Budapest – Rangos elismerést kapott a nagykanizsai szociális bérlakás tömb rendbetételére szerveződött építőtábor, amelyet budapesti fiatalok egy csoportja, a Corvinus Egyetem Társadalomelméleti Kollégiuma tagjai kezdeményeztek: az osztrák Unruhe Magánalapítvány évente odaítélt SozialMarie fődíját nyerte el a projekt. A díjjal kitüntetett kezdeményezés során nagykanizsai családok kaptak lehetőséget, hogy saját, illetve környezetükben levő szociális bérlakásokon végezzenek külső felújítást; munkájuk értékét pedig az önkormányzat lakbérhátralékukból írta le.
Az osztrák alapítvány létrehozója Wanda Moser-Heindl, aki családi örökségét szerette volna hasznosan befektetni: befektetés alatt pedig a jó célokért és kreatív módon küzdő szervezetek pénzügyi katalizálását értette e díjon keresztül. Az ünnepélyes átadásra május 1-én került sor, az osztrák állami rádió kultúrtermében.
2009-ben a Corvinus Egyetem egyik szakkollégiumának, a Társadalomelméleti Kollégiumnak két tagja, az akkori Utca Embere önkéntes hálózattal az esedékes tavaszi kilakoltatási időszak előtt Nagykanizsára utazott, hogy saját szemükkel győződjenek meg a település szociális bérlakóinak helyzetéről.
Egy hajdani virágzó iparváros sorsa körvonalazódott: a századfordulón Nagykanizsa városa rendelkezett téglagyárral, kefegyárral, pótkávégyárral, szeszgyárral és gépgyárral, ezek épületei a mai napig megvannak. A ’30-as években feltárták a zalai kőolaj- és földgázkészleteket, ami szintén jelentős ipart vonzott. A várost hagyományosan jelentős hadi- és vasúti központként jegyezték. A hanyatlás a rendszerváltással új szakaszba lépett, így a Nagykanizsai Sörgyár Rt. 1999-ben befejezte évszázados működését. A korábbi gyári munkások pedig javarészt munka nélkül maradtak, vagy a munkaerőpiac legalsó, már-már feketébe hajló szegmensében egyensúlyoznak. A folyamat még nem ért véget, az utolsó nagyobb gyár, a General Electric üzeme szintén jelentős leépítéseket folytat jelenleg is.
Jelentős a városban a szakképzetlen elhelyezkedni képtelen munkaerő. Alapvetően belőlük kerülnek ki a szociális bérlakások bérlői. A lakások, amelyek az önkormányzat tulajdonában állnak, a legtöbbször nem lakáscélra készültek, eredeti állapotuk ennek megfelelően finoman szólva sem kielégítő, az önkormányzat pedig forrás hiányában nem végez felújításokat: annak ellenére nem, hogy ezen épületek külső karbantartása az ő felelősségi körükbe tartozik, míg a belső rész a lakókéba. Minden évben április 15-én véget ér a kilakoltatási moratórium, így azok, akik jelentős lakbérhátralékot halmoztak fel a tél folyamán vagy bármikor korábban, kilakoltathatóak.
Nagykanizsa két nagyobb szociális bérlakás tömbje közül a szociális építőtábor mintaprojektjének helyszíne a város déli peremén elhelyezkedő, ipari környezetbe ékelődött Ligetváros volt. Ahogy a neve is mutatja, kellemes fás hely: az első házsor után azonban megakad az ember szeme az egyik málló vakolatú falra firkált „getó” feliraton. Ez a kifejezés első ránézésre talán erősnek tűnik, de ha az ember kicsit megfigyeli a terület vérkeringését, látja, hogy igenis erősen szegregálódó területről van szó. A kanizsai városközpont messzebb van Ligetvárostól, mint a következő falu, Miklósfa. Egy ritkás buszjárat kapcsolja a területet a belvároshoz, ez az út gyalogosan nagyjából 45 perc. Mindössze két bolt van a telephez közel, egyéb lehetőség pedig nem sok.
