Big Spring, Tennessee – Most került elő az a levél, amelyet valamikori gazdájához, bizonyos P. H. Anderson ezredeshez intézett 1865 augusztusában az illető tiszt volt rabszolgája, Jourdan Anderson. Az ezredes szerette volna, ha kipróbált embere visszatér hozzá, és újra dolgozik a farmján.
Anderson megszökött a rabszolgaságból, szabad emberként fokozatosan emancipálódott, aminek fontos állomásaként Ohióba érvén bérmunkához jutott, amiből támogatni tudta a családját. Most előkerült, meglepően stílusos levele arról árulkodik, hogy a rabszolga és az ura közötti kapcsolatrendszer adott esetben sokkal bonyolultabb lehetett annál, mint azt ma feltételezzük. Néhány részlet az érdekes kordokumentumból, amelynek írója a jelek szerint tisztában volt nem csak a helyesírással, de a különböző angol múlt idők helyenként bonyolult szabályaival is.
Uram! Levelét megkaptam, és boldogan láttam, hogy nem feledkezett meg Jourdonról, és hogy azt akarja, menjek vissza és éljek magánál, ígérve, hogy jobban bánik majd velem bárki másnál. Gyakran nyugtalanul gondoltam magára. Azt hittem, a jenkik már régen ezelőtt felakasztották a házában talált lázadók rejtegetéséért. Felteszem, soha nem hallottak arról, hogy Martin ezredeshez jőve megölte az uniós katonát, akit a százada az istállójukban hátrahagyott. Noha kétszer is rám lőtt, mikor eljöttem magától, nem szívesen venném hírét, hogy baja esett, és boldoggá tesz, hogy még él. Jót tenne nekem, ha újra visszamehetnék a drága régi otthonomba, és láthatnám Miss Maryt és Miss Marthát és Allent, Esthert, Greent és Lee-t. Adja át nekik szeretetem, és mondja meg nekik, hogy remélem, ha nem is ebben a világban, de egy jobbikban találkozunk. Visszamentem volna, hogy mindnyájukat meglátogassam, amikor a nahsville-i kórházban dolgoztam, de az egyik szomszéd azt mondta, Henry le fog lőni, ha csak alkalma nyílik rá.
A korábbi rabszolgatartó által ajánlott lehetőségről ezt írja:
Pontosan akarom tudni, micsoda az a jó lehetőség, amit nekem ajánl. Itt úgy-ahogy megvagyok. Havi huszonöt dollárt kapok, meg élelmet és ruhát; Mandynek kényelmes otthona van – az emberek Mrs. Andersonnak hívják –, a gyerekek – Milly, Jane és Grundy – meg iskolába járnak és jól tanulnak. A tanító szerint Grundynak elég jó feje van ahhoz, hogy lelkész legyen. Járnak a vasárnapi iskolába, s mink Mandyvel rendszeresen járunk templomba. Kedvesek velünk. Néha halljuk, ahogy mondják: „Rabszolgák vótak azok a színes népek” odalenn Tennessee-ben. Fáj a gyerekeknek, amikor ilyen megjegyzéseket hallanak; de én mindig mondom nekik, Tennessee-ben nem volt szégyen Anderson ezredes alá tartozni. Büszke lett volna, mint ahogy én is voltam, sok nigger, ha magát gazdának szólíthatta volna. Mármost ha maga ír nekem és megmondja, milyen bért fizet, akkor könnyebben fogok tudni dönteni, érdemes-e visszaköltöznöm.
S aztán Jourdan elmagyarázza, bármit is ajánljon a volt gazda, ő azt már a maga erejéből elérte, kivéve a plusz bért:
A szabadságot illetően, amire maga azt mondja, megadja, semmit se nyerek, ha számolok, mivel 1864 óta megvan a szabadságlevelem a nashville-i részleg elöljáró-főigazgatójától. Mandy azt mondja, fél visszamenni, ha nem lát valami biztosítékot arra, hogy igazságosan és kedvesen bánik velünk; és oda jutottunk, hogy őszinteségét leellenőrizendő arra kérjük, küldje el a bért megszolgált időnk után. Ettől elfelednénk és megbocsátanánk a régi sérelmeket, s a jövőben igazságosságára és barátságosságára hagyatkoznánk. Én harminckét évig szolgáltam magát hűségesen, Mandy húszig. Nekem havi huszonöt, Mandynek heti két dollárjával a mi keresetünk annyi, mint 11 ezer 680 dollár. Ehhez adja hozzá a kamatokat arra az időre, amennyire a bérünket visszatartotta, és vonja le belőle, amit a ruházkodásunkra, nálam a három orvosi vizitre, Mandynél a foghúzásra költött, és akkor kijön, mennyi jár igazság szerint. Kérem, a pénzt a következő címre küldje: V. Vinters, Esq., Dayton, Ohio. Ha nem fizeti meg múltbeli hűséges munkánkat, a jövőre vonatkozó ígéreteiben se nagyon hihetünk. Bízuk abban, hogy a jó Teremtő felnyitotta a szemét mindarra a rosszra, amit maga és felmenői tettek velem és a felmenőimmel azzal, hogy bennünket generációkon át gürcöltettek a maguk javára, fizetség nélkül. Itt a béremet minden szombat este megkapom; de Tennessee-ben a nigger számára épp úgy nem volt fizetésnap, ahogy a lovak meg a tehenek számára se volt. Bizonnyal eljön a nap, amin megfizetnek azoknak, akik bérmunkásaikat becsapták.
