Amszterdam csatornáinál, amelyeket 2010-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított, évente 3 millió turista fordul meg. A minap megnyílt az első csatornamúzeum is.
A 17. század, az Aranyszázad kezdetén Amszterdam példátlan fellendülést élt át, ezrével érkeztek az új betelepülők. Cölöpökre épített tengeri kikötője, amelyet egyik oldalán tengeri gátja, a másik oldalon egy régi csatorna félkörös íve, az úgynevezett Singel védelmi vonal határolt, szűknek bizonyult.
Ekkor a városi hatóságok elhatározták, hogy a Singellel párhuzamosan három új csatornát ásatnak, hogy így lecsapoljanak mintegy száz hektárnyi mocsaras területet, ahová házakat, boltokat és raktárakat építettek. 1613-tól mintegy 14 kilométernyi új, 2,4 méter mély csatornát ástak ki és ezeket csaknem 80 híddal kötötték össze.
A Herengracht 386. szám alatt rendezték be a nagyszabású hidraulikai és városépítészeti vállalkozás előtt tisztelgő múzeumot, egy olyan hajdani bankár palotájában, aki a maga idejében részt vett az amerikai függetlenségi háború finanszírozásában. A múzeum megtekintése fél órát igényel, aztán mindenki maga fedezheti fel a párhuzamos csatornák varázsát, kerékpáron vagy hajón.
A látogató hangoskalauzzal a kezében kap eligazítást a multimédia-prezentációkról, amelyek nem valamiféle kurzusként tálalják a történetet, hanem úgy adják elő, ahogy a kávéházakban szokás. Így hallhatjuk a korabeli közreműködők, szereplők – a polgármester, az építész vagy a mérnök – szavait, ahogy megvitatják, módosítják vagy törlik a terv részleteit, amíg eljutnak a végső formához: a középkori várost félkörívben övező négy szimmetrikus csatornához.
“Mindenre gondoltak” – mondja lelkesen Winden –, “a város védelmére, ellátására, a közlekedésre, a higiéniára, az esztétikai megjelenésre és a költségekre is”.
A múzeum egyik további termében a csatornák menti élettel és eseményekkel foglalkoznak, így például a panorámaképernyőkön látható a Meleg Büszkeség amszterdami parádéit megörökítő videó, a városnéző hajók szüntelen mozgása, és az, hogy miként kutatja fel a rendőrség az ellopott kerékpárokat.
“A csatornagyűrű nem alvóváros” – hangoztatja Paul Spies, aki könyvet írt a “grachtokról”. “Az emberek ott élnek, ott dolgoznak. Van ennek hátránya is, de ezt mindenki vállalja, mert büszke arra, hogy ott lakhat.” Több mint hatezer csatornaparti házat minősítettek történelmi emléknek. Téglából épültek, keskeny homlokzatuk három-négy emelet magas. “Egységes a struktúra, a szépség, de minden ház más” – mondja Spies, aki kiemelte, hogy a csatornagyűrű és az egész negyed kivitelezése figyelemre méltóan magas színvonalú.
“Ez komoly dolog, mindent beleadtak, nem spóroltak az eszközökkel. Az egész együttes azért rendkívüli, mert kiváló állapotban konzerválták” – fűzi hozzá Spies.
Amszterdam csatornái 2013-ban lesznek 400 évesek.
