Para-Kovács Imre: A legviccesebb barakk 2011. április 8. péntek 13:57

Ha valaki elég messziről figyeli, a magyar alkotmányozás és kormányzás lehet az év legszórakoztatóbb eseménye, nem beszélve az EU-elnökségről, ahol szintén remekelünk. Nem kell még külföldre sem elmenni, elég csak néhány kilométerre kivonulni a fővárosból, és úgy hallgatni a rádióban a híreket, hogy közben mókusok lengenek az ablak előtti ágon.

Szijjártó Péter, Orbán Viktor magyar hangja például úgy dermedt önnön paródiájává, hogy észre sem vette, akár csak Foxi Maxi (Huckleberry Hound) az Ó, te drága, Klementinával, mindig megnevetteti a közönséget, pedig nem kifejezetten szellemes, és nem is humoros, csak a folyamatos ismétlés valahogy óhatatlanul kacagást vált ki a nézőből. Most például azzal jött, hogy a rendkívül sikeres EU-elnökség miatt eszi a szocialistákat a fene, miközben úgy néznek ránk, mint a büdös rongyra, és személyesen ellenőrzik a demokrácia alakulását, mert megbízhatatlan, hazug tahóknak tartanak minket, akiknek nem szabad hátat fordítani egy percre sem, mert vagy kilopjuk a tárcájukat, vagy azonnal bevagonírozzuk a megmaradt zsidókat. Ezen persze én is fel vagyok háborodva, de tenni csak Orbánék tudnának valamit ellene, ha nem éppen képzeletbeli ellenféllel csatáznának, aminek ugyan jelentős hagyománya van a keleti harcművészetekben, de inkább esztétikai jelentőséggel bír, mivel mindig győz, aki létezik.

Az alkotmánnyal kapcsolatos nemzeti konzultáció akkora siker volt, hogy majd leszakadt a plafon, mondja Szájer József, pedig azt hittem, neki ennél több humorérzéke van, és nem tulajdonít különös jelentőséget egy inadekvát kérdőívnek, amit annyian küldtek vissza, ahányan egy érvényes népszavazáshoz sem lennének elegen, ráadásul olyan kérdésekre válaszoltak, amelyeknek semmilyen jelentőségük sincs.

Eközben a jobboldal vidéken pörög igazán.

Miután a gyöngyössolymosi képviselőtestület nemkívánatos személyek felől határozott, Hódmezővásárhelyen a helyi hirdetési újságban közlik azon gyanúsítottak nevét, címét és telefonszámát, akiket a szegénységről szóló – a maga nemében kiváló – beszéd kiszivárogtatásával vádolnak, miközben a testületi ülés, minek keretében a Fidesz frakcióvezetője kifejtette, hogy akinek semmije sincs, az annyit is ér, nyilvános volt, a helyi tévé például közvetítette.

Nem baj, a helyi Fidesz most visszavág, és a neonyilas tempó igencsak ismerős azoknak, akik az újnácik oldalait böngészik, mert eddig csak ott volt divat a népítélet provokálása kommunistagyanús és liberálisgyanús egyének esetében.

Nem mintha a központban olyan demokratikusan és nyitottan alakulnának a dolgok, mert ez a sunyi alkotmányozás mindennek nevezhető, csak éppen legitimnek nem. Most eltekintenék a felsorolástól, miért is középszerű, avítt és áporodott ez az alkotmányszöveg, és miért vállalhatatlan tartalmilag, de olvasván a nagyívű bevezetőt, állandóan az a kérdés merült fel bennem, hogy a szent korona és a történelmi dicsőségek mellett miért nem nyilvánítjuk ki, hogy Magyarország a fehér ember hagyományait követi, ennek szellemében törvénykezik és él. Logikailag ugyanis tökéletesen beleillene a szövegbe: a fehér ember szép, mi fehér emberek vagyunk, Európában mindig is fehér emberek laktak, Erdélyt vissza!

Ehhez természetesen gyáva a kormányunk, pedig lenne rá igény.

Közben kicsit megszaladt a munkanélküliség, de ki tud ilyesmire most figyelni, amikor egyik kezünkkel saját EU-elnökségünktől védjük szeretett hazánkat, másik kezünkkel a magyar nyelvet óvjuk (szintén saját magunktól), harmadik kezünkkel alkotmányt írunk, negyedik keze pedig még a miniszterelnöknek sincs, pedig ő megengedhetné magának, csak a szerénysége tiltja, hogy növesszen egyet. Így aztán kilenc év alatt most már egymillió és százezer munkahelyet kell teremteni a beígért tíz év és egymillió helyett, de kicsinység, menni fog ez, mert beérik a Matolcsy-féle csoda, és úgy felpörög a gazdaság, hogy minden szomszédos ország minden polgárának fejéről lefújja a kalapot annak szele. Olyanok leszünk, mint egy szédült dinamó, csak sokkal hatékonyabbak, még a nyugdíjasoknak is jut majd munka, és ha minden sikerül, a gyerekek is boldogan mehetnek az újonnan megnyílt bányákba csillét tologatni. Persze nem kényszerből, hanem dalolva, az ország üdvéért.

Előfordulhat, hogy húsz év alatt tizenötmillió munkahelyet teremt ez a kormány, ilyeténképpen mindenkinek kötelessége szülni, még a férfiaknak is, különben itt állunk majd a rengeteg munkahellyel, márpedig Európa problémáira nem a bevándorlás jelenti a megoldást, mint azt Orbán a minap kijelentette, hanem a család. Azt is mondta, hogy sokkal többe fog ez nekünk kerülni, mint az az erőfeszítés, ami a gyermekneveléssel jár. Szép gondolat. Kétségtelen, hogy jelentős gyermekéhezés tapasztalható Magyarországon, és az önkormányzatok képtelenek fizetni az iskolai menzáért, de azért csak szüljünk, az állam majd megoldja – egyszer. Ilyeténképpen a miniszterelnök tovább erőlteti a gyermek után járó extra szavazati jog bevezetését, amit pedig az ő kis tábora könnyen tetten érhető rasszista indokból nem volt hajlandó támogatni a fentebb már jellemzett kérdőív kitöltésekor.

Így állunk most.