Az ízléstelenségnek is van határa. Orbán pávatánca szégyenletes és tenyérbe mászó, amikor a vazallusaival hazudozik az Európai Parlamentben, aztán az illiberális államról és Európa halálról hadovál, de amikor a sajtószabadságért meghalt újságírók megemlékezésére tolja oda a képét, az már nem ízléstelenség, hanem halottgyalázás. Azért lehet Európában újságírókat megölni, mert olyan elvtelenek, hogy egy Orbánt megtűrnek maguk között.
A kivégzett újságírók olyan jogok gyakorlása miatt haltak meg, amelyeket Orbán naponta két lábbal tapos. Ő ugyanazt csinálja Magyarországon, amit a terroristák Franciaországban, csak nem Kalasnyikovval megy be a szerkesztőségbe (egyelőre), hanem diktatórikus törvényekkel teszi ugyanazt, amit az Allah nevében gyilkoló terroristák. Ő nem Allah, hanem az általa „kereszténységnek” nevezett politikai katolicizmus nevében támadja Európát, a demokratikus nyugati civilizációt, és korlátozza a sajtószabadságot. Ugyanolyan vallási fundamentalista, mint a Kouachi testvérek.
Lehet vitatkozni azon, hogy megölni más egy újságírót, mint kirúgni, vagy rálépni a szájára, hazudozásra kényszeríteni, de szeretném elmondani, hogy akikkel Orbán ezt megtette ezerszám, azok egy kicsit mind meghaltak. Azokért lehetne majdnem ugyanolyan „köztársaság” menetet rendezni, mint a francia kollégákért, akiket szívünkből gyászolunk az egész világon. Eleve, mit keres a „köztársaság” menetén, aki még a „köztársaság” szót is kihúzatta az ország nevéből, aki az első magyar köztársasági elnök szobrát elvitette a Kossuth térről?
Nem elég szégyenkeznünk miatta, hanem haragudnunk is kell, hogy hol van már a határ, amit meghúznak ennek az embernek, mikor mondják már azt, hogy ilyen ember nem jöhet közénk, menjen a barbárok közé, lépjen be az Iszlám Államba. Legalább a sajtószabadság mártírjaira való emlékezésre ne engedjék be. Orbán olyan ezeken a rendezvényeken, mint esküvői asztalon a kutya piszka. Európával azért tudnak szemtelenkedni ezek a pojácák, mert nem vágják fejbe őket. Ezért gondolja két idióta, hogy akár odamehet egy szerkesztőséghez és mindenkit legyilkolhat.
Megértem, hogy nem akarnak botrányt ez alkalomból, és ha A-t mondanak, mondaniuk kell B-t is. Ha innen elküldik, „mélyen megalázva a magyar népet”, akkor máshonnan is el kell küldeni. Miközben ha van valaki, aki megalázza a magyar népet, azt Orbán Viktornak hívják, akinek a neve hallatán még száz évig fog köpni minden magyar ember hegyeset. Mert ha nem állítják meg, ez az ember ugyanolyan veszély, mint a Kouchi fivérek, és benne van a kalapban, hogy nem 12 embert fog megölni. Megértem, hogy azonnal nem hajtották el. De miután ezt az alkalmat is arra használta, hogy az éppen halálos sebet kapott Európába rúgjon egyet, üzenjen a náci haverjainak, két megtermett rendőrt kellett volna odaküldeni, és kitenni a határ másik oldalán. Még jó, hogy nem köpte szemközt szotyolahéjjal a francia elnököt.
Orbán azonnal bejelentette, hogy nálunk a csónak nemhogy megtelt, de csónak sincs. Magyarországra nem jöhetnek bevándorlók. Ő gazdasági menekültnek nevezi őket, de ahonnan gazdasági okok miatt menekülnek, ott általában minden okuk megvan politikai okokból is a menekülésre. A magyarok majd rájuk fogják, hogy gazdasági menekültek, és lezárják előttük a határt. Éppen úgy, ahogy István király írta Imre fiának. Ezután szépen néznek majd Európában arra a félmillió magyarra, akik Orbán miatt menekültek el, és gazdasági-politikai menekültként élvezik a nyugati országok ellátását, szociális juttatásait és vendégszeretetét. Mi mindenkit kirúgunk, de a magyarokat fogadják be.
Derék nép a magyar, büszke lehet magára. Ezek ám a „keresztény” értékek. Ez az ő „kereszténységük”, és az Isten mérhetetlen türelme, hogy még nem nyílt meg alattuk a föld, hogy beszennyezik az ő nevét. Képzeljük el, hogy Orbán úgy képmutatóskodik a párizsi menetben, hogy közben a terrortámadás úgy jött neki és szélsőjobboldali elvbarátainak, mint egy falat kenyér. Ha az újságírók vagy a sajtószabadság egy kicsit is érdekelné, kifejezhetné a tiszteletét azzal, hogy az élő magyar újságíróknak megadja azt a jogot, amiért francia kollégáik meghaltak. De a gyilkosság kapóra jött neki, hogy kirekesztő, nacionalista és idegengyűlölő, embertelen politikája számára ürügyet találjon. Ez kell a magyar embernek. Ide aztán egy idegen se gyűjjön. Dögöljön meg mindenki, ahol van.
Megjegyzem, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amely a liberális jogok chartája, nem az illiberális államok alapelve, azt mondja, hogy „Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz”, és „Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta menedéket élvezni”. Nem ez lesz az első egyetemes emberi jog, amit Orbán megtapos.
Még egy dologról megfeledkeznek, amikor Orbánt beengedik a civilizációba. Orbán – feltehetőleg pénzért, amit nem tudunk, ki kapott – egy ugyanolyan terrorista gyilkost engedett szabadlábra az életfogytiglani jogerős bírósági ítélet után, mint a karikaturisták gyilkosai. Még rosszabbat, mert a baltás gyilkos miszlikre szabdalt egy embert, és folytatta volna, ha nem állítják meg. Ezek „csak” lelőttek valakiket. Safarov ugyanolyan muszlim terrorista volt, mint ezek. Orbán ott sétál gyászos képpel a párizsi menetben, miközben ugyanazt tette, mintha ezeknek az újságíróknak a gyilkosait engedte volna szabadlábra.
Egyszerűen szégyen, hogy a sajtószabadság mártírjainak kvázi a koporsójához engednek olyan embert, aki maga ácsolja a magyar sajtó és a magyar újságírás koporsóját. Meggyalázzák az elhunytak emlékét. Vajon ezek a karikaturisták milyen rajzot készítenének Orbánról? Még ki sem hűlt a testük, és a szabadság gyilkosai már ott alázhatják meg őket. Nem volt elég ezeknek az embereknek egyszer meghalni?
Európa valóban válságban van. Válságának pedig oka az elvtelenség, hogy a liberális demokráciát tagadó diktátor eljátszhatja a demokratát is, a diktátort is, ki-be jár, mint az ördög az Isten előtt. Már senkinek nem merem megmondani, hogy magyar vagyok. Szégyen magyarnak lenni.
