Washington – Az Egyesült Államok „demokráciabarát” politikájának beérett az első gyümölcse: Szaúd-Arábia a térség rendjének megbillenésétől tartva pénzinjekciókkal igyekszik konzerválni a térség hatalmi viszonyait és megakadályozni, hogy a könnyelmű amerikai külpolitika katasztrofális politikai földcsuszamlásokat hozzon. Drukkolhatunk annak, hogy egy sötét középkori diktatúra törekvései sikert arassanak Amerika szándékaival szemben. Reálpolitika a Közel-Keleten.
Magas rangú amerikai diplomaták heti rendszerességgel teszik tiszteletüket az ammani királyi palotában, hogy meggyőzzék II. Abdullah jordán királyt: az uralma elleni demonstrációkra a legjobb gyógyír a demokratikus reform. Lobbizik azonban az uralkodónál egy másik erős szövetséges is, amely azt kívánja, a király hagyja figyelmen kívül az amerikaiakat. Szaúd-Arábia azt szeretné elérni, hogy a hasemita királyság ragaszkodjon azokhoz az autokratikus hagyományokhoz, amelyek a Szaúd uralkodóházat évszázadok óta jellemzik. Rijád ajándékokkal halmozza el Abdullah királyt, hogy mondanivalóját minél hangsúlyosabbá tegye.
Szaúd-Arábia a múlt hónapban ajánlotta fel a teljesen elszegényedett Jordániának azt a lehetőséget, hogy csatlakozzék az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCG) elnevezésű, szupergazdag államokat tömörítő elitklubhoz, s ennek révén tegyen szert beruházókra, állásokra és biztonsági kapcsolatokra. Az ajánlatot nyomatékosítandó Szaúd-Arábia kitöltött egy 400 millió dolláros csekket is, ami évek hosszú sora óta az első segítséget jelentette Jordánia számára, amit nem az Egyesült Államoktól kapott.
Gyermeksors a Jordánia Hasemita Királyságban. Ha olaj nincs, semmi sincs
Az egykori Palesztina területéből a húszas években a nyugati hatalmak által leválasztott, mesterséges úton létrehozott Jordániáért folytatott amerikai-szaúdi küzdelem az idén lángolt fel, azután, hogy népi felkelések söpörtek végig a régión Tunéziától Jemenig. A romantikusan Arab Tavasznak elnevezett éhséglázadás-sorozat kiélezte a térség lappangó feszültségeit. Az Obama adminisztráció tudott a felkelések bekövetkeztéről, általában támogatta azokat – érdekes módon minél szorosabb volt a szövetséges, annál nagyobb vehemenciával –, és arra biztatta a régió rezsimjeit, hogy próbálkozzanak minél nagyobb demokráciával.
Washington tartózkodott attól, hogy bármilyen szinten demokratizálódásra szólítsa fel a világ egyik legelnyomóbb diktatúráját, a szintén szoros szövetséges Szaúd-Arábiát. Ez a magatartás azonban láthatóan nem hatotta meg Rijádot, amelynek – némi joggal – meggyőződésévé vált, hogy az Egyesült Államok elárulja a legjobb barátait. Ennélfogva az ország most megpróbál bizonyos fokig kikerülni az amerikai érdekszférából, saját külpolitika kialakításával próbálkozik, és ennek legjobb módszerét abban látja, ha szövetségeseket vásárol magának.
Sivatagi rendőrállam. Maradjon minden úgy, mint eddig volt
A szaúdi király konzultatív tanácsa, a Mádzslisz Súra külügyi bizottságának alelnöke, Abdullah Aszkár szerint az Obama-kormányzat épp a legfontosabb ügyekben egyáltalán nem veszi figyelembe Szaúd-Arábia álláspontját.
Rijád mostani törekvése nem jelenti a hetven éve megbonthatatlan amerikai-szaúdi barátság végét – amelynek egyszerű képlet szolgáltatja az alapját: az egyik fél olajat szállít, a másik ezért cserébe megvédi –, jelenti ellenben azt, hogy Washington újabb pozíciógyengülést szenved el a Közel-Keleten, ráadásul épp egy olyan kritikus időszakban, amikor részint más regionális kapcsolatai – török, egyiptomi, jemeni vonal – is veszélyben forognak, részint más hatalmak – Kína, Oroszország, de akár az Európai Unió is – azon vannak, hogy minél jobban növeljék befolyásukat ebben a térségben, mert érzik, hogy ott most van mit keresni.
