„Nem véletlenül vált ki rokonszenvet a magyar ügy.” (Európa szerte). A határozott hangú felütés természetesen most is a varázslótól, rovatunk kedvencétől, a miniszterelnöktől származik. (Húsvét, Új ember interjú.) Orbán ezúttal mélyebben végiggondolt okokra gondol, mint holmi tömeges békemenetek enyhén kapatos lengyel vendégtüntetői, a „magyar ügy” keleti fertályról származó támogatói. Mellesleg, megszabadulhatnánk végre ettől a szerencsétlen „magyarügyezéstől”. Már foglalt. A kifejezés egyetlen történelmi szituációra vonatkoztatható, ’56-ra, mikor az ENSZ korifeusai nem tudtak mire menni a „magyar üggyel”, jobb híján jegelték, Kádár rendszerét bojkottálták, míg el nem jött 1963, a (részleges) közkegyelem napja. Az a magyar ügy már nem ügy.
Ez a mostani magyar ügy, a demokrácia tudatos felbontása, autoriter, paternalista, tekintélyelvű, posztnackó rezsim kivitelezése, a munkavállalók jogainak letiprása, a sajtó pofájának befogása, korántsem olyan népszerűtlen a kontinensen, mint hinnénk. Mert jó, ha észben tartjuk, Orbán abban az Európában nyert kétharmadot, ahol olyan vérfagyasztó figurák dirigáltak, mint a rettenetes Sarko, a riasztóan bizarr Berlusconi, ahol épphogy alá hanyatlott a Kaczinskyak napja. Ahol Lepperek handabandáznak, Sloták tocsognak derékig a sörhányásban.
Ne higgyük hát, hogy Orbán unikum, Európa magányos farkasa. A román sajtó kifejezetten rokonszenvvel kezelné, ha nem lenne revíziógyanús minden magyar miniszterelnök. Szerbiában az elkeseredett unió- és Európa-ellenesség híveinek érv lehet Orbán kekeckedése. A lengyelek, mint ahogy mindig, sértődöttek. A cseh államfőről tudjuk, hogy unióellenes, igaz, ezt Orbánnál fényévekkel kulturáltabban adja elő.
„Nem véletlenül vált ki a „magyar ügy” rokonszenvet”, kotyogja ki a miniszterelnök. Mert tudja, konfliktusérzékelő receptoraival érzékeli: eszméit, gesztusait, indulatömléseit erősödő nemzetközi rokonszenv (is) kíséri.
Ne higgyük, hogy amit látunk, mindenkinek nyomasztó. Csak mi érezzük annak, lévén hogy ebben élünk. Orbánnak egyre több támogatója lesz, új idők közelegnek. Felvirrad a nap, amikor Európában a káosz, a dezintegráció, a szétesés, a konfrontáció lesz az úr. Orbán csak viharmadár. Pontosítsunk, a viharpapagáj.
Tisztelt Buják úr!
Osztom a véleményét. Lesz itt( Európában) még ne mulass. Majd, amikor a németek, a franciák(Sarkozy már pedzegeti) megunják, hogy támogassák a sok országot, ahol a vezetők ellopják a nemzeti vagyon és az uniós pénzek nagy részét. Esetleg felbomlik az Unio, akkor a sok nacionalista seggfejnek megszűnik a közös ellenség és egymásnak ugranak. Igaza van, Orbán beleillik a sorba. Az a szerencse, hogy katonailag gyengék vagyunk. Ki tudja mi lesz 10-20 év múlva?
No, most aztán jól megvigasztalt a cikkíró!
bubu64
Milyenek lennénk 10 milliós országként akár 10, akár 20 év múlva? Kishatalom (se)
Kekec
Igen, ez a cikk nem tett jót a lelkemnek. Könnyű előhozni belőlem a pesszimizmust. Ne legyen igazam.
