Magyarország átélte a Horthy-rendszert, a Kádár-rendszert, s egyelőre nem tudni, lesz-e Orbán-rendszer.
A dolgok jelenlegi állása szerint azonban egyre inkább úgy néz ki, hogy igen.
Itt rögtön sokan közbevághatnak, hogy ebben, amit idáig ez a társaság művelt, mi a rendszer? Hogyan lehet rendszernek nevezni a kapkodást, a rögtönzést, az összevisszaságot.
Csakhogy rendszeren nem a rendet, hanem a módszert kell érteni, a latin systēma-t, az embereknek az intézményekhez, a kormányhoz kötődő viszonyát, amelyet balról jobbra, a kommunizmustól a fasizmusig szokás leírni. A hatalom kérdéseit, a kormány viszonyát az emberekhez és a gazdasághoz.
A Horthy-rendszer király nélküli alkotmányos királyság volt, a Kádár-rendszer valódi népképviselet nélküli alkotmányos népköztársaság. Az Orbán-rendszer jelenlegi iránya a demokratikus alkotmányos köztársaságból mutat az antidemokratikus tákolmányos monarchia felé. Lehet, hogy „ország” leszünk, jelzők nélkül. Magyarország jelenleg még köztársaság, de lehet akár királyság is – királlyal vagy anélkül.
A Horthy-rendszer negyed évszázadig tartott, a Kádár-rendszer több mint három évtizedig. Ha lesz Orbán-rendszer, meddig fog tartani?
Annak alapján, hogy alig egy év alatt mi minden történt az országban, bátran lehet mondani: igen, lesz, és szándékai szerint igen hosszú időszakra fog berendezkedni.
Az tisztán látható, hogy mind a Horthy-, mind a Kádár-korszakra is jellemző autoritatív rendszer épül. A Horthy-rendszerben szokásos volt például, hogy a törvényjavaslatokat a kormány előzetesen bemutassa Horthynak. Előzetesen, a vita előtt. Ma ezen könnyedén átlépnek, csekély kivételtől eltekintve jóformán vita sincs. Egyéni beadványokkal elintézik, hiszen olyan zsenik ülnek a parlamentben, akik a vonaton kisujjal megírnak egy több száz oldalas médiatörvényt. Tehát nem az történik, hogy a parlament bead valamit a nagyméltóságúnak a vita előtt, hanem itt a főméltóság rendeli meg a törvényt, amit aztán már nem is követ vita. E téren alig egy év alatt sikerült leköröznünk a Horthy-rendszert. Igaz, most nem a kormányzó (az elnök), hanem a miniszterelnök van a középpontban.
Persze Bethlen később inkább reprezentatív szerepet adott a kormányzónak. Ma Magyarországon ilyen ellensúly nincs.
Maga az államelnök jelentette be kinevezésekor, hogy a kormány motorja lesz. Azóta már azt is tudjuk, hogy a kormány Golyóstolla is… az újkori helyesírás szabályai szerint Gojostola. Harlidevizson meghalytássú Gojostola.
A most megalkotott Tákolmány igen könnyen lehetővé teszi az országgyűlés feloszlatását (például költségvetési esetekben). Horthynak is megvolt ez a joga. 1933-ban hoztak egy törvényt az országgyűlés korlátlan időre történő elnapolásának jogáról. Négy évvel később pedig elvették az országgyűlésnek azt a jogát, hogy alkotmánysértés esetén a kormányzót felelősségre vonhassa. Ezt a formulát, amely az erős köztársasági elnöki rendszert vagy akár az alkotmányos király hatalmát idézi, persze kül- és belpolitikai okokkal, legfőképpen a szélsőjobboldali veszéllyel indokolták. Előtte a kommunisták töltötték be az ügyeletes mumus szerepét, tegyük hozzá: sokszor jogosan. És kísérlet történt a dinasztiaalapításra is. Ki tudja, hogyan alakul a történelem, ha az 1942 elején kormányzóhelyettesnek „választott” Horthy István fél évvel később nem szenved repülőgép-balesetet. Dinasztiaalapításról ma még korai lenne beszélni, de a második vonalban jól látható a családi és baráti alapon szervezett állás- és pozícióosztogatás, s ezen a téren már messze túlszárnyaltuk a régi időket.
