Magyarországot minősíti, hogy miniszterelnöke milliós tüntetések és országos felháborodás nélkül tiltakozhat az amerikai korrupcióellenes tervek ellen. Mondván, ez a közép-európai államok elleni támadás. Ember még így nem leplezte le magát. Aki a korrupció ellensége, örül egy ilyen bejelentésnek. Üdvözli a nemzetközi összefogást. De felcsúti futballstadionnal a háta mögött, érthető, ha Orbán nem lelkesedik a korrupció elleni küzdelemért. Magyarország belügyeibe való beavatkozásnak tekinti a korrupció visszaszorítását, és ezzel azt állítja, hogy a magyar nép erre szavazott, ezt akarja, ez tetszik neki. S ha így van, akkor az amerikaiak miért akarnak beleszólni abba. Orbán szerint a magyarok az “illiberális” államot is szeretik, vagyis az elnyomást, a fasizmust és egy szervezett bűnözői csoport uralmát kedvelik. És mondhatja ezt, amíg emiatt a magyarok félázsiai módra szájon nem verik.
Csakhogy az amerikaiaknak van egy remek tapasztalatuk bizonyos Al Capone nevű maffiafőnökkel szemben. Al Capone-t adócsalás miatt tették börtönbe, ha már a gyilkosságok miatt nem tudták elfogni. Orbánt nem mint diktátort, hanem mint bűnözőt vette célba az amerikai adminisztráció. De ezt az egyszerű magyar ember nem érti. Ahhoz előbb a korrupció természetét kellene megértenie. Amerika nem a magyar belügyekbe akar beleszólni, hanem meg akarja állítani az amerikaiak és a demokratikus Nyugat szabadságát és jólétét fenyegető korrupciót. Ha nem korrupt bűnöző lenne Magyarország miniszterelnöke, aki az amerikai demokráciát veszélyezteti a mocskos üzelmeivel, Amerikát a legkevésbé sem érdekelné, hogy ki Magyarország miniszterelnöke.
Ám a magyar népet nem könnyű meggyőzni arról, hogy a korrupcióellenes küzdelem ennyire fontos. A többség meg van győződve arról, hogy egy kis feketegazdaságra szükség van, a köznyelv szerint “az mozgatja a gazdaságot”. A korrupcióval addig van baja, amíg nem az ő zsebébe megy a pénz. Magyarországon mindig olyan rendszerek működtek, amelyekbe tervszerűen beépült a korrupció. Kádár zsenialitásának tartotta a magyar nép, hogy megengedte az alsó szinteken való korlátozott lopást. Ez volt az összekacsintás, hogy ti fent, mi lent lopunk, és ezért nem szólunk. Csak aztán közösen szétlopták az országot, és nem értették, miért nincs osztrák életszínvonal.
A korrupció, kedves magyar emberek, nem ártatlan csínytevés, hanem a világgazdaság, a világ pénzügyi rendszerei, a társadalmi biztonság rákja. Rák, amely elpusztítja a szabadságot, a biztonságot, a jólétet, a társadalmi rendet. A korrupció pedig a rákhoz hasonlóan nem marad meg egy országon belül, hanem terjed és megfertőzi az egész világot. Meg kell próbálni kezelni, de ha nem megy, ki kell vágni a rákos daganatot. Magyarországot most diagnosztizálták, aztán jön a kemoterápia, és ha nem segít, akkor a műtét.
Miért veszélyes ez Amerikára? Magyarország jó példája ennek. Orbán Viktor felcsúti stadionja a vesztegetés, a befolyással való üzérkedés, a hatalommal való visszaélés és más korrupciós bűncselekmények tipikus esete. Emiatt Orbánt már régen le kellett volna tartóztatni és börtönbüntetésre ítélni. Mi történt itt? Az történt, hogy állami rendelésekben és állami kedvezményekben érdekelt cégek (esetenként multinacionális vállalatok) a miniszterelnök falujában épülő futballstadion magánalapítványába fizettek be, s ezért kedvezményt, állami megrendelést a lefizetett miniszterelnök kormányától kaphattak. A befizetések végén a miniszterelnök áll, aki utána dönthet az állami juttatások és kedvezmények odaítéléséről. A pénz magánzsebbe megy, az ellenszolgáltatást a lefizetett állami vezető döntheti el. Ennek még a formája is annyira primitív, hogy ilyen átlátszó korrupciós ügyek miatt még nem demokratikus és nem európai országok politikusait is börtönbe küldik. Az egyik nagy orbáni példakép, a kommunista Kína, egy ilyen akcióért nyilvánosan akasztana fel még egy járási párttitkárt is.
