Még össze sem számlálták a halottakat az oszlói robbantás színhelyén, illetve Utøya szigetén, sokan már az iszlám terrorizmus újabb sikerét vizionálták. A tragédiasorozat másnapján a Jane’s Intelligence Weekly, a neves hírszerzési elemzőközpont is egy olyan helyzetjelentéssel állt elő, mely ugyan négy lehetséges verziót ajánlott megfontolásra, ám közülük elsőként mégis az iszlám kapcsolatot valószínűsítette. Nem véletlenül persze. Ám mindaz, ami az elmúlt napokban Norvégiában lezajlott egy szélesebb eseménysor tartozéka, és ennek megértése nélkül a kortárs történelmi folyamatok lényege siklana el.
A mai jobboldal gyakori hivatkozása 1968-ra, mint olyan jelenségre, mellyel szemben nem csak önmagát definiálni kénytelen, de amelyből a jelek szerint legitimitást is meríteni remél, valójában az olyan tragikus jelenségek fényében kap értelmet, mint Anders Behring Breivik tettei. A hatvanas évek végére ugyan megszilárdultak a jóléti társadalom működésének keretei és egyértelművé vált, hogy a társadalom számára optimális feltételeket csak a liberális demokrácia képes biztosítani, az akkori baloldali mozgalmak egy jelentős része elégedetlen volt a modernizációs folyamat ütemével – olykor irányával –, s azt mindenképp szerette volna felgyorsítani. Ideológiát mindehhez a Frankfurti Iskola – és elsősorban Herbert Marcuse – újraintonált marxizmusa, a nyugati kommunista pártok moszkovita szolgalelkűsége, és bizonyos radikális csoportok alternatív – Castro vagy épp Mao ihlette – aktivizmusa adott. Bár ’68 élménye máig tartó kultuszt teremtett a baloldalon, már akkor világossá vált, hogy a jelenség átmeneti. Ami történelmileg tényleg maradandónak számít belőle, annak több köze van a liberális demokráciák sikeréhez – a jogállamisághoz, az emberi jogokhoz és a személyes szabadság kiteljesedéséhez –, mint a baloldalhoz. Jól mutatja ezt az akkori események néhány kulcsfigurájának későbbi karrierje; e tekintetben Daniel Cohn-Bendit példája több, mint beszédes. És ezt támasztja alá azok útválasztása is, akik akkor nem tudtak belenyugodni a társadalom radikális megváltozásának kudarcába, képtelenek voltak alkalmazkodni a konszolidált viszonyok kínálta lehetőségekhez, a terrorizmust látván alkalmas eszköznek arra, hogy honfitársaikra rákényszerítsék nézeteiket. Hogy a két magatartás közötti választás közel sem volt egyszerű, azt épp az egyik terrorszervezet, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) egyik vezéregyéniségének és ideológusának, Ulrike Meinhofnak az esete igazolja. Meinhofról, nemzedékének egyik legcsillogóbb elméjéről sok minden elmondható volt, kivéve az, hogy ne rendelkezett volna kellő tudással és morális erővel megítélni választásának következményeit – elég ehhez elolvasni Jutta Ditfurth kiváló könyvét, amit a volt terrorista ebbéli dilemmáinak (is) szentelt.
A mai korszakhatárt hasonló dilemmák kísérik; a nyugati életformát a globalitás máris kiemelte a nehezen megszerzett, de mára már szilárdnak mondható és megszokott korábbi keretek közül, univerzális jelleget kölcsönözve neki. Az „arab tavaszt” elindító tiltakozásokat például nem a szigorú iszlám törvénykezés bevezetésének vágya motiválta; Egyiptomban, Tunéziában, Bahreinben, Líbiában vagy Szíriában az emberi jogok, a társadalmi szabadság és a jóléti társadalom áldásainak hiányát vetette a vezetők szemére a tüntető, sőt lázadó sokaság. Más kérdés, hogy mennyire vannak e társadalmak felkészülve a „nyugati” szabadság befogadására; a kairói Tahrir téren mára már messze számbeli többsége kerültek azok, akik a konzervatív rögeszmékhez való visszatérésre igyekeznek felhasználni azt a szabadságot, amelyet mások kivívtak nekik. Erről persze Kelet-Európa nemzetei is sokat beszélhetnének, ám az nem lehet vitás, hogy eszményeiket kezdetben e minta inspirálta.
