feszültség robban, akkor nagy káosz lesz itthon.
Bárcsak tévednék!
Girbegurba, valami azért van a levegőben, amit “odafönt” is érzékelnek, mert a belügyminiszter készenlétbe helyezési tervet adott ki.
Valamelyik nap már belinkeltem az oldalt, most megint (megvallom, nyugtalanít): http://www.magyarkozlony.hu/ a Hivatalos értesítő 2012. június 15-ig számának 3983-3993. oldalán: “26/2012. (VI. 15.) BM utasítás a Belügyminisztérium és a belügyminiszter által irányított szervek készenlétbe helyezéséről, a különleges jogrend bevezetésére történő felkészülés szabályairól, valamint személyi állományának értesítéséről”
Érdemes elolvasni.
június 15-i számának (a g felesleges a dátum végén, elnézést kérek).
girbegurba
2012. június 20. szerda
20:53
“De én azt hiszem, hogy az igazán lecsúszottak, mélyben élők soha nem indultak meg maguktól.”
Maguktól nyilván nem, bár ebben sem vagyok egészen biztos. De az istenért, hát mire való a politikus, a szakszervezet, a tengernyi mozgalmár, fészbukoló nyughatatlan szervezkedő, mire való a védőnő, a falusi tanító, urambocsá’ a pap? Mire, he nem arra, hogy odamenjen, jelen legyen, és megszólítson, méghozzá olyan nyelven, amit nemcsak az agyoniskolázott szépelgő fantaszta, vagy az iskolázatlan, ám kőpotens belvárosi ficsúr képes megérteni, hanem a kicsontozottak sokasága is. A vérvörös csütörtökök idején vajon földönkívüli szuperintelligenciák szervezték meg a nem éppen nagyvilági életnívón dorbézoló ipari munkásságot? S ha műveltebb lennék, konkrétabb példákkal is előhozakodhatnék, de nem vagyok. A lényeg, hogyha most az úgynevezett demokratikus oldal ugyanúgy negligálja ezt a nem elhanyagolható nagyságú tömeget, mint ahogy az éppen ezt a tömeget még a választásból is kizárni tervező hatalom teszi azt, akkor egyrészt semmivel sem különb a megdöntendőknél, másrészt lesheti, hogy sikeres legyen. Amíg csak illatos urilányok fanyalgása hallik a Gerbeaud terasza felől, addig itt semmi nem fog történni. Illetve, minden meg fog történni, ami annakidején suttyomban előmászott még Horthy koporsójából, az újratemetés elátkozott pillanatában.
Kedves kyolla
2012. június 20. szerda
21:38
“A lényeg, hogyha most az úgynevezett demokratikus oldal ugyanúgy negligálja ezt a nem elhanyagolható nagyságú tömeget, mint ahogy az éppen ezt a tömeget még a választásból is kizárni tervező hatalom teszi azt, akkor egyrészt semmivel sem különb a megdöntendőknél, ”
Ez azért problémás, mert a civil és a szakszervezeti szervezéseknél szinte mindig nyomatékkal kérték a pártok távolmaradását – pártok és program nélküli tömeg csak anarchiát és rendkívüli állapotot képes előidézni.
Amíg ez nem tudatosul a zemberekben, addig még a hőzöngés is felesleges. :(((((((((
Kedves Búzás Huba! Szertetném felhívni a figyelmét, arra a tévedésére, hogy “Rajtunk választópolgárokron múlik minden……… Itt kérem nem lesz ellenzéki együttműködés. A választópolgárok legutoljára a budiforradalomban kényszerítettek valakiket. A mi politikusaink jobb és baloldalon egyformán csak saját haztalmukat akarják kikényszeríteni a választópolgárokból? Hol van ma baloldal? A béka feneke alatt. állítólagos képviselőik most is leginkább egymást gyalázzák. Kivel működik együtt az LMP? Legfeljebb a jobbikkal. Ők a másság álságos szerepében tisztelegnek. Az MSZP még mindíg béna banda. Egy Mesterházy képességű alak nem alkalmas a miniszterelnöki pozícióra. Gyurcsány annyira lejáratta magát, hogy többet árt mint használ. Ideje lenne visszavonulnia A magyar választópolgárok többsége meg besz@rt, fél a csuti bosszújától. retteg hogy még kevesebb jut a moslékból. Esetleg elvonul emlékművet emelni az antiszemita Horthynak akinek csendőrei és legszebb katonái résztvettek a zsidók deportálásában és legyilkolásában , trianon emlékművet meg országzászlót állítani. Vagy elmegy Erdélybe eltemetni a nyilas árnyékkormány miniszterét. Na meg gyalázza a zsidókat és a cigányokat. Emlékezzetek csak vissza Kertész Ákos a legnagyobb magyar önbeteljesítő jóslatára! Akkor jobb és baloldalról egyaránt nemzetárulónak gyalázták, mert azt állítota hogy a hőkölés népe gyáva szembenézni saját multjával, és megbánni bűneit. Most a nyilas métely tort ül a magyar parlamentbern, amikor az országgyűlés hazahozatja a nyilas miniszter hamvait, és világra, szóló botrányt idézve egy szomszéd országban szervez neki gyászszertartást. (Mert a nagy írónak mondott hitvány náci miniszter volt Kisbarnaki Farkas Ferenc Madridban megalakított árnyékkormányában) Micsoda gyalázat az, amikor Elie Wiesel a holokauszt élő fárosza arra kényszerül, hogy a Magyarországtól kapott kitüntetését visszaadja, mert nem kiván közös felelősséget viselni egy fasizmust dicsőítő Magyarországgal. Szégyellem hogy ennek az országnak a polgára vagyok. És be kell vallanom úgy érzem, hogy ez a nép megérdemli sorsát. ” Ebsorsot akar, hát akarja!. .
gets
2012. június 20. szerda
21:53 ”
…a civil és a szakszervezeti szervezéseknél szinte mindig nyomatékkal kérték a pártok távolmaradását…”
Úgy van. És lett is belőle mindahányszor kedélyes majális, hejehuja-unalom, lokális és efemer égalité-fraternité, csak éppen a legfontosabb, a liberté maradt elérhetetlen. S ezekkel a farízeus technikákkal marad is, míg világ világ, míg az Orbán Orbán, s még két nap.
Én nem a vezetetlen tömegek anarchikus mozgását hiányolom, a világért sem. De igenis felrovom az akár profi, akár “civil” nemorbáni oldal bűnéül az ezen tömegek iránt tanúsított tökéletes érzéketlenségét. Ahogy fenntartás nélkül és szőröstül-bőröstül hagyják magukba involválódni az igazán elesetteket megbélyegző neofeudális paradigmát. Miközben azt hiszik és azt próbálják elhitetni magukról, hogy tettek/tesznek valamit.
Áh, szavak, szavak.
“BM utasítás a Belügyminisztérium és a belügyminiszter által irányított szervek készenlétbe helyezéséről, a különleges jogrend bevezetésére történő felkészülés szabályairól, valamint személyi állományának értesítésérő”
Bartus Úr ezt már előre megírta az “Az Unió első fasiszta állama” és a “A római iskola” című írásában. A két írás tavaly tavasszal és nyár elején született. Az egyik még most is látható a legolvasottabbak között.
Minden milliméter pontosan úgy történik, ahogy leírta. A vélemények között érdemes megkeresni a “A római iskola”-t is.