De ez csak látszólag felcsúti korrupció. Multinacionális cégeket érint, amelyek versenytársaikkal szemben jutnak haszonhoz egy buta falusi paraszt közönséges lefizetése által. Ennek hatása lesz a tőzsdékre, ahol ezek a cégek jelen vannak. Ettől kezdve dominóelv működik, nem reális pénzviszonyok jelennek meg a rendszerben, amelyek gazdasági világválságokhoz, társadalmi összeomláshoz, az emberek otthonainak elvesztéséhez, káoszhoz, bűnözéshez, utcai harcokhoz vezetnek. A korrupciónak csak másodlagos következménye az a kár, amely az emberi jellemben végbemegy. Ennek következményei is jól láthatók a magyar társadalomban, ahol az emberek eltűrik az alkotmányos rend megdöntését, az Alkotmány eltörlését és az Orbánhoz hasonló köztörvényes bűnöző működését. Ez csak Felcsút. De képzeljük el az energiaipart, ahol az amerikai titkosszolgálat nyilvánvalóan tudja, hogy ki mennyit kap Paksért, gázért, egyebekért.
Ha valakinek több esze van egy ceglédi tyúknál, és a fenti logika mentén halad tovább, könnyen megértheti, hogy Amerikának és a nyugati világnak elemi érdeke, hogy a közép-európai és más térségekből induló korrupciós gócokat felszámolja. A szabad világ léte, szabadsága, biztonságos létezése attól függ, hogy a pénzügyi rendszer nem fertőzött, nincsenek benne buborékok, nem pusztít benne a korrupció rákja, amely átláthatatlanná, kezelhetetlenné teszi a gazdasági rendszert, és a társadalmi béke felbomlásával jár. Irreális piaci viszonyok alakulnak ki, amelyeknek geopolitikai következményei vannak, háborúkhoz vezethetnek.
A felcsúti paraszt azt hiszi, hogy ez csak egy stadion. És nem tudja, hogy ennek a „stadionprojektnek” a végén éhezés, társadalmi összeomlás, pénzügyi válság áll, amely vérengzéshez vezet, miután megszűnnek a közszolgáltatások, kialszik a villany, nincs kenyér, bezár az iskola és nincs munkahely. Ha például egy ilyen ártalmatlan ügyletnek köszönhetően olyan német érdekek sérülnek, hogy a német autóipar kivonulna Magyarországról, vagy csak egy félévre leállítaná a termelést, Magyarországon egy hónapon belül leállna az élet. Valamennyi csődbe jutott ország esetében a korrupció rohasztotta szét a társadalmat és a gazdaságot, és a kenőpénzekre alapozott működés, az állami szintre emelt korrupció véres utcai harcokhoz vezettek.
A korrupció felszámolja a joguralmat, az igazságszolgáltatást, senki nincs többé biztonságban. Senkinek a pénze, otthona, családja, élete nincs védve. A magyarok nem tudják, mivel játszanak, ha ezt elnézően kezelik, és megengedik az állami szintű korrupciót. Nem fogják fel, hogy az életük veszélyben forog. A magyar miniszterelnök egy bűnöző, aki bűnszervezetként működteti az államot és az állami apparátust. A magyar közvagyonnal úgy bánik, mint egy kolumbiai drogbáró. Ez a szisztéma máris létrehozott egy olyan társadalmi rendszert, mely egy ember totális uralmát jelenti. Magyarországon nincs olyan döntés, amelyet ne Orbán hozna meg egyedül, vagy ne valamelyik vazallusa döntene el, akire a feladatot kiosztotta. Ezeket az embereket egyedül ő bírálhatja felül, ő ellenőrizheti, és ezek az emberek az ő személyes utasításait és akaratát hajtják végre, különben röpülnek.
