Honolulu – Közel hét évtizeddel azután, hogy megsérült a második világháború nagyszabású ardenneki csatájában, Arthur E. Ross törzsőrmestert hősiességéért Bronz Csillaggal tüntették ki.
Az egykori lövészkatona, aki később majdnem hat évtizeden át ügyvédként kereste kenyerét, és csak három éve nyugdíjas, a Pearl Harbor-Hickam bázison rendezett ünnepség keretében vehette át a kitüntetést a generációkkal korábbi csatában való részvételét.
A második világháború utolsó nagy német offenzívájára 1944-45 telén került sor Belgium területén, ahol a Wehrmacht páncélos erői kísérletet tettek az amerikai egységek visszaszorítására, és ez kis híján sikerült is nekik. A manőverről 1965-ben nagyszabású játékfilm készült egy sor sztárral a főbb szerepekben The Battle of the Bulge címmel. Az alkotást Magyarországon A halál ötven órája címmel vetítették.
Robert Shaw és Charles Bronson a filmben
Az agg hadastyán kitüntetése átvetelekor kijelentette: élete büszke és jelentőségteljes pillanatához érkezett, és csak azt sajnálja, hogy szülei nem érhették ezt meg. „Azonban jobb későn, mint soha”, tette hozzá Ross felesége, leánya, rokonai és barátai körében.
Stephen Tom tábornok „adminsztratív hibákkal” és a „kormány tévedésével” magyarázta, mij az oka annak, hogy 2011-ben, Hawaiin tüntetnek ki egy olyan embert, aki 1944-ben sebesült meg az Ardennekben. Ross, aki a második zászlóalj 328. gyalogezredének katonája volt, korábban megkapta a Bíbor Szív kitüntetést azokért a srapnelsérülésekért, amelyeket ugyancsak A halál ötven órája idején szerzett.
Holttestek a bombatölcsérben az ardenneki offenzíva után
Ez a csata volt a legvéresebb, amelyet az amerikai hadsereg a második világháború során vívott: az összecsapásban közel húszezren vesztek oda és majdnem 90 ezren sebesültek meg. Az offenzívát végül a németek elveszítették, így szabaddá vált az út az angolszász felszabadító csapatok előtt Nyugat-Európában, amely alapvetően befolyásolta az egész háború menetét.
Köszönjük öreg barátom segitségedet.
Jó egészséget kivánunk. Maradj közöttünk
minél tovább!
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én még úgy tanultam: a háborút a Szovjetunió nyerte meg.
Az amik vacakoltak Nyugat-Európában, de Berlin na az szovjeteké lett.
topi mackó
topi mackó 2011. november 18. péntek 19:06
Látod milyen történelmet varázsolgatnak néha a töténelmi
oktatásban. Most Rózsikanéni akarja másirányba láttatni
a történelmet.
A Reichschtagra igaz Vöröszászlót tűztek, de közös harcban,
Összefogás nélkül semmi sem ment volna.
LÉNYEG: KÖZÖS GYŐZELELEM
Ezt lehet különféleképen megirni, de az irott szövegnek is
lehet más olvasata. Vátoztat ez a lényegen valamit???
Túlvasúti
Rózsikanénit ne baszogassuk mert csak szaporodik (voltam katona, még az átkosban)!
33. éve vagyok pedagógus férj, Rózsanagysasszyony újat nem tud mondani, még mást se.
A közös győzelemhez: perceinkben A Janus arcú Orbán éppen Anus arcúvá válik.
És ezt a saját győzelmeként adja elő!
topim mackó
Tisztelt Bartus László!
Kérem adja át késői köszönetünket Arthur E. Rossnak. Ebből az alkalomból emlékezzünk meg tisztelettel és köszönettel mindazokról, akik értünk harcoltak, akik az életüket adták, bármely nemzethez tartoztak. Hagyjuk a mai „önjelölt szájhősöket”, akiknek fogalma sincs az igaz hazaszeretetről, harcról és önfeláldozásról.
topi mackó 2011. november 18. péntek 20:22
Tisztelem nézeteidet.
Volt alkalmam végigszenvedni, gyermekként a II. világhábotút
éhezőként, kibombázottként, a mi kis túlavasútonkon.
Volt alkalmunk kétszer is saját bőrünkön közvetlenűl érezni,
mit jelent a front átvonulása falunkban. Láttunk közvetlenül
megsebesülése után – házunkban – mindkét oldalról katonákat.
Tetszik, nemtetszik mindkét oldalon láttuk, nem ők akarták. Halottakat
is volt “szerencsénk” látni. Mi mindet sajnáltuk, mint embert.
Volt szerencsénk a Hortobágyi Tankcsata végén – a már megszált
területen – örülni. Végre itt vannak a magyar repülők fölöttünk.
Csak azt nem értettük miért bombáznak és géppuskáznak minket
is. Hisz azt gondoltuk, hogy csak az ottlévő oroszkatonákat kéne lőni.
.
Azt a háborút valaki kezdte, tudjuk ki. Közös összefogással valakik
győztek! Kinek, kinek más a véleménye a múltról. És ugye, “mindenki
másként csinálja”!
.
Én továbbra is köszönetemet kivánom, tisztelettel kivánni egy még élő,
értem is harcoló katonának. Ismét! Sajnálva azt a több tizmillió
céltalanúl elpusztult embert!
A tények, tények.
Nem kivánok vitatkozni azon, hogy ki ,mikor, milyen szemüvegen vagy
szemellenzővel akarja megmagyarázni, hogy milyen volt,amit én
átéltem.
azért pofátlanság hogy csak most tüntették ki, csoda hogy eszébe jutott valakinek, hogy ez az ember 60 évvel ezelőtt mit tett.
Gratulálok és jó egészséget kívánok neki.
Topimackó, landlease szerződésekről hallottál?
” A második világháború utolsó nagy német offenzívájára 1944-45 telén került sor Belgium területén, ahol a Wehrmacht páncélos erői kísérletet tettek az amerikai egységek visszaszorítására, és ez kis híján sikerült is nekik.”
A fenti mondatból csak az “utolsó nagy” hibádzik, a többi stimmel. Tiszteletem a hősöknek, de amikor Bastogne-t felmentették az amerikaiak akkor itt Budapesten még folyt a II. VH. harmadik leghosszabb város ostroma, hátra volt még a német felmentési kísérlet ( Totenkopf SS páncélos hadosztály megsemmisülése ), Székesfehérvár még néhányszor gazdát cserélt és a rakpartok Pesten… A szovjet hadsereg varsónál állt és csak február 13. után indult meg. Egy szóval közel sem volt még vége a háborúnak.
Egyszer össze kellene számolni a Magyarországi csatákban bevetett német és magyar erőket és az Ardennek-i támadásban részt vevő erőket; kiderülne mi volt fontosabb Hitlernek: egy vasúti csomópont vagy a zalai kőolaj..
dodeskaden
jó jó! Történelem is volt.
De irásodban, hol van az EMBER?
Vagy ez – olvasatodban – lényegtelen?
A mai üzemanyagárak “mindent” eltakarnak?