Lara Logan, a kairói Tahrír téren csoportos erőszak áldozatává vált amerikai riporternő. Demokráciával próbálkoztak
A jelenlegi amerikai vezetés destabilizációval felérő, életveszélyes demokratizálási kísérleteit kívánja dollármilliárdos nagyságrendű, Egyiptomnak, Jordániának, Bahreinnek nyújtott támogatásokkal kivédeni Szaúd-Arábia, és a támogatások feltétele az, hogy továbbra is szilárdan álljanak ellene mindennemű politikai változásnak. Szaúd-Arábia a hasonszőrű szunnita monarchiák felé nyújtja segítő kezét, ezzel természetesen új irányt szabva az eddigi arab-izraeli megbékélésnek – amelynek Egyiptom is, Jordánia is fontos láncszeme volt – és megújítva a síita Iránnal szembeni véd- és dacszövetséget. Az ilyesfajta önállóskodást a végén általában az átlagamerikai fizeti meg, mégpedig a benzinkútnál.
Rijádot kevés dolog ijesztette meg annyira, mint amikor George W. Bush hagyta, hogy az általa ellenőrzött Irakban egy síita többségű kormány jusson hatalomra. Az ijedtségen kívül megdöbbenést és felháborodást okozott, amikor Washington az egyiptomi utcai tüntetések tizennyolcadik napján lemondásra szólította fel Hoszni Mubarak elnököt. És ezzel még nem volt vége. Hillary Clinton januárban Katarban szónokolt reformokról, ráadásul nem átallott úgy fogalmazni, hogy a régió alapjait „el fogja nyelni a homok”. Ez több volt, mint amit Szaúd-Arábia el tudott viselni.
Az amerikai külügyminisztérium váltig állítja ugyan, hogy biztonsági és energetikai téren a két ország közti együttműködés sziklaszilárd, nemkülönben az a terrorellenes együttműködés is, és mindezt fémjelzi, hogy a királyság hatvanmilliárd dollárért vesz újabb amerikai fegyvereket. A véleménykülönbségeket azonban mégis mindennél ékesebben jelezte Bahrein esete. Ezt a monarchiát is „demokratizálódásra” szólította fel Amerika, jól tudván, hogy itt aztán nincs szó éhséglázadásról, hanem arról, hogy a síiták Irán segítségével szeretnének hatalomra jutni. Szaúd-Arábia a lehetőségtől megrettenve használta hátsó udvarában amerikai fegyverzetét: ezer fős kontingenst bocsátott a bahreini önkényuralom rendelkezésére baráti segítségnyújtás címén, és a helyi síita forradalom ezzel le is került a napirendről.
Szaúdi egység Manamában. Testvéri szunnita segítségnyújtás
Egyiptom nem kevesebb mint négymilliárd dollárt kapott Szaúd-Arábiától. A küldemény ellenértékeként elvárják, hogy semmiféle demokráciát ne vezessen be, tartsa fenn a szadati-mubaraki status quót és lehetőleg a Muzulmán Testvériség valamennyi tagját irtsa ki. Az amúgy ultravallásos szaúdi királyi ház tart attól, hogy a sok évtizedes múltra visszatekintő fundamentalista terrorszervezet kikezdi az uralmát: hiába áll valaki mégannyira a sáría alapján, a hatalomért való harcban ez önmagában már nem elég. A Közel-Kelet öntörvényű logikájának megfelelően a hiperiszlám Szaúd-Arábia azt szeretné, ha fennmaradna a világi egyiptomi rendszer.