Magyarország puskaporos hordó, maffiabéke uralkodik benne, ami azt jelenti, hogy a béke addig áll fenn, amíg a maffia uralmát elfogadják. A korrupt magyar jellem, amely nem csupán az orbánistákra, hanem az egész országra jellemző, ezt a folyamatot képtelen volt megállítani, és e pillanatban már nem ura a helyzetnek. A választása abban merül ki, hogy tudomásul veszi a maffia uralmát és az egész korrupt rendszert, vagy véres ütközetben próbál megszabadulni tőle. Ezt ráadásul első körben ez a bűnszervezet minden bizonnyal fegyveres erővel letöri és megtorolja. A vége csak a totális diktatúra lehet. Amíg Orbánt nem tartóztatják le, és olyanokat állíthat, hogy nem liberális demokrácia is létezik, hogy „Magyarország demokrácia, pont”, addig mindenki létbiztonsága és élete is veszélyben van. Ez a korrupció hatása. Szétrohasztja belül az embert is, csak rá kell nézni Orbán fejére, kiül a az arcára. Ezt kellene megérteni. Diktatúra és korrupció elválaszthatatlan egymástól és kölcsönösen feltételezi egymást. A liberális demokrácia ezért nem tetszik Orbánnak, mert ott nincsenek előjogok, a “keresztény” együttműködésre hivatkozva nem lehet lopni. Ez a baja Amerikával és az Európai Unióval.
Ezzel a nyugati demokráciák és az Egyesült Államok pontosan tisztában van, és nemcsak érdeke, hanem joga is, hogy magát ettől megvédje. Miután a nyugatiak elkövették azt a hibát, hogy beengedték jóhiszeműen ezt a közép-európai ázsiai hordát a civilizált nemzetek közé, kitették magukat annak a veszélynek, hogy ha ezek magukkal hozzák a kulturálatlanságukat, a simlis mutyizást, a korrupciót és az állami vesztegetéseket, kiteszik magukat a korrupció és romlottság pusztító hatásának is. Ezért elemi érdekük gátat szabni a korrupciónak, ha nem akarják azt, hogy Amerikában is elszabaduljon a pokol, a gyűlölet és reménytelenség legyen az úr, mint Magyarországon, és a társadalom felett egy új Al Capone és bandája uralkodjon. Megvetve és elszegényítve az ország rajtuk kívül álló részét. Amerikában egy ilyen hódmezővásárhelyi Lázárt, ezt a pöffeszkedő újgazdag tahó parasztot, a farkánál fogva húznák fel az első fára. Ettől csak az mentené meg, hogy Amerikában a közelébe sem juthatna a hatalomnak. De sorolhatnánk a Fidesz teljes vezérkarát a debreceni Rolling Stones-rajongókig bezárólag.
A korrupcióellenes őszinte küzdelem demokráciák számára olyan evidencia, mint a tízparancsolat, amelynek egyik pontja éppen a lopás, a másik, hogy ne kívánd a másét. A korrupció lopás is, paráznaság is, hazugság is, a másénak a kívánása is, a szombat megszentségtelenítése is (lásd vasárnapi munkaszünet), bálványimádás is, mert a pénz a bálvány, és a vége gyilkosság. Mindezt a tízparancsolat egy további megszegéseként az Isten nevében teszik, így az Isten nevét is hiába veszik. Áthágnak ezek a bűnözők minden isteni és emberi parancsolatot, miközben rendszerüket az “erkölcs” nevében működtetik.
A demokratikus joguralom alapvető célja a korrupció megakadályozása. Fontos lenne a magyar embernek megérteni, hogy neki az élete, a biztonsága és jóléte a joguralmon nyugszik, a lopás, a hazugság, a korrupció és a vesztegetés elutasításában rejlik. Amerikában az emberek megbotránkoznak őszintén a legapróbb korrupciós ügyön, és azzal szemben a legszigorúbb eljárást követelik. És nincs kivételezés. Mindenhol lehet korrupció, mert az emberek egy része megpróbálja kijátszani a szabályokat. De ahol ezeket nem büntetik (kivéve, ha ezzel politikai ellenfeleiket gyilkolhatják le), hanem ezt államilag szervezik, a lakosság minden rétege a maga szintjén helyesli és részt vesz benne (ha mással nem az orvosi hálapénz fizetésével), ott az ország halálra, romlásra és pusztulásra van ítélve. Olyan elviselhetetlen és működésképtelenné váló ország lesz belőle, mint Magyarország, amelyből még a sánta is elszalad, s amelynek csak tünete egy Orbán nevű bűnöző katolikus klerikálfasiszta rendszere, mert ha ő nem lenne, akkor lenne más.