Egy efféle horderejű kihívásra a nyugati konzervatívok sincsenek felkészülve. A baloldalon a társadalom radikális megváltoztatásának híveit sikeresen marginalizálta az a kompromisszum, amit az ideológia elkötelezettjei a liberális demokráciával kötöttek, sőt a fúzió oly jól sikerült, hogy okkal lehet baloldali arculatvesztésről beszélni. A radikális jobboldal viszont, amely most azzal szembesül, hogy globális keretek között óhatatlanul fel kell adja eddigi identitása számos elemét, egyre esztelenebbül próbálja diabolizálni a modernitást és visszavezetni a társadalmat azon lokális (nemzeti) keretek közzé, amelyekben a konzervatív és nacionalista identitás még maradéktalanul érvényesülhet. Csakhogy a splendid isolation ma már nem jelent kevesebbet, mint elvesztését mindannak, amit Nyugat-Európa polgárai eddig oly fontosnak tartottak, s amiért sorsuk oly irigylésre méltó volt a tágabb világ szemében. A radikális jobboldal nem érti: ahhoz, hogy Európa megmaradjon olyannak, amilyen eddig volt, sok mindennek meg kell változnia.
Breivik dühös és embertelen döntése nem egy őrült elme meghasonlottságának végterméke, hanem a jobboldal általános szellemi nyomorának jellemző bizonysága. Sok különbség van a Baader-Meinhof csoport és a formálódó európai jobboldali terrorizmus között, nem utolsó sorban az, hogy az előbbi a társadalom megváltoztatását igyekezett erőltetni, míg az utóbbi a változást próbálja – eszközökben szintén kevéssé válogatva – megakadályozni. Ám mindkettő egyformán ártalmas, hiábavaló és esztelen.
Különös árnyképet vethet a jövőre mindaz, amit a kelet-európai jobboldal művel, mely az évek óta tartó társadalmi válságra kormányszinten is úgy reagál, mint marginális sorsra kárhoztatott radikális nyugati elvbarátaik. Orbán legújabb elmélkedései a nyugat hanyatlásáról ugyanis tökéletesen beleillenek abba az eszmerendszerbe, amivel éveken át Jörg Haider borzolta az európai kedélyeket, és egybevágnak mindazzal is, amit Breivik 1500 oldalas Mein Kampf-ja állít a világról. A Nyugat-Európa megmentőjének szerepében tetszelgő radikális jobboldal a kontinenst zárt rendszerré kívánja tenni, miközben a társadalmak küszködnek a munkaerőhiánnyal; marxizmus-elleni harcot hirdet, miközben a marxista célokat jó húsz éve kivetette magából a történelem; és visszavonna számos alapvető emberi jogot, hogy útját állja a liberalizmusnak. A nem kevesebbet, mint Kelet-Európa felemelkedésének magasztos feladatát magára öltő Orbán Viktor pedig a nyugatról lassan leváló térség szabadságharcát hirdeti, miközben gazdaságunk elképzelhetetlen az ottani tőke nélkül; azokkal a kommunistákkal riogat, akik legfeljebb a történelemkönyvek lapjain léteznek ma már; és számos olyan jogot vont máris vissza, melyek nélkül a mai Európában állam nem tekinthető civilizáltnak. Ez az igazi magyar kapcsolata Anders Behring Breiviknek, nem pedig a Jobbik, a Miép vagy a 64 vármegye idiótái.
(Megjelent a Magyar Narancs 2011. július 27-i számában.)
Rövid, de végre egy normális kitekintés, és ideológiai kapcsolódás bemutatása.
Sajnos – úgy vélem, hogy – nagyon vázlatos anyag, ami ezen a fórumon érthető csak. Az eredeti megjelenési helyen az olvasókat felkészületlenül érinti sok olyan megállapítás, ami itt szinte evidens.
Más fórumokon szerintem nem érthető az alapozások hiánya miatt. :(
Egyébként ez itt jól illeszkedő kiváló írás. :)
Sok ártatlan vért kívánnak az olyan hazug törekvések, amik látszatra helyesnek tűnő, jó érdekeket akarnak előtérbe juttatni úgy, hogy közben megtévesztik a világot! A ,,Kristal Nicht” már megkezdődött, vannak még olyanok, akik nem ismerték fel ennek a jeleit? Tessék a reális és valós történelmet újra áttanúlmányozni, tiszta képet kapunk a New World Order kőkeményen kibontakozó pragmatikájáról. Vagy talán a dialektikus történelmi materializmus dúsan feltupírozott tézisébe zuhanunk alá? Döntse mindezt el az idő, mert a Világ Szelleme tökéletesen süketté és vakká tette az embereket….
