Nincs az a kalandregény, amelyik felérne a Churchill család krónikájával.
Az ős-őst is Winston Churchillnek hívták. Királyhű kurta-nemes volt, aki az első angol forradalom polgárháborújában, melyet a puritánok vívtak a nemesekkel, elszegényedett, mint az országa. A forradalom bukása után a restauráció vigasságos napjaiban 1660 után az ős Winstont lovagi rangra emelte a Franciaországból hazatért II. Károly. Ez a Churchill csak a rangját hagyhatta gyermekeire, s tán azt, hogy általa bejárása nyílt a királyi udvarhoz.
Sir Winston és felesége, Sir John Drake leánya udvarlásra és képmutatásra nevelte gyermekeit. Tizenéves korukban Machiavellit olvastatta velük. Ennek a Sir Winstonnak harmadik gyermeke elszegődött a yorki herceg apródjának, a leánya, Arabella pedig a herceg szeretője lett.
Az apród titokban megnősült. A felesége, Sarah, felküzdötte magát a hercegné udvarhölgyévé.
A Churchill család, hízelgéssel, alkalmazkodással minden akadállyal megbirkózott. A szerencse is hozzájuk szegődött.
A yorki herceg II. Jakab néven foglalhatta el Anglia trónját.
Anna hercegnő, akinél Sarah szolgált, I. Anna néven királynő.
A Churchill család sarjai, a feleségek páratlan energiával ragadták üstökön a szerencsét. Az udvari intrika irigysége persze őket sem kímélte. III. Vilmos alatt összeesküvés vádjával a londoni Towerbe vetették, és sikerült tisztáznia magát a vádak alól. Kisvártatva már fontos diplomáciai megbízást kapott. XIV. Lajos elszigetelését intézte a nemzetközi porondon szövetségben Hollandiával és I. Lipót császárral.
S amikor a „nagy szövetség” Franciaország ellen nem ért el kellő eredményt, akkor csatába szállt. Esztendeig vívta háborúját John Churchill, mígnem a bajorországi Blenheimnél 17o4. augusztus 13.-án megsemmisítő vereséget mért ellenfeleire.
A Blenheim kastélyt, a győzelem emlékére Angliában emelték. Az induló tőkét az akkor már Marlborough hercegi rangjára emelt hadvezérnek Anna királynő adta. Az esztendei ötezer fontot az udvar biztosította több generáción át.
Királyváltás, kormányváltás. Saraht eltávolítják az udvartól, John elbocsátják. A kontinensen vándorolnak, míg a hannoveri I. György visszahívja, s visszaadja állását, hivatalát, vagyonát.
Nemzedékek múltán az utód ugyanolyan rugalmasnak bizonyult, mint elődei. Winston Churchill a búr háborúban kezdte katonai szolgálatát, híven a családi jelszóhoz: Előre!
Alakját Lord Baden-Powell, a cserkészet alapítója idézte fel emlékirataiban. A tömzsi szivarozó katonát mindenféle tisztek, hadnagyok és egyebek próbálták kicselezni. Mire Churchill így pirított rájuk: „ Uraim! Feleslegesen próbálnak engem összenyomni. Gumiból vagyok és visszapattanok.”
A két világháború között kibukott a pénzügyminiszterségből. Anna királynő egykori kegydíjának összege elolvadt a századok alatt. Nem volt pénze: felcsapott forgatókönyvírónak. Jelentkezett a barátjánál, a magyar származású filmcézárnál, Korda Sándornál.
Korda éppen egy jacht vásárlásba bonyolódott és szívesen tárgyalt az admiralitás egykori első lordjával. Nem tudható, hogy éppen Churchill ötlete volt, hogy az haditengerészettől vegyék meg a Fairmile típusú torpedórombolót Merlin típusú Rolls-Royce motorral, persze leszázalékolt áron.
Korda munkaeszköznek használta a két dízelmotorral átalakított egykori torpedórombolót. Ide gyűjtötte forgatókönyvíróit, így Graham Greenet, vagy éppen Winston Churchillt. A hajót ELSEWHEREnek, keresztelték. Milyen jó név: MÁSUTT. Az emigráns mindig másutt van, sohasem otthon, mindig útközben, így Churchill is az egyik párttól a másikig, kormányból kibukva egy másik kormányba. Gumiból vagyok, visszapattanok, figyelmeztette társait, már a búr háborúban.