Ez Amerikában odáig megy, hogy az emberek képesek órákon keresztül és mérföldeken át sorban állni a lekanyarodó sávban, miközben mellettük három sáv szabad. Csak egy magyar vagy más kelet-európai röhög rajtuk és előzi be őket, azt gondolván, hogy neki több esze van. Azt hiszi, hogy az amerikaiak olyan ostobák, hogy nem vették észre a másik három üres sávot. De nem erről van szó. Megtanulják a szabályokat tisztelni, mert megértették, hogy a szabályok értük vannak, és ha a szabályokat betartják, akkor hasznukra van. Sokkal előbb érnek célba, mintha betöltenék mind a négy sávot, és senki sem tudna megmozdulni sem. Arról nem beszélve, hogy egyenesen senki nem tudna áthaladni, betegekhez egy mentő sem jutna el. És az okos magyarok hiedelmeivel szemben egy amerikait mások jóléte és érdeke is izgat, nemcsak a magáé.
De tudják azt is, hogy aki a kevesen nem hűséges, az a sokon sem az. Aki a kicsi szabályokat nem tartja be, az a nagyobb szabályokat sem tartja be. Aki elnézi az olajbűnözéshez hasonló korrupciós bűncselekményeket éveken át, és keresi a lehetőséget, hogyan tudna részt venni abban, akárcsak olcsó olajat vásárló vevőként is, aki elfogadja, hogy az út szélén lefizetheti a rendőrt, az nem veszi észre utána azt sem, hogy az Alkotmányt ellopják a feje fölül, a nyugdíját és a bankbetétjét lesöpörhetik, a cégét az adóhivatal maffiajellegű közreműködésével tönkre tehetik, ellophatják, és nincs korlátja semminek az emberölésig bezárólag. Nem válik el egymástól a bűnözés és a bűnüldözés, az állam és a maffia, az élet és a halál. Ez a korrupció. Ezt kellene megjegyezni, és a legkisebb szabályokat is betartani. Akkor nem lehetne az alkotmányos rendet egy vállrándítás mellett megdönteni.
Minden nem demokratikus rendszer korrupt, és egyetlen korrupt rendszer sem demokratikus. A kettő egymást kizárja, egymás ellentéte és egymás legnagyobb ellensége. A magyar külügyminisztérium berendeli a jogállami és törvénytisztelő Amerika ügyvivőjét, ahol egy kispályás focista pojáca, egy harmincas éveiben járó milliárdos „külügyminiszter” (vagy annak embere) fogadja. A “külügyminiszter” az elmúlt öt év alatt százmilliós vagyonra tett szert, miután a világ legkorruptabb országait járta Orbán megbízásából, “védeni a magyar érdeket” és üzleti kapcsolatokat kötni a főnökének, aki maga a miniszterelnök. Ezért a ténykedésért minden szakmai előélet, diplomáciai képzettség és tapasztalat nélkül „külügyminiszternek” nevezték ki. Szijjártó külügyminisztersége maga a rothadt korrupt bűnözés. És ezek követelnek bizonyítékot és utasítanak rendre amerikai ügyvivőt.
Ez a tarajos grinctelen pojáca követel Amerikától bizonyítékokat a magyarországi korrupcióra. Többek között az adóhivatalnak olyan vezetőjével kapcsolatban, aki Simicska Lajos cégbirodalmából került az adóhivatal élére. Miközben ez a cégbirodalom az ország legnagyobb adócsalásairól híres, Kaya Ibrahimtól, Josip Tot-on át, az akkor még állami tulajdonú Magyar Hitelbank százmilliós hiteleinek eltüntetésével, az A-Reklám, a B-Reklám és cégek tucatjainak eltüntetett köztartozásairól nem beszélve. Ebben érintett a miniszterelnök is, mert a Fidesz-székház eladásából indult az apja bányavállalkozása. Egy olyan országban követelnek bizonyítékokat a korrupció meglétére, ahol szólás lett a „mindenkinek joga van hülyének lenni”, és Orbán szájából a „ne mi kapjuk a legtöbbet”, ami arról szól, hogy a miniszterelnök a saját családja szőlővállalkozásának állami támogatását pozícionálja. Arról nem beszélve, hogy amerikai cégek dokumentáltan bejelentést tettek milliárdos áfacsalásokról, amiket nem vizsgált ki az adóhatóság. Ez is csak látszólag magyar ügy, mert ezzel befolyásolták a piacot, egy ágazatot, a tőzsdét és multinacionális cégek piaci részesedéseit. Kevesebbért is kitörtek már háborúk.