Én meg károgást hallok. Alakul egy másik únió, Putyiné. Lehet hogy ezt célozta meg Orbán és röhög a markába, ha az EU becsődöl. Ebben érdekelt talán és ebben segédkezik a mi kárunkra. Ne legyen igazam.
„Felvirrad a nap, amikor Európában a káosz, a dezintegráció, a szétesés, a konfrontáció lesz az úr. Orbán csak viharmadár.”
.
Remek cikk, én is így látom. SAJNOS
Azért én nem látom, hogy az únió egészében olyan nagy szimpátiával néznék Orbánt kekeckedését, itt a térségben és tőlünk keletre esetleg még igen, de nyugatabbra, a komplett bolondokat leszámítva biztosan nem.
Tulajdonképpen pont ez is a baja Orbánnak, hogy a tekintélyelvű politizáláshoz nem tudja felmutatni az előző ciklusa alatt jól láthatóan meglévő, politikai súllyal rendelkező külföldi szövetségeseket, akik nyíltan a párjára állnának.
Csak súlytalan lengyel importtüntetőket tud felmutatni, de ez édeskevés ahhoz, hogy távolról nézve is valóban erőt sugározzon.
Orbán nem papagáj, hanem kakukk, amely a tojását becsempészte az európai demokráciák fészkébe. A cikk szerzője pedig kuvik: a kuvikolásnak azt az olcsó módját választotta, hogy összegyűjtötte és végzetesnek ítélte azokat az euroszkeptikus tendenciákat, amikkel az EU a születése óta képes együtt élni.
.
A szerző írása jószándékú, de félelmeit nem osztom. Az elmúlt ötven évben az európai integráció éppen azáltal valósul meg, hogy a széthúzó irányba ható erőket vagy marginalizálják, vagy pedig a rendszerbe integrálják.
.
A mi nemzedékünknek az a legnagyobb szerencséje, hogy ennek részei lehetünk. Nemcsak azért, mert az európai integráció megvéd minket a szomszédaink, kisebbségeink és az alapvető polgárjogok ellen folytatott évszázados háborúskodástól. De azért is, mert az elmúlt 20 évben EU és csakis az EU civiizálta a jogrendszerünket és az intézményeinket. Ez nem gyarmatosítás, hanem szolgálat, amit ők tesznek nekünk, és amire a továbbiakban is rászorulunk. Hazugság, hogy az EU fenyegeti a nemzeti kultúrákat; éppen hogy védi és garantálja azokat. Azt viszont igyekszik megakadályozni, hogy a nemzeti kultúra jelszavaival elvakult szélsőségesek vért ontsanak.
.
Az európai integráció elkerülhetetlen, és ezen semmit sem változtat az euró mint pénznem aktuális gyengélkedése – amit persze örömmel túloznak el nemzeti ünnepeken elharsogott beszédeikben azok, akik továbbra sem mondtak le arról, hogy leszámoljanak a házban, az utcában és a határon túl élő szomszédaikkal.
.
Az európai integráció a cikkben felsorolt különutas kakukkfiókák ellenére köszöni szépen, jól érzi magát és megy előre. Hajrá európai integráció, hajrá Európai Unió!
Valaki mar osszetorhetne Orban (kakukk) tojasat :)
Be fog állni az alaphelyzet.
Vannak egyfelől az angolszász hatalmak , akik többé-kevésbé erősek és demokratikusak.
Vannak a békazabálók meg egyébb ingatag latinok és van a keleti plebsz.
Egy új elem van viszont , ami régen nem volt.
A németek.
Németország ismét világhatalom !! De ezúttal a munka , az emberség , a demokrácia vitte fel a csillagát. ÉS nem fogják könnyen adni , ebben mindenki biztos lehet !
Tehát várható a Közös Piac ujjá alakulása és valamiféle új atlantida védelmi rendszer kialakítása is. Lettek meg egy nácik és nációk nélkül…a keleti blokk meg várhatja ismét az orosz befolyást. Mikozben az oroszok boldogan vetik alá magukat az új Közös Piac gazdasági befolyásának.
