Kezdjük a lényeggel: mennyi esélye van a Fideszben egy belső forradalomnak? Ugyanannyi, amennyi eddig: nulla, zéró, semmi. Megtévesztik a balliberálisok magukat, amikor álmaikat a valóságra vetítik, és egymást hülyítik légből kapott hírekkel. Ha nem térnek észhez, akkor előre mondjuk: így tart ez még harminc évig, mindig lesz valami napi kitaláció, harminc éven át.
Nem kell ide a Fidesz figyelemelterelő kommunikációs gépezete, a baloldal elintézi maga, hogy ne a lényeggel foglalkozzanak, hanem délibábokat kergetve tolják minél távolabb az Orbán-rendszer megbuktatását. Nem értik meg, hogy a baj a saját készülékükben van. Még kormányképes alternatívájuk sincs, nincs az egész balliberális oldalon egyetlen hiteles személy, se program, se jövőkép, se az elvi politizálásnak csírája. A 2006-os Kossuth téri tüntetők atmoszféráját kezdik árasztani az unalmasabbnál unalmasabb és céltalanabbnál céltalanabb civil megmozdulások, ahova bizonyos körökben divat lesz járni, mint kártyázni.
De ebből az égvilágon semmi nem lesz. Rémhíreket terjesztenek, nincs egyetlen komolyan vehető ember, nem hangzott el egyetlen megjegyezhető mondat. Ez a nyomor vergődése. Ennek legnyilvánvalóbb jele, hogy már a Fidesz játssza el a saját ellenzékét is, mert ha nincs rendes ellenzék, akkor ők maguk csinálnak a párton belül. De ezek nem komoly dolgok, van rá idejük, nincs szükségük arra, hogy összetartsanak, s a kiskirályok harcolgatnak a főnök engedélyével egymás ellen az erőforrások felett. Élezik a körmüket. Ezeknek még a szele sem érinti a vezért.
Ennek ellenére, az önmagával szembenézni képtelen liberális oldal a vergődését túlértékeli, és azt gondolja, hogy céltalan néhány ezres gyülekezéseknek bármi jelentősége van egy kétmilliós városban. Olcsó önkielégítések ezek, csak ostoba emberek hiszik azt, hogy valami fontosat tesznek. Lehetett volna más is, de nem lett, mert amikor ott volt majdnem 100 ezer ember, becsináltak a nadrágjukba, s hazaküldtek mindenkit, hogy jöjjenek vissza holnapután, meg azután, és akkor is mondunk majd valami beszédet.
Ha ellenzéki politikus lennék, szégyellném magam, amikor azt kellene látnom, hogy csak abban reménykedhetünk, hogy talán a saját emberei megbuktathatják Orbánt, de nekünk halvány fogalmunk, és még annál is kevesebb esélyünk van erre. Egy amerikai két hónap alatt többet tett Budapesten, mint az egész, magát ellenzékinek nevező bagázs. Szép dolog az akarás, de akinek fogalma nincs, mit akar, mire készül, aki nem látja a holnapot és talán még a holnaputáni napot is, az ne kezdjen a hurok pengetésibe, mert csak becsapja azokat, akik azt hiszik, hogy történik valami, és van valami terv.
Ha Orbánt az öregek nem buktatták meg a 2006-os vereség, majd a 2006-os utcai harcok, puccskísérlet után, amiről ők pontosan tudták, hogy ezért most börtön járna, és sokaknak nem tetszett, akkor most sem fogják. Ha akkor Magyarországnak akkor egy férfi és egy demokrata lett volna a miniszterelnöke, akkor le is tartóztatják ezeket. Ennek következménye, hogy Orbán 2010-ben a sikertelen puccsot követően „fülkeforradalomra” cserélte a „forradalom” szót, és ugyanazt végrehajtotta, amit már 2006-ban tervezett.
Volt terve, pupákok, nektek pedig most sincs. Hülye, aki céltalan és vezető nélküli lődörgésre kimegy az utcára. Most már az utcán is van a Klubrádiónak és az ATV-nek megfelelője, ami leengedi a gőzt. Legyen elég, hogy már Orbán biztatja a tüntetőket, menjenek csak oda a céltalan sétálgatásra, önmutogató szeánszokra, koptassák csak el az „Orbán takarodj!” rigmust, senki nem veszi komolyan, te azt mondod, én meg azt mondom, hogy „hajrá Barcelona”.
Értelmetlen cél nélküli utcai vonulásokra járni. Ez megint csak kiengedi a gőzt. Orbánnak ez csak olyan, mint egy falat kenyér. Ez annyi veszélyt nem jelent, mint kamionnak a cserebogár, de arra kiválóan alkalmas, hogy újra kiüresítsen valamit, miközben a demokrácia hazug látszatát erősíti. Lám, szabad itt tüntetni, demokrácia van. Nézzétek majd meg egy félév múlva mennyire lejáratott uncsi lesz ez a tüntetősdi.