A Horthy-rendszerben a miniszterelnököt is a kormányzó nevezte ki, sőt, a minisztereket is. Most úgy áll a helyzet, hogy a miniszterelnök rendelkezik hasonló hatalommal, ő nevezi ki a főnökét, a köztársasági elnököt (elvileg, mert, ugye jelöli, csuklóból lazán, a tengerparti nyugágyból, nyaralás közben, írásban), no meg alattvalóit, a minisztereket is. A Kádár-rendszer alatt ezek – a parlamenti viták, a kinevezések stb. – mind-mind látszatcselekvések voltak, kollektív, előre meghozott döntéseket „legitimáltak”. Mindennaposak voltak azok a demagóg dumák, melyeket ma is hallhatunk, például most a tákolmányozási folyamat során az össznépi konzultációról, roma asszonyok és gyermekek hirtelen felindulásból elkövetett ingyenes nyaraltatásáról. Tudtuk akkor is, tudjuk ma is, hogy ezek közönséges propagandafogások, olyan maszlagok, amelyeket komolyabb érdekeltségi viszonyban egyszerűen kiröhögnének. Például, ha az iskolai ebédosztásnál a tanár azt mondaná: fiam, ma nem kapsz ebédet, mert az osztály nagyobbik része erre szavazott. Ki fogadná ezt el?
Persze a tákolmányozási procedúra egészen más. Az nem érdekel senkit. Hiszen pusztán egy alkotmányról van szó, amit nem olvas senki, eddig sem tudtuk, mi van benne, ezután sem érdekes.
A Kádár-rendszer alapja a munkáshatalom, a proletárdiktatúra hangoztatása volt, a többség uralma a társadalom egésze felett. A kialakulóban lévő Orbán-rendszer is ezt vallja, kezdve „a nép nem lehet ellenzékben” lózungtól. Hiszen ebből egyenesen adódik, hogy ha nem minket választottak meg, akkor nem a nép van hatalmon, hanem egy hazaáruló banda. Mihelyt átvesszük a kormányzást, akkor a nép lesz hatalmon, és ezt a néphatalmat nem adhatjuk fel soha. Ezért bevezetjük az egypólusú hatalmi rendszert, hogy így a felesleges vitákat megszüntessük. Kádárék is ezt csinálták, de legalább a nevükön nevezték a dolgokat: proletárdiktatúra. Nem proletár-demokráciának hívták, bár a népi demokrácia mint fogalom elég jól meghonosodott a diktatúra szótárában. A krumplileves az krumplileves volt. Most meg a mákostésztáról bemagyarázzák, hogy az tulajdonképpen gulyásleves.
Különbség a Horthy-érához képest az, hogy a most alakuló rendszer szabad választásokon (igaz, végtelen populizmusra és így sok hazugságra építve) győzött. Az azonban, hogy innen nincs visszaút, azonos mindkettőben. Ebből a szempontból mindegy, hogyan jött létre, szabad választással vagy közönséges csalással, a lényeg, hogy a visszaút lehetőségét elveszik az emberektől. És ezt a tényt az a szlogen támasztja alá, hogy most a nép van hatalmon, s minden változtatás a néphatalmat csorbítja. Kádártól is hallottuk eleget: aki erre a többségi hatalomra, vagyis a nép hatalmára tör, az áruló. A nép árulója.
A Horthy-rendszer erőteljes antikommunista világban, később a szélsőjobbal is hadakozva jött létre, bár maga sem panaszkodhat ezirányú elkötelezettségeit illetően. A Kádár-rendszert egy külső nagyhatalom (pontosabban a nagyhatalmak megállapodása) kényszerítette ránk, ezt a tényt sokan találták, és fogják a jövőben is enyhítő körülménynek találni. Örök vita tárgya lesz, hogy Kádár elnyomó gazember volt-e, vagy csak tudta, ha nem táncol a moszkvai urak tűrőképességének mezsgyéjén, akkor nála rosszabb diktátort ültetnek a nyakunkra. Látta a Ceausescu-rendszert, tudta, hogy nem volt ennivaló Lengyelországban, hogy milyen diktatúra volt a cseheknél. Látta, hogy Bulgária a tizenhatodik szovjet köztársaság akart lenni. Látta az NDK besúgórendszerét. Vagyis lehet mondani, hogy elment addig a határig, ameddig a külső megszálló hatalom megengedte. Megteremtette a gulyáskommunizmust.
