New York – Egy több mint kétszáz észak-amerikai muzulmánnal folytatott interjún alapuló tanulmány szerzői arra a következtetésre jutnak, nincs értelme külön állami törvényekkel tiltani az iszlamista törvénykezést, maguk az érintettek ugyanis nem akarják azt bevezetni.
Oklahoma, Louisiana és Tennessee államokban törvény született, vagy népszavazás döntött tavaly arról, hogy ezen államok bírái sem a sária, sem más, nem amerikai törvények, vallás- vagy szokásjogok előírásait nem vehetik figyelembe, hanem csakis a hatályos állami és szövetségi törvényeket. Ebben az évben várhatóan húsz további állam mondja ki ugyanezt, Newt Gingrich, a republikánus elnök-aspiránsok egyik legesélyesebbike szövetségi szinten akarja betiltatni a mohamedán törvénykezést, amit versenytársai egyike, Rick Santorum Amerikával szembeni „egzisztenciális fenyegetésnek” tekint.
A University of Windsor által Julie MacFarlane jogászprofesszort asszony vezetésével elvégzett, az Institute for Social Policy and Understanding kutatóintézet által kiadott tanulmány az első, amelynek készítésekor az amerikai muzulmánok véleményét kérték ki a sáríával kapcsolatban. MacFarlane 101 muzulmán férfit és nőt, valamint 41 imámot és 70 közösségi vezetőt interjúvolt meg a témában. A válaszadók egynegyede Kanadában él; MacFarlane nem látta értelmét annak, hogy a kanadai és az amerikai válaszok közt különbséget tegyen.
A professzor asszony arra volt kíváncsi, mit gondolnak a kérdezettek, vajon amerikai bíróságok alkalmazzák-e az iszlám jogot nem muzulmánokra a jogrendszerben. Mindannyian nemmel válaszoltak. A 41 imámból hárman hozzátették: szerintük szükséges egy párhuzamos iszlám családi bíróság fenntartása, ahová a muzulmánok jogi problémáikkal fordulhatnak. Ezt az ötletet azonban a többi megkérdezett nem találta jónak. A válaszadók kiválasztása nem találomra történt, így a tanulmányban foglaltakról nem állítható, hogy közvélemény-kutatási eszközökkel mérte volna fel az amerikai muzulmán közösség véleményét, de bizonyos fokig mégis betekintést enged a közösségnek a sáríával kapcsolatos álláspontjába.
MacFarlane azt követően kezdte meg munkáját, hogy torontói muzulmánok kisebb csoportja 2003-ban iszlám családi különbíróság felállítására kért engedélyt; a fórumon házassági, válási, gyermek-elhelyezési ügyeket intéztek volna, és a kérelmezők arra hivatkoztak, hogy a katolikusoknak és a zsidóknak van ilyen bíróságuk Kanadában (valóban van, de csak annyiban illetékes, amennyiben azt a hozzá fordulók önként elismerik, továbbá úgy a zsidók, mint a katolikusok abszolútnak ismerik el az állami jogforrást, aminek a saját jogszolgáltatásuk nem mondhat ellent). A kérés nyomán iszlámellenes tüntetéseket tartottak nem csak Kanadában, de Angliában, Franciaországban és Ausztriában is, amelyek résztvevői azt állították, az iszlamista különbíróságok engedélyezése az állam és egyház szétválasztása elvét rúgná fel. A különbíróságokat végül nem engedélyezték.
Halálbüntetés végrehajtása Szomáliában a sáría alapján
A MacFarlane által meginterjúvoltak zöme családi ügyekben (házasság, válás, öröklés) használja a vallási jogot a rendes igazságszolgáltatással párhuzamosan, de nem ahelyett. A kutatás olyan muzulmánokra összpontosított, akik elváltak – százegy ilyen ember volt a megkérdezettek között. Ezek kilencvenöt százaléka úgy nyilatkozott, hogy írt alá nikát, azaz hagyományos iszlám házassági szerződést, de emellett polgárilag is megesküdött, illetve később polgárilag is elvált, miután erre a vallási engedélyt az imámtól megkapta. Voltak imámok, akik nem is adták ki a válólevelet addig, amíg a polgári válást jogerősen ki nem mondták.
