Budapest – Miközben az Európai Unió arra készül, hogy akár szankciók árán is az uniós normák betartására kényszerítse az 1944 óta legkatasztrofálisabb politikát folytató magyar kormányt, folytatódik a parasztvakítás.
Orbán Viktor nagy gyengéje és nagy erőssége a különféle „tervek” bemutatása és a jobbára tartalom nélküli vágyálmak megalapozott elképzelésként történő bemutatása, amellyel ideig-óráig elterelhető a nyáj figyelme a leginkább sorsdöntő kérdésekről.
A legújabb lózunggyűjtemény, amire fél év múltán épp úgy nem fog emlékezni senki, amiként a Széll Kálmán-tervet is elnyelte a kollektív feledés mély kútja, arra hivatott, hogy „a vidék alkotmánya legyen”. Orbán ezzel a sok évtizedes népies-urbánus ellentétet próbálja felmelegíteni.
A névadó – ironikus módon az egykori Szabadelvű Párt egyik vezéralakja, aki a liberális Magyarország aranykora idején négy különböző miniszterelnök alatt is volt földművelési miniszter – személyéhez köthető egyebek mellett a cselédtörvények bevezetése és az 1897-es földmunkássztrájk letörése.
Orbán Viktor mostani beszédében, a Darányi-terv bemutatása alkalmával azt fejtegette, hogy Magyarország eredendően mezőgazdasági ország, és az ipar nem feklődhet a vidék rovására, mivel ez az ország érdeke ellen való. „Benne van a génjeinkben a magyar föld szeretete és tisztelete. Mi azt is tudjuk, hogy minden nemzetnek van szülőföldje, egyetlen hazánk van, ezért hívjuk anyaföldnek”, mondta a kormányfő, aki szerint azért érezhette magát a diktatúra évtizedeiben kisemmizettnek mindenki, mert legfeljebb háztájija lehetett.
A miniszterelnök kitért arra, hogy szerinte a városok életképtelenek a vidék nélkül, amit évtizedeken át készakarva elsorvasztottak. Orbán ezután az internetes fórumok „vidékbarát” trolljainak összes közhelyét csokorba gyűjtve etette hallgatóságát a „jó minőségű magyar ételekről”, a „külföldről ideáramló élelmiszer emberhez méltatlan színvonaláról”, valamint arról, hogy a jövendő háborúk a földért és az ivóvízért zajlanak.
A miniszterelnök, miközben kormányával együtt arra vár, hogy az Európai Unió és az IMF mielőbb folyósítsa az ország működtetéséhez elengedhetetlen kölcsönöket, ismét a háborús, Nyugat-ellenes retorikát vette elő, amikor azt állította, szerinte ezek a háborúk már el is kezdődtek a leminősítésekkel.
Orbán Viktor az import élelmiszer lesajnálása során nem szólt arról, mekkora mennyiségben exportál Magyarország élelmiszert külföldre, amely export a határokon kívül – importnak minősül, és versenyez a helyben termelt javakkal. A magyar élelmiszer kivitele nagyjából évi 60 milliárd euróra tehető.
A kormányfő szólt a földtörvény átalakításáról, konkrétumokat nem mondott, miként azt sem árulta el, továbbra is fenn kívánja-e tartani a magyar föld forgalomképtelenségét biztosító moratóriumot. A törvény értelmében külföldiek nem vásárolhatnak magyar termőföldet; emiatt a földárak a nyugati árakhoz képest nevetségesen alacsonyak, a modern mezőgazdasági technológiák pedig hiányoznak az ágazatból.
Az Európai Bizottság 2010-ben döntött úgy, hogy engedélyezi Magyarország számára a termőföld-vásárlási moratóriumot a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező uniós polgárokkal és jogi személyekkel szemben 2014. április végéig.
Az “ujj programról” még nem hallottam, de az is érdekes lehet….
.
Mikor is volt nekünk olyan baromi nagy és jó a mezőgazdaságunk? Talán még a Monarchia idejében, amikor mi voltunk az “éléstár”. De akkor is csak a versenyhiány, az összehasonlítási alap hiánya miatt.