Ez persze egyáltalán nem magyarázza és nem menti az ’56 utáni vérengzéseket, kivégzéseket, de a konszolidáció időszakát sem. Megjegyzem, én azt a konszolidált demagógiát sem bírtam, és mindenünket kockára téve, családostól disszidáltunk. Mindezt azért említem, nehogy bárki azt a következtetést vonja le a fent olvasottakból, hogy nosztalgiám van a Kádár-rendszer iránt.
Nincsen.
Hazug, embernyúzó, a magyar népet rabláncon tartó, mindent egy idegen hatalomnak alárendelő rendszer volt, még ha a mezsgyén táncolás következtében sokaknak gondoskodást, tűrhető életet és biztonságot teremtett is. Igaz, a 80-as években ez már csak külföldi pénzből ment.
Az Orbán-rendszer legfőbb bűne, hogy az autokratikus hatalmat bármiféle külső nyomás nélkül, sőt, annak ellenére építi ki. Ez olyan történelmi bűn, amelyet nem lehet majd úgy mérlegelni, mint Kádár manőverezéseit. Az Orbán-rendszer, ha elítélik, ezért lesz elítélendőbb még a Kádár-rendszernél is. Amikor majd Orbán koponyáját lopják ki a temetőből ferde jellemű gazemberek, nemcsak a fél nemzet fog kuncogni, hanem az egész.
Brüsszelt hasonlítgatni Moszkvával olyan hazug demagógia, amelyet nem is lehet értelmezni, még kevésbé értékelni. Tudniillik az, hogy a két rendszer közös vonása – a többség hatalma – egyáltalán összehasonlítható legyen, ahhoz azzal kellene kezdenünk, hogy az EU-ba való belépést a népszavazáson – ha jól emlékszem – a magyar lakosság több mint 80 százaléka támogatta, 45 százalék feletti részvétel mellett.
Akkor most milyen többség hatalmáról beszélünk? A lakosság egyharmadával megválasztott kétharmadról, vagy a 45% által óriási többséggel megszavazott EU-tagságról? Amikor ez a 83% az EU mellett adta le a voksát, akkor vajon nem arra szavaztak-e, hogy hazánkban egy, az EU alaptörvényeivel konform magyar jogrendszert akarnak? Hiszen az EU-t nem akkor találták ki, amikor beléptünk, az már megvolt. Az EU-ra szavazott a 45% 83%-a, azaz 37%. A Fideszre szavazott tavaly a 64% 53%-a, tehát 34%.
Miért lehet most, vagy nyolc év után feltételezni, hogy a magyar lakosság akkor nem arra szavazott, hogy nekünk olyan szabad, konszenzusra épülő alkotmányunk legyen, amely egy európai országtól elvárható?! Vagy olyan médiatörvényünk legyen, ami a 21. századi Európába, nem pedig a majd’ száz évvel ezelőtti Horthy-rendszerbe illik?
Itt meg is állok, mert az összehasonlítás akár még sértő is lehet a Horthy-rendszerre nézve. A majd’ száz évvel ezelőtti magyar sajtó ugyanis rendkívül sokszínű volt. A harmincas években például több mint ezer politikai újság volt az országban úgy, hogy a vidéki városokban is volt legalább két helyi lap. A történetírás szerint a húszas években csak egy lapot tiltottak be véglegesen, a Világ című (polgári) újságot. Időszakosan több újsággal is megtörtént ez; például Az Újság nevű (liberális) lapot több mint egy hónapra tiltották be, mert egyfolytában a fehérterrorról cikkezett, úgy, hogy közben a gyilkosságokat illetően Horthyra is terhelő bizonyítékokat szolgáltatott. A Népszavát rendszeresen üldözték, a húszas években több évig nem volt szabad az utcán árulni, az újságírók több éves börtönt és több ezer pengős pénzbüntetést kaptak. Meglátjuk, mit hoz a híres médiatörvény a 21. századi Európa kellős közepén.
Az, hogy a Kádár-rendszerben nem volt meg a parlamenti váltógazdálkodás lehetősége, nyilvánvaló. Nem is kellene leírni, hiszen egypártrendszer volt, diktatúra. De azt talán minden kutató elismeri, hogy a központi hatalom mindenhatósága, a sajtószabadság korlátozása, az intézményi struktúra kézi vezérlése a Horthy-korszakban is lehetetlenné tette a parlamenti váltógazdálkodás működését. Igaz, sokan ezt magyar sajátságnak, hungarikumnak tekintik, de ettől még a tény az tény.
