Nem osztom azt a hamis illúziót, amely szerint Orbán Viktor rendszere hamarosan összedől. Ennek semmi alapja, hiszen még alternatívája sincs. Nem is lenne jó, ha ez megtörténne, mert attól semmi nem oldódna meg. Magyarországnak szembesülnie kell azokkal a tévedésekkel, azokkal a bűneivel, amelyek a mostani és a bekövetkezendő tragédiához vezettek. Ha semmi nem változik, minden megismétlődik. Ha nincs beismerés, ha nincs bűnbánat, nincs megváltozás, nincs katarzis, akkor egy hatalmi csere semmi lényeges érdemi előrelépést nem hozhat. Nem Orbán Viktor diktatúrája a fő ellenség. Nem Orbán Viktor diktatúrája ellen kell harcolni elsősorban, hanem a szemléletmód, a gondolkodás, a mentalitás ellen, amely ide vezetett. A fejekben lévő sötétség, az egész ország felfogása, értékrendje ellen, a múlttal való szembenézés hiánya ellen. Az elkövetett bűnökkel való szembesülés nélkül nincs új élet, nincs felszabadulás és nincs feloldozás. A nemzeti gőg, mások lenézése, megvetése, a cinizmus és az önteltség, a korrupció, amely a lelkeket átjárja, és amit a szegény magyar nép szeret csak a politikusai nyakába varrni, nem maradhat meg. Amíg nem tanulnak meg másokat becsülni, tisztelni, maguknál különbnek tartani, amíg nem lesz önkritikájuk és az alázatnak csak egy kis mértéke, amíg nem szűnik meg az önzés, minden szinten a lopás, a rasszizmus és a gyűlölködés, addig nem kész az ország arra, hogy megszabaduljon a diktatúrától. A diktatúra csak egy kisülése, következménye, tünete a nemzet betegségének. A diktatúra akkor tölti be a küldetését, ha megtisztítja az országot és a lelkeket. Amíg az okok nem szűnnek meg, amelyek ide vezettek, addig nem érdemes megdönteni a diktatúrát, mert nem a diktatúra a fő ellenség. Ha lesz katartikus változás, belátás, megértés, akkor jön létre az a lelkierő, erkölcsi erő, amely az elnyomást felszámolja. És akkor van mire építeni. Onnan folytatni mindent, ahol abbamaradt, annak semmi értelme nincs.
De azt csak a vak nem látja, hogy most léphet színre az a társaság, amely ebben nem, vagy csak kis mértékben vétkes, amely képes ebből kivezetni az országot. Ez az a társadalmi erő, amely majd forradalommal megdönti Orbán Viktor kártékony, dilettáns és gyűlölt diktatúráját. Mert az nem kérdés, hogy ezt csak egy forradalom lesz képes megdönteni. Ez a forradalom nem most fog kitörni, de most színre léphetnek annak későbbi főszereplői: az egyetemi ifjúság. A Corvinus. Ez az egyetem, és annak ifjúsága fog megakadni Orbán torkán. Azok nagyon klassz lányok és fiúk. És csatlakozni fognak hozzájuk máshonnan. Ez az egyetlen olyan réteg, amely hiteles forradalmat hajthat végre, és őket most felébresztheti, egységbe tömörítheti az Orbán-kormány oktatásellenes politikája, az egyetemek bezárása. Közülük várjuk a jövő nagy generációját, az ellenállás szervezőit és az ország leendő vezetőit. Ők lehetnek azok, akik megújíthatják Magyarországot. Nem Gyurcsány Ferenc lesz az, aki nyugatias Magyarországot fog teremteni, hanem azok az egyetemisták, akik most eszmélnek annak tudatára, hogy egy nem különösebben gólerős felcsúti futballista elveszi a jövőjüket, az életüket, a szabadságukat, mert beteg lelke a hatalmat kívánja. Semmi okuk arra, hogy ezt engedjék.
