Los Angeles – A Lyukas zászló című 1956-ról szóló filmet csak úgy lehet vetíteni, mint a pornót: otthon az ágyban, csak férj és feleség nézheti meg. Szélesebb körben való vetítését letiltja a producernő. Kivéve, ha sok száz dollárt fizetnek érte.
Az 56-os forradalom megemlékezései régen lezajlottak, noha nem felejthetjük a hungaristák “megemlékezését” a Corvin közben, ahol fekete kabátban és terrorista-maszkban “56 októberének hőseit” együtt ünnepelték “44 októberének hőseivel”, azaz Szállasiékkal. Magyarországon azonban börtön helyett a Parlamentbe küldik őket. A kedélyeket azonban nem csupán ez borzolja. Évek óta nem csitulnak a Lyukas zászló című film körüli botrányok. Lehetne ugyanis méltón emlékezni, például a Lyukas zászló című film vetítésével, de azt vetíteni nem lehet. Ma már egyre több helyről hallani azt, hogy ennek oka: még nem húzott le a producernő elég bőrt róla, és vélhetően még tíz évig ebből az egyetlen filmjéből akar megélni. Legutóbb New Jerseyben, a legnagyobb magyar klubban hangoztatták ezt, ahol pedig korábban sokat adakoztak a filmre. Úgy látszik, Kovács Klaudia nem hagyta el a hadiösvényt. Harcban áll a világgal, és mindenkivel, aki látni szeretné a filmjét. A forgalmazás ugyanis három-négy éve nem megoldott, és ha így vetítik a filmet, az anyagi veszteséget okoz a művésznőnek.
Az idő azonban nem kíméli azokat sem, akik nélkül a filmje sosem készülhetett volna el.
Amikor a magyar tévé elutasította, Kovács Klaudia a budapesti Polgárok Házához fordult, hogy ott forgathassa filmjét, „A lyukas zászlót“. A Polgárok Háza készséggel sietett segítségére és két hétig a film rendelkezésére bocsátotta nagytermét, büfét szolgáltatott, és kapcsolataival nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Kovács Klaudia olyan neves, különleges vagy először nyilatkozó interjúalanyokat is megszólaltathasson, akik hitelt és tartalmat adtak filmjének. A hálás producernő cserében megfogadta, hogy a résztvevők a filmet az elkészülte után az elsők között láthatják majd, s hogy a DVD-ből azonnal egyéni példányokat kapnak. Hogy miután feltárták életük legmélyebb titkait az utókor előtt, hagyatékukat hadd mutathassák meg gyermekeiknek.
Ennek már öt éve.
A film másfél évre rá elkészült, és világszerte bemutatták. Többek között az Egri Slow filmfesztiválon, ahol Kovács Klaudiának a város különdíját adományozták. A Polgárok Házában nem volt vetítés, még csak értesítőt sem kaptak az egri eseményről. Teltek az évek. A film szereplői egymás után távoztak el sorainkból, róluk Kovács Klaudia könnyes szemmel emlékezett meg, de a filmet továbbra sem mutatta meg a túlélőknek. A DVD-t kiadták, de senki sem kapott belőle példányt.
Végre ebben az évben a Polgárok Háza megvásárolt egy DVD-t Kovács Klaudia weblapjáról, amely a film forgalmazásának ma is egyetlen forrása (hiszen a producernő így tudja a bevételeket százszázalékosan kontrollálni), és úgy tervezték, hogy a forradalom évfordulóján megtartják a Kovács művésznő által beígért, de mindmáig elhalasztott vetítést. Elkövették azonban azt a hibát, hogy ehhez engedélyt kértek tőle. Kovács Klaudia, aki ígérete betartásával immár öt év hátralékban volt, először is azt követelte, hogy a Polgárok Háza azonnal küldjön egy másolatot a birtokukban levő DVD dobozáról és a lemezről magáról, hogy meggyőződhessen, nem lopott kópiát kívánnak-e levetíteni. Miután a Polgárok Háza teljesítette a megalázó követelést, és imigyen kiérdemelte a producernő bizalmát, Kovács Klaudia kerek-perec megtiltotta a film vetítését. Azzal az indokkal, hogy az sértené az ő szerzői jogait. De nagy kegyesen megígérte, hogy listába veszi a Polgárok Házát. Ki tudja, hogy milyen hosszú ez a lista…
Ha ugyanis a Polgárok Háza levetíti húsz embernek a filmet, akkor az a húsz ember már nem veszi meg egyenként Kovács Klaudiától a kópiát. Ha a Polgárok Háza több embernek akarja vetíteni, az már forgalmazásnak számít, ebben az esetben egy kópia megvásárlása többe kerül, mintha személyes használatra venné meg. Az nem számít, hogy a Polgárok Háza segítsége nélkül talán nincs is film. Hiszen Kovács Klaudia ugyanígy nem engedi a filmet megnézni az 56-os magyaroknak, akiknek az adományaiból készült, és akiknek a pénze nélkül rosszabbul élne. Ha rendeznek vetítést, az legkevesebb 300 dollárba kerül, és meg kell hívni hozzá Kovács Klaudiát is egy tízperces bevezetőre, potom 700 dollárért. Aki ezt nem fizeti ki, az ne akarjon 56-os filmet látni. Ne fogjuk fel ezt hálátlanságnak, hiszen a szerzői jog komoly dolog. Különösen akkor, amikor a pénz szerzéséről van szó. Az amerikai magyarok pedig készíthetik a bukszájukat, hiszen van még bőr, amit le lehet nyúzni erről a rókáról: nincs még magyar felirat! Miután mindazok, akiket érdekelt a film, már megvették az angol verziót, most adakozhatnak a magyar verzió elkészítésére, s majd jövő ilyenkor megvehetik újra a filmet.
És mielőtt el nem felejtjük, akik ezután adakoznak, tegyenek adományukhoz még néhány dollárt, hogy jusson ennek a nagy hazafinak a magyar ékezetekre is.
