Illene valamilyen megszólítást írnunk – volt nekünk gyerekszobánk, tudjuk jól – csak a bevett frázisok jelen esetben nem passzolnak. Lehet, hogy Ön kedves ember, ezt nem tudjuk, mivel személyesen nem ismerjük Önt, ám történelmet letagadó embert nem áll módunkban tisztelni, így elmarad a megszólítás.
De nem tudunk szó nélkül elmenni az Ön és tábora tudatos, szándékos és folyamatos történelemhamisítása mellett. Ön a minap a Veritas Történetkutató Intézet Horthy-korszakról szóló konferenciáján kijelentette, hogy „ahol Ön élt, ott nem volt antiszemitizmus”. Sajnos elmulasztotta megjelölni, hogy az országnak egészen pontosan melyik csücskében élt születésétől kezdve a II. világháborún át, ahol nem volt antiszemitizmus?
Amikor Ön 1928-ban megszületett, éppen 8 év telt el a zsidók felsőoktatásban való részvételét korlátozó numerus clausus törvény óta, amelyet a magyar parlament szavazott meg. 10 éves korában, amikor Ön rövidnadrágban, önfeledten rúgta a barátaival a rongylabdát, meghozták az első zsidótörvényt, aztán a másodikat és – mivel az Ön nagy parlamenti elődeinek még ez sem volt elég –, 1941-ben megszavazták a harmadikat is. De Ön kicsi fiú volt még, hogyan emlékezhetne ilyesmire?
Amikor Ön lázas betegen feküdt, édesanyja nyilván Kalmopyrint adott Önnek, hogy lemenjen a láza, és minél hamarabb meggyógyuljon. És tudja, ki találta fel a Kalmopyrint? Richter Gedeon, akit ’44-ben – amikor Ön már nagyobb fiúcska volt – a Dunába lőttek a nyilasok. Nyilván sem a nyilasokról, sem Richter Gedeonról nem hallott, mert éppen nem a Duna közelében élt abban az időpontban.
De nem kell mindent átélni: dokumentumok, archív felvételek, visszaemlékezések, történészi munkák, múzeumok – leszámítva a Terror Háza nevű hazugságkiállítást – garmadáját lehet megnézni, tanulmányozni, elolvasni, és azokból kiderül, hogy Magyarország egyéb területein, ahol mások éltek, ott bizony volt államilag intézményesített antiszemitizmus. És még sok minden más is megtudható, amiről Ön nyilván szintén nem hallott Magyarországnak abban az eldugott zugában, ahol Ön tartózkodott: a nyilas uralomról, a csillagos házakról, a gettóról, Auschwitzról. S ha nem csak Horthy összehazudott visszaemlékezéseit olvasná, akkor azt is megtudhatná, milyen lelkesen és aktívan segítettek a magyar hatóságok, a magyar állam és a magyar társadalom a magyar zsidók deportálásában, haláltáborokba küldésében. A náci németek nem győztek csodálkozni, milyen flottul mennek a dolgok, sehonnan nem sikerült ilyen sok embert, 600 ezer zsidót, ilyen rövid idő alatt a megsemmisítésbe küldeni, mint Magyarországról.
És ne reménykedjen abban, hogy a 70 éve tartó történelemhamisítást, a történelem elhazudását nemsokára felszabadultan űzhetik tovább, mert lassan kihal a túlélők korosztálya. Nem. A túlélők leszármazottai és a leszármazottak leszármazottai és az ő utódaik örökké emlékezni és emlékeztetni fognak! Megértjük, ha ez kicsit kínos Önnek és az Önnel azonos eszmét vallóknak, de hát a tények makacs dolgok.
Sajnáljuk Önt, mert nem lehetett könnyű ilyen gyűlöletben 86 évet leélni, de Ön tudvalevőleg jó keresztény ember, ezért biztos megérti Ferenc pápa szavait, aki nemrégiben mondta, hogy az antiszemitizmus bűn.
