Nem rágalmazás nácinak nevezni a Jobbikot 2011. április 12. kedd 19:07 | AN

New York – A Pesti Központi Kerületi Bíróság megszüntette Bartus László újságíró ellen rágalmazás vétsége miatt indított büntetőeljárást, amely Vona Gábor, a Jobbik elnöke feljelentése nyomán indult. Az újságíró az Amerikai Népszava 2010. április 26-i számában megjelent “Nézz a tükörbe!” című írásában “rohadék, fasiszta, náci pártnak” nevezte a Jobbikot. A bíróság ítélete szerint a kijelentés a véleménynyilvánítás szabadságába tartozik, ezért a Vona által kezdeményezett eljárást megszüntette.

Vona Gábor, a Jobbik elnöke tett 3 rendbeli nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt tett büntetőfejlentést Bartus László újságíró ellen a “Nézz tükörbe!’ című írásában megjelent kijelentései miatt. Vona Gábor az alábbi kijelentéseket kifogásolta: “akik a Jobbikra szavaztak, azok is nácik”, “aki náci pártra szavaz, az náci”, “aki a Jobbikkal szimpatizál, aki rájuk szavazott, az nézegesse a Holokausztról készült fotókat, a hullahegyeket, a legyilkolt gyerekeket. És nyugodtan képzelje oda magát a hullahegyek mellé a gyilkosok közé, mert közülük való”.

Vona Gábor keresetében azt állította, hogy a Jobbik “nem nyilas, és nem náci párt”, tagjai, vezetői, szimpatizánsai soha nem szolgáltak ki egyetlen szélsőséges politikai diktatúrát sem, szimbólumaik között nem szerepelnek tiltott önkényuralmi jelképek, soha nem törekedtek a hatalom – akár erőszakos eszközökkel történő – kizárólagos birtoklására. A Jobbik nem azonosítja magát a Nyilaskeresztes Párttal, illetve bármely hasonló más irányzattal, az ilyen párhuzamokat magára nézve mélyen sértőnek, megbélyegzőnek és megalázónak tart, amit kikér magának.

Vona szerint a per tárgyát képező cikk alkalmas volt a Jobbikkal és szimpatizánsaival szembeni gyűlöletkeltésre, ezért álláspontjuk szerint megalapozott a közösség elleni izgatás bűntettének elkövetése is.

Bartus László alperes a keresettel kapcsolatban az alábbi nyilatkozatot tette a bíróság felé:

“Amit a perrel támadott cikkben leírtam, abból semmit nem vonok vissza. E tekintetben semmiféle békítésnek részemről helye nincs, véleményemet az első betűtől az utolsóig fenntartom. Szeretném tájékoztatni a T. Bíróságot, hogy a tárgyalt cikk az újság Álláspont rovatában jelent meg, a kifogásolt írás egy véleménycikk. Az Alkotmánybíróság korábbi állásfoglalásai alapján közszereplőknek sokkal többet kell elviselniük, mint egy nem közszereplőnek. Közszereplőnek a szélsőséges, radikális véleményeket is tűrniük kell. Sokkal inkább igaz ez egy politikai pártra. A szóban forgó cikk műfaját tekintve vélemény. A szerző véleményéhez való jogot nem írja felül Vona Gábor pártjának jó hírnévhez és becsületéhez való joga.

