Két muszlim fegyveres lemészárolta a Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét. Az ezt követő elemi felháborodás nyilatkozataihoz csatlakozott az iszlám több képviselője, többek között az Al-Azhar, a szunni iszlám legnevesebb, ezer éves oktatási központja.
Ezt mondják: „Az Al-Azhar szerint a támadás bűnös tett, és kijelenti, hogy „az iszlám elutasít minden erőszakot”. (Al Arabiya News, 1/7/15).
A Magyarországi Muszlimok Egyháza pedig ezt írja: „A Magyarországi Muszlimok Egyháza mélységesen elítéli és az iszlám vallás tanításainak meggyalázásának tartja a Charlie Hebdo című francia magazin szerkesztőségében elkövetett mészárlást. A támadás olyan terrorakció volt, amire nincs magyarázat, nem köthető az iszlámhoz, egyetlen nemzetiséghez sem vagy származáshoz. Az iszlám elítéli az erőszakot és a terrort, és megengedhetetlennek tartja a béke, a jog és a törvényes rend megsértését, bárki is legyen az elkövető.”
A nyilatkozatok értelmezéséhez érdemes megnézni, mit ír elő híveinek maga az iszlám vallás, és mit jelentenek az olyan ismertnek gondolt szavak, mint „béke”és „jog”, amelyeket az iszlám másként értelmez, mint a megnyugtató szavakkal megcélzott közönség.
A Korán – amelyet maga Allah nyilatkoztatott ki Mohamednek, minden muszlim tökéletes példaképének – többek között ezeket mondja ( az idézetek „A Kegyes Korán értelmi és tartalmi fordítása” című Korán-fordításból és –magyarázatból valók, a szögletes zárójelekben a szerző magyarázata olvasható):
Ó Próféta! Harcolj a hitetlenek és a képmutatók ellen és légy velük szigorú! (Korán 9:73).
Ha a hitetlenekkel találkoztok (a harc során), vágjátok el a nyakukat! És ha elpusztítottátok (vagy megsebesítettétek) őket, erősen kötözzétek meg (őket, foglyokként)! (Korán, 47:4)
Ó ti, akik hisztek! Harcoljatok azok ellen a hitetlenek ellen, akik körülöttetek élnek, hogy érezhessék a szigorotokat! (Korán 9:123)
Harcoljatok azok ellen, akik nem hisznek Allah-ban, sem az Utolsó Napban és nem tartják tilosnak azt, amit Allah és az Ő Küldötte tilalmasnak nyilvánított és nem az igazság vallását vallják – azok közül, akiknek a Könyv adatott [a zsidók és a keresztények ellen]! Mindaddig (tegyétek ezt), amíg meg nem adják akarva-akaratlanul, a fejadót [a muszlim fennhatóság alatt élő zsidókra és keresztényekre kirótt adót].
Ez a harc, a dzsihád, minden muszlim legmagasabb szintű kötelezettsége:
Talán egyenlővé teszitek a zarándokok vízzel történő ellátását és a [mekkai] Szent Mecset szolgálatát azzal, hogy valaki hisz Allah-ban és az Utolsó Napban és Allah útján harcol. Allahnál ezek nem egyenlőek. Allah nem vezeti a bűnös népet. (Korán 9:19)
Akik hisznek és elvégezték a kivonulást és Allah útján harcoltak javaikkal és testükkel, ők hatalmasabb fokokkal rendelkeznek Allah-nál. Ők a győztesek. (Korán 9:20)
Ennyit röviden arról, hogy az iszlám elutasít minden erőszakot, hogy a párizsi támadás nem köthető az iszlámhoz, és hogy nincs rá magyarázat.
(Fontos itt megjegyezni, hogy a Koránban vannak békés szúrák is, de – ugyancsak a Korán szerint – a később keletkezettek felülírják a korábbiakat. A Korán korábbi, Mekkában kinyilatkoztatott része többnyire békés; a későbbi, medinai szúrák a harcot hirdetik.)
A „jog” és a „béke” fogalma is igényel némi magyarázatot.
Az iszlám számára az egyetlen elfogadott jogforrás a saria, Allah tévedhetetlen törvénye, amely az ember alkotta törvények felett áll. A muszlimok a sariát tekintik érvényesnek, különösen, ha az ütközik a világi joggal. És lassan nem csak ők: Nagy-Britanniában például folyamatban van a saria beépítése a brit jogrendszerbe.
Az arab „iszlám” szó alávetést jelent. Az iszlám szerint a világ a „háború földjéből” (Dar al-Harb) és az iszlám által uralt területekből (Dar al-Islam) áll. A kafirok (hitetlenek) ellen mindaddig harcolni kell, amíg le nem győzik őket. Béke tehát akkor lesz, amikor a Földön egyetlen vallás marad, az iszlám. Addig a hitetleneknek három választása van (Muslim, book 19, no. 4204):
- áttérés az iszlám hitre,
- a dzsizja – az iszlám földön élő nem-muszlimokra kivetett adó – fizetése,
- a harc.
A békés egymás mellett élés nem szerepel a lehetőségek között.
Kérdés tehát, hogy lehet-e az európai szóhasználat szerint értelmezni az iszlám képviselőinek megnyugtató nyilatkozatait.