Ez már most elmondható a kialakulóban lévő Orbán-rendszerre is, sőt, maga Orbán is beszélt róla, például a kötcsei beszédében.
Külön előadást érdemelne az egyház szerepe és annak a Horthy- és az Orbán-rendszerben felfedezhető közös vonásai, de erről talán majd máskor. Az is megér egy misét. Mindkét rendszerre jellemző, hogy igen erőteljesen – és jogosan – hangsúlyozza a kommunizmus bűneit. A Kádár- és az Orbán-rendszerben pedig az a közös, hogy elismerik és elítélik a fasizmus bűneit, sőt, az Orbán-rendszer egy kalap alá veszi a kommunizmust és a fasizmust. Ám rendkívül érdekes, hogy mindegyik – természetesen bizonyos fokig a Kádár-éra is – hallgat az egyház bűneiről, a történelmiekről ugyanúgy, mint az újkoriakról.
A Kádár-rendszer után ma igazán a boldogság világának kellene uralkodnia Magyarországon. Beteljesült évezredes álmunk, Európához tartozunk, nem csak szabadon utazhatunk, de költözhetünk is, és vihetjük a világba a kemény munkával megszerzett pénzünket is. Szabadon adunk-veszünk, a magunk urai vagyunk (a személyek, a munkaerő, a tőke szabad áramlása). Megszűnt a hiánygazdálkodás, nem kell tíz évet várni telefonra, de Trabantra sem. És ami a legfontosabb, húsz éve demokrácia van, igazi többpártrendszer, szabad választások.
Ezzel szemben a mai Magyarország boldogtalanabb, mint emberemlékezet óta bármikor. A világ egyik legszomorúbb országa. A most nyilvánosságra hozott Gallup-felmérés szerint a lakosság boldogságát tekintve – http://www.gallup.com/poll/147167/High-Wellbeing-Eludes-Masses-Countries-Worldwide.aspx – hazánk a palesztin területekkel és Líbiával van egy szinten.
Ezt használja ki a kiépülőfélben lévő Orbán-rendszer; az emberek kiábrándultak, visszasírják az állami gondoskodást, elutasítják az egyén felelősségvállalását, vevők a demagógiára. Elutasítják a konzervatív pénzügyi politikát, az őszinteség politikáját. Nem kérnek a szabad versenyből, az összemérettetésből, inkább „árulót” kiáltanak jobbra-balra, cigányra, zsidóra. (Az egyiknél az a lényeg, hogy ne kelljen adni, másiknál az, hogy el lehessen venni.) Mindez azonban nem csökkenti azok bűnét, akik élnek vele.
Mégis, ezek a fent említett óriási változások okozzák majd az Orbán-rendszer vesztét.
Ma, amikor az internet világában nem lehet az információt korlátozni, hiába tiltja majd be a kormány – mondjuk – a Népszava utcai árusítását, az igazság millió más úton eljut a közönséghez. Ma nincs bezárva a nép, mint mi voltunk a Kádár-rendszerben. Ráadásul akkor is mindig tudtuk, mi az igazság! Kivétel nélkül, a titokban hallgatott Szabad Európából, meg a saját eszünkből kikövetkeztettük. Tudtuk, mi történt ’62-ben Kubában, ’68-ban a világban, így Csehszlovákiában is, ’75-ben Helsinkiben, ’86-ban Csernobilban.
Ma a nép szabadon költözhet, és a fiatalja fog is, mihelyt megszerzi az ingyen diplomát. Mert a fiataloknak szabadság kell. Elképzelni sem tudom, hogy ha mi annak idején mindent feláldoztunk azért, hogy szabad levegőt szívhassunk, és a gyermekeink már szabad világban élhessenek, akkor a mai fiatalság, amelynek már határok sem állják útját, ne tenné ugyanezt, hogy kikerüljön a kialakulófélben lévő avítt tekintélyuralmi rendszer alól.
Újra jön a fagyi és a galamb – aki nem nyal, az repül – világa. Ezt már minden nap láthatjuk, máris mindenhol Fidesz-katonák ülnek. Igen ám, de a „fagyi és galamb” effektus a mai világban nemcsak egy irányban működik. Mert aki saját akaratából nem akar nyalni, az saját akaratából fog repülni. Boeinggel, és jó messzire.