A perben támadott cikk nácinak nevezi a Jobbik nevű pártot. Ezt a véleményemet fenntartom, soha meg nem változtatom. Ha a Jobbiknak joga van faji és származási alapon csoportokat támadni, becsmérelni, faji alapon embereket bűnözőnek, alacsonyabbrendűnek minősíteni, emberi mivoltukat, esetenként az élethez való jogukat megkérdőjelezni, nekem jogom van ezt a magatartást minősíteni. Ha Magyarországon nyíltan lehet náci nézeteket hangoztatni, akkor a sajtónak joga van ezeket a nézeteket és azok képviselőit, nácinak nevezni. Ez a szólásszabadság része.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a szóbanforgó cikk a holokauszt évfordulója alkalmából született. Célja az volt, hogy a nemzetközi sajtó által is erősödő magyarországi nácizmus jelenségeinek visszaszorítása érdekében felhívja a társadalom figyelmét arra, hogy a Jobbik egyes képviselői által hangoztatott nézetek egykor 6 millió ember, köztük 600 ezer magyar zsidó embertelen meggyilkolásához vezettek. A publicisztika műfaja arra való, hogy az általános emberi értékek védelme érdekében, felrázó, megrázó erejű írásokban hívja fel a figyelmet a társadalmat veszélyeztető jelenségekre. Ha nagyobb a közöny, erősebb és megrázóbb cikkeket kell írnia. Nevén kell neveznie a dolgokat. Nem lehet arra tekintettel, hogy egy náci párt milyen képet kíván magáról festeni és elfogadtatni. Az újságíró nem köteles ezt az önképet vagy propagandát magáévá tenni.

Azoknak az eszméknek a nevében, amelyeket a Jobbik hangoztat, gyermekek, öregek, nők százezreit pusztították el becstelen és embertelen módon. A sajtónak nem a Jobbik „becsületét” kell védenie, hanem az általuk faji, származási, vallási alapon megbélyegzett és üldözött csoportok becsületét. Minden tisztességes embernek, újságírónak ez az alapvető kötelessége. Amikor ezt teszi, akkor olyan nagyságok nyomdokain jár, mint Thomas Mann, Bartók Béla vagy Radnóti Miklós. Büszke vagyok erre a cikkemre, annak minden szavára, és fenntartom az abban foglalt véleményemet. Helyesebb lenne, ha Vona Gábor és társai az írás címének megfelelően belenéznének az általam eléjük tartott tükörbe.

Szeretném jelen levelemben felhívni a T. Bíróság figyelmét arra, hogy az újság, amelyben ez a véleménycikk megjelent, egy 120 éves amerikai újság, amely magyar származású amerikaiaknak íródik. Ez a lap nem tartozik a magyar törvények alá, és nem a magyar közízlést, értékrendet, társadalmi konvenciókat köteles követni, hanem az amerikai szabadságeszményt és az amerikai értékrendet. Az amerikai értékrend alapján a Jobbik egy hamisítatlan náci párt. Ez nem kérdés, erről még vitatkozni sem kell. Arról sem, hogy ennek kimondása nemcsak lehetősége, de kötelessége az újságírónak. Az Amerikai Magyar Népszava Szabadság nincs tekintettel a magyar társadalomban lejátszódott szélsőjobboldali előretörésre, az ezzel kapcsolatos általános ízlés változására, a fasizálódás jelenségére. Az amerikai újságok, így az Amerikai Magyar Népszava Szabadság tekintetében nem változott az antiszemitizmus, a rasszizmus, a nácizmus megítélése. Mint a lap tulajdonosa, az amerikai értékítéletet követem, nem azt, hogy az ország hány százaléka ért egyet és szavaz egy náci pártra, hogyan változott ezzel kapcsolatban Magyarország ingerküszöbe. A cikk éppen e tendencia ellen íródott.

Végezetül, arra kérem a T. Bíróságot, hogy Vona Gábor keresetét tárgyalás nélkül utasítsa el, mert keresete részben olyanok nevében született, akik nevében ő nem perelhet (Jobbik szavazói és szimpatizánsai), másrészt egy politikai párt nevében. Ám egy politikai párt nem tilthatja be a tevékenységével kapcsolatos kritikát, véleményt, még akkor sem, ha a kritika radikális hangvételű vagy egy pártra nézve kedvezőtlen, sértő véleményt tartalmaz. Ha megtörténne az, hogy egy párt a neki nem tetsző újságírói minősítéseket bírósági úton elhallgattathatja, az újságírót büntetőügyben felelősségre vonathatja, az a sajtó megfélemlítésének, a sajtószabadság eltiprásának, a szólás- és véleményszabadság sérelmének minősülne. Márpedig Vona Gábor nem a személyét illető vélemények miatt perel, hanem a pártját ért kritika és vélemény miatt. Ha a T. Bíróság nem abban a kérdésben kíván állást foglalni, hogy a Jobbik náci párt-e vagy sem, hanem abban, hogy nekem jogom van-e ilyen vélemény kialakítására, az akár per nélkül is eldönthető.”

