Csaba László, közgazdász fogalmazta meg (bocsánat, ha pontatlanul idézem, de sehol sem találtam meg az eredetit), hogy a Fidesz lélekben örökre ellenzékben marad, és ezen – teszem hozzá én – nem segít a kétharmados győzelem, Orbán Viktor császárrá választása vagy az ország Fideszland-re történő átkeresztelése sem, ezen nem segít semmi, csak a pszichológus, de arra nincs igény.
Így vannak bedrótozva a csávók, például folyamatosan interpellálnak az Országgyűlésben, ami tipikus ellenzéki jog és feladat, mert az nagyon hülyén veszi ki magát, amikor egy kormánypárti képviselő vehemensen megkérdezi saját miniszterét, hogy akkor ez most így rendben lesz-e, mire a miniszter azt válaszolja, hogy bizony rendben lesz, hacsak a gonosz szocialisták múltban elkövetett rettenetes bűnei meg nem akadályozzák a jóra törő kormányt.
Ezt a módszert még 1998-ban találta fel a magát következetesen és tévesen polgárinak nevező párt, de persze 2002 után a szocialisták is átvették, nehogy már lemaradjanak ízléstelenségben és primitívségben.
Most éppen azt kérdezte a Fidesz magától, hogy akkor mi is lesz ezekkel a magánvállalatokkal, ahol a „mindenki jól jár” becenevű egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése után mégis akadtak olyanok, akik egyáltalán nem jártak jól, mert csökkent a fizetésük, ahelyett hogy legalább maradt volna, ami egyébként az infláció természetét ismerve és számolva a multikat, bankokat és telekommunikációs cégeket büntető adók leszivárgási együtthatójával, ugyancsak csökkenés lett volna, de legalább nem nettó, mert így nagyon nem stimmel a bevezetéskor hangoztatott hazugság.
Rogán Antal adta elő a kérdést, és kapott rá valami válaszfélét is, ami tulajdonképpen teljesen lényegtelen, ám interpellációjába beleszőtt egy megjegyzést, amitől kiegyenesedett a pizzai torony, mert azt állította, hogy munkaadónak és munkavállalónak ugyanaz az érdeke.
Nem vagyok a marxista közgazdaság-filozófia elkötelezett híve, de húsz év gyakorlati kapitalizmus után ekkora baromságot csak az állíthat, aki életében sohasem dolgozott, vagy tanulmányi befejeztével azonnal politikusnak állt, mivel nincs olyan földrész, ország vagy kínai kiemelt kísérleti gazdasági övezet, ahol a munkás és tulajdonos érdeke egyezik, még ha vannak is apróbb közös pontok, mint például, hogy a munkás ne dögöljön bele a munkába, mert akkor nem tud dolgozni, vagy legyen mit ennie, hogy többet tudjon dolgozni. Ezen túlmenően nincs semmi közös az elképzeléseikben, mert a munkás sok pénzt akar a munkájáért, a tulajdonos pedig hasznot akar, de sokat, lehetőleg annyit, amennyit képes kicsikarni a fentebb felvázolt negatív következmények nélkül.
A válasz arról szólt, hogy a kormány ugyan egyáltalán nem szúrta el az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetését, de a gonosz tőkések (felelős munkaadók) nem voltak hajlandóak megfogadni azon ajánlását, hogy emelje már meg a munkások bérét annyival, hogy ne járjanak rosszabbul.
Még sohasem volt multinacionális vállalatom, de megpróbálom elképzelni, hogy egy kormány nekem azt ajánlja, hogy emeljem már meg a munkásaim bérét, mert elszámolta magát a személyi jövedelemadó kiszámolásakor, cserében pedig elenged némi társasági adót, viszont rám húz egy brutális büntetőadót.
Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy érezzük, itt valami nem stimmel, a nagy cégeknél viszont ülnek matematikusok, esetleg több is, és úgy röhögik ki a kormányt, hogy napokig visszhangzik a Parlament összes folyosója.
Hallom, ahogy a nagytőkések összeröffennek este a megszokott éttermükben, és egymás combját csapkodva mesélik a jobbnál jobb részleteket: „te és az megvan, amikor az az idióta államtitkár az ajánlotta, hogy emeljünk fizetést?! Muhaha!”