Mielőtt kimennék egy ilyenre, két kérdést teszek fel: mihez csatlakozom, miért megyünk az utcára? A harmadik pedig az, hogy mit csinálunk holnap. Ezekre a kérdésekre egyszer sem volt válasz, kivéve az internetadó elleni megmozdulást, ami Magyarország szégyene, hogy a pénz miatt tüntettek, de az Alkotmányt és az alkotmányos rend megdöntését leszarták. Aztán, ha nem lesz internetadó, ha nem kell fizetni, akkor minden rendben van, mehetünk haza, győztünk.
Ami a fideszes belső harcokat illeti, azok nem Orbán ellen irányulnak. Annyira jól megy nekik, hogy egymás között marakodnak a koncon, de csak addig, amíg a gazda ki nem megy a pisztollyal, és a levegőbe nem lő egyet, mert akkor ezek mind farkukba behúzva, nyüszítve mennek vissza a kutyaólba. Ezek az emberek mind Orbán kezében vannak. Addig van jó életük, amíg Orbán ezt nagylelkűen megadja nekik, s ő megadja, mert mindegyiket kifizeti valamivel. Választhatnak a lefejezés vagy Brüsszel, vagy egy megye, vagy egy palota, egy frakcióvezetés között, és ők tudják, hogy mit válasszanak.
Azok a fideszes parlamenti és kormányzati közhülyék, akik elhiszik magukról, hogy ugyanúgy járathatják a szájukat, mint egy határig Pokorni, azok nagyot tévednek, mert azokat a macskához hasonlóan vágja ki Orbán, amikor akarja. A Fideszen belül nincs demokrácia, nincs olyan, hogy leváltjuk. Hogyan képzelik az ellenzékiek a „palotaforradalmat”? Odamegy három fideszes, és letartóztatja a vezért, vagy megmondja, hogy leváltunk, vagy felszólítja, hogy távozzon, és a vezér erre távozik? Lejátszódott valaki fejében, hogy ez mégis hogyan lenne?
A Fidesz egyenlő Orbánnal. Itt mindenki tőle kapta a sarzsit, a pénzt, az állást, a befolyást, a rangot, a vagyont, Orbán nézte el neki a százalékokat, amelyeket le kellett tenni neki. Mindenkiről tud mindent, mindenki a lekötelezettje, ebben a pártban az elmúlt húsz év alatt mindenki kompromittálta magát, ha még ott van. Ez a párt a tömegmanipulációra épít, s a Fideszben egyetlen olyan ember nincs, aki tömegeket lenne képes manipulálni és levarázsolni. Ha ezt az embert, nem úgy váltják le, mint Julius Ceasart, aki 35 késszúrást kapott, akkor a lázadóknak végük. Mindenki tudta, ha Caesar túléli, nekik végük. Élve nem lehet leváltani.
Ilyen késelők pedig nincsenek a Fideszben, hála Istennek. Ezek tolvajok, és nem gyilkosok. Ha valaki Orbán ellen mer lépni, azonnal megkapná a selyemzsinórt. Hogyan lehetnek ilyen vakok, akik Orbán bukását várják a Fideszen belül? Nem látják? Orbán ellen egy rossz szó nem hangzott el? Egymást nyírhatják ezek, meg van nekik engedve, ez is csak Orbán pozícióját erősíti felettük. Oszd meg és uralkodj. Akik ezektől a belső csatáktól Orbán gyengülését, és nem épp az erősödését várják, nem olvastak még királydrámákat.
Harcolnak, persze, a pénzért és pozíciókért, mert a második vonalból felemelt senkiháziak elszemtelenedtek, de majd rendet tesz közöttük. Az emberarcúnak mondott Fidesz nem létezik, erről csak álmodnak a liberálisok, és időnként azt hiszik, hogy Pokorni, Navracsics vagy Kósa az. Ezek szerepek, ezek semmivel nem jobbak a Rogánoknál, Szijjártóknál a Turul-szobrukkal, a diktatúrát kiépítő törvényeikkel. Elvégezte mindegyik a piszkos munkát, egy időre pihennek. Ki buktatná meg Orbánt? Pokorni? Vicc. Szájer, akinek az asszonya megkapta az igazságügyet? Ki? A kilóra megvett Áder a budai Várból? A komondoros? Ki?
Mondhatnánk, hogy hitegetheti magát a baloldal a gyermeteg pletykákkal, ezzel nem ártanak senkinek, de nem így van. Nagyon sokat árt, ha a facebookozók és a fórumozók irreális világát az ellenzéki politizálás hivatalos nyilvánosságába emelik. Ezek jobban elterelik a figyelmet a lényegről, mint a Fidesz bármilyen kommunikációs akciója. Ezek csak arra valók, hogy ne kelljen szembenézni az eddigi hibákkal, tévedésekkel, ne kelljen levonni a konzekvenciákat, és lehessen hiszterizálni tovább azt néhány tízezres tömeget, akiket az orruknál fogva lehet vezetni, utcára rángatni és rájuk hivatkozni. Ez nem tömeg, azt tessék végre megjegyezni. A tömeg otthon van, és a fejét csóválja, hogy lehetnek ezek ilyen barmok. Mármint az ellenzékiek. Nincs hova, nincs miért csatlakozni.
