Budapest – A kommunizmus ellen harcoló egykori demokratikus ellenzék tagjai felhívást intéztek az európai kormányokhoz, intézményekhez, hogy állítsanak fel egyértelmű normarendszert, hogy ne lehessen a liberális demokráciát felszámolni, mint ahogyan az Magyarországon történt. A felhíváshoz ezen az email címen lehet csatlakozni: iprotest.hu@gmail.com .
“Kedves Barátaink,
Az alulírottak részt vettek a közép- és kelet-európai kommunista rendszerek elleni demokratikus ellenzéki mozgalmakban. Azért harcoltunk, hogy nemzeteink csatlakozhassanak az európai demokráciák közösségéhez. Nem feledtük el, hogy hataloméhes kormányzatok képesek elrabolni az alapvető jogokat.
Ezúttal egyenesen az Európai Unió szeme láttára rombolják le a demokrácia garanciáit, holott ezt a szövetséget éppen annak a biztosítására hozták létre, hogy közös értékeink oszthatatlanok maradjanak.
Súlyos veszélybe került a szabadságban egyesült Európa célkitűzése. Megtörtént az, amit az Európai Unió hivatott megakadályozni, és amit sokan elképzelhetetlennek tartottak: az Unió határain belül, a 2004 óta tagállam Magyarországon, felszámolták a liberális demokráciát.
Mindössze húsz évvel a kommunizmus bukása után Magyarország egyébként demokratikusan megválasztott kormánya, visszaélve törvényhozási többségével, módszeresen leépíti a demokrácia fék- és ellensúlyrendszerét, eltörli az alkotmányos korlátokat, és a kormányzó párt uralma alá hajtja az összes hatalmi ágat, a független intézményeket és a sajtót.
Az Európai Parlamenthez, az Európai Bizottsághoz és az Európai Tanácshoz fordulunk, továbbá minden olyan európai kormányhoz és párthoz, amelyek számára fontos Európa igazi egysége. Erőteljes fellépésre kérjük Önöket annak érdekében, hogy a demokrácia Európáját ne téríthessék el céljától.
Tarthatatlan, hogy kötelező európai normák csak a gazdaság területén alkalmazhatók a tagállamokra. Védhetetlen, hogy csak a csatlakozás előtt álló országoknak szabunk mércét a demokratikus értékek betartására, de zavarodottan szemléljük csupán, ha egy tagországban nyíltan semmibe veszik ezeket az értékeket.
Számonkérhetővé kell tennünk a nehezen kivívott szabadságjogokat! Közös európai értékrendünk csak akkor valóságos, ha közös jogrend is védelmezi.
Kérjük az európai intézményeket, hogy kerüljék el a Magyarországon elkövetett hibát: ne áldozzák fel a közös értékek tiszteletben tartását pártpolitikai csatározások vagy a soros európai elnökség vélt presztízse kedvéért. A konzervatívok, szociáldemokraták, liberálisok, zöldek fogjanak össze — ahogyan e felhívás aláírói tették — s fejlesszenek ki távlatos védelmet Európa közös demokráciájának lerombolása ellen.
Ha valahol cenzúra van Európában, akkor mindenütt az van; az alkotmányos korlátok ledöntése minden más nemzetet túszul ejt; az alapjogok megtagadása egy országban minden európai polgárt megaláz. Ha akár egyetlen nemzet bizalma is megrendül az iránt, hogy Európa képes megvédeni a demokráciát, az a “demokrácia-deficit” újabb vádjához és végül Európa demokratikus küldetésének globális kétségbe vonásához vezet.
Felszólítjuk tehát Európa parlamenti képviselőit, biztosait, kormányait és pártjait, hogy állítsanak fel világos normarendszert a demokratikus értékek — a pluralizmus, a szólásszabadság, az egyéni jogok, a hatalmi ágak elválasztása, az igazságszolgáltatás függetlensége — tiszteletben tartására. Az európai intézményeknek képessé kell válniuk arra, hogy megnevezzék és megszégyenítsék a normák áthágóit, s így nemzeteink továbbra is az Unióhoz fordulhassanak iránymutatásért a szabadságjogok megőrzéséért vívott mindennapi harcukban.”
