Para-Kovács Imre: Paranoid android 2011. április 28. csütörtök 13:33

Az a rögeszme pusztít náci berkekben, hogy nekik védekezniük kell, mert bántani akarják őket. Általában természetesen a nemzetközi zsidók, mert a nemzetközi zsidók nagyon szeretnek nácikat megtámadni, de ha éppen nem akad ilyen, akkor ott vannak a romák, akik szintén rendkívül veszélyesek, különösen a nácikra, mert nácinak lenni folyamatos szorongás, mindenhol ellenség, egy rendes náci már ki sem léphet az utcára megfelelő kiképzés nélkül, mert leteperik és roma népművészeti motívumokat tetoválnak a homlokára, ne adj isten, Makkoshotyka feliratot égetnek a tarkójába, hogy kénytelen legyen hátközépig érő hajat növeszteni, ami egy nácinak bizony nagy szégyen.

Ezért kell a kiképzés.

A kiképzés nagyon fontos dolog, kiképzetlenül ki lennének szolgáltatva például Ricsinek, aki hat éves, és édesanyja elmondása szerint minden este bebújik a szekrénybe, mert jönnek a gárdisták. Ricsi körülbelül annyira félelmetes, mint egy törpenyúl, viszont baromira fél, mert az előbőrfejű magyarok megpróbálják rettegésben tartani, ami nem túl jó taktika, mert Ricsi egyszer fel fog nőni, és majd csak arra emlékszik gyermekkorából, hogy félt, és lehet, hogy mire akkora válla lesz, mint egy ruhásszekrény, majd kicsit könnyebben jár el a keze, mintha nem félt volna.

Jelezném egyébként, hogy a Véderő nevű gittegylet vagy nagyon bátor emberekből áll, vagy teljesen hülyékből, mert odatelepülni százötven életerős, egészséges és nem túlságosan beszari roma férfi mellé katonásdit játszani, kifejezetten azzal a céllal, hogy majd ha ki lesznek képezve, akkor életerős, egészséges roma férfiakat öljenek meg, lehetőség szerint gyermekkel a kézben, nos ehhez több kell, mint pillanatnyi elmezavar, mert bizony megfordulhat a fenyegetettek fejében, hogy még a kiképzés előtt jól fejbe kéne őket ütni valami kemény és dudoros tárggyal, mert a kiképzés után esetleg nehezebb lesz.

A Véderő szép név, benne van minden, ami paranoid és hazug ebben a mellékvágányos, együtt hazudozási magyar náculásban: magyar átok, turáni pöszmögés, fasiszta pepecselés, mert jön a világ és mindenáron meg akar minket tanítani késsel és villával enni, mert nem hajlandók felfogni, hogy nálunk egyes csoportok meggyőződése, hogy marokkal levest enni hungarikum.

Borzalmasan fontos persze, hogy nem genetikai adottság ez, nem születik minden magyar nácinak, és bizony a többség a legutóbbi szégyenletes országgyűlési választási eredmény ellenére sem populista idióta vagy rasszista csupor. Az nem úgy van, hogy a rasszizmus átka lett ránk kimondva, és képtelenség megszabadulni tőle, mert igenis lehetséges. Pintér Sándorról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy hőre lágyuló műgyantából lenne, mert bizony a Véderő kiképzést szervezett, aztán már vonultak is szervezett rendben hátrabilincselt kézzel lefelé a dombon, mert hirtelenjében született egy kormányhatározat, hogy a rendőrség munkájának ne lehessen alternatívája. Szükség volt rá, meglett, a nácik mostantól tudják, hogy mégsem szabad mindent.

Nem mintha nem lenne túlságosan késő, mert bizony voltak már jelek régen is, csak akkor az éppen ellenzékben lévő Fidesznek kifejezetten jól jött, hogy vannak itt ezek haszonbolondok, és telejelölik a Kossuth teret.

Mostantól nincs rájuk szükség, de azért egy szépen fejlett, társadalmilag betagozódott, megizmosodott nyilasbandát már nem ugyanazzal az erővel lehet visszadugni a szemeteskonténerbe, mintha rögtön a kezdeteknél bekövetkezik a szükséges hátrabilincselés és elvezetés. Csak hát ugye furcsán vette volna ki magát, ha haverunkat a polgári körből elvezettetjük, nem mintha nem tudta volna már Orbán Viktor akkor is pontosan, hogy kicsoda üldögél mellette, ám a kommunista veszély olyan nagynak tűnt, hogy mindenkivel szövetkezni kellett (nem kellett, dehogy is kellett, csak szerinte).

Most úgy állunk, hogy van tucatnyi paramilitáris csoportunk, amelyek azt képzelik, hogy átvehetik az erőszak monopóliumát az államtól, tagjaik meg akarják védeni a magyarságot a magyarságtól, és közben Gyurcsány Ferencet is vád alá kéne helyezni, mert ezt ígérték az embereknek. Pontosan ez a kétfrontos harc volt, amit borítékolni lehetett a választások után: nyilasok és szocialisták, na azért ennyire még Orbán sem nagypályás, előbb-utóbb döntenie kell.

Lehet persze azt hazudni, hogy az egyik szélsőség a szocialista párt, a másik meg a neonyilas, csak idővel ki fog derülni, hogy Szanyi Tibor – bármit is gondoljunk róla – nem fog roma gyerekeket ijesztgetni, mert nem szokása neki. Lehet ő rossz politikus, lehetnek párttársai korrupt gazemberek, ám valahogy civilizálódtak az idők folyamán, ami jobbikos kollégáikról nem mondható el.

A magyar jobboldal bealudt a húszas években, és most ébredezik, csakhogy ez nem annyira könnyű, mint gondolnánk, mert a gonosz kommunisták elnyomták őket, most meg hirtelen be kéne hozni majd’ egy évszázadnyi fejlődést.

Nem lesz könnyű, de legalább azt látnám, hogy igyekeznének, figyelnék a német, norvég és svájci eszmetársakat és jegyzetelnének.

De nem: csak a fehér ló és ami a hátuljából időközönként kijön.