Hajdanán a telep épületei az első világháborúban katonai kórházként szolgáltak. Később az elcsatolt területekről érkező menekültek, szükséghelyzetben levő családok, majd vasúti dolgozók szálláshelye lett. Az utolsó felújítási munkák a ’70-es években történtek, amikor is bevezették a lakásokba a vizet. Ligetvárosban nagyjából 400 ember lakik, közülük szinte mindenki érzi a lakóhelyből fakadó megbélyegzettség terhét.
Önkéntesség mindenek felett
A fiatalok elképzelése erre a helyzetre igyekszik reagálni, a lakók munkaerejét használja fel saját lakás- és életkörülményeik javítására, illetve egy kedvező lehetőséget nyújt az önkormányzatnak is, hogy eleget tehessen felújítási kötelezettségének. Nagykanizsán az építőtábor keretében a szociális bérlakások lakói részt vehettek a Ligetváros területén, az önkormányzat által kijelölt házakon folyó felújításokban, munkájuk fejében pedig napi 5600 Ft-tal csökkentették a lakbérhátralékukat.
Az ötlet megvalósítását a Társadalomelméleti Kollégium tagjai kezdték el szervezni, de hamar csatlakoztak a munkához más fiatalok is, egy nagyobb informális csoportot alkotva. A munkát az Építész Szakkollégium tagjai és jogászok is segítették. A szakmai felügyeletet a lakhatási szegénység ellen küzdő nemzetközi szervezet, a Habitat for Humanity végezte építésvezetői segítséget nyújtva, illetve az ő nemzetközi önkéntescsoportjaik is részt vettek a táborokban. Az építkezések anyagi hátterét a Norvég Civil Alap pályázatán nyert összeg, illetve a projekt mellé álló szponzorok tették lehetővé.
A munkák 2010 áprilisában és augusztusában zajlottak, három, összesen 12 lakásos ház külső felújítására került sor. Az áprilisi három hetes építkezéshez 38 lakó csatlakozott, az augusztusi két hétre 24 fő. A munka eredményeként hőszigetelés került a falakra, a tetőre, illetve az ablakokra – ezáltal fenntarthatóbbá téve a lakhatást az olcsóbb rezsiköltségeknek köszönhetően. Az építőtábor hatására a bérlakástömb összes tartozásának nagyjából egyharmadát sikerült ledolgozni.
Nagykanizsa csak az első lépés volt – a szervezők célja, hogy a koncepció országosan tovább éljen, azaz sok önkormányzat használja ki a bérlőiben rejlő erőforrásokat. Emellett a projekt javítani kíván a szociális bérlakók rossz társadalmi megítélésén is, nem utolsó sorban pedig szeretné felhívni a figyelmet az ő nehéz helyzetükre. A csapat a nyárra a munka folytatását tervezi, így augusztusban három Tolna megyei faluban kerül majd sor házfelújításra a helyi lakók és az önkéntesek közös munkájával.
Rangos elismerés az újszerű ötletért
A SozialMarie díj mögött álló alapítvány 2000 óta a művészeti, tudományos és kutatási területeken végzett tevékenység mellett kiáll a szociális innovációért is, a díj immár 7 éve kifejezetten erre a területre koncentrál. A nyerteseknek saját társadalmi kontextusukban egy fontos roblémára kell innovatív és kreatív választ adniuk. A díj a magas presztízs mellett igen jelentős anyagi támogatást is nyújt: az első helyezett 15 000, a második és harmadik pedig sorban 10 000 és 5000 eurót nyer. Emellett kiosztanak tizenkét 1000 eurós díjat is. A verseny igencsak nagy volt – összesen 265 pályázatból választotta ki a zsűri a 15 nyertes pályaművet, Magyarországról 68 projekt pályázata érkezett be.
Egyet nem értek. Az önkormányzatoknak miért nincsenek ilyen programjai 20 éve? Szökőkút, virágágyás, sebességmérő. Ennyire telt tőlük az úniós pénzekből.