Szaúd-Arábia különös fájó pontnak tekinti azt, hogy Washington legszorosabb térségbeli szövetségesét nem kényszeríti pozíciói feladására. Jóllehet az amerikai-izraeli viszony Ike Eisenhower elnöksége óta nem volt olyan rossz, mint az utóbbi két évben, Rijádot dühíti, hogy az Egyesült Államok még Barack Obamával az élén sem készül elismerni a palesztin államot, és másokat is óva int ettől a lépéstől. Az acsargás mögött mint motivációt természetesen ott találjuk a zsidó állam atomfegyvereitől való félelmet, valamint azt a bizonytalanságot, amelyet az izraeli földgáz- és olajkincsről mind gyakrabban felbukkanó sajtójelentések miatt éreznek a szaúdiak. Ez a félelem és bizonytalanság akkora, hogy amiatt már fenyegetőzni is képesek. Turki al-Fejszál herceg, a szaúdi hírszerzés volt vezetője, jelenlegi washingtoni nagykövet a Washington Postban kifejtett nézetei szerint amennyiben az Egyesült Államok megvétózza az ENSZ-ben a palesztin államot, annak „katasztrofális következményei” lesznek a két ország viszonyaira.
A Noble Energy gázfúró tornyai izraeli vizeken
Ennyit a közös biztonságpolitika érintetlenségéről; most lássuk, mennyiben ércnél maradandóbbak az energetikai viszonyok. Az olajárak 1973 óta abnormálisan magasak, ám azonban most, hogy Szaúd-Arábia pénzt oszt a környéken, odahaza pedig 130 milliárd dolláros segélyprogrammal kívánja elejét venni egy esetleges belső nyugtalanságnak, végképp elszabadulhatnak, olyannyira, hogy még Obamát is kigolyózhatják jövőre a Fehér Házból. Ráadásul rég elmúltak azok az idők, amikor Amerika letelefonált, kérte, „csináljanak valamit” az olajárakkal, mire a királyság fokozta a kitermelést és időlegesen lenyomta az árakat.
Szaúd-Arábia júniusban jelentette be, hogy nem kívánja magát tartani az OPEC kitermelés-növelést előíró határozatához. Ennek nem is okvetlenül az öntudatos szembeszegülés az oka, sokkal inkább az, hogy a rezsimnek a szövetségvásárláshoz iszonyú mennyiségű pénzre van szüksége. 1973-ban, amikor az arab olajtermelő országok, mert nem sikerült elpusztítani Izraelt, tehetetlen dühükben – mondhatni: ideológiai okokból – srófolták fel az olajárat, mellesleg hozzájárulva a Szovjetunió fennállásának meghosszabbodásához is. Ma nem az ideológia diktál, hanem a csupasz kényszerűség.
Az OPEC növelné a kitermelést, Rijád nem. Ma már nem lehet nekik leszólni
Az Obama-adminisztráció ellenben abszolút ideologikusan cselekedett, amikor avatatlan kézzel nyúlt fölöttébb kényes rendszerekhez. Abszurd helyzet állt elő, aminek az abszurditása persze a térségben szabály: az euroatlanti civilizháció drukkolhat annak, hogy egy sötét középkori diktatúra törekvései sikert arassanak Amerika szándékaival szemben.
Amikor Obama bekerült a Fehérházba , aztmondtam barátaimnak :
” Ebből még nagy baj is lehet ”
Erre tíz tanúm is van. Majd idehívom őket.
Az biztos, hogy ha az izraeli Tamar és Leviatan gáz- és olajmezők teljes erőbedobással elkezdenek működni, hát, akkor a szaudi bagázsnak tényleg komoly gondokkal kell majd szembe néznie…
…
Nem beszélve a többi OPEC tagállamról is, mivel Izrael nem sokat fog ezzel az egész világot kedve szerint zsdaroló bűnbandával törődni…
…
Soha nem értettem, és most sem értem, hogy az arab félsziget diktatúrái a rettenetes mértékű olajjövedelmükből miért nem fejlesztenek korszerű gazdaságot, Hi Tech ipart és agráriumot, és bármi egyebet, amivel a gazdaságukat legalább részben függetlleníteni tudnák az olajtól, ami ugyebár, kizárólagos exporttermékük – amíg van.
…
Nem jutna a több tízezr fős uralkodóháznak elég pénz az újabb, egyenként is város méretű, aranyból és márványból készült palotákra, a napi betevő kokainra, luxusautókra, qrvákra, alkoholra, vagy mi?
:(
A márvány az kell.