Simon R. mi tűnik neked “látszatra helyesnek és jó érdeknek” akár Breivik, akár Orbán munkásságából?
kekec,
tudod, minden pusztán megitélés kérdése, tudás és bölcsesség birtoklása, gőgösség és szerénység. nem méltatom Breivik sem orbán munkásságát, jobb lett volna nekik, ha meg sem születnek. inkább méltatom, elítélem mindazokat az erőket, akik ő mögöttük munkálkodnak, és a Főbűnöst, az Ördögöt. Tudod kekec, volt idő, amikor én magam is ,,ezt a világot” szolgáltam, és miután cserbe hagyott, kiléptem belőle. teológiát, politikai tudományokat és történelmet tanúltam a tengeren túlon, több mint tíz éven át. a magam nyomorúsága és számkivetettsége, tanúlsága a múltnak vezetett el arra a felismerésre, amire hely híjján búrkoltan rávilágítottam. sokan ma a világban csak dobálóznak a szavakkal és kijelentésekkel, minden féle tudás és ismeret nélkül, de ennek a rendszernek ez kell! Beszéljetek a semmiről…és ez így is van. miért? mert semmi sem változik! minden halad a maga útján előre a végzetet felé…a kristal nicht kifejezést itt, a világra értettem…mert mint akkor, most is bekövetkezik a nem várt katasztrófa, de ezúttal más mértékben és kiterjedésben…olvasd el a Tőke-t, Marxot, Engels-t, tedd ehhez oda Darwint, mint ajánlót a Fajok eredete című könyvéhez, nézz bele néhány Vatikáni kódexbe, dogmákba..nézd a politikai rendszerek alakulását és átalakulását, és akkor belátodd annak értelmét, amit ott fenn pár sorban leírtam. a cikk szerzőlye tudja azt, hogy én mire utaltam, és sokan mások is. mindenesetre, a mai világ telve van rosz cselekedetekkel. élj szerényen, szeresd az igazságot, adj a szűkölködőnek….
A fentebb említett idióták nem létezhetnének Mosthatalmonlévő nélkül.
Jó a cikk. A téma nagyságrendje olyan, amihez nehéz 1-2 mondatban hozzászólni.
SIMON R M!
A dialektikus és történelmi materializmussal kapcsolatos aggodalmaidra reagálva megjegyezném, hogy a világtörténelem eddigi folyása és eseményei mind ezt a nézet-rendszert igazolta. Az egyiptomi építészeknek például az addig ismert és feltalált a n y a g i tulajdonságokkal kellett megbirkózniuk miközben a vallás az emberi tényező – főleg a pszihé – megdolgozásán fáradozott az emberek tűrőképességének érdekében. (Persze nem ilyen direkt módon megfogalmazva.) Az űrhajósok az indulás előtt bár imádkozva, mégis az anyag különböző tulajdonságait összehangolva, valamint a gravitációt kihasználva kerültek bolygót, szálltak le a Holdra, majd szakadtak el tőle és tértek vissza a Földre.
A Darwin megalkotta evoluciós elveket már rég beigazolták az azóta újabb és újabb fölfedezések, végül a genetika is. Ám az emberi társadalmat élő organizmusként felfogva, annak különféle eszenciális, azaz régi korok tudását lassan felhalmozó, majd időnként forradalmi változásai eredményeként jöhettek létre olyan találmányok, amelyek már mutációként értékelhetők. A kerék “föltalálása”, vagy amikor az első repülőgép elemelkedett a föld- felszínről, ezek az emberiség történelmi fejlődése szempotból is hatalmas e v o l u c i ó s ugrás volt…
Nem értem, hogy lehet mindezt a szépséget “alázuhanásnak” bélyegezni?