A Pesti Központi Kerületi Bíróság ezt az érvelést fogadta el, indoklásában hivatkozott a jelenlegi Alkotmány 60. paragrafus (1) bekezdésére, amely szerint mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára, valamint mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra. A bíróság kifejtette: “azt, hogy valamely tényállítás a becsület csorbítására alkalmas-e, nem a sértett szubjektív értékítélete, egyéni megítélése, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van meghatározó jelentősége, hogy a tényállítás az objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására. Ezen objektív értelmezési mód mellett sem állapítható meg, hogy az  a tény, hogy a feljelentett a Jobbik Magyarországért Mozgalmat antiszemita jelzőkkel illeti, a bírálathoz elengedhetetlenül szükségeseken túlmenő, becsületsértő kijelentés volna, a Jobbik, mint személyösszesség emberi méltóságát nem sérti, e vélemény, kritika, megfelel az Alkotmánybíróság határozatában kifejtett, a közhatalom gyakorlásában részt venni kívánók magasabb tűrési kötelezettségének.”

Fentiek alapján a bíróság a rágalmazás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette.

Az ítélet demokratikus és jogállami jellegére tekintettel, valamint az olvasók tájékoztatása érdekében, a Vona Gábor által kifogásolt cikket az alábbiakban szó szerint újra közöljük. Íme az eredeti cikk:

.

Bartus László: Nézz a tükörbe!

Ezen a héten jelentős teret szenteltünk a holokauszt áldozataira való megemlékezésnek. Csakazértis. Arról kell beszélni, ami fontos. És ma hazáját szerető magyar embernek nem lehet más fontosabb, mint az országot elárasztó antiszemitizmus és nácizmus, az embertelenség és a gyűlölködés ellen felemelni a szavát.

Akik ma azt mondják, hogy elég ebből, hogy mikor hagyják már abba a holokauszt emlegetését, azoknak azt mondjuk, hogy elég a náci szövegekből, az uszításból, a zsidózásból elég, mikor fejezik már be végre. Ma tisztességes magyar ember nem tehet mást, mint felmutat 600 ezer magyar embert, köztük gyerekeket és öregeket, olyanokat, mint a Te gyereked, unokád vagy az apád, akiket állatok módjára vagonokba tereltek, majd gázkamrákban iparszerű keretek között elpusztítottak. Ma rendes és tisztességes, igaz magyar ember nem tehet mást, mint rámutat arra, hogy akik most ugyanazt mondják a zsidókra és a cigányokra, mint amiket a Horthy-korszakban mondtak rájuk, azoknak ugyanaz a gyilkos és embertelen gyűlölet van a szívükben, mint ami annak a 600 ezernek a meggyilkolásához vezetett. Ha valaki egy kicsit is szereti a hazáját, az most arra figyelmeztet, hogy ami most zajlik, annak ez a vége.

Ne szépítsük: majdnem húsz százalék magyar szavazott egy igazi, velejéig romlott náci pártra. Senki nem mondhatja, hogy nem tudhatta, mert ezeknek minden szövege, megnyilvánulása egyértelműen bizonyítja, hogy ugyanolyan nácik, fasiszták és nyilasok, mint az elődeik voltak. Ezért akik a Jobbikra szavaztak, azok is nácik. Ne tessék hablatyolni a politikai elitből való kiábrándulásról, mert abból nem következik, hogy náci pártra kell szavazni. Aki náci pártra szavaz, az náci, Ez ilyen egyszerű.