Az a kisebbség, amelynek tagjai csak egyházilag esküdtek meg, olyan bevándorlók voltak, akik csak nemrég érkeztek meg Észak-Amerikába; sokan nem tudtak arról, hogy ez sem Kanadában, sem az Egyesült Államokban nem elég – ha valaki csak egyházi esküvőt tartott, az jogilag mintha meg sem esküdött volna. Egy-két esetben a csak egyházi esküvőt arra használták ki, hogy egy férfinak több felesége lehessen. Az informális bigámiát, poligámiát egyes imámok tolerálják, illetve bátorítják, tette hozzá MacFarlane.
Tényleg így néz ki egy esküvő pakisztáni módra Bostonban? Nem egy vidám dolog ez. Rosszul látom?
Gonoszka, egy kep alapjan meg ne vonj le kovetkezteteseket, de igaz ez a kep nem olyan vidam mint pl egy magyar paraszt lagzi.
Volt szerencsem sok muszlim ferfit es not megismerni, nagy tobbseguk nem kulonbozik mas emberktol, igaz hogy vallasossak de csak annyira mint a magyar felszines katolikusok, vagyis nem igazan hivok.
A meggyozodeses mohamed/allah hivok kozott talalhatok a veszelyes elemek, ezeket lehet mozgositani, agymosni, manipulalni, kozuluk kerulnek ki a terroristak.
A katolicizmus es az iszlam kozott a kozos vonas a fasizmus, vagyis mindenkit letiprunk (aki gyengebb) es nem kovet minket, persze az erosebbel szembenbehuzzak fuluket farkukat. Jo pelda erre Magyarorszag, ahol a katolikus egyhaz elteti a magyar fasiszta egyhaztorvenynek nevezett ocsmanysagot, de pl az USA-ban kenytelenek meghajolni a birosag hatalma elott.
Vidam pakisztani eskuvo : http://www.youtube.com/watch?v=mMUnI-wgx4o
Lehet en vagyok csak eltevelyedve de a foton nem egy india hindu szertartas lathato ? Esetleg Szikh ?
Minden esetre, egy csaj, akit dugni visznek, az vidámabb képet szokott vágni. :))
Nekem úgy tűnik, a muzulmánok az iszlám terjesztését és hatalomra juttatását politikai mozgalomnak tekintik, nem sok közét látom már a vallásukhoz. Sajnos az iszlám is sokat torzult már.
Szerencsésnek mondható, ha a muzulmánok között is akadnak akik tisztelik az eredeti vallásukat de annak elvakult és fanatikus terjesztése helyett megpróbálják azt a 21. század társadalmi és technikai civilizációjához igazítani és annak megfelelően ápolni és gyakorolni.
Különösen érvényes ez a nők helyzetére, a megkövezésre és általában a saját törvénykezésükre. A vallásukat természetesen gyakorolhatják de ezek a barbár kőkorszaki módszerek már nem kívánatosak a modern életben és sok társadalmi viszály forrása lehet.
Magyarországon most fogják bevezetni, hogy nem kell kétszer esküdni (anyakönyvvezető és pap/rabi/imám,,,) előtt, hanem elegendő lesz csak az egyházi igen is. Tehát a válás sem kerül polgári bíróság elé, ha az egyházi bíróság elválasztja a párokat. Csak azt nem tudom, hogy az egyházak kötelesek lesznek az anyakönyveiket az állam rendelkezésére bocsájtani? És mi lesz azokkal a párokkal, akiket nem elismert egyház ad össze vagy ők így csak élettársak lesznek és nem esnek az állam által elismert “család” fogalmába? Tehát Magyarországon Orbán-Semjén páros mondja majd meg, hogy kik a házastársak!