Kozák Márton: A médiairányítás sok kicsi titoknoka 2011. január 18. kedd 13:33

Négy évvel ezelőtt, egy márciusi napon, négy év bojkott után Fidesz által jelölt tagok érkeztek a Magyar Televízió kuratóriumának elnökségébe.

A négy új kolléga közül kettő helyettes államtitkári rangban tagja volt az 1998 és 2002 közötti Orbán-kormánynak. Az a testület, emlékszünk, valósággal forradalmasította a képviseleti demokrácia eljárási mechanizmusait. Számos innovatív megoldása közül különösen mély benyomást tett rám annak az írásbeliség kialakulása óta létező gyakorlatnak a felülírása, miszerint kormányüléseken elhangzottakat szó szerinti jegyzőkönyv őrzi meg az utókor számára. Az Orbán-kormány üléseiről azonban nem szó szerinti jegyzőkönyv, hanem csak emlékeztető készült, holott ezt a szokást még a sok titkolnivalóval bíró hungarista és a moszkovita rezsimek sem hagyták el. A tévékuratórium egy kormányhoz képest említésre is alig méltó sóhivatal, de ott a kezdettől fogva minden ülésről magnófelvétel, a magnófelvétel alapján pedig szó szerinti jegyzőkönyv készült. Soha föl nem merült, hogy ez ne így legyen.

Nos, elfoglalták a helyüket a fideszes kollégák, s az első szó, mely ajkaik közül kibuggyant, ez volt: nyilvánosság! A második meg ez: átláthatóság! A későbbiekben is ezeket mondogatták hol ebben a sorrendben: nyilvánosság-átláthatóság, hol meg ebben: átláthatóság-nyilvánosság. Hetente kiálltak a tévészékház lépcsőjére, ahol a kuratórium titkolózását ostorozó sajtótájékoztatót tartva követelték hogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek kerüljenek föl a testület honlapjára. „A kuratóriumot közpénzekből finanszírozzák, legyen átlátható a testület működése! Követeljük, hogy a szabad demokrata és a szocialista kurátorok szavazzák meg: a jegyzőkönyvek kerüljenek ki a kuratórium honlapjára!” – visszhangzott a Szabadság tér fái alatt.

Tulajdonképpen igazuk volt, meg is szavaztuk, hogy a jegyzőkönyvek kikerüljenek a honlapra. Miért tartottam mégis elviselhetetlenül képmutatónak tartottam a követelést? Mert zavart, hogy hiába kértem az Orbán-kormányt is megjárt kollégákat: nyugtassanak meg, és mondjanak valami önmarcangolót a kormányuk által követett nyilvánosság- és átláthatósággyakorlatról. Mondják, hogy az akkor tetszett nekik, de ma már nem nem annyira, legalább ennyit! De nem, egy kukkot sem tudtam kihúzni belőlük.

Lezajlottak a választások, fölálltak az új rend kiválasztottaival megtöltött új médiatestületek. Rendkívül visszafogott várakozásaim ellenére meglep az a pofátlanság, amit a Fidesz által uralt médiaintézmények nyilvánosság dolgában művel – mintha nem is közintézményeket, hanem titkos társaságokat alapítottak volna! Mivel ez a médiatörvény keltette viharban nem tűnt föl senkinek, ezúton ajánlok néhány erre vonatkozó semmiséget kedves mindnyájuk szíves figyelmébe.

Bár a Médiatanács elődje, az ORTT volt az átmenet két zavaros évtizedének talán legrémesebben működő intézménye, a kinyuvasztott hatóság igazmondás- és nyilvánosságteljesítménye azonban magasan felülmúlja a Szalai Annamária vezette intézményét.

Kezdjük azzal, amikor releváns információk tendenciózus és sunyi elhallgatása ótvaros hazugsággá áll össze. A Médiatanács honlapján közölt önéletrajzok szerint Szalai Annamária 1998 és 2004 között országgyűlési képviselő volt – azt viszont nem tüntette föl, hogy a Fidesz-frakció tagjaként. Közli továbbá, hogy 2004-ben és 2008-ban az ORTT tagjává választották – azt nem, hogy a Fidesz jelöltjeként. Kollarik Tamás közli, hogy 2002-től nyolc éven át zuglói önkormányzati képviselő volt – azt nem, hogy a Fidesz tagjaként. Koltay András közli, hogy 2009-ben a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma elnökségi tagja lett – azt nem, hogy a Fidesz jelölte. A fennmaradó két tag önéletrajza összesen bruttó 8 és fél sor, még az is lehet, hogy nekik nincs látványos közük a Fideszhez. De ezek után hiszi a piszi.

