Búzás Huba: Gondolatok a sajtószabadságért 2012. május 11. péntek 14:58

Minap a Józan Ész Társaság közleménye emlékeztetett arra, hogy az ENSZ május 3-át a Nemzetközi Sajtószabadság Napjává nyilvánította. Ezzel hívta fel a kormányzatok figyelmét a szabad sajtó fontosságára. A közlemény Veszprémben csendes demonstrációra invitált, hogy hitet tegyünk a sajtószabadság, a hatalommegosztás elve, a jogállamiság mellett. A Jókai utcában – párthoz nem tartozó demokrataként – az „Ismeretlen jó ember” emléktáblájánál találkoztam a demonstrálókkal. Az emléktáblán ez állt: „Az Ismeretlen jó ember egyszerűen, magától értetődő csönddel teszi azt, amire a többiek csak handabandával és rezesbandával kaphatók. Az emléktáblát Heller Ágnes filozófus védnöksége alatt a Józan Ész Társaság állította. Veszprém, 2010.” Be jó is lenne, ha egyre több ismeretlen jó ember adna a kormányzatnak választ  – netán a szavazófülkék csöndjében – a demokrácia-hiány égető kérdéseire!

A gyülekezők tábláin efféléket olvastam: „Félelem nélküli életet!”, „Jobbfékek a kormánynál”. Egy nő elszavalta Arany János „A walesi bárdok” c. költeményét, majd a Társaság elnöknője beszélt nemzetközi szervezetek minősítéséről: a kormányváltás óta a sajtószabadság hazánkban romlásnak indult. Beszédét követően rendőri biztosítás mellett indultunk a Völgyhídon át az Óváros térig. Lehettünk vagy ötvenen. A megyeszékhely lélekszámához képest kevesen. A résztvevők arról sustorogtak, hogy szomszédjaik „nem mertek eljönni, féltek”. Állami munkáltatójuk részvételüket megtorolná.  Sorolták azok neveit, akiket utolért „a hivatal átszervezése”, „a létszámcsökkentési intézkedések”, „a korai nyugdíjaztatás”. Volt, aki belehalt. Nemcsak az a rokkant nyugdíjas, aki a kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságának épületében tiltakozásul leszúrta magát. Az ellenzékiek és a kiszolgáltatott kisember ellen ilyen alantas eszközöket használ a hatalom?  Vagy mindez csupán fenekedő bal-lib propaganda? Elgondolkodtam mindezek pro-kontra bizonyítékain. Nem azon, hogy bármelyik hihető-e. A „bizonyíték” ugyanis nem mond semmit, ha csak hihető. Akkor ér valamit, ha önmagában bizonyító tény.

Ki-ki tudni vélhet ilyet is. Például akár ponyvába illő vadnyugati rablómese lehetne, ám mégis tényekkel bizonyíthatóan igaz történet forog közszájon: egy (politikai) bandita, hogy igazi arcát eltakarja, árulkodó vonásai (valódi szándéka) elé kötötte a liberalizmus kendőjét. Miután pedig bandájával együtt (amit utóbb párttá szervezett-szélesített) feljutott a feltartóztatott állami postakocsi hátsó ülésére, mit tett? Belátva, hogy eme kendője nem alkalmas arra, hogy a bakra fölkerüljön, egyszerűen hátba lőtte magát a liberalizmust. Arca elé ekkor a jobboldali tisztességes konzervatív demokraták kendőjét kötötte. A postakocsin azóta a liberális szó szitokszó, aki liberális – gazember. Majd – hogy a bakon tartósan ülhessen – mit tett? Hátba lőtte a demokráciát is. Ezúttal elegendőnek látva, ha csak a vallásos és magyar érzületű választópolgárok nemzeti színű arckendőjét köti az arca elé, hiszen a valódi cél: a haladó nemzetek európai országútjáról letéríteni, dűlőútra vinni a lóvá tett ország kifosztandó postakocsiját, ahol a benne utazók sokkal könnyedébben megfélemlíthetők és kirabolhatók. Hajt is veszettül; ostor-pattogtatásának önfeledten tapsolnak utasai. Annak is tapsoltak, hogy kijelentette: „Ha megteheted, akkor nem kell, hogy habozzál: az a dolgod, hogy megöld politikai ellenfeleidet”. Merthogy betyárvilághoz szokott hazánkban a politikai banditizmus meghirdetőjét nem erkölcstelennek, hanem (revolver)hősnek tartják. Miről beszélünk? Csak egy vadnyugati történetről – Európában. Bizonyító tények támasztják alá.