Orbán szereti a népies kiszólásokat idézni, ezért az ő kedvéért, hogy maga is értse a műparaszt stílusával, azt kell mondanunk, hogy ezeknek nincs bőr az arcukon. Orbán értetlenségét fejezi ki, hogy miért akarnak az amerikaiak a közép-európai térségben antikorrupciós tevékenységet folytatni. Utoljára a dél-amerikai drogkartellek háborodtak fel ennyire az amerikai „gyarmatosításon”, amikor az amerikaiak harcot hirdettek a dél-amerikai drogbárók ellen, akik Amerikát árasztották el kábítószerrel. Orbán nagyjából ugyanezt csinálja. A világ egyik legkorruptabb politikus bűnözőjeként háborodik fel azon, hogy az amerikaiak „segítenék” a korrupció elleni küzdelmet a térségben. Demokratikus politikus és államférfi üdvözölné ezt a tervet, és arra kérné az Egyesült Államok kormányát, hogy saját országát ki ne hagyja ebből, és felajánlana minden ezzel kapcsolatos együttműködést. Tudná, hogy ez az országa javát, a demokráciát, a szabadságot, a jólétet szolgálná. Ez a magyar érdek.
De Orbán ezt illetéktelen beavatkozásnak tartja, és a félelemmel eldadogott szavai mögött ott áll a biztos tudás, hogy ha egyszer elkapják a demokratikus és szabad országok a nyakát, és az elkövetett bűncselekményei miatt bíróság elé állítják, már az eddigieket sem úszná meg életfogytiglan alatt. Ezért uszítja most a magyarokat az amerikaiak ellen, a bűnözéssel szemben tett lépéseket a magyar függetlenség elleni támadásnak állítva be. És ez már előre vetíti, hogy ez az ember úgy fogja megvédeni magát a függetlenségre hivatkozva, hogy lezárja a magyar határokat, kilép az Unióból és bevezeti a totális diktatúrát. Ez nem kérdés. Nem lehet más. Több tiszteletet követelnek, de a korrupciónak, a lopásnak, a törvénytelenségnek és a bűnözésnek nem jár tisztelet. Orbán bandájánál tiszteletlenebebb vezetői Magyarországnak még nem voltak. Nekik kellene több tiszteletet adniuk Európának, Amerikának, a magyaroknak és a jogállami követelményeknek, de ők nem tisztelnek semmit. Hogy megint a felcsúti műparaszt stílusában nyilvánuljunk meg, hogy megértsék ők is: most még “nagy pofájuk van”, mert nem kapták el őket. De eljön az idő, amikor vonyítani fognak a vádlottak padján, és hazudozni egymásra, hogy megússzák húsz vagy harminc év börtönnel.
Amerika rendkívül elegánsan és profi módon szorítja sarokba a patkányokat. Orbán nyakán ott a hurok, csak nem húzzák meg a kötelet. Megvárják, amíg ő maga mozogja magát bele, és lógatja fel magát. Kár, hogy nincs hozzájuk fogható partner ehhez az országon belül. Gyurcsány a maga vagyona eredetével, (hogy ezúttal csak a környezetvédelmi kht-k létrehozásának ürügyén kirablott százmilliókra emlékeztessünk), vagy az MSZP, a Simicskával közösen folytatott szervezett rablással, nem éppen makulátlan gyöngyszemei a korrupció elleni küzdelemnek. Ezért talán jobb is ha hallgatnak, még jobb lenne, ha pártjaikkal együtt meg is szünnének.
Mert a civil tüntetések szervezői abban tévednek, hogy a rendszerváltás utáni demokratikus rendet ezekkel azonosítják, és az egészet a kukába dobnák. Ezek a megmaradt ellenzéki pártok nem azonosak a megdöntött Alkotmánnyal és alkotmányos renddel, hanem megrontói voltak annak. Az alkotmányos rendnek és az előző Alkotmánynak csak egy baja volt, hogy ezek ténykedését megtűrte, és az alkotmányos rend megdöntését nem szankcionálta. Ezt ki kell javítani, de a demokratikus Alkotmányt és a jogállami rendet nem kell elvetni. Ellenkezőleg: úgy megerősíteni, hogy ezek Orbánnal együtt takarodjanak. De a jogállam, a korrupciót, a megoldatlan pártfinanszírozást, az ideológiai államot kizáró demokratikus Alkotmány maradjon.