Orbán, miután elrabolta a magánnyugdíjakat, megsarcolta a bankokat, a multikat, most bezárja az iskolákat, mert azt gondolja, hogy ezzel még mindig úgy tud pénzhez jutni, hogy nem kell a lakosságot közvetlenül érintő megszorításokhoz nyúlnia. Rendkívül buta és rövidlátó gondolkodás. Ez az első olyan lépés, amely nem visszafordítható. Egy iskola szellemiségét, hagyományait, ethoszát nem lehet egyik napról a másikra visszaállítani. Amit most szétver, azt hosszú időre szétveri. Ha van nemzeti program, az mindig a kiművelt emberfők sokaságát célozza, a nép kulturális felemelését tűzi ki célul maga elé. Felelős államférfi mindig a jövőbe, az oktatásba, a művelődésbe, a képzésbe és a kutatásba fektet. Okos ember a kultúrát támogatja, mert abból keletkezik olyan emberi minőség, amely naggyá tehet egy nemzetet. Nagyobbá, mint Felcsút. Az út, amelyen Orbán elindult, és amelyen maga után rántja az országot, a szakadékba visz. Ez a nemzet elbutításának, leépítésének, elpusztításának útja. A XXI. században egy ország, amely nem az egyetemekbe fektet, nem az oktatást fejleszti, nem a fiatalokra épít, megásta a sírját. Azért feláldozni a magyar jövőt, hogy a pillanatnyi költségvetési hiányt külső segítség nélkül szinten tarthassák, halálos bűn a magyar nép ellen, a magyar nemzet ellen. Amit Orbán tesz, az nemzetellenes, a legotrombább támadás a magyarság ellen. Ezt kell megérteniük a diákoknak. Ha elveszik az egyetemeiket, elveszik tőlük a tudást, a felemelkedés lehetőségét. Ha az egyetemi tudást egy szűk, zárt elit számára tartják fenn, akkor széles tömegeket zárnak el az érvényesülés lehetőségétől. Ha a számítástechnika, a multimédia, a technológiai forradalom korában bezárják az egyetemeket, sötétségbe taszítják a népet, hogy ne legyen bátorságuk, kellő intelligenciájuk, önbizalmuk tiltakozni a butaság diktatúrája ellen. Munkanélküli képzetlen tömeget, jobbágyokat nevelnek szabadon gondolkodó, kiművelt, a világ élvonalával versenyképes ifjúság helyett. Ezt nem tehetik meg következmények nélkül. Most kell a bezárásra ítélt egyetemek tanárainak és diákjainak tiltakozniuk, megszerveződniük, tapasztalatot és elszántságot szerezniük a későbbi végső ütközethez. Köztük van a jövő magyar miniszterelnöke, köztársasági elnöke, aki a hülyét nem pontos „j”-vel írja majd, amikor egy Schmitt Pál nevű címeres gazemberről megemlékezik. Ezek azok a fiatalok, akik betörhetnek új időknek új dalaival, akik friss gondolkodást, új szellemet és katarzist hozhatnak a magyar népnek. Közülük emelkedhetnek ki azok az új magyar politikusok, akiket tisztelni lehet, akiket meghallgatnak és követnek az emberek, akikben megbízhatnak. Ők olyan forradalmi hangulatot hozhatnak Magyarországra, mint amilyen a rendszerváltáskor volt. Olyan szabadok, frissek, szellemesek és jó értelemben véve szemtelenek lehetnek, mint amilyenek a fideszesek voltak, mielőtt bűnözők nem lettek. Ők a jövő. Ne várjanak másra. Ismerjék fel magukban az új nemzedéket, amely elsöpri a mostanit, a régit, és leváltja a kompromittálódott politikai elitet.
Gondoljunk bele! Ha nem ők, akkor kik? Azok a civilek, akik kirekesztenek másokat, döglött, sótlan, öreguras piknikeket rendeznek a nagy hasú, számító, megelégedett értelmiségiekkel, amikor lebontják a fejük fölül a házat, a Magyar Köztársaságot? Ha beleszagol az ember a levegőbe, azt érzi, hogy nem ezeket várjuk. Vagy azok csináljanak forradalmat, akiknek a hasuk korog, akik nem látnak tovább az orruknál, akik boldogan akadályoztak meg húsz éve minden olyan reformot, ami a jólétüket szolgálta volna? Akik a forradalmuk után az újabb demokráciának is azonnal a markukat tartják a 3,60-as kenyérért? De ha nem ők, akkor a szélsőjobboldali csőcselék, akik már csatlakoztak is az elégedetlen tűzoltók demonstrációjához?