Jourdan némi, a gyerekeire vonatkozó kitérő után zárja sorait: „George Cartert üdvözlöm, és köszönöm neki, hogy elvette magától a pisztolyt, mikor tám lövöldözött. Öreg szolgája, Jourdom Anderson”.
Érdekes ez a levél.
Ezek szerint, mint rabszolgát, taníttatták is.
Nálunk ezt a rendszert éppen most készül bevezetni a figyisz kormány!
Bámulatos, hogy milyen szofisztikáltan küldi el a fenébe az illetőt. ÍGy a távolból csak gratulálni tudok. Remélem, megtalálta a számítását a szabadságban.
Rupcsi, hol van benne, hogy taníttatták? Nekem nem derül ki a levlből ilyesmi. Lehet, hogy nem is ott született, lehet, hogy a szökése után tanították meg írni-olvasni. És a rá költött pénznél se említ iskolázási kiadásokat. Plusz rabszolgáknak, úgy tudom, nem létezett iskola. Fehérekkel meg nem járhatott volna együtt.
Azt viszont tudjuk a levélből, hogy a gazda lelőtt egy sebesült katonát (mi másért hagyták volna az istállóban, biztos nem egyszemélyes partizánharcot vívni), és hogy őrá is rálőtt kétszer a szökésekor. Azt is említi, hogy rosszul bánt vele. Ennek tükrében nekem az jön le, hogy visszacsalta volna, hogy végre jól elintézze.
ez a level lehetne mondjuk a jovobol is,azzal a cimmel,;
egy felszabaditott roma kenyszermunkas levele Benito Orban Duce-hoz!!!
ugye hogy eletszrru lenne!??
“…a mi keresetünk annyi, mint 11 ezer 680 dollár. Ehhez adja hozzá a kamatokat arra az időre, amennyire a bérünket visszatartotta, és vonja le belőle, amit a ruházkodásunkra, nálam a három orvosi vizitre, Mandynél a foghúzásra költött, és akkor kijön, mennyi jár igazság szerint. Kérem, a pénzt a következő címre küldje…”
Nagyon jó!:-)))))
“pogács 2012. február 1. szerda 17:25″
a fogalmazásból gondolom.
Ha 32 évig szolgált akkor mondjuk 10+32, 42 évesen szökött meg.
Persze az most jutott eszembe, hogy ezt a levelet diktálással/javítással írhatta, akit megkért.
rupcsi, ez igaz, nem biztos, hogy ő írta, lehet, hogy diktálta. Erre nem gondoltam. De jó fejű akkor is, jó a szövege:)
Hát ez egyszerűen zseniális.
Színvonalas levél, döbbenetes történelmi helyzetkép…
Jó fej lehetett ez a pasas, remélem a gyerekeire is átörökítette:)
Szomoru vissza idézet tőrténelem,mostan modern rabszolgaság van egyes országokban,és a világ el nézi és halgat mint azokban az időkben,amerika mindég első volt mindenbe,a sok europai nemzetűség demokráciát teremtet.
Gyanitom, hogy a levelet V.Vinters (Winters?) ugyved irhatta, felhasznalva Jourdan narrativjat a nashville-i viszonyokrol. Tobb forrasbol ismert, bizonyos ultetvenyeken a banasmod jobb volt, feltehetoen kinzas nelkul, es kevesebb veressel, de az nem gatolta a jo “ezredest” abban, hogy megprobalta megolni menekulo “tulajdonat”. Az elmaradott berek kalkulacioja es kovetelese is inkabb ugyvedi fogasnak tunik. Nem valoszinu, hogy egy volt rabszolga barmi penzert hajlando lett volna feladni az ujonnan szerzett szabadsagat.