A probléma az lehet – fejtegette tovább az államtitkár –, hogy az ajánlás, amire természetesen a munkaadók rábólintottak (mibe kerül nekik bármire is rábólintani, amíg törvény vagy szerződés nem kötelezi őket), az egész évre vonatkozik, a nettó bércsökkenés már az első hónapban jelentkezett, azaz ha bármelyik vállalat is úgy dönt, hogy elfogadja a kormány ajánlását, azt leghamarabb december 31-én teszi meg, a munkás pedig addig szívni fog.
Nagyszerű viszont, folytatnám az érvelést, hogy a közszférában ez egészen máshogy van, mert ott már rögtön megérkezett a kompenzáció, így a köztisztviselők már januártól pont olyan rosszul járnak, mint tavaly, semmivel sem rosszabbul, ezt a kormány garantálja.
…és mindezt hosszú perceken keresztül, komoly pofával, bele a kamerákba, annak biztos tudatában, hogy képernyő másik oldalán hibbantak ülnek, meg egyébként is, ki néz hétfő kora délután parlamenti közvetítést, hiszen akkor éppen robotolnak azok a minimálbéresek, akikről szó van, aztán majd a főnök elmondja nekik másnap reggel, hogy így jártak, ezt dobta nekik a gép, mert (a) munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre s fröccsre, hogy csináljon ricsajt. Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyűlni a bajt s mért nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart – és ezt nem Tamás Gáspár Miklós írta, jegyzem meg Rogán Antal kedvéért.
Mivel a magyar nép egészségtelenül elhízott, igenis senki sem jár rosszabbul a nettó bérek csökkentésével. Mert ha kevesebbet esznek, majd egészségesen karcsúvá válnak (ha addig meg nem fagynak). Egészen a csontvázig lehet fogyni, hogy ne keresgéljen már olyan feleslegesen a “Csontvázbrigád”
Köszike a cikkért, korra reggel, éhgyomorra egy jót vihogtam kínomban!
Orbán soha nem hazudott, viszont még tévedésből sem tud igazat mondani.
Semmi gond, akik tanultak még anno tud.szoc-ot, azoknak nem okoz gondot a dialektikus materializmusban egyeztetni antagonisztikusan össze nem férhető fogalmakat. Mivel száguldunk a bolsevista restauráció felé: ideje előkotorni a régi szakirodalmat. Láthatóan a fiúk is abból puskáznak!
Kekec!
Egy baj azért van ezzel a szavaddal élve “polgár áramvonalasítási” kormányprogrammal! A szólás szerint “a cigány lova is akkor döglött meg, amikor már kezdte volna megszokni az éhezést!”
Gugyerák 2011. február 22. kedd 08:27
Sőt, a sivatagban rohanó teve is megfagy a vicc szerint.
A legrosszabb az egészben, hogy tényleg elhiszik, amit mondanak és csodálkoznak, hogy a zembereknek nem tetszik. Más világban élnek ők. De ha más világban élnek, akkor miért ezt akarják kormányozni? Játék a modellországgal?
Március 15-én mit fognak előadni a forradalom címén?
Reftno,
Valóban sokkal jobban járnánk ha nem ezt, hanem egy másikat (netán a túlvilágot?) kormányoznák … de nélkülünk!
Kekec!
Én meg balfácán módra elpuskáztam a jövőmet! ;-(
Ezt írtad: “… száguldunk a bolsevista restauráció felé: ideje előkotorni a régi szakirodalmat. Láthatóan a fiúk is abból puskáznak!”
Most, hogy mondod, nekem is beugrik a “permanens forradalom” kifejezés ! A franc gondolta, hogy ezeket a jegyzeteinket is meg kellett volna őrizni!
Most kezdem csak sajnálni, hogy amikor kenetteljesen megkerestek, azzal hárítottam el a hatalmas tisztességet, hogy még nem vagyok ideológiailag kellően fejlett hozzá… D
e aztán rájöttem, ez hatalmas öngól is lehetett volna ha jobban figyelnek az elvtársak, mert még azzal kezdték volna hogy akkor iziben elküldenek foximaxi egyetemre meg szakosítóra…
Most micsoda felkészülten állnék a jövő előtt!
Egy kis tisztázás:
Valóban, a munkásnak és a munkáltatónak nem azonos az érdeke, de lényegesen közelebb áll egymáshoz, mint egy rossz kormánynak a másik két félhez.
