Budapest – Február 19-én lesz nyolcvanöt éves Kurtág György Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész, a kortárs zene kimagasló alakja.
A romániai Lugoson született. Ötévesen kezdett zongorázni, egyik mestere a Bartók-tanítvány Kardos Márta volt, 1940-től komponálni is tanult. 1946-tól a budapesti Zeneakadémián zongora és kamarazene, majd zeneszerzés szakon Kadosa Pál, Weiner Leó, Veress Sándor és Farkas Ferenc tanítványa volt. Ekkor nősült meg, felesége, Kurtág Márta, akivel számos alkalommal együtt lépnek fel, zongoradarabjainak kiváló tolmácsolója.
Diplomájának megszerzése után rövid ideig a debreceni operatársulathoz szerződött, az ötvenes évek második felében Franciaországban vett részt mesterkurzusokon. Párizsi zenei élményei hatására újragondolta zeneszerzői elképzeléseit, s hazatérve megírta Vonósnégyesét, amely mögé az Opus 1. számot írta.
1967-ben Kadosa Pál tanársegédje lett a Zeneakadémián, később ugyanott a kamarazene-tanszéken lett mester-tanár. (Tanítványa volt többek közt Schiff András és Kocsis Zoltán.) 1971-ben egy évet ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben töltött.
A hatvanas években több kamaradarabot jegyzett: első magyar zeneszerzőként komponált cimbalomra kamarazenét (Nyolc duó), 1968-ban készült el a Bornemisza Péter mondásai (Concerto szopránra és zongorára) című műve. A klasszikusokat eredetiben olvasó Kurtág szívesen fordul irodalmi alapanyaghoz: Négy dal Pilinszky János verseire, A megboldogult R. V. Truszova üzenetei (Dalos Rimma orosz nyelvű verseire), József Attila-töredékek, Nyolc kórus Tandori Dezső verseire, Kafka-töredékek. Egyik legismertebb alkotása az 1973-76 között megjelent, Játékok zongorára című, négy füzetből álló sorozat. A Bartók Mikrokozmoszához hasonlító darabok a hangszeren tanulót egyre nagyobb technikai nehézségek elé állítják. Kurtág túl a nyolcvanon is aktívan dolgozik: 2009-ben az amerikai magyar kulturális évad keretében tartották Anna Ahmatova verseire írt dalciklusának ősbemutatóját, s első amerikai fellépésén ekkor adta elő feleségével a washingtoni Kongresszusi Könyvtár felkérésére íródott, Bartók előtt tisztelgő új művét.
Kurtág György számtalan kitüntetés birtokosa: háromszor kapta meg az Erkel-díjat és kétszer a Kossuth-díjat (1973, 1996). 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozata), 2006-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozat) kitüntetést, 2005-ben a Magyar Művészetért díjat vehette át. Megkapta a magyar kultúra követe címet, 1993-ban Herder-díjjal és Feltrinelli-díjjal tüntették ki. 1998-ban neki ítélték a zenei Nobel-díjként emlegetett Ernst von Siemens-díjat, 2001-ben a “német nyelvnek tett szolgálataiért” a Hölderlin-díjat, s megkapta többek közt a MIDEM 2006-os klasszikus zenei díját, 2010-ben pedig a Zürichi Ünnepi Játékok díját.
A kortárs zene egyik legnagyobb alakja – akit neveztek már “maximalista miniatüristának”, s “a legkevesebb hangjeggyel a legkifejezőbb hatást elérő” zeneszerzőnek – elsősorban a kamarazene területén alkotott teljesen újat. Zenéje Bartók művészetében gyökerezik, művei a legjobb magyar hagyományt követik, s a weberni elemek impresszionista hangszínnel keveredve jellegzetes egyéni stílust alkotnak. Műveit a rendkívüli koncentráció, az eszközök és a forma maximális tömörsége és gazdaságossága jellemzi.
Az utóbbi években Franciaországban élő Kurtág Györgyöt születésnapja alkalmából február 20-án neves művészek köszöntik hangversennyel a Művészetek Palotájában.
Ismeretlenül is jó egészséget és hosszú életet kívánok a művész úrnak.
végre valami szép és jó hír egy alkotóról, aki maga is és akinek a tanítványai is csak hírt és dicsőséget hoznak az országnak. isten éltesse!