A tűzoltóknak igazuk van, de a bérharcot ne keverjük össze a demokratikus forradalommal. A tűzoltóké pedig bérharc, ami demokráciában is létezik, és ha megkapják a követeléseiket, helyreáll a „rend”. A diktatúra rendje. Hiába reménykedik bárki a rendvédelmiek, a pedagógusok és a különböző szakmák elégedetlen tömegeiben. Ők nem fogják megdönteni a diktatúrát, mert az indulataik nem a demokratikus jogok korlátozására, hanem a bérharcra, a kedvezmények megtartására irányulnak. Ha megkapják, amit akartak, vége a harcnak. Egy demokrata természetesen nem akarhatja, hogy az ő követeléseiket ne teljesítsék, csak azért, hogy utána ezek az elégedetlenek döntsék meg a diktatúrát. Ez a gondolkodás nem tisztességes és teljesen téves. A diktatúrát csakis akkor érdemes megdönteni, ha azok a forradalmárok, akik ezt megteszik, nem a magasabb bérért, valami plusz juttatásért, hanem a szabadságért és a demokráciáért teszik. Ez pedig nem a bérharcból fog kinőni, amelynek fontosságát nem vitatjuk, hanem azok harcából, akik az életüket is készek áldozni a szabadságért. Nem a pénzért, hanem a szabadságért. Ezek nem az elért egzisztenciájukat, vagyonukat féltő értelmiségiek lesznek, akik rossz néven veszik, hogy jónak mondható életük rosszabbra fordul, és demokráciadeficitben is szenvednek, de amúgy gyávák és megalkuvók, hanem azok, akiknek nincs vesztenivalójuk. Az dönti meg Orbán diktatúráját, akinek nem drágább a rongy élete, mint a haza becsülete. Ezek nem azok, akik március 15-én piknikeltek a sajtószabadságért, akik gitározgatnak és közben félszemmel arra figyelnek, nehogy rossz fát tegyenek a tűzre, mert abból valami hátrányuk származhat. Hanem azok, akik betörik majd az üvegeket. Azok a fiatalok lesznek ezek, akiknek Orbán Viktor most zárja be az egyetemét. Innen üzenjük nekik, hogy ne számítsanak senkire, ne bízzanak senkiben, csak magukra építsenek, ne törődjenek senkinek a véleményével, kezdjék megszervezni magukat, és álljanak az élére a demokratikus és szabad Magyarország megteremtésének. Azonnal menjenek az utcára, foglalják el az egyetemet, írjanak történelmet. Talán tíz év sem kell, és övék lesz ez az ország. Rájuk vár, foglalják el!
A végére hagytam Gyurcsány Ferencet, aki a Demokratikus Charta tüntetésén úgy lépett fel, mint aki egyesíteni kívánja az ellenállókat, és programot kíván adni a demokratikus Magyarországnak. Ideje kimondani, hogy ez erőltetett, hamis, halálra ítélt próbálkozás. Minden tiszteletünk és nagyrabecsülésünk mellett azt kell mondanunk, hogy nem ő a jövő embere. Ezt a lehetőséget eljátszotta, amikor rosszul döntött, és nem vállalta, hogy kilép az MSZP-ből. Nem pezseg körülötte a levegő, mint egykor. Nincs rajta a kenet, lehet érezni, hogy nem kiválasztott erre a feladatra. Nem ő van a levegőben. Nem körülötte izzik a parázs. Igazat mond a demokráciáról, de zengő érc és pengő cimbalom. Nem egyenes úton jár. Nagy kár, hogy tehetségével és vitathatatlan karizmájával túlságosan is magára irányítja a figyelmet, miközben egy eleve halálra ítélt háborúba kezdett saját pártjában a hatalom megszerzéséért. Hamis illúziókat kelt sokakban, azt a látszatot ébreszti, hogy rá kell és rá érdemes figyelni, de ez nem így van. Ezzel csak hátráltatja azt, hogy valakik végre azt mondják: ebből elég volt. Ha nem csinálja senki, akkor majd csináljuk mi, és bejegyeztetik a Demokrata Pártot, vagy egy másik új pártot. Gyurcsány Ferenc ma már csak annyiban érdekes a demokrácia hívei számára, hogy nem szabad elfelejteni az érdemeit, hogy ő a legnagyobb formátumú áldozata Orbán romboló és pusztító bandájának, akinek ugyan voltak hibái, de egy demokráciában, tisztességes ellenfelek között nem kellett volna így végeznie. És az marad még a demokratáknak, hogy mellé álljanak akkor, amikor a minden tekintetben legyőzött ellenfele bosszút áll rajta, és egy koncepciós eljárásban börtönbe akarja juttatni. Mindent meg kell tenni, hogy ettől megvédjék, de azokkal az illúziókkal le kell számolni, hogy majd ő vezeti győzelemre a demokraták seregeit. Az lenne a legjobb, ha ezt maga is belátná, és energiáit arra fordítaná, hogy segítse a mások vezette kibontakozást. Nagy szükség lenne rá, de amibe most kezdett, annak nincs semmi értelme. Új emberre, új emberekre van szükség, akik mentesek attól a politikai kultúrától, amit Magyarországon – jobb- és baloldalon egyaránt – le kell váltani. Meg kell várni, amíg a demokráciáért és a szabadságért induló diáklázadások kitermelik az ország új vezetőit.