Kedves Habsbourg!
ismertem egyet a nevét használóból, azt Ottónak hívták, a 80-as évek végén találkoztam vele több alkalommal, támogatta a zsidó-keresztény alapítványomat. mint írtam, szolgáltam korábban egy más rendszert, az a rendszer életképtelen, mert megemészti magát is, és a körülötte lévőket is. én már nem vagyok ott! ha egy egér párnak levágom a farkát, nemzedékeken át, mindíg farokkal születnek az egerek…(be van bizonyítva)…hol van itt az evolúció? Ott, ahol a tirannosaurus rex modern evolúcoója a tyúk? remélem nem ment el sz eszed?..gondolom, te nem a majomtól származol, és az őseid nem a fáról ugrottak le húst sütni? ,evolúciós” ugrás aon emberek agyában született meg, akiket fentebb leírtam, de Fraud, Niche és a többiek is ide sorolhatók, akik egy ,,csík” felszívása után révületbe estek, és az adott kor, mag persze a tervezett jövő tekintetében meg kellett alkotni a ,,helyes” ideológiai mozaikot? 100 éves kapcullák,,? barátom, én már voltam ott, ahova Te menendő vagy..én sok mindent láttam, eria 51.távol kelet, ufó..voltál ott?..tudsz valamit…? Add elő! ISTEN teremtett meg mindent, csak ez sokaknak nem tetszik, nem ismerik el, mert akkor úgy kellene élni, az meg nem megy, sem a múltban, sem a jelenben…hogy élhetnél jobban..hogy lehetnél gazdagabb..hogy vehetnéd el azt, ami nem a tiéd….hipokrata világ, hamis tanítók (vallási vezetők), de a végük is hasonló lesz..a holdat meg ha…a barátom (fizikus prof) ott dolgozott Los Alamosban, ..mit mondjak még, hasonló dolgokkal foglalkoztam én is….na meg, az öreg Busch..Magistic 12..Eisenhower elnök..extrat….földönkívüli aktivitások…barátom, a java a pacalnak majd most fog jönni, figyelj! Köszi a kommentedet.
Attila, Joschka Fischert kihagytad, ha már Cohn-Bendit említetted. Én egy picit másként látom, mivel jártam a helyszínen.
http://pocakosgondok.blogspot.com/2011/08/oslo-meszarlas-utan.html
Sőt, mint láthatod, ennek a gyilkosnak a nevét NEM írom le! Mert nem vagyok hajlandó “népszerűsíteni”, de még megjegyzeni sem!
SIMON R.Miklos,
Úgy látom, hadilábon áll a nevek és az idegen szavak helyesírásával (is)- ne legyen ennyire igénytelen!
…..
Kristallnacht (és nem Kristal Nicht)
Habsburg Otto (és nem Habsbourg)
Freud (és nem Fraud)
Nietzsche (és nem Niche)
Bush (és nem Busch)
….
A hozzászólásának tartalmával kapcsolatos véleményemet meg inkább nem írom le…
Az evolúcióról.
Az semmi mást nem jelent, mint változást, alakulást.
A “fejlődés”, “kifejlődés” lenne a pontos fordítás, ha ahhoz nem tartozna olyan mellékjelentés, hogy valami előre kitalálható cél felé, jó felé változás.
Mégis, a sokaságok egyedeinek véletlen apró változásaiból a sokaság egészének utólag célszerűnek minősíthető változása következik be, mert a körülmények között életképes egyedek maradnak fenn nagyobb eséllyel, és szaporodnak nagyobb eséllyel, és az életre alkalmasabbak nagyobb eséllyel szaporodnak, mint a kevésbé alkalmasak.
Ez annyira így van, hogy ez a bioszférából ellesett empirikus általánosítás ma már matematikával is alátámasztható, sőt, a numerikus optimalizálás egyik eszköze (genetikus algoritmusok).
Az evolúciós ugrás jelenségét az okozza, hogy időnként (véletlenül) olyan apró változás következik be valamely egyednél, ami annyira hasznosabb, mint a korábbi változat, hogy viharos gyorsasággal terjed, és szorítja ki a korábbi változatot.
Mivel egyszerre minden változik, változó környezethez kell alkalmazkodni. Pillanatnyilag látszólag haszontalan, vagy kevéssé hasznos megoldások hasznosak lehetnek az alkalmazkodásban. Ugyancsak hasznos lehet emiatt, ha a sokaság nem túlságosan egyforma egyedekből áll, hanem változatos (“biológiai diverzitás”).
A fejlődés optimalizáló hatása csak lokális, nincs garancia a hosszú távú fennmaradásra. Gyakori a zsákutcás fejlődés. Tartok tőle, hogy a magyar kultúra is ebbe a csapdába esett.