Ma nem egy zsíros nyakú moszkvai tiszt vigyázza, mi történik Magyarországon, hanem egy felvilágosult, határok nélküli, toleráns Európa részei vagyunk. Bár manapság a nagy Európa-tengeren szabadon hajózók között hazánk egyre inkább egy zátonyra futott hajóra emlékeztet.
Kövér László, az országgyűlés elnöke az új, egypárti Tákolmányt méltató beszédében sok mindent elmondott róla. Sok igazságot és sok hazugságot is. Azt mondta, hogy nem kirekesztő, azt mondta, hogy integrál, azt mondta, hogy jövőbe tekintő, tiszteletre méltó alkotás.
Egyet nem mondott. Azt, hogy európai.
Az nem ketseges, hogy az “Orban rendszer” bukni fog. Az mar vitathato, hogy mikor es mi modon. De amire nincs valasz az az, hogy mi kovetkezik utana.
Koszonom a cikket.
Nagyon találó elemzés, sajátos meglátásokkal, – mint a Frank cikkek mindig. Sokat lehet tanulni belőle. Igaz emellett el is rettent- borzasztó hogy itt tartunk. Vérfagyasztó valóság, előttünk fejlődik ki. Mi lesz ebből. Aki tud, elmegy, és aki nem?Mi lesz az öregeinkkel, akik ledolgozták az életüket? Akarunk megint egy “rendszert”? Nem volt elég ez a kettő amiről ir?Úristen.
Egyetértek Laslo-val. A kérdése jogos. Csak azt kívánom, a bukás minél hamarabb következzen be. Utána jöhet bármi. Ennél csak jobb lehet. Jó esetben sokkal jobb.
Talán a felgyorsult idő sem engedi hogy hogy Orbán rendszer tudjon létrejönni!
Remélem harmadszorra már időben ébred a nép hogy ezt az őrületet megakadályozza!
Én azon vagyok, hogy ébren legyek és többeket ébren tartsak és felébresszek!
TGM cikke a Népszabadságon van. Érdemes az utolsó mondatát elolvasni.
Es mi idösebbek-kalandvagyból itthon maradtunk.
Szégyelnem kellene?
Magyarország az új Csák Máté földje lett. Az utód azonban jócskán túltett a XIII. század beli kiskirályon, fülkeforradalmával az egész országot tette Felcsúti Kiskirálysággá.
Majd jönni kell egy új Adynak, hogy időben megjövendölje az új Isten, a kiskirály hatalmát megdöntő Nép szebb győzelmét a zsarnok(ok) felett.
Néhány dologban vitatkoznék Frank Tíborral. Legelőször abban, hogy a bevezetőben azt írja, nem tudja hogy lesz-e orbán rendszer. Ez a rendszer már létezik, Keményen, szilárd alapokon. Gazdasági alapját megteremtette a világméretű és még sokáig elhúzódó gazdasági válság. A fidesz választási győzelme után ezt a hatalmat megalapozta avval, hogy a bevezetett egykulcsos adórendszerrel a válság összes terhét a legszegényebb rétegekre terhelte, és kedvezményezetté a magyar nagytőkéseket. és a gazdag polgári réteget tette. Populista módon kivetette különadóit. a multinacionális vállalatokra és a bankokra, evvel olyan társadalmi támogatottságra tett szert, amit a hatalmába kerített média segítségével még sokáig fenntarthat. A fékeket a kétharmados parlamenti többség birtokában sikeresen kiiktatta, Elfogadta és érvénybe lépteti saját alkotmányát, amellyel hosszú időszakra bebiztosítottí egypárti uralmát az ország felett. A gép forog, az alkotó pedig pihenhet babérain. Sajnos hosszú ideig. Mindezt egy év alatt. El kell ismerni, valódi – igazi sátáni – politikai bravúr.
Ami a huszadik század két magyarországi diktatúrájával való összehasonlítást illeti, az a véleményem hogy bár a történelmi körülmények mások. Az előző két diktatúra háborús vereséget követően jött léttre, az orbáni nem. Létrejüöttük körülményei abban közösek, hogy mindhárom létrehozásához egy gazdasági politikai válság teremtett alapot. Az világháborúk a válságok következményei voltak. A jelenlegi válság viszont egy megelőző háború, -a hidegháború – befejeződésének következménye. Hogy ennek a válságnak, mi lesz a befejezése, azt nem lehettudni. Megjósolható, hogy a jelenlegi gazdasági, pénzügyi politikai rendszer jelentős átalakítása nélkül remény sincs rá. Atz orbán rendszer végét pedig azt hiszem ez az átalakulás hozza el. Az egész emberisdég érdekében remélem, minél előbb.