A Magyar Szocialista Pártról meg kell jegyezni, hogy az nem romlott meg az elmúlt évek során. Ez a párt mindig is ilyen volt. Most is azonos önmagával, nem is akar megváltozni. Ha tetszik, ha nem, erre a pártra és erre az identitásra halálos ítéletet mondott a magyar nép, és helyettük inkább egy gengszterbrigádot állított az ország élére. De velük közölte, hogy tűnjenek el. Ez jogos ítélet. Ha megváltoznak, jó, de ők nem akarnak. Márpedig ebből a pártfinanszírozási szisztémából, hogy a pártpénztárnok lerabolja az állami vállalatokat, aztán a zsákmányt nagykegyesen osztogatják, akinek akarják, elég volt. Ez a párt ilyen, erre épült, ez a lényege. Nem is képesek másképp gondolkodni. És ezt senki nem fogja megváltoztatni. Amikor Gyurcsány Ferenc úgy döntött, hogy ennek a pártnak az átalakításával áll a demokraták élére, saját magát állította félre. Az a harc, amelybe kezdett, lenullázza őt is, a pártját is. Az MSZP a kisgazdák és a régi KDNP sorsára jut, megy a történelem süllyesztőjébe.
Bármennyire kritikusan szemléljük is az MSZP-t, amely hallani sem akar a megújulásról, valljuk meg, hogy ahogyan Gyurcsány el akarja foglalni ezt a pártot, az nem tisztességes. Ez nem az ő pártja. Ez a párt azoké, akiket félre akar állítani. Ez a párt éppen olyan, amilyenek ők. Ez a párt soha nem lesz olyan, mint Gyurcsány Ferenc. Ő idegen test ebben a pártban. Lehet ő népszerű a tagok körében, de ennek a pártnak a vezetői soha nem fognak azonosulni vele, és soha nem fogják neki átengedni a pártot. Megszerezheti csellel, de abban nem lesz köszönet. Akkor sem, ha kétharmados győzelmet arat. Amikor felsorolja a hat pontját, amelyekről meg akarja szavaztatni a tagságot, és azt mondja, hogy ez nem osztja meg a pártot, mert ki ne akarná azt, amit ő a hat pontjában felsorol, az csalárd, az nem igaz. Ez manipuláció, cinikus csel és csalás. Pontosan tudja, hogy ellenfelei nem akarják azt, amit ő. És arra játszik, hogy ők ezt nyíltan nem mondhatják ki. De attól még gondolhatják. Nem tisztességes és nem egyenes ez a magatartás. A tisztségviselők közvetlen megválasztása valójában puccs. Akármilyen ez a párt, de aki így foglalja el, az nem becsületes, azon nem lesz áldás. Ha megszerzi is a pártot, soha egy perc nyugalma nem lesz. Ellenfelei készek lesznek a Fidesz kezére adni, ha kell, de soha nem fognak beletörődni abba, hogy elvette tőlük azt, ami az övék. És ebben még igazuk is lesz. Amikor diktatúra épül Magyarországon, akkor a demokratáknak megint azt kell végignézniük, hogy vezérük reménytelen belső hatalmi harcot folytat egy olyan pártban, amely nem akar megváltozni. Van erre idő? Érdekel ez bárkit is? Azt kell végignézni, hogyan gyilkolják le egymást? Ez lesz majd a haladó erő? Ha Gyurcsány Ferenc az ellenállás élére akart volna állni, akkor békén hagyja az MSZP-t, és alapít egy új pártot. Ha szüksége van az MSZP infrastruktúrájára, és a párt védelmére a koncepciós pere miatt, akkor be kellene állnia ebbe a pártba, megköszönni a segítséget, és demokratikusan megharcolni a többiekkel, majd pedig elfogadni, ha alulmarad. De nem megpuccsolni őket ezzel a szavazósdival. Magyarországnak Orbán diktatúrája után erkölcsi megújulásra is szüksége van. Nem lehet új életet kezdeni egy olyan vezetővel, akinek az eszköztárában ilyen fegyverek vannak.