Nosza, a legális párttá szerveződött bűnszövetség történelmi pártokat csontolt ki a jobboldalon. A legnagyobb baloldali ellenzéki pártot pedig alkotmányjogilag „bűnös utódpárt”-nak bélyegezve próbálja letaglózni. A hatalom kizárólagos megragadásának törekvését  köztudomású tények sokasága bizonyítja. Köztudomású tények: a bűnszövetség államjogi és gazdasági kártevései, melyekről Európától Amerikáig minden valamirevaló újság és tévé-csatorna rendszeresen tudósított. (A kártevés erkölcsi és egyben büntetőjogi kategória. Köztudottan az követi el, aki az ország állami, társadalmi vagy gazdasági rendjének gyengítése céljából hivatala, szolgálata vagy közmegbízatása körében tevékenységével, kötelessége teljesítésének elmulasztásával vagy nem megfelelő teljesítésével súlyos hátrányt okoz.) Konkrétan: az Alkotmánybíróság személyi összetételének pártpolitikai indíttatású megváltoztatása, hatáskörének jogsértő csorbítása; a Költségvetési Tanács megsemmisítése; a bíróságok – a harmadik hatalmi ág – „lefejezése” (többszáz bíró nyugdíjaztatásával, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács likvidálásával, helyette új bírói hivatal létesítésével, élére kormánypárt-kötődésű bíró kinevezésével, az igazgatási jogkörök, garanciális eljárási szabályok jogsértő megváltoztatásával); a legfontosabb állami ellenőrző funkciók egypárti megszállása,  jelentős nagyságrendű társadalmi rétegek megkárosítását célzó és okozó gazdasági döntések, intézkedések, stb..

Tájékoztatott minderről tárgyilagosan a hazai sajtó? Tájékoztatta a közvéleményt hitelesen arról, hogy mindeme kártevések láttán emelte föl szavát Brüsszel, kormányok, a világsajtó, tudósok? Ismertették Paul Krugman Nobel-díjas közgazdásznak a New York Times-ban (2011. december közepén) megjelent megállapítását? A tekintélyes tudós szerint „Magyarország egyik jelentős pártja, a JOBBIK az 1930-as éveket idéző rémálom: romaellenes, antiszemita és van még egy katonai szárnya is. A közvetlen veszélyt azonban a FIDESZ, a kormányzó jobbközép párt jelenti… a tekintélyelvű uralom újbóli bevezetését valósítja meg a demokrácia papírvékonyságú fátyla alatt Európa szívében”. Hogy e párt kizárólagos hatalomra tör, Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem alkotmányjogász professzora is bizonyítja (aki eredetiben, magyarul olvassa törvény-szövegeinket), aki ekképp nyilatkozott a 168 óra 2012. február 8-i számában: „Magyarország többé nem alkotmányos demokrácia. A FIDESZ olyan rendszert épített ki, hogy ha új kormány kerülne hatalomra, akkor az nem tudna élni a többségtől kapott felhatalmazással. Megkötnék kezét a sarkalatos törvények.” E tudományosan megalapozott szakvélemény nyomán az Alkotmánybíróság nyugodt lélekkel kimondhatná a hatalmával visszaélő kormányzat alkotmányellenességét. Amely ellenfelei „levadászásával”, politikai kivégzésükkel próbálkozik. Legújabban Gyurcsány Ferenc – korábban sem sikerült – eltiprását kísérelte meg. Az Országgyűlésről hozott törvényben megakadályozta, hogy a Demokratikus Koalíció   frakciót alakítson ebben a ciklusban. Szükségét látták annak is, hogy a nehézsúlyú politikai ellenfél, a DK elnöke ellen újabb személyiség-lejárató kampányt indítsanak. Csakhogy a „plágiumnak” eladni próbált pitiáner szakdolgozat-ügyben se sikerült perdöntő bizonyítékkal előrukkolniuk. Így a diadalittas bejelentés (tévék vitaműsoraiban hangzott el!), miszerint: „Gyurcsány Ferenc felpuffadt erkölcsi hulláját épp most teszik lapátra”- elhamarkodottnak tűnik. Ellenkezőleg. A kocsma-morált nem kell átvenni ahhoz, hogy a jogot betartassák a józaneszűek: együtt mind az Ismeretlen, mind az Ismert jóemberek.