Istállónak is , elvégre a ló sem mehet ottan be a szarba….hogy Gálvölgyi művészurat idézzem , a Gálvölgyi sóból.
Amikor a két gengszter gyúr wazze és lódítanak nagyokat.
Eldrad!
Légy sz nézd meg a válaszom.
Üdv.
Lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel de az arabok nem sokban különböznek a sivatagban tevén kóborló nagyapáiktól. Nem igazán emlékszem, hogy az utóbbi 100 évben mióta ténylegesen számon tartják őket adtak-e a világnak értelmes embert? Talán ezért is van, hogy a vagyonuk fitogtatásán kívül másra nem is gondolnak. Fejleszteni az embereket tanulásra ösztönözni minek hiszen a tanult emberek csak gondot okozhatnak.
Eddig is elég sötét volt számomra a közel-keleti és észak-afrikai helyzet, ez a cikk tovább sötétítette. Mi lesz még ebből?
:-(
Balog lajos:
…
“..Légy sz nézd meg a válaszom….”
…
- Nagyon ügyes vagy… ülj le, egyes.
…
Ide figyelj… ha kérhetném, ne zaklass a baromságaiddal itt senkit, engem meg főleg ne.
…
Ha magad akarod égetni, akkor viszont okíts minket továbbra is, ne add fel!
:(
…
Jaj, és külön ima neked az itteni cikkhez történő tartalmas hozzászólásod miatt is!
Avi:
…
“…Lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel de az arabok nem sokban különböznek a sivatagban tevén kóborló nagyapáiktól…”
…
- Nagyapáiktól?
…
Te ezeket erősen túlértékeled.
…
Én az átlag arab esetében visszamennék az őskorig…
Mert egy fajgyűlölő banda vagytok. Hát a kecskeszomorítás? Azt valóságos művészetté fejlesztették. Az nektek smafu?
Hát, nem… de ha bekrepál az arab olajüzlet, akkor a luxuskecskéknek is lőttek… :)
Avi és Eldrad:
Azzé ez nem teljesen van így , nem AZ arabbal van a baj hanem az Iszlámizmussal.
Én sok elektronikai-műszaki cikket olvasok föleg amerikai kiadványokat és elég sok arab-nevet viselő publikál ezekben. Fényképpel !
Az igaz hogy ezek az arab fizikusok és mérnökök jónevű USA cégeknél és egyetemi intézményekben kutatnak , fejlesztenek. Gondolom ívben szarják le a Sarijját meg a többi marhaságot.Valószínüleg már ott is születtek.
Ha egy echte fehérember rabjává válik a Koránnak , pont olyan állattá válik mint lelki vezetője.
( Muzulmánná vált indiánról még nemhallottam )
Geyza:
…
“…Az igaz hogy ezek az arab fizikusok és mérnökök jónevű USA cégeknél és egyetemi intézményekben kutatnak , fejlesztenek…”
…
- Igaz, és az USA- ban is tanulnak, aztán haza se mennek többet.
…
“…Gondolom ívben szarják le a Sarijját meg a többi marhaságot…”
…
- Nagyrészt igen, és jó amerikai hazafi válik belőlük.
…
De annak a palesztin származású amerikai tengerészgyalogos pszichológus őrnagynak az esete meg éppen jó ellenpélda ide…(ugye, tudjuk, kiről van szó?).
…
“…Muzulmánná vált indiánról még nemhallottam…”
…
- Arról még én sem.
…
De olyan jól szituált holland, belga, vagy angol FEHÉR nőkről pl. már igen, akik valahogy belekeveredtek az iszlámba, és meglepetés – pár év múlva már mint terrortámogatóként, és terrorcselekmény- előkészítőként sittelték le őket.
Vagy, még nem sittelték le őket, de közvetetten aktív terrortámogatókká váltak, ettől függetlenül.
…
Jó példa erre Tony Blair eszeveszett sógornőjének, Lauren Boothnak az esete – érdemes elolvasni róla mindent, remek képet ad arról, hogy őrül meg egy alapvetően ultraliberális, tehát eleve eltévelyedett ember egy beteg, kimondottan gyilkos eszme (az iszlám) hatására.