Attila Ara-Kovács
Stephan Bickhardt
Kathrin Bickhardt-Schulz
Marianne Birthler
Martin Böttger
Martin Butora
György Dalos
Gábor Demszky
Christian Dietrich
Frank Ebert
Smaranda Enache
Zsuzsa Gáspár
Konstanty Gebert
Joachim Goertz
Árpád Göncz
Éva Cs. Gyimesi
Christian Halbrock
Miklós Haraszti
Katrin Hattenhauer
Václav Havel
Gerold Hildebrand
Róza Hodosán
Milan Horáček
Dorothea Höck
Péter Hunčik
Christian Jansen
Christoph Kaehler
Agneša Kalinová
Gisela Kallenbach
Wojciech Kamiński
László Kasza
János Kenedi
Michael Kleim
György Konrád
Ferenc Kőszeg
Ivan Krastev
Miroslav Kusý
Júlia Lángh
Doris Liebermann
Bálint Magyar
Wojciech Maziarski
Markus Meckel
Adam Michnik
Rudi Molt
Petra Morawe
Rainer Müller
Wolfgang Obermair
Iván Pető
Andrei Pleşu
Catrinel Pleşu
Gerd Poppe
László Rajk
Lutz Rathenow
István Rév
Tom Sello
Barbara Sengewald
Matthias Sengewald
Julia Sherwood
Jiřina Šiklová
Martin M. Šimecka
Marta Šimeckova
Hans Sinn
Aleksander Smolar
Tamás St. Auby
Sándor Szilágyi
Wolfgang Templin
Petr Uhl
Esther-Marie Ullman-Goertz
Matthias Voigt
Reinhard Weißhuhn
Henryk Wujec
Az aláírásgyűjtéssel sokra nem megyünk – eddig se mentünk. Tessék kijönni az utcára, és ott képviselni a fentebb hírdetett, egyébként helyes elveket – hadd közvetítse a szabad magyar és nemzetközi sajtó!
Hajrá!
Végre és köszönjük.
Na végre!Újra itt van a nagy csapat!Pont ezekre a nevekre vártam.
Hát, mondjuk tetszettek volna 20 évig nem aludni, álmokat kergetni, a fasisztoid tendenciát nem elszabadulni hagyni. Orbán ezt a tendenciát 8 éve jól felerősítette, és a hátukon került most az ország nyakába. És a Nagy Rendszerváltók mit tettek ez ellen, kérdem tisztelettel? És még most se ereszkednek le a csóró mezítlábas facebook-os kis fiatalok mozgalmához, hogy erősítsék őket, segítsék őket nem csak szövegeléssel, hanem valami hatékonyabb, gyakorlati tennivalókkal, tanácsokkal, az ismertségükkel. Persze, utcára vonulni nem olyan elegáns, mint írogatni. El tetszettek tőle szokni, úgy tetszenek gondolni, hogy akkor, 20+ éve voltak/futottak az utcán eleget, fusson most már más is? De lennének ám más módjai is a segítésnek. Esetleg tetszenének megkeresni. A demokrácia sajnos olyan, hogy azt más országok nem tudják helyettünk megcsinálni. Meló nélkül nem megy.
Pl. Demszky úr miért nem tett valamit, amikor módja lett volna, hogy a 298-as parcella ne lehessen közpénzen újnyilas kegyhely? A hitelességet csak egyszer lehet elveszíteni.
e-Vita!
Te mit vársz a “Nagy Rendszerváltók “-tól?Ők, amikor kellett megtették a magukét.Voltak eleget az utcán, sírás és kárpótlás nélkül, nem úgy mint az okt.23.-i csürhe.Tudom, párszor ott voltam, kaptam én is a hátamra a gumibottal.Jelen pillanatban az a helyzet, a magyaroknak nem kell a demokrácia, újra az egypárti diktatúrát választották.Gyakorlatilag azokat akik tevőlegesen részt vettek a rendszerváltásban elküldték a szavazók a búsba.Belegondoltál, mekkora csalódás ez azoknak akik ténylegesen harcoltak a demokráciáért?Bennem is felmerült a kétely, megérte tüntetésekre járni, utána meg a rendőrségre?Most úgy érzem, nem.Az még egyszer nem fog menni, hogy mások kaparják ki a sült gesztenyét.
e-Vita!
Pont Demszkyt bántja? Ő minden március 15-én ott állt és beszélt, ahol az olyanok, mint Ön feltehetően nem dobáltatta meg magát tojásokkal, hanem otthon szörnyülködött a foteljében. Én mindegyik beszédét felvettem, sőt azt Nemzeti Múzeum előtti rendezvényt is, amikor a csőcselék belefojtotta a szót Szabó Gyulába.