Nagyobb bűn, hogy míg a többpárti ORTT üléseiről szó szerinti jegyzőkönyv készült, és azok fölkerültek a testület honlapjára, az egypárti Médiatanács üléseiről jegyzőkönyv nem, hanem csak összefoglaló, afféle zanza készül – barátaim a Fideszben, hát ezért harcoltatok a Szabadság tér fái alatt?

Szó szerinti jegyzőkönyv és tartalmi összefoglaló között elmondhatatlan a különbség. Meg akartam nézni, hogy a nyilvánosság számára elérhetővé tett anyagokból hogyan rekonstruálható a közmédiumok vezérigazgatóinak jelölése, ki mit mondott, miféle eszmecsere zajlott, mennyi ideig tartott a procedúra, ilyesmi. Vajon hogyan érvelt a vezérigazgató-jelöltjei mellett a jelölésre jogosult Médiatanács-elnöknő? Megkérdezték-e őt a tanácstagok, hogy miért nem jelöli a rádióban sikeres elnöki ciklust befejező Such Györgyöt vagy az MTI hivatalban lévő elnökét, Vince Mátyást? Érdeklődtek-e, hogy mivel érdemelte ki bizalmát az MTV-ügyvezető Medveczky Balázs, amikor a köztévébe a kiegyensúlyozottságnak még a látszatára sem ügyelve főműsoridőben be sem hívnak ellenzéki politikusokat vagy a Fideszhez képest – vegyük elő a naftalinból a kifejezést – másként gondolkodó embereket?

Az ülés 9 óra 10 perckor kezdődött, 2010. november 17-én. Szalai akadályoztatása miatt nem volt jelen. Nincs nyoma annak, hogy a távollévő elnöknő előterjesztésében a neveken túl akár egy szó indoklás is szerepelt volna. Nincs nyoma annak sem, hogy az előterjesztő, illetve az előterjesztés indokolásának hiányát Auer János, Kollarik Tamás, Koltay András vagy Vass Ágnes kifogásolta volna, vagy ezekre tekintettel indítványozta volna a döntés elhalasztását. A Médiatanács jelenlévő tagjai „egyhangú szavazási aránnyal” elfogadták a távollévő elnöknő indoklás nélkül előterjesztett jelöltjeit. Nem tudni, mennyi ideig tartott a vezérigazgató-jelölés procedúrája, lehet, hogy téma megvitatása és szavazási eljárás akár több percet is igénybe vett. Annyi tudható, hogy az ülés 15 napirendi pontjának tárgyalása 45 percig tartott, jegyzőkönyv lezárva 9 óra 55 perckor.

Hát ilyen működés mellett még az is súlyos meggondolatlanság, hogy ennyi nyilvánosságot engedélyez a hebrencs Médiatanács. A Közszolgálati Közalapítvány kuratóriuma bezzeg megfontoltabb, a kormánypárti többség gondoskodik arról, hogy semmi ki ne szivárogjon: a netre még zanza sem, csak a határozatok szövege kerül, de ha az ülés zárt volt, még az se. A kuratórium mai elnöke, a Szabadság téri fideszes sajtótájékoztatók korábbi állandó szereplője még a vezérigazgató-választások szavazati arányát is titkosította. Mivel ez a médiairányítás egyetlen olyan szervezete, ahol ellenzéki jelölteket megtűrnek (ezt csak a törvény miatt tudjuk, mert egyébként mintha nem is léteznének, semmi életjelet nem adnak), a törvényhozó minden valamirevaló jogosítványától megfosztotta. A valóban potens szervezet, ahol a médiarendszerre fordítandó, korábbinál lényegesen több közpénz megfordul, az a dallamos nevű, nyilvánosság elől rejtve működő Műsorszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap.

Valami ilyesmit láthatott Gorbacsov, amikor a glasznoszty mellett döntött.