És mi , Keleti Plebs ismétcsak pofára esünk. Mint annyiszor az emúttnyóc…izé … öccáz évben.
Nyugaton Orbánnak nincs hitele és nem viszi semmire. Jó példa az IMF hitel halogatása. Ruszkitol vagy Kinátol pedig segélyt nem kap. Orbán Mo.-n lessz megbuktatva, és mi besegittünk.
Nem kétséges, hogy az EU bővítésének fő célja „liberalizálni” az új tagországok piacát – mondhatni elhárítani a fennmaradt kisebb technikai akadályokat a piacfoglalás elől. Egyértelműen a nagy haszonélvezők: Német- és Franciaország. A hasznuk nagyságrendekkel nagyobb, mint az a veszteség, amit az EU az új tagok nettó hozzájárulásával veszít (vagyis, hogy az új tagok EU hozzájárulása kisebb, mint az onnan származó uniós forrásaik összege).
.
Figyeljünk a részletekre: a nettó haszonélvező lényegében két ország, de ennek árát 18 másik országgal fizetteti meg!
.
Mindezek ellenére Orbánnak nincs igaza: Magyarországnak szüksége van a külföldi (nyugati) piacokra, a külföldről beáramló tőkére – Magyarország önmagában nem képes létezni (vagy csak nagyon alacsony szinten vegetálni). A magyar piac fő baja eleve az, hogy teljesen belföldi szolgáltatóvá vált: a mezőgazdaság részesedése jelentéktelen, az ipart lényegében néhány nyugati multi jelenti, az idegenforgalom gyenge, a közlekedés komplett csődben van. A kkv-k döntő többsége a kkv szektoron belül szolgáltat: kereskedik, könyvel, pénzÜGYESKEDIK,, stb.
.
Harcolni az EU ellen tehát badarság – inkább több, haszonnal kecsegtető együttműködési lehetőséget kellett volna felkutatni. Amihez persze ész is kellene, a „ne mi nyerjük a legtöbbet” hozzáállás nem műkszik.
.
A kelet felé való fordulás mindössze elméleti lehetőség: mit lehet elérni csóró piacokon, tőke nélkül? Nincs is érdemi gazdasági kapcsolat az EU-ba besáncolt, egykori szocialista országok között. Na jó, lehet kapni pár bolgár befőttet – de nagyjából ez a maximum.
.
Szóval én nem látom ennyire borúsnak a jövőt: Orbán menni fog és talán egy értelmesebb garnitúra jön a helyébe. Igaz, ennek egyelőre semmi jele…
Tegyük fel lessz egy ujab csöd 15 év mulva, és orbanisztán eröt kap. Nem kérem mert csöd az lehet, de akkor se Orbán elképzelései következnek. A kapitalizmus felujitsa magát. Ilyesmivel foglalkoznak nyugaton és az USA-ban, és vannak tervek. Orbán és elképzelései pedig maradnak mint fing a gatyában.
Ha kell azért még néhány béke(kölcsön)menetre még lesz támogató:
http://hirek.msn.mainap.hu/itthon/az-imf-nem-fogadta-a-bekemenet-szervezoit-12865/
Orbánnak voltak ötletei amik nekem is tetszettek, és drukkoltam neki. Az országnak van saját pénze és nincs szükség külföldi financirozásra.
Ez lehet hogy müködött volna, ha nem nyulnának a kasszába. Nekik szükség van az unióra aki belenéz a költségvetésbe. Nekem egyszerüen nem megbizható Orbán és társasága, se az elödök. Aztán ügye a tartozásokat is kell fizetni közben, tehát ez a szabadságharc korai volt. Az is nevetséges volt nekem, hogy mindenkitöl követelik a munkát, mikor ök életükben nem dogoztak. Mit csinált S.P. vagy fönöke Orbán ?