Nem a volt demokratikus ellenzék hagyott bennünket cserben, hanem mi őket, amikor nagyon kevesen vállaltuk velük a szolidaritást, mert féltünk…..
Hányan mentek el Kepes Andráson, Iványi Gáboron, Andressew Ivánon kívül a meggyilkolt cigányok temetésére? Hányan voltak a nagy szemrehányók közül megveretni magukat a meleg felvonuláson Horn Gáboron kívül? Hányan gyújtottak gyertyát a Hősök terén, amikor Andressew ott tiltakozott a cigányokat ért szörnyűségek miatt?
Tamás Gáspár Miklóson kívül ugyan ki volt ott a Magyar Gárda avatási ünnepségén a Várban? És sorolhatnám tovább azokat a “megmozdulásokat”, ahol mindig csak ugyanazokat lehetett látni, igen a régieket és egy maroknyi csoportot körülöttük, akik a mai napig hisznek bennük és nekik.
butatojas! Rossz helyre címezte a szemrehányást. Ugyanis szinte mindegyiken ott voltam, sőt, nem csak hogy ott voltam, hanem sokszor a szervezők egyike voltam. Ha esetleg egy mezítlábas írásai nem snassz kedves kommentelő társamnak, akkor ha kicsit belenézeget a blogjaimba, akkor esetleg rájön, hogy nem vagyok egy fotelmozgalmár: http://e-vita.blog.hu/, evita.nolblog.hu. (Mindent dokumentáltam, a 2008-as márc.15. például itt van: http://e-vita.blog.hu/2008/03/17/magyar_ember)
Mindegyik blogban beszámoltam mindenről: évek óta mindenhol ott voltam, ahol világos volt a demokrácia veszélyeztetése, pedig békeidőben utálok minden ünnepségeket, tömegrendezvényt, felvonulást. Ott voltam minden márc.15-én a Petőfi szobornál, mentem a melegekkel vonulni, 17-20 kilométert gyalogoltam a Radnóti meneten, hogy csak a leghúzósabbakat említsem. És Ön? Melyiken találkozhattunk esetleg? Lehetséges, hogy valamelyik vidómon, fotómon tán rajta is tetszik lenni?
Anonyme! Akárhogy is: gyakorlatilag az ölükbe hullott a Nagy Rendszerváltóknak a “győzelem”, mint ahogy az egész országnak. A rendszer már magától is összeomlott volna.
És a demokrácia azzal nincs elintézve, hogy törvénybe foglaljuk. És épp a Nagy Rendszerváltóknak kellett volna tudniuk, hogy a demokrácia folyamatos küzdelem, és az nem elég, hogy a népnek odadobták, hogy na most aztán csináljatok vele, amit akartok. A nép még kevésbé tudta, hogy mit kezdjen vele, de világlátott értelmiségiektől azért várható, hogy tudják, mi a teendő. És hogy tovább adják a tudást. Gyakorlatilag a rendszerváltók magára hagyták a ballibes istenadtát, elégedetten hátradőltek, hogy na ők aztán kiharcolták a demokráciát, és ezentúl csak a babérleveleket kell számolgatniuk. Tudniuk kellett volna azonnal, hogy a meló neheze épphogy ezután jön, hiszen a volt nyilasok bosszúra rég kiéhezetten álltak lesben már a start pillanatában. Csak hát a rendszerváltóknak a “kommunizmus” gyötrelmei(?) frissebbek voltak, mint a fasizmusé, és úgy látták, hogy még mindig jobb egy kis fasiszta ízesítésű rendszer, mint egy komcsi gyanús baloldali. Ezt még meg is lehet érteni, de legalább akkor most ne tegyenek úgy, mintha csodálkoznának, és aggódnának.
T.e-Vita!