A frusztrált, előjogaiban, szabadságában, méltóságában megsértett, de gyáva értelmiség nem fog forradalmat csinálni. Azt lesi, hátha így is leesik valami megélhetés. Semmit nem kockáztat, gyávaságát a jó ízlésre fogja. A korgó hasúak mindig megvehetők egy tál lencsével. A nyilasok forradalmától mentsen meg az Isten. Gyurcsány egy értelmetlen háborúba bonyolódott, amiből nem lehet jól kijönni, és a demokratákat nem Orbán Viktor diktatúrája elleni harcra, hanem a saját pártbeli csatározásának frontján kívánja felsorakoztatni. Menjen, akinek kedve van ehhez. Ez a szemlélet elutasíttatott, ezekből a politikai manőverekből elég volt. Az csak ámítás, hogy ebből valami jó származhat.
Nem marad más, mint a romlatlan, illetve egyelőre kevésbé romlott fiatalok. Azok az egyetemisták, akik koruknál, helyzetüknél, érdekeiknél és ideáiknál fogva alkalmasak lehetnek arra, hogy legyőzzék a nemzeti hazugság rendszerét. Az ő forradalmuk megtisztíthatja Magyarországot. Kezdjék el. Sajnálatos, hogy Gyurcsány Ferenc nem az egyetemistákra épít inkább, és ahelyett, hogy ezeket a fiatalokat segítené, tanítaná, az MSZP ellen indít háborút, maga mögé állítva a párt nyugdíjasait. Lehet, hogy a mai egyetemisták között sokan vannak érdektelenek, sokan isznak, nem törődnek semmivel. De ez a látszat. Mindig vannak olyanok, akik kinőnek ebből a környezetből. Amíg egyesek ennek az MSZP-n belüli értelmetlen harcnak a kimenetelére várnak, előbb vagy utóbb az egyetemi ifjúság magához ragadja a kezdeményezést, bátorságával megfutamítja a diktatúrát, sutba vágja az okoskodó értelmiségiek nyöszörgéseit, és a barikádról lemászó első fiatalember, aki bakancsát a megtiport Orbán-alkotmányra helyezi, lesz az új Magyar Köztársaság miniszterelnöke.
Így legyen.
En azert Gyurcsanyt nem irnam le, de valoban nagy hiba, hogy nem kezd onallo partot, az MSZP-nek vege, nincs mit keresni ott, nah! ott aztan tenyleg az kell, hogy felnojon a kovetkezo fiatal nemzedek, akkor talan meg lehet MSZP mint part.
Kedves Laci !
Nagyon megszívlelendő az írásod! Erre nem gondoltam, hogy a mai egyetemista fiatalság lehetne a váltó generáció, de a kifejtésed meggyőző volt számomra. Köszönöm ! – és azt hiszem egyetértek veled ! – de ez csak akkor működik, ha a fiatal generáció erkölcsileg még “tiszta” rétege játsza a vezető szerepet, valamint nem engedik magukat a jelenlegi és a volt hatalmi elit részéről korrumpálódni, ha nem paktálnak le velük egyesek hatalomátmentéséről, úgy mint 1989-ben a “vér nélküli forradalom” kerekasztalos generációja tette az akkori hatalom funkcionáriusaival !!!
Az erkölcsi megújulás, a múlt bűneinek és hibáinak beismerése valóban elengedhetetlen a megújuláshoz és az igazi fordulathoz, de éppen ennek létrejöttét látom a legreménytelenebbnek. Kívánom, hogy sikerüljön, megtörténjen, de ez nem sikerülhet az érintett vezetők és követőik beismerésre jutása nélkül, mint írod.