Az elkövetőknek (felbujtóknak, tetteseknek és bűnsegédeiknek) tudniuk kéne, hogy súlyától függően szabadságvesztéssel fenyegeti a törvény bűncselekményeiket. És hosszú az elévülési idő! Vajon a bíróságok „lefejezése” ellenére akadna néhány egyenes gerincű bíró, aki e bűnelkövetőkre kiszabná a jogosan járó esztendőket? Akadna.

Mit tesz Isten! A sétálgató Józan Ész Társaság tagjai között is akadtak többen, akik – hiszen aktualitása volt! – visszatekintettek Gyurcsány Ferenc (nem hibátlan) miniszterelnökségére, szándékaira, melyek megvalósítását ellenfelei akadályozták; tetteire, melyeknek gáncsot vetettek; nyilatkozataira, beleértve az őszödi beszédet, amit értelméből kiforgattak; az ellene folytatott lejárató kampányokra, a budapesti utcákra kivitt törő-zúzó hordákra, hamis vádakra. Mostanság meg a visszamenőleges törvénykezésre, melytől minden tisztességes jogász gyomra felfordul. Súly alatt növekszik a pálma – mondta a JÉT-tagok egyike. Nos, a DK-elnök emberi tulajdonságait tekintve magam is úgy véltem: államférfihoz méltó politikai kvalitásait, karizmatikus européer szellemi alkatát, egyenes karakter-vonásait, erkölcsi habitusát garanciának tarthatjuk arra, hogy az ország és lakói, a kisember, a megtévesztett nemzet érdekében és javára minden lehetőt megtesz, elkövet. Akitől ennyire fél a hatalom, talán a legalkalmasabb is a megbontott demokratikus államrend helyreállítására. Mert, aki nem párt-elfogult és kellő ítélőképességgel rendelkezik, könnyedén fölmérheti: van ugyan tucatnyi tehetséges és néhány kiváló politikus széles e hazában, hozzá fogható nagyformátumú államférfi azonban a mai magyar politikai palettán nincs több.  Számosan úgy vélték: aligha van jobb választás, mert „mágnes-ember”. Köréje megteremtődhet az a „varázskör” (eszmék és a világosan látók köre), amely új értelmet adhat a küzdelemnek egy emberibb életért, a hazáért, a köztársaságért, a demokráciáért, a nemzetért.

Az Óváros térre érve a résztvevők kezet szorítottak egymással, a járókelőkkel; majd valaki elszavalta egy József Attila-vers elveszett változatát, amelyet Csengery Kristóf  talált meg és tett közzé a Mozgó Világban. A vers így fejeződik be:

Aki a szájunkat betömte,

megnémulva bolyongjon a

mocskos sikátorokban, és ne

legyen barátja, otthona.

Halni nem tudva, hosszan éljen,

vétkébe őrüljön bele,

s mikor végül magát megölte,

testét a föld ne vegye be.