Bukni fog Orbán?! A lakosság nagy része nem hajlandó vagy képtelen egy réteggel is lejjebb ásni a felszínnél. “Gyurcsány a hibás, a kommunisták ellopták az országot” meg hasonló mantráknál több nem kellett a győzelemhez Orbánnak!
Szenvedve az éhségtől és az elnyomástól is hinni fogják, hogy mindezt a “kommunisták, a zsidók meg a nagytőke” okozza!
Ha valaki legyőzi Orbánt, tehetetlenül, gúzsba kötve vergődhet a most elfogadott tákolmány, az orbáni túlélést biztosító kétharmados törvények és a hatalomba bebetonozott vezetők miatt. A hatalmat újra átvevő Orbán ezt az időszakot okolná minden problémáért újabb időszakra elhülyítve a népet!
Nem ez történik Esztergomban?! A helyi Fidesz szerint Tétényi tehet mindenről és megdöbbentően sokan hiszik és szajkózzák ezt fórumokon!
Félek, hogy nem forradalom, hanem egy szélsőjobbos hatalomátvételt követő teljes összeomlás indíthatja el az országot a demokratikus úton!
Nézzétek meg Gyöngyöspatát kit fognak megválasztani polgármesternek!
http://nol.hu/belfold/20110430-pozsgaypaholy
ide illő jó cikk, jó újságítótól.
Nagyon féloldalas ez az írás….:-(
Egyrészt a szerző egy évvel a választás után azon dilemmázik, hogy lesz-e Orbán rendszer.
Miközben mondjuk én nem csak azt tudtam a választás előtt, hogy a választás után Orbán “rendszert vált”, hanem a győzelme pillanatában azt is, hogy milyen lesz az Orbán rendszer…..
“Orbán új rendszere I-II.”
http://peacekeeper.nolblog.hu/page/2/
És a szerző a “rendszerek” sorából kihagyja a polgári (liberális) demokrácia 21 éves rendszerét!!!
Pedig a folyamatot, ami Orbán rendszeréhez vezetett, csak ezzel együtt lehet megérteni. Történeti alkotmány -49-es, 89-es, 2011-es képviselői, ideológiai (párt) alkotmányok.
Hazug isteni hatalom- Szocialista – liberális – konzervatív “demokrácia” (azaz népuralom). Hazugság mindahány….
Mert mindegyikből hiányzik a népszuverenitás!!!
Csak hivatkoznak rá, de egyik se csinálta, nem arra építkezett.
Hanem saját rész-érdekét erőltette az egészre (a népre) az állam kényszerítő erejével….
Ezért van halálra ítélve Orbán rendszere a születése pillanatától.
Mert ez nem a nép, nem a társadalom érdeke. És mivel a társadalom is tanul, ezért Orbán rendszere a tendenciából következően minimum a következő választásig, maximum kb 10 évig lehet működőképes.
Ha gazdaságilag nem omlik hamarabb össze……..:-(
És ami a legfontosabb. Én nem csak azt tudom, hogy mi lesz utána, hanem azt is, hogy hogyan juthatunk el oda. Vagyis az átmenet rendszerét is ismerem már….
Az Orbán rendszerből az “egész-séges demokrácia” rendszerébe!
Erről kellene beszéljünk!!!
De jó a Gere úrnak hogy mindent tud. Még Bartus L. is azt irja uj cikkeben, most olvastam, hogy ki gondolta volna egy éve….Komolyra forditva, szerintem még egyáltalan nincs Orbán-rendszer, most van kialakulóban. De a kérdés szerintem, hogy lesz-e egy hosszú időszak amely megint egy ember nevéhez köthető. Mert nem beszélünk pl. Gyurcsány korszakról, pedig ő volt legtovább min. elnök (Ez az állítás még egyelőre azt hiszem igaz). Mert ő simán levátlható volt, párton belül is meg az ellenzék által is. Így ez a demokrácia része. Ha – ha!- leváltjuk Orbánt 3 év múlva, akkor szerintem nem lesz ilyen korszak. Még sokan vannak akik hiszik, hogy ez lehetséges, mármint a leváltás. Bár az említett Bartus cikk ezt igencsak kétségessé teszi bennem. Mire leváltható lenne addigra kiépül minden a teljhatalmához. Fene egye meg.