Nagyon remélem, hogy az általam is igen tisztelt Gyurcsány Ferenc úr is meghallja és megszívleli e cikkben elhangzott érveket, és talán még ebben az utolsó utáni pillanatban kiszáll az MSZP-ből, és vállalja a nyilvános beismerését annak, hogy ez a hatalomátvételi kísérlet rossz döntés volt részéről, és akkor még vissza jöhet a partiba. Talán !? De ez sem biztos, de jobban járna. Az erkölcstelen pártfinanszírozás (amit a Fidesz is ugyanígy csinál, – a Simicsk – Puch L. duó,) teljesen hiteltelenné és elfogadhatatlanná de egyben működésképtelenné is teszi a jövőbeni fordulat kormánypártját, éppen ezért az MSZP nem is lehet a fordulat kormánypártja! Ha Gyurcsány nem elég bátor új pártot indítani, mert nem meri elengedni az MSZP vagyoni, infrastruktúrális és anyagi biztonságát, akkor az MSZP-vel együtt elsüllyed, sajnos, pedig nagy szükség lenne egy “megtért” Gyurcsány Ferencre !
Bartus Úr!
A magam részéről nem a fiatal titánok véres és mindent elsöprő, a magyar nép teljes erkölcsi megújulását hozó forradalmát akarom. Ez utópia! Magyarországon ez, ezidáig, csak Vajknak sikerült , úgy, hogy lemészárolta a másként gondolkodókat (Koppány), szinte az egész rokonságát (Gyula és családja), megsemmisítette a nemzetiségiek ellenállását(bolgárok és avarok). Nem beszélve arról, hogy hathatós idegen (német, pápai) segítséggel. A nép “átnevelését” akarja orbán is a katolikus egyház segítségével, a maga beteg elméjének és a kt. egyház középkori nézeteinek megfelelően, természetesen úgy, hogy a saját haszonélvezetét, a saját hatalmát addig őrizze, ameddig csak lehet. Ezért az első dolga a magyar népnek, hogy a diktátorát zavarja el.Ne kell és szabad várni a titánokra! (bár életkorából fakadóan a jövő miniszterelnöke és politikai elittje tényleg most tanul valamelyik egyetemen) Elegünk van a friss diplomás orbán, kövér, pokorni, deutsch,rogán és lázár féle politikusokból is, akik nem az életből tanulták meg, hogy milyen egy demokrácia. Maradok inkább a Gyurcsány Ferenc által kínált laza polgári, nyugatos élet mellett. Ha nem tudom ezt itthon megélni, akkor keresek más utat, mint ahogyan Ön is keresett.
Az OVB döntése után nincs miről beszélni, csak a harcról.
Nem szabad másfél évet várni. Kell egy Gyurcsánypárt ennek az országnak!
Szeretem az ifjuságot. Azért az élettapasztalatot ne hagyjuk ki a számításainkból. Az ifjúság szép. Ám nem lenne jó az országnak ismét egy munkahelyet életében még nem látott, csupán lelkes, ám gyakorlatlan gárda, mint amilyen a Fidesz is volt húsz éve. Aztán, egész működésük az önös politikai köpönyegforgatás, a csőd és az önigazolás története. Az izzadságszagú, megnyert választás(ok) az egy dolog – az még önmagában nem siker – de más dolog az ország s annak gazdasági sikere. A “fiatal demokraták szövetsége” ilyet eddig nem produkált, sőt mára már a demokráciát is majdnem teljesen megsemmisítette és mi maradt belöle? Sem nem fiatal, sem nem demokrata – viszont a legrosszabb értelembe vett sz ö v e t s é g , az már a nyakunkra telepedett.
Vigyázat, ha politikáról van szó, akkor halgassunk a bölcsek figyelmeztető mondatára: JUVENTUS VENTUS (fiatalság bohóság).
sk.
Teljesen hülyének érzem magam ma Magyarországon. Miközben 64 éves vagyok, úgy gondolom, hogy ordítani kéne, tüntetésről tüntetésre rohangászok, miközben 30 évesek kérik tőlem számon pl. a sajtószabadságot, holott a legnagyobb ilyen tüntetésen is a korombéliek voltak szép számban. A mai egyetemi ifjúságot nem ismerem (honnan is, hiszen már a fiam is közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz), ami eljut hozzám a mai huszonévesektől, az a gátlástalan nyuggerezés (megértem, mert nekem legalább van egy minimális megélhetésem). Egyszerűen nem látom “a forradalmárokat”, ráadásul nem bízom a mindig is meghunyászkodó értelmiségben. Hol vannak a fiatal alkalmazottak, vagy munkanélküliek? Ha a BL által vizionált forradalmi egyetemista ifjúság bármilyen változást akarna elérni a mai Magyarországon, szóba kéne állnia a plebejusok kal.