És nehogy azt gondolja bárki, hogy attól, hogy a Jobbik bejutott a parlamentbe, mostantól majd tisztelettel beszélünk róla, meg a szavazóikról, és kerüljük kimondani, hogy ez egy rohadék fasiszta, náci párt. Nem fogjuk. Aki a Jobbikkal szimpatizál, aki rájuk szavazott, az nézegesse a Holokausztról készült fotókat, a hullahegyeket, a legyilkolt gyerekeket. És nyugodtan képzelje oda magát a hullahegyek mellé a gyilkosok közé, mert közülük való. Szeretném emlékeztetni a felháborodott kedves magyar testvéreinket, hogy azok, akik azt a gyilkolást elindították, akik antiszemita szövegeket mondtak, akik a zsidókat beterelték a gettókba, akik elszállították őket a gázkamrákba, azok is csak ugyanúgy jó magyar embereknek nevezték magukat, mint a mostaniak. Azok éppen úgy kommunistáztak és zsidóztak, mint most Te a Second Avenue-n, olyan fröcsögéssel, hogy utána meg kell törülközni. Azok ugyanazt mondták, amit Te, hogy a zsidók az okai mindennek, és csak le akarják járatni a nagyszerű magyar népet azzal, hogy antiszemitának mondják. De nézd meg a fotókat, mi lett belőle.

És nézd meg azokat, akik visszajöttek, és akiknek a lakását, a vagyonát már megint kinézted magadnak, hogy ottmaradt a fél családjuk. És tudod, mi az érdekes? Hogy ezek után még mindig magyarnak mondják magukat. Képesek voltak oda visszamenni, ahol ezt megcsinálták velük. És most mit látnak, hogy kezditek elölről. Te azt mondod, hogy nem? Ülj be egy taxiba Budapesten, menj be egy boltba, ülj le egy kávézóba, két percen belül a zsidózást hallod. Ugyanazt a mocsadék szöveget, amit Te is nyomatsz, miközben azt mondod, hogy nincs antiszemitizmus.

De emlékezzetek, mi lett ennek a következménye. Nemcsak az, hogy meghalt 600 ezer zsidó, mert azokért, ugyebár, nem kár. De emiatt elveszítettétek az ország egyharmadát, negyven évig görnyedtetek a kommunista diktatúra alatt, Isten büntetéseként, hogy megtanuljátok becsülni és tisztelni az embertársaitokat. És elfelejtettétek. Mert Magyarországon ma nem húsz százalék náci érzelmű ember van, hanem legalább hatvan. Húsz nyíltan rájuk szavazott vagy nem ment el, másik húsz ott lapul a Fideszben, a harmadik húsz elítéli a nácizmust, de ha megkérdezed a zsidókról, ugyanazt mondja, amit Adolf Hitler. Ha Hitler ma Magyarországra költözne, sehol nem érezné magát olyan jól, mint ott.

Jó ezt hallani? Nem, ugye? Pedig igaz. Akkor be kéne fejezni. Ebben igaza volt Vonának: Magyarország kétharmada Jobbikos, csak még nem tudja. Azt írtuk Orbánról a múlt héten, hogy tiszta lappal indul. Igen, de ez csak a kormányzásra igaz, nehogy bárki azt mondja, hogy eleve rosszindulatúan állunk hozzá. De nincs tiszta lap mindazzal kapcsolatban, amit eddig tett. Mert ezt a mocskos náci hordát ő szabadította Magyarországra, igenis a náciknak és a Jobbiknak köszönheti az elsöprő győzelmét, mert azok fertőzték meg a magyar népet, és ő a szélsőjobboldali indulatok szárnyán repült a kétharmados hatalomba.

Az a nemzeti egység amiről ő beszél, a demokrácia vége. Ha komcsi az, aki nem rájuk szavaz, aki másképp gondolkodik, az náci szöveg. És ezek kommunistáznak? Tudod, hol voltak ezek 1982-ben? Ott bokáztak a Pártbizottságnak. Ez nem a polgári középosztály hangja. Ezek azelőtt nyilasok voltak, a fordulat után kommunisták lettek, most megint nyilasok, de ha változik a helyzet, egy perc alatt lesznek megint kommunisták. Ez egy típus. Most ezek a hangadók, ehhez igazodnak. Vigyázz Magyarország, mert ha rájuk hallgatsz, a vesztedbe rohansz!