A munkáltatónak az az érdeke, hogy minél alacsonyabb költséggel állítsa elő a termékét, azonban arra gondosan ügyel, hogy kellő bérezéssel motiválja a munkásait, abból az önző érdekből, hogy a munkása kellő lojalitással álljon a vállalkozáshoz, amely ezt ösztönzendő világos életpályamodellel, kiszámítható jövedelmi pályával, egyéb juttatásokkal óhajtja magánál tartani azt a munkást, amelyik a számára folyamatosan növekvő és biztos profitot képes termelni azáltal, hogy minőségi terméket állít elő a számára.
Ez a modern kapitalizmus józan önzése.
Természetesen a munkavállaló nyilvánvalóan minél több juttatást igényel, és ebben nincs is semmi kivetnivaló. Általában a józan munkáltató ki is tűzi azokat a feltételrendszereket, amelyek teljesülése esetén a bér és egyéb típusú juttatásokat általánosan növelni képes és szándékozik. Éppen így meg tudja jelölni, és meg is jelöli azokat a korlátozó tényezőket, amelyek bekövetkezte esetén azokat – előre átláthatóan – csökkenteni kényszerül.
Itt betekintést is enged a a munkavállalók képviseleteinek a döntéshozók munkájába, és ebben az esetben – jellemzően – megegyezésre is jutnak.
Krízishelyzetekben ez nyilván nem megy küzdelem nélkül, de – mint tudjuk – az élet a küzdelem maga.
A munkavállalónak egy igénye van: A minél magasabb és kiszámíthatóbb juttatások megszerzése, míg a munkaadónak három irányban kell egyensúlyt létrehoznia, éspedig a vállalat tőkései megajánlott profitigényét, a piac igényét és a munkavállalók igényeit kell elfogadható módon kielégítenie.
Téves az az elképzelés, hogy a munkáltató krízishelyzetben azonnal a munkavállaló jövedelme csökkentéséhez, netán az elbocsátásnak az eszközéhez nyúl, mivel ezáltal épen a termelés humánerőforrásának a minőségét, potenciális létszámigényét, piaci rugalmasságát csökkentené.
Ezért minden lehetőt megtesz annak érdekében, hogy ne kelljen ehhez az eszközhöz fordulnia.
Az első eszköz, amihez nyúl, ezért a tőkebefektetők profitigényének a csökkentése. Ők a legkönnyebben meggyőzhetők arról, hogy a helyzet rendeződése esetén akkor állítható legkönnyebben helyre a vállalkozás profittermelése, ha a szervezet épsége megmarad.
Természetesen ez a szegmens se terhelhető túlzottan, hiszen aki vállalkozásokban kockáztatja a tőkéjét, az azért teszi, mert magasabb hozamot vár el, mint amennyit a biztonságos bankokban valamely kényelmes kamat jelent.
Így a tolerancia korlátja itt – jellemzően – a banki kamatnál még mindig valamelyest magasabb reálhozam.
A külső beavatkozások torzító hatásaival szemben természetesen lehet még a termelési innovációval is küzdeni és számtalan kombinált eszközzel, azonban ennek mindenképpen korlátai vannak.
Egy azonban bizonyos, és ezt meg is erősítem: A munkavállalói és a munkaadói érdek konfrontációja egy kiegyensúlyozott társadalmon és gazdaságpolitikai környezeten belül, a legkevésbé sem hasonlít a XIX. századi tőkés-munkás viszonyra, mégha – jó demagóg módon – oly könnyű ezzel emberek tömegeit manipulálni, primer politikai érdekből, a politikusok tehetetlenségét leplezendő.
A jelenlegi dilettáns belepancsolás sem szól egyébről, mint a gaz munkáltató és a szociálisan érzékeny jóságos politikus szembeállításáról.
Nos ez a legteljesebb populista hazugság.
És, hogy a magam igazát alátámasszam: Egy a kapitalizmusra igencsak felkészült azt értő és gyakorló államban a legnagyobb tőkéseket nem igazán lehet címmel, névvel meghatározni, mert ők pl. az USA-ban a Milwaukee-i gyári munkások, New York-i pincérek, Los Angeles-i szabók, stb., stb.
Akik lehet, hogy a részvénypakettjeikkel a Londoni földalattit, vagy Párizsban az Eiffel-torony működését, vagy Bajorországban a BMW-t finanszírozzák.