Légvárak és ostoba buta pletykák helyett vissza kellene menni a gyökerekhez, megkeresni azt a pontot, ahol elveszítette ez a politikai oldal az elveit, a hitelét és a tartását. Oda kellene visszamenni, az eddig történteket ennek megfelelően visszafejteni, és alulról építkezni. Ezeket a kamu álellenzéki pártokat és már az önmutogatásba fulladt szervezetlen civil nyavalygásokat el kellene felejteni. Ne hitegessük egymást, hogy most már megbukik, most már csak két hét, már csak három hónap, de ebben az évben mindenképp, mert ezek hazugságok. Nincs is mitől bukjon meg, nincs is, ami váltaná.
Nézzünk szembe, elvtársak, a tényekkel, hogy ezt már jó szokásukhoz híven, de alaposan elkúrták. Ezt már nem lehet ilyen gyorsan orvosolni, a hebehurgyaság csak ront a helyzeten. Be kellene látni a hibákat, elismerni a tévedéseket, és már az elúszott hajó után nem kellene integetni. Amikor még kórusban tetszettek az olyanokat, mint én, hülyézni, akkor még lehetett volna, ma már nem lehet. Az ajtók becsukódtak. El kell felejteni Gyurcsányt, az összes megélhetési és hobbi politikust, az ostoba követőiket, és a velük együtt a lefolyóba tartó, tüntetést szervező civileket. Ezekkel nincs mit kezdeni.
Az ellenzékiségre a legveszélyesebb a Demokratikus Koalíció, mert a többi álellenzéki párt nem akarja elhitetni, mintha a rendszer ellenzéke lenne. Teljesen jól megvannak a rendszeren belül, és ott eljátsszák a rájuk osztott szerepet. Gyurcsány és pártja van abban a skizofrén helyzetben, hogy belülről akarja azt a látszatot kelteni, mintha kint lenne, és ennek megfelelően igyekszik megfojtani mindent, ami kívül van. Nehogy kint valami igazi dolog létrejöjjön, miközben ő bent ragadt. Ezektől el kell határolódni, szóba sem szabad állni velük, mintha nem is léteznének, ahogy ellenzékiség szempontjából ezek az áruló kollaboránsok nincsenek. Nem kell foglalkozni a gyurcsányisták hisztérikus őrjöngéseivel. Azért őrjöngenek, mert rossz heleyn vannak, és ezt érzik. Elbuktak, árulók lettek, mennek a történelem szemétdombjára, csak nem akarnak szembenézni ezzel. Át kell nézni rajtuk, ezek kivégezték magukat. Nem ismerték fel időben, hogy rossz vezért választottak, aki megtévesztette, s aki magával rántotta őket. Nem kell törődni velük.
Ezzel szemben össze kellene szedni azokat, akik nem adták el magukat, nem hajtottak térdet, nem mentek el például szavazni, és nem járultak hozzá Orbán bebetonozásához, nem ültek be a parlamentbe díszletnek, hogy felvegyék a diktatúra támogatását, akiknek vannak elveik, akik nem adják azt fel egy hirtelen jött ötletért. Hagyni kell ezeket a leszerepelt szélhámosokat, hátha észre veszik magukat, hogy senki nem kíváncsi rájuk, a függöny legördült, a nézők hazamentek. Újat kell kezdeni, de nem ezekkel, és nem az utcán kell kezdeni, az majd az utolsó lépés lesz. Először a szilárd alapokat kell letenni, amire építkezni lehet. Amihez lehet majd csatlakozni.
Egy ilyen új szerveződésnek kell elindulnia jövőre, csendben szerveződni, és a maradandó értékeket képviselni. Alapelvekből kiindulva dönteni, nem alkudni. A gyurcsányisták, szerencsétlenek, a legnevetségesebbek, azt sem tudják, hogy hol a helyük: az Orbán-rendszer szerves részei, de a rendszer ellen tüntetnek, és a vezérük, aki egy másik Orbán, éppen kivégezni készül megint, ami merészelt az ő gittegyletén kívül megszületni. Ezek Orbánnal egymáshoz valók. Figyeljük meg a DK közgyűlésén lesz-e ellenjelölt az ottani vezérrel szemben? Vagy nem kell, mert a Ferinél nincs jobb? Miért kellene váltani? Nem a vezető személye a fontos, stb.? (Nevetés.) Ki kell keresni, a Fidesznek jó szövegei voltak erre.
Hadd fulladjanak bele saját vezérkultuszokba, a gyurcsányfóbiások üldözésébe. Van idő, majdnem harminc év. Nem kell beleavatkozni a kocsmai helyzetbe, nem kell a napi ügyekkel foglalkozni, meg kell alapozni a jövő élcsapatát. Ezt a munkát kell elkezdeni 2015-ben.
Ehhez kívánunk sikeres és boldog újévet.