Orbán rendszer nem lesz, van. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ma diktatúra van. Az u.n. alaptörvény minden lehetőséget megad ad absurdum még arra is, hogy Orbán Viktorból kormányzó legyen. Hogy miért nem fog tovább tartani mint 2014? Mert a magyarok egy dologra igen érzékenyek, ez pedig a szegénység. Ma Magyarországon túl sok a szegény és még több a nyomorban élő ember. Véleményem szerint ez akadályozhatja meg Orbán Viktor “rendszerét”, illetve annak tartósítását.
Egyetértek Tiborral. Véget ér az orbán rendszer egyszer. Talán még 2014 előtt. Amikor látszik, h egyetlen ígérete sem teljesült. Valami apróság fogja kirobbantani az országos sztrájkot. Valami apró hibát követ el az orbán rendszer, az utolsót, ami kiveri a biztosítékot. S akkor határozatlan idejű országos sztrájk lesz. Idő előtti választások. Reméljük, addig megerősödik egy párt, vagy létrejön egy pártszövetség, ami át tudja venni a kormányzást.
Ámen
“Amikor ez a 83% az EU mellett adta le a voksát, akkor vajon nem arra szavaztak-e, hogy hazánkban egy, az EU alaptörvényeivel konform magyar jogrendszert akarnak?”
Hát ez az, hogy nem. Azt se tudják, eszik vagy isszák. Bécsi cukrászdára szavaztak a szerencsétlenek. “Nyithatok ezután cukrászdát Bécsben?” Mintha addig nem nyithatott volna.
Szerintem is sértő a Horthy-rendszerre nézvést az összehasonlítás. A nagy arab dzsamahirijához inkább hasonlítható, ami itt megy. Ott is a nép akarja, hogy kiirtsa őket kadafi.
Érdekes, a boldogságszintünk összehasonlítása is velük hoz bennünket egy szintre?
Mi a boldogság? Aki tud adni, az a boldog. A magyar, a palesztin és a líb csak sírni tud, hogy mi mindent vettek el tőle. Mindhárom országban hatalmas a bizalom hiánya, s annál erősebb a besúgórendszer. Boldogságérzetünk összefügg önértékelésünkkel. Hacsak leköpni tudjuk a tükröt, sose leszünk boldogok. Hajrá magyarok!
Proli!
Tisztelem Bartus urat, (meg másokat, pl e cikk szerzőjét is) mert jól írnak, és a gondolataikat nagymértékben lefedő, olvasmányos írást tudnak alkotni. Én ehhez nem értek, viszont máshoz talán igen.
Az írásaimról tudható, hogy én írtam őket, nyilvános fórumon jelennek meg, dátummal. Vitathatóak. Csak aki vitatja őket, annak számolnia kell azzal, hogy képes vagyok megvédeni az állításaimat. Meg hogy az idő is igazol bizonyos írásokat (másokat meg nem).
Hogy van-e Orbán rendszer, az attól függ, ki honnan számítja.
Én a Bibliából és az antropozófiából indulok ki.
Gondolat, szó, cselekedet.
Az Orbán rendszer nem akkor fog megszületni, amikor a cselekedet befejeződik. Hanem akkor kezdődött, amikor a gondolat megszületett. Hogy kinek a fejében, azt ne itt vizsgáljuk most, egyáltalán nem biztos, hogy Orbán fejében született meg. (Ő nem elég okos ahhoz, hogy egy ilyen “ördögi” rendszert kitaláljon és fel is építsen…)
Vagyis magának a rendszernek vannak fázisai és fokozatai. A gondolatot kevesen érzékelték. A szót már többen meghallották, és a tettet van aki az első mozzanatától kezdve felismeri, van aki csak a pofon elcsattanása után. Van aki képes közben elhárítani, van aki képes utána állva maradni és visszaütni, és van, aki összeomlik tőle és behódol.
Nem vagyunk egyformák. Ezért a rendszert ki korábban, ki később ismeri fel. Van aki tenni tud ellene az első pillanattól, a gondolat felismerésétől kezdve, mert látja, nem függ a rendszertől és tenni is képes. És van, aki csak közben ismeri fel, amikor a rendszer elemei életre kelnek és működni kezdenek, és az illető a rendszer vesztesei közé kerül, és már nincs több veszteni valója.