Ez azért nem annyira egyszerű.Én most a demokratikus ellenzékről beszélek, nem az Antall féle szalonforradalmárokról.Nem mossuk össze őket, annál többet érdemelnek!Az első szabadon választott kormányra és tevékenységére vajon emlékszel-a még? A válóperes ügyvéd tönkretette legalább negyven évre a gazdaságot a kárpótlásnak nevezett osztogatással, ma már büntetlenül játszhatja a jóindulatú celebet a TV-kben.Az a Pozsgay aki Lukácstól lopta a népfelkelés kifejezést, ma alkotmányoz.A másodosztályú történészek, írók és hasonló provinciális értelmiségieknek más gondjuk sem volt minthogy ráerőltessék az országra az ideológiájukat és megőrizzék frissen szerzett hatalmukat.A volt III/III-sok is büntetlenül folytatták áldásos tevékenységüket, esetleg jól menő vállalkozókká váltak. A rendszerváltás rajtuk úszott el.Az MDF-FKGP-KDNP kormány honosította meg az erőből való kormányzást, az embereknek nem volt idejük megtapasztalni mint jelent a demokrácia.Ez volt a rendszerváltásnak nevezett káosz.Az lenne a demokrácia, hogy háromszáz forint miatt ügetünk szavazni, és meghiúsítunk minden korszerű reformot?A nagy lof…t!Most miért nem mennek az utcára ugyanazok az emberek, most amikor napról-napra rohamosan emelkednek az árak?Most amikor elmegyünk vásárolni, tankolni, naponta többször háromszáz forinttal fizetünk többet.Hja, hogy ma már a cenzúra tiltja az áremelkedésekről és a bűnözésről való tudósítást?Akkor már nem is létezik.Sajnos a féleszűeknek mindent a szájukba kell rágni, ahogy a Fidesz tette.Nem baj ha hazugságok, elég többször megismételni, az agyatlanok elhiszik.Elhiszik mert vagy lusták gondolkodni, vagy nem képesek rá.
Nem mellékesen, a fiatalok is azt kérik, ha szerveznek valamit a politikusok maradjanak távol.Nem véletlenül.Türelem! Sok fiatal értelmiségi ismerősöm van, tudják mit csinálnak.
Nos, most, hogy kidühöngtem magam, szeretném még leírni, természetesen mi sem ülhetünk a babérjainkon (már akinek van, nekem nincs) majd amikor eljön az ideje és úgy érezzük szükség van ránk, jövünk.
Magyar sajtószabadság: nem most veszett oda: http://antifa-hungary.blogspot.com/2011/01/sajtoszabadsag.html
A közmédiumok jobb- és szélsőjobboldali birtokbavétele már 20 évvel ezelőtt megkezdődött. Megdöbbentő filmfelvétel a baloldali és liberális újságírók tömeges, botrányos eltávolításáról, 1994-ből. És még sok tanulságos információ a postban.
Anonyme, látod, itt a baj! Ha a népet “féleszűnek” tituláljuk. A nép már csak úgy “működik”, hogy kell neki egy “élcsapat”. Épp ezért fizet politikusokat, mert elvileg azoknak az lenne a munkaköri kötelességük, hogy a nép helyett tudják, mit és hogyan kell csinálni az ország üzemeltetésében, hogy az az egész országnak jó legyen. És nem elég, hogy tudják, de tudassák is a “népükkel”. A nép nem féleszű, hanem nincs ideje, ereje, elég ismerete ahhoz, hogy átlássa ezt a gyorsuló világot, az egyre nagyobb szövevényével. Mert naponta robotol, a családjával törődik, a 24 órából jó, ha egy kis pihenésre futja. Ha megtehetné, hogy naprakészen legyen az egész ország és világ gazdasági összefüggéseivel, mikro- és makroszinten, akkor nem lenne szükség politikusokra. Bár, tk. nem is tudom, mire valók, hiszen az ország üzemeltetéséhez egyszerűen csak gazdasági szakemberekre van szükség, ahogy egy vállalat működtetéséhez is. Csak hát, a kérdés, hogy kik jogosultak ilyen szakembereket az egyes ágazatok működtetésének vezetésére kinevezni. És itt jönnek be a képbe a politikusok, akik ahelyett, hogy ezt a feladatukat ellátnák, mindenféle öncélú mocskos hatalmi, gazdasági játszmákkal szórakoztatják magukat. A “féleszű” nép meg szív.
És a nagy különbség a szélsőjobb és a ballibes “elit” között, hogy az előbbi tudja, hogy a “féleszű” néppel még véletlenül se éreztesse, hogy féleszű, hiszen nagy szüksége van rá a játszmáihoz. A ballibes “elit” pedig minden megnyilvánulásáról süt, hogy a saját “féleszű” népét is lesz@rja.
Ez az alapvető probléma.