Kedves László! Én sokkal borúsabban látom a helyzetet. Ugyanis ezek az egyetemisták, akikben a forradalmi, nyugatias tömeget látod, nem fognak Magyarországon maradni. Elhagyják az országot az első adandó alkalommal, és vissza se néznek. És akkor mi marad Magyarország? A buta, tudatlan, funkcionális analfabéta, munkanélküli, nyugdíjas, rokkant tömegek. “The end is near.”
Kedves László,
Fiatal, végzős hallgató révén írnék pár gondolatot… Nem lennék korrekt, ha nem említeném meg, hogy úgy beszélsz gyűlöletmentes országról, hogy gyakorlatilag magad is gyűlölsz.. (megvan rá az okod, sok más emberrel egyetemben, ezért nem tisztem pálcát törni).. Viszont annyira “magyaros” megoldás egyből azt emlegetni, hogy valamit el kell tiporni, amelynek megszokott módja a forradalom. Diktatúráról beszélni egyelőre butaság (még ha kétségtelenül ezek a lépések vezetnek oda), ám bármennyire is nem szeretem a miniszterelnököt (nem is rá szavaztam), be kell látnom, hogy idehaza, csak így lehet irányítani.. Amíg az idősebb korosztály tapsol a magánnyugdíjak államosításához, az alkotmánybíróság jogkörének kurtításához, a “kiegyensúlyozott” információáramláshoz (MNHH)..stb, addig mi szépen elhagyjuk az országot. Véleményem szerint, a mi generációnk is meg lett mérgezve a gyűlölet szennyével, ami utat engedett a jobbiknak, a rasszizmusnak, és ezt mondom úgy, hogy a hallgatótársaim között is szemrebbenés nélkül megy a cigányozás.. (megjegyzem erre nálunknál jobb sorsra érdemes országokban már komplett, működőképes integrációs programok élnek). Nem a mi generációnk teszi meg a nagy lépést, mert a többség nem fogadná el a szükséges lépéseket, és ezzel tisztában vagyunk…nem értené azt. Mint ahogy azt sem, hogy miért égetően fontosak a zöldberuházások sem. 40-50 évig, esélyét sem látom, hogy megtanuljuk a leckét. Arra viszont igen, hogy jó magyar-odacsapós virtusnak megfelelően a struccpolitika csődje után a jobbik átvegye a hatalmat (hiszen minden összeomlás a radikálisoknak kedvez), attól pedig a jóisten őrizzen meg mindannyiunkat.
“idősebb korosztály tapsol a magánnyugdíjak államosításához, az alkotmánybíróság jogkörének kurtításához, a “kiegyensúlyozott” információáramláshoz ”
((
Dehogy tapsol!
Honnan veszed?
Pont ők látják át, mi készűl itt.
Benneteket fiatalokat féltenek.
Mert pont a 30 körüliek, akiket nem látni sehol.
Az un. értelmiségieket meg plána nem.
A gazdasági szorítás félelmétől lapulnak.
Kedves Rupcsi,
Onnan, hogy nevetséges számban jelentek meg demonstrálók úgy az alkotmánybíróságnál, mint a magánnyugdíjpénztárak felszámolása ellen szervezett demonstráción.. Ezt magyarázza, hogy akkoriban mért közvélemény kutatások alig mutattak ki csökkenést a párt támogatottságában. 2013-ra tippelem az első komoly reccsenést, az egészségügyi rendszer megrogyásával, mivel nem lesznek képesek teljesíteni a rezidensek 100e.Ft-os bérnövelési igényét. Ha képesek is megnyerni a köv ciklust, akkor már számolniuk kell a 3000 milliárdos keret elfogyásával, aminek egy részét már most felhasználták hiánytörlesztésre a széll kálmán tervben.. Izgalmas időszak elé nézünk, annyi szent:) Most még “örülünk” a könnyű pénznek..De a piac büntetni fog
Az MSZP csak úgy újulhatna meg, ha az összes, párton belüli platform elfogadná a Demokratikus Koalició által felvetett kérdésekre adandó válaszokat. De nem fogják (pl. Kis Péterék, Kovács Lászlóék), mert féltik a “belülről” szerzett uralmat, poziciót. Ezért fog Gyurcsány új pártot alapítani, s esze ágában sincs “elfoglalni” az MSZP-t. Jobb később, de tisztán. Az új párttal nagyobb baloldali bázisa lesz, mint az MSZP-nek. Ez az új erő fogja legyőzni Orbánt, meggyőző fölénnyel. Ehhez az új párthoz már a fiatalság még hezitáló része is csatlakozhat. S ehhez még párttagnak sem kell lenni, “csak” támogatni
a szavazás idején.