Ez a helyzet sokkal gyorsabban jön el, mint ahogy a rendszer kitalálói és felépítői az gondolnák…..Túl sok érdeket sértettek meg egyszerre.
Ne szépítgessük a dolgot, ebből a helyzetből békésen kijönni már nagyon nehéz lesz. (Túl messzire ment Orbán).
De én is az optimisták közé tartozom. Még van esély Orbánt az első (és talán utolsó) demokratikus választáson leváltani….
Mert ismerek olyan technikát, amivel ez véghez vihető….
MÉG véghez vihető!
(És bocsánat érte, hogy azt merem írni, hogy TUDOM. De mit írjak, ha tényleg tudom???)
Kedves Gere Ur, meghajlok tudása előtt, és az is érdekes hogy a fenti Csepiga Úrral együtt optimista. Bár csak igaza legyen. Ehhez képest lényegtelen,hogy ki mettől (fogantatástól vagy teljes kiépülés után, hosszabb uralkodás után, leválthatatlanság esetén ) számitja az Orbán rendszert. (Szerintem, ahogy az írás is kifejti, ha pl 14 -ben megbuktatjuk ezeket, akkor a történelem nem fog úgy tekinteni erre a 4 évre mint Orbán rendszerre). Lényeg hogy lépni kell, ahogy Csepiga írja, valamilyen ellenerő kell, mert ilyen légüres térben nincs ellenállas sem meg választás a polgárok előtt sincs. Erős alternativa kell, akkor talán van esély a ciklus végén – vagy előtte. Egy erős karizmatikus vezető sem ártana. Úgy legyen.
T. Geri Tibor!
Orbán ügyes hatalom technikus, nem volt szüksége egyházi támogatásra, hogy maga alá gyűrje a jobb sorsra érdemes, demokrata pártként induló fideszt. Viszont a mostani lépések mögött már valóban lehet látni a katolikus egyház évszázados technikáit.
Ráadásul egy ember világképét mélységesen meghatározza a családból hozott benyomás, ezért egyre inkább az a véleményem, hogy Orbán a cigányság szintjére kívánja süllyeszteni a magyarságot: minden értelemben.
Ha bármi hibát talál az alábbi okfejtésben – szívesen venném – legalább megnyugtatna, hogy én vagyok paranoiás, és nem a várható időszak.
1. A cigányok családközpontúak, nagyobb a szaporodási rátájuk (kulturális és szociológiai okokból is) mint a magyaroknak. A gyermekek számához kötött adókedvezmény és az abortusztilalom várható betiltása ebbe az irányba kívánja lökni a társadalmat.
2. A cigányok mélységesen patriarchális szemléletűek, az 1-2 kivételtől eltekintve fel sem merülhet, hogy a nők egyenjogúak lennének a férfiakkal és fontos lehetne nekik a karrier. A tákolmány is ebbe az irányba akarja lökdösni a társadalmat.
3. A cigányok vezető rétege (megint csak 1-2 kivételtől eltekintve) mélységesen korrupt, a saját érvényesülésével van elfoglalva, a tömeget lenézi, nem vállal vele közösséget, nem támogatja őket. A szakszervezetek bedarálásával és a kötcsei beszédben meghirdetett kulturális elnyomással, a másként gondolkodók üldözésével Orbánék erre akarják lökdösni a társadalmat. Gy.F. elleni hajtóvadászat is erre irányul.
4. A létbizonytalanságban tartott cigányság elvállal minden mocskos munkát pár napi túlélés fejében – a Munka Törvénykönyve átalakításával és a munkáltatókkal kötött paktummal Orbánék az egész magyar munkavállalói réteget ebbe az irányba lökdösik.
5. A cigányság továbbá mélységesen vallásos, a világi élet kényelmetlenségei eltűrésére intő katolikus hitnek nagy szerepe van a féken tartásukban. Az iskolák cinikusan egyházi kézre játszása is ebbe az irányba kívánja terelni a (nem kirekesztően, de a cigányságon kívülit értve alatta) magyar társadalmat.
Azaz szó sincs a cigányság asszimilálásáról – a magyarokat fogják a cigányság szintjére süllyeszteni – ott meg a nagy nemzeti érzülettel és a cigányság démonizálásával akarják bennük azt az érzést táplálni, hogy ők mégiscsak különbek.
Nyugtasson meg, hogy rémeket látok!