:(
Egy újabb példa arra, hogy miért nem lehet soha a diktatúra a stabilitás eszköze, mégoly viszályokkal és káosszal telt területeken is, mint amilyen a Közel-Kelet legjava is. A szaúdi rezsim a fennmaradásáért küzd, mert tisztában van vele, hogy maguk a szaúdiak is könnyen lángba borulhatnak, viszont nehezen érthető, hogy miért akar külpolitikailag külön utassá válni a térségben, amikor potenciális arab vagy muszlim szomszédai úgyszintén zsarnokságok (na jó, Törökország nem, de a demokrácia is átmeneti állapot ott, ahol nincs valódi minimális történelmi és társadalmi bázisa). Irán jót röhöghet a markába, hogy minden ellenlábas nyugatbarát rezsimje küszködik, miközben őt nemhogy nem ingatta meg (leverte még a szimpatizánstüntetéseket is), de nyugodtan folytathatja atombomba programját, mivel senki se figyel rá. Jövő ilyenkorra véleményem szerint egyetlen idén fellázadt országban se lesz szabad és legalább hellyel-közzel tiszta választás, mindenhol anarchia, polgárháború vagy újabb katonai önkény kerül hatalomra, és minden visszatér a régi kerékvágásba, mint Izrael és Amerika gyűlölete, Kína és Oroszország térnyerése és persze az EU majomkodása.
@geyza: ‘Muzulmánná vált indiánról még nemhallottam’ :: de indiairól már igen, egész Pakisztánt tekintve.
Szaud Arábia megfizeti az árát annak, hogy elfogy az olaj. Araboknak pénzt adni olyan, mintha abban a pillanatban dobtad volna bele egy kútba. Remélem 50 év múlva ugyanúgy teveszart lapátolnak, ahogy 50 éve tették.
“…50 év múlva ugyanúgy teveszart lapátolnak…”
…
- Azt nem tudom, mennyi év mulva, de biztos, hogy így lesz.
…
Egyszerűen semmiféle iparágba, tudományos kutatásba nem fektetnek be semmiféle összeget. Pedig ez lehetne a jövő záloga, nem az újabb, hatszáz emeletes üvegpalota, vagy a város nagyságú arany- márvány lakosztály, esetleg a franc tudja, milyen formájú, mesterséges mega- sziget.
http://www.origo.hu/tudomany/20090924-szaudarabia-dollarmilliardokbol-szuperegyetem-a-sivatagban-a-vorostenger-partjan.html
Ezért legalább ez értékelendő.
Hagy idézzek belőle, ha nem mindenki olvasna bele a belinkelt cikkbe:
,,Szaúd-Arábia vezetése felismerte, hogy a gazdasági növekedés forrása egyre inkább a technológiai haladás, az innováció, s így nem sajnálják a forrásokat arra, hogy felzárkóztassák az országot a világ tudományos élvonalához. E cél eléréséért még az iszlám szabályait is hajlandóak mellőzni, legalábbis az épület falai között: az új egyetemen férfiak és nők együtt kutathatnak majd, utóbbiaknak arcukat sem kell majd eltakarniuk, és az autók volánjai mögé is beülhetnek.,,
Hát igen, de most már késő. Hetven évig egy csavart nem csavartak be. A társadalmi rendszerük annyira megcsontosodott, hogy már ki se bírna semmilyen változást..
Ahogyan a mai cikket olvasom az izraeli olaj mennyiségéről, valószínűleg a kis tevehajcsárok elkezdhetik szoktatni magukat a Jaguár ülések után a tevenyereghez. :)
ricsi és Ricsipop:
Ti nem ugyanazok a személyek vagytok véletlenül?
Na mindegy, abban sajnos igazatok van, hogy ott, ahol a hatalmas olajbevételek miatt adózni se kellett, a készletek apadása vagy megszűnése után irdatlan nehéz lesz a társadalmat visszaállítani a normális kerékvágásba, főleg a diktatúrákba, ahol eleve a másként gondolkodókkal könyörtelenül elbánnak, a tudományt pedig az elit rövidtávú igénye és nem az a valódi innováció hajtja.
Nem, nem vagyunk ugyanazok a személyek.