Churchill eredetileg a Churchill család történetét ajánlotta Korda Sándornak: az első Winstont, II. Jakabot, Anna Királynőt, az udvarhölgyet, a hercegi rangot, a blenheimi csatát.
A filmből nem lett semmi, túlságosan drágának vélték a századokon áthúzódó mesét. Írt viszont ott a jachton, a Másutt című leszázalékolt és aztán felpucolt jachton néhány dialógust a Lady Hamilton című Korda filmbe. Eléggé korszerűtlen szavakat adott Lady Hamilton szerelmének, Nelson admirális szájába. „Diktátorokkal nem lehet békét kötni, a diktátorokat el kell pusztítani.”
Ezeket az igéket először a forgatókönyvíró fogalmazta meg, mielőtt a müncheni egyezmény kudarca után a diktátorok elleni harc élére állt. Chamberlain a kiegyezés történelmi forgatókönyvét írta, míg Churchill a kíméletlen leszámolásét.
Korda elébb íróként használta a hadvezért. A második világháború kitörése után a hadvezér használta fel a filmest. Az elhárítás egyik fontos szerepét osztotta Kordára Churchill. Különböző kémtörténeteket írtak, jószerivel együtt. A prágai hóhér Heydrich elleni merényletet 1942. május 31. hosszan tervezték: a forgatókönyvet sokan írták, számos főpróba után: csapó, felvétel indul.
1942 szeptemberében Churchill a Buckingham palotában a királynak terjesztette elő az esztendei kitüntettek listáját. VI. György tartott Churchilltől. A hadvezér olykor nappal is berúgott, s ekkor ingerlékennyé vált. Churchill azzal nyugtatta a barátait, hogy „én többet vettem ki az italból, mint az belőlem.”
A király addigra már legyőzte született dadogását. Amikor Churchill előterjesztette Korda Sándor, a király, hosszú idő után először, dadogni kezdett. „Egy filmrendező?” – dadogta a király. Addig nem volt szokásban a szórakoztató ipar titánjait lovagi rangra emelni. Churchill azonban megnyugtatta. Korda Sándor – onnan Sir Alexander Korda – egyszersmind a titkosszolgálat igazán titkos tagja. A király – akinek sugallatára a háborús években kétszeresére emelték a filmgyártás adóját – némán aláírta Korda lovaggá ütését.
Azóta már filmek ábrázolják Churchillt: kivált azokat az éveket, így a harmincas évek végét, amikor kieset a hatalomból, anyagi gondok gyötörték, s kivált az helyzet, hogy kevesen hittek neki, amikor Hitler legyőzése lett elsőrangú politikai célja.
Churchill ellenfelei a hitelétől akarták megfosztani a történelmi könyveket és filmeket szerző politikust. David Lloyd George, egyik elődje a miniszterelnöki hivatalban kijelentette, hogy Sir Winston nem termett vezetőnek. Nem szereti maga körül az okos embereket, nem érti őket, könnyen szabadul meg tőlük. Winston, – folytatta Lloyd George, ha felszállna az Úrhoz, rögtön bejelentené neki, hogy szeretne találkozni a Fiával, annyi jót hallott róla, s ha lehet, hívják meg a Szentléleket is. Winston szerette a fontos emberek társaságát.
Emlékirataiban Harold Wilson leírta: ha a kabinet üléseit Mr. Attlee vezette, időben kezdtek és időben végeztek s csakugyan végeztek valamit. Churchillnél sohasem végeztünk el semmit, de mindnyájan éreztük, hogy a történelem részeseit vagyunk.
A második világháború nagy hadvezére végül is egy művész és egy kalandor minden jó tulajdonságával rendelkezett. Újságíróként, riporterként kezdte a pályáját gyarmati hadszíntereken, ahol a lovasságnál szolgált, ami későbbi testalkatát ismerve, nehezen elképzelhető. Holott a sandhursti katonai iskola növendéke nem ismerte a veszélyt. A kubai lázadás leverésénél Churchill az első sorban lovagolt. Az ellenség össztüzétől az mentette meg, hogy lerántották a nyeregből a sánc mögé. „Ön normális?” – kérdezték tőle. Nem felelt. Cikkeket írt a harcról, melyeket úgy jegyzett, „Egy fiatal tiszt”.
Élete végén festegetni kezdett. Nem érdemes megkérdezni, milyenek voltak a képei. Elég annyi, hogy Churchill festette őket.