Mostanában éppen gazdaságtörténeti munkákat olvasok az 1919-44 közötti időszakról. A mezőgazdasági bevezetőből egy rövid részlet:
.
“A békekötés után elveszett a Monarchia nagy belső piaca, amely biztos és többnyire kedvező elhelyezési lehetőséget nyújtott az ország mezőgazdaságának. A magyar nemzetgazdaság igen szoros kapcsolatba került a világpiaccal. Az árviszonyok révén fény derült mezőgazdasági termelésünk elmaradottságára, s az értékesítést gátló, a világpiaci árakat meghaladó termelési költségekre. A belső piac nem volt képes felszívni a képződő árufelesleget. [...] Sajátképpen a parasztság élelmiszer-fogyasztása volt a legalacsonyabb, kivált olyan termékekből, amit meg kellett volna vásárolnia. Az agrárnépesség jelentős része önellátásra rendezkedett be, [ettől] tovább zsugorodott az amúgy is szűk belső piac.”
.
Eszembe jut még, amikor ősszel hallgattam, ahogy a borászok maguk mondták, hogy a magyar bor világhírű – itthon. És ez, azt hiszem, érvényes lehet még jó néhány dologra.
De ha be akarunk zárkózni, akkor persze mit sem számít, hogy van-e világhír.
Érdekes életcél, jövőkép egy ország lakossága számára, hogy mindenki kapna egy kis földet, azon meg tudja termelni, ami kell neki, megvan a betevő, oszt jónapot. (Lásd: egy koca – egy porta.) Pofánröhögjük az amúgy is halódó rohadt kapitalista, imperialista nyugatot. Egyék csak a szemetüket, nekünk itt vannak a legkiválóbb élelmiszerek, más nem is kell az embernek (no, talán még egy kis pálinka).
.
Soha nem gondoltam volna, hogy a csak pult alól és drágán beszerezhető banán és társai után megérem azt, hogy olyan szegény leszek egyszer, hogy nem futja majd a magyar árura, csak az importra.
Kétségtelen tény, hogy nagy ritkán hozzájutok háztájikból olyan paradicsomhoz, őszibarackhoz, stb., amelyről gyerekkorom rég elfeledett ízei jutnak eszembe. De az általam annyira szeretett szabolcsi-szatmári Jonatán alma talán már mutatóban sem maradt.
De az is tény, hogy amikor egyszer rászántam magam, hogy veszek egy kiló jó magyar makói hagymát (egyszer élünk!), azon volt ugyan szép nemzeti szalagos csomagolás, de sár is bőven. Végül a felét ki kellett dobnom, ráadásul nem igazán éreztem különbséget az ízében a holland hagymával összevetve.
.
Valóban érdekes az is, hogy “kintről” nézve meg akkor a mi áruinkra mondják, hogy elárasztjuk őket szeméttel? De ez sok vonatkozásban tettenérhető. Bősz nacionalistáink ilyenekre sosem gondolnak? Amikor szidjuk a “közszolgálati” adón a multikat, majd ugyanazzal a lendülettel tapsikolunk, hogy már lassan négyezer üzlete van a CBA-nak külföldön. Tipikusan a szálka – gerenda probléma. És hány ilyen van!
És egy nagy bezárkózás esetén ezekkel mi a terv?
Az a baj a magyar élelmiszerrel,hogy mióta az Orbánék kisajátították a magyar nevet ,én azóta még véletlenül se veszek olyat amire az van ráírva,hogy magyar.Tudom ez fájó sok tisztességes vidéki dolgozónak ,de bennem ez a szó már utálatot kelt ,és nem bírom magam függetleníteni attól a (moderálva) aki ezt a szót meggyalázta.Majd akkor veszek olyat ,ha úgy fogom érezni nem csak az ország egyik fele magyar,a másik meg le van szarva,ez az én keresztem és ne rám haragudjatok hanem arra aki meggyalázta azt a nevet amit a szájára se vehette volna egy ilyen gazember.
Tisztelt nakadzsi,
kérjük, hogy tartózkodják a durva kifejezésektől és az erőszakra történő uszítástól, ezt tiltja a szabályzat. Admin