Igencsak jó volna, ha nem lennének olyan demagógiák a cikkekben, amelyek – nem kicsit – elrugaszkodnak a globalizált tőke és a modern kapitalizmus világától.
Mára a munkás tőkéssé is vált, normális államokban.
Ott pedig, ahol a kormányzatok a saját gazdaságpolitikai hibáik elrejtése érdekében megsarcolják a vállalkozásokat, durván beleavatkozva azok működésébe, ott olyan elképesztően káros helyzet áll elő, mint nálunk.
A politikai demagógia ugyanis összetéveszti a szabályozást a zsarolással.
A munkaadónak és a munkavállalónak az a közös érdeke, hogy minnél jobban megéljenek.
Természetszerűen, ezt a közös céltmás más úton kívánják elérni.
A munkásból adott bérért minnél nagyobb teljesítmény kisorítása,
másrészről az adott bérért minnél kevesebb teljesítmény nyújtása,…
de könyörgöm, ezt megmagyarázni olyannak, aki életében soha nem dolgozott?
Az is kérdés, hogyhol van az a munkás, akinek láncain kívű más vesztenivalója nincs? Ma vesztheti a bankhitelét, ezzel kocsiját, lakását, családját,munkáját,
ja, hogy ezek láncok? Marx az egyik oldalról, Engels a másik oldalról látta.
Végül Lenin megnézte mindkét oldalt.
Azt szeretném megkérdezni, valaki megnézte azt a mérhetetlen nyomort, amelyet
fentemlítettek annakidején láttak?
A cikk írója járt Budapesten a Bihari út 8-ban? Tatabányán a Mésztelepen, vagy a Hatoso? És, és és Ózdon, Kárpátalján, Románia falvaiban?Ahonnan a nagy dákó-román kultúra ered, ahol a szemétdombon élő cigánygyere magyaruk beszél, de anyakönyvezve nincs, azt sem tudják mi az. A Bihari út ezekhez képest luxuspalota.
Ó Ordzsonikidze elvtárs!
T. Hajcihő! Para-Kovács úr a cikkében – már csak terjedelmi okokból is – nem nagydoktori értekezést kívánt előadni. Hogy jobban megvilágítsam egy egyszerű példával a kérdést (azt hiszem) Karinthy szerint a férfi és a nő soha nem értheti meg egymást: a férfi a nőt akarja, a nő a férfit. Ugyanez a helyzet a munkáltatóval és a munkavállalóval, viszont amíg munkavállalók százezer számra állnak fölös számban rendelkezésre, munkáltatókból sajnálatosan gyengus a felhozatal.
Ezért amíg egy munkáltató könnyedén kirúg egy munkavállalót, mert másnap vagy százan startolnak a helyére, addig a kirúgott munkásnak nincs ugyanakkora esélye találni egy munkáltatót – hiába van 1-2 részvénye!
Ezért egy kicsit sántít az az állítás, hogy a munkavállalók immár maguk is tőkések lettek.
Ezen általános elméleti alapvetésen felül a cikk témája a magyar kormány, személyesen Orbán és az ő eltolcsy jobbkeze áltat áterőltetett egykulcsos adó, annak szinte minden lapban megjelent bérkalkulátor szerinti katasztrofális hatása a 300 alatti keresőkre -és annak a pofátlanul ártatlan csodálkozó interpretálása a kormány részéről, amikor minden előrejelzés ellenére, azoknak megfelelően mégis az történt, ami a kétszer kettő józansága alapján várható volt?!
Könyörgöm! Már az általánosban meg tudták volna oldani ezt a feladatot, nem volt benne egyetlen ismeretlen sem! Elvették az adójóváírás felét! Ahhoz, hogy ez a kis jövedelműeknél ne okozzon nettóbér csökkenést (és még a 4 % feletti inflációt is korrigálja) közel 10 %-al kellett volna emelni az alacsony béreket (ami a rárakodó terhekkel majd 15 % bérköltség növekedés)
Nincs az a vállalkozás, amelyik ezt a versenyképessége elvesztése nélkül tudná fedezni!
EZT már egyszer eljátszotta ez a duó: amikor a minimálbért 2 év alatt 19500-ról 50.000-re emelte! Tönkre is vágták az egész élelmiszer-feldolgozást és a teljes könnyűipart! MOST mit akarnak még tönkre vágni? Már nem sok maradt!