Nézegettem borotválkozás közben a fejem, nincs valami forradalmár pofám, annyi szent. Csak nagy pofám. Mint itt annyiaknak. Itt könnyű nagypofájúnak lenni. Az ember még egy újságíróval is le mer állni kiosztani neki az észt. Ez ám a magyar virtus.
Egy rendszer amúgy nem attól dől össze, hogy megszületik az altenatíva. Az események nem következetesek, főleg nem forradalomban. Ami nincs. De nem is lesz.
Tisztelettel: egy pár éve egyetemista
Koldus ne válogasson. A “forradalmi élcsapat” csak némi zavarkeltésre jó, ha nincs mögötte tömegtámogatás. Az pedig akkor lesz, ha a tömegek már nem tudnak, akarnak a régi módon élni. Ha úgy tetszik: ha elviselhetetlen mértékűre nő a társadalmi frusztráció. Amikor már mindenki előtt világos lesz, hogy az ország versenyképességét a kínai típusú szegénység által akarják megvalósítani – Demján úr őszinte nyilatkozatának megfelelően. És az nem idén lesz!
Az év második felében elbabáznak a parlamentben a “sarkalatos törvényekkel” és hiába lesz fehéren-feketén leírva, hogy a gazdagokon kívül senki sem jár jól” az emberek csak a saját tapasztalatuknak fognak hinni.
Ahogy az egykulcsos adóval is meg kellett várni az első fizetést, hogy a tömegek is elhiggyék, amit már minden értelmes ember tudott: rosszul járnak,
mert senkik. Ebben az évben továbbá kitart még a manyup pénz, tehát lehet valamennyi tompítani a hatásokat. De jövőre teljes mellszélességgel beindul a széllhámos terv, elveszik a kiskeresetűektől az adójóváírás felét, azaz tovább csökken a nominális és a reáljövedelem is. Miközben mindennek megy felfelé az ára, mint a rakéta. Csak ettől várható 2012-ben egy “forradalmi tavasz”, hiába is akarná bárki is sürgetni. Egy Gyurcsány nem csinál nyarat!
BL-nak a helyzet elemzésében nagyon igaza van. De forradalom nem várható, és az egyetemisták inkább Nugatra távoznak, amíg lehet. Az MSZP a múlté, akármilyen nehezen is akarnak távozni. GyF harcol, mert az a lételeme, mint OV-nak. Hosszú távon mindketten magukkal rántják az országot.
Békés hatalomváltásra lenne szükség, egy nyugatos pártra, megfelelő pénzes támogatókkal a háta mögött, a tömegek átnevelésére, stb. Ez az, amire nincs esély. Marad az OVI-diktatúra vagy Jobbik-Fidesz koalíció.
God save Hungary!
T. Távolról! Lehet, hogy Gyurcsány és Orbán is magával rántaná az országot, de nagyon nem mindegy, hogy felfelé, vagy lefelé! Ha viszont Gyurcsány nem nyüzsögne, hagyná az Mszp vezetőségét önelégülten dagonyázni a langyos sárban: azzal a vonakondának segítene. Mert EZZEL a minősíthetetlen kormányzással és a tömegek elnyomásával a fidesz ki van csukva, hogy még egyszer bizalmat kapna a választóktól. És nagyon nem mindegy, hogy kik jönnek helyettük.
Gyurcsány egy átlátható, tisztességes, becsületes, megbízható, demokratikus pártot akar. Ha lehet az Mszp-ből (majdnem reménytelen) ha nem lehet, akkor egy új pártból. Lehet mondani, hogy túl késő, lehet azt is állítani, hogy elkapkodta. Viszont a szándéka őszinte. (ráadásul elemi érdeke is a pártpénztáros kezéből visszavenni az irányítást).
Egy biztos: unatkozni nem fogunk. “Érdekes időknek nézünk elébe”