Orbán Ráhel azt írta a Facebook oldalán, amikor tanulmányai költségeinek forrását kellett volna tisztáznia, hogy „hisz édesapja munkájában és abban is, hogy Magyarország nagy lehetőségek kapujában áll. – Édesapám azt tanította nekünk otthon, hogy sohase azt kérdezzem, mit tesz értem a hazám, hanem, hogy én mit tehetek a hazámért. Ebből a meggyőződésemből a nemtelen támadások sem billentenek ki”.
Nos, aki itt nagy lehetőségek kapujában áll, az nem Magyarország, hanem Orbán Ráhel, aki ifjú kora ellenére már jól megtanulta a mellébeszélést, és hogy érdemi válaszok helyett pátosszal teli lózungokkal elégítse ki a hallgatóságát. Orbán Ráhel nem úgy beszél, mint egy miniszterelnök civil lánya, hanem mint egy uralkodó csemetéje, vagy egy leendő uralkodó. Ezt a röpke kétmondatos hazugságot úgy méltóztatott kinyilvánítani az ő népének, mint aki már tudja, hogy nagy dolgok várnak rá.
Orbán Ráhel hisz édesapja munkájában, és ez vészjóslóan hangzik. Drága külföldi egyetemre íratták be, ahol egyszerre három nyelvet tanulhat, olyan környezetbe kerül, ahol megtanulhatja az etikettet. Nem fizikai doktorátusra hajt a mi Ráhelünk, s ennek oka nemcsak az érdeklődés és a képességek hiánya, hanem a cél is. Ez a lány ott van apja nyilvános szereplésein, időnként kioktatja a volt tanárait, a sajtót, az egész magyar népet is. Kapott egy olyan férjet, aki soha nem állhat apja és közé, akinek tekintélye meg sem közelíti az apja iránti rajongást. Egy olyan férjet, akin keresztül az apja az esküvő után egy év alatt 3 milliárd forint közpénzt pumpált a lánya „saját lábon álló” családjába.
Orbán Viktor stratégiai programnak nevezte a budai Vár rekonstrukcióját, és azt mondta, hogy a magyar történelem folytonosságát jelképezi és része a nemzeti identitásnak. Hogy mindenki számára világos legyen, a nemzeti identitás része nem az épületekbe beépített kő és malter, hanem a királyság intézménye, amely Orbán szerint csak évtizedekre megszakított része a magyar történelemnek, ami nem számít. A folytonosságot kell helyreállítani, a „keresztény” magyar nemzet folytonosságát, amelynek alapjait az alaptörvény Nemzeti Hitvallása az első magyar királyhoz és a Szent Koronához köti.
Olvassuk csak, mit mond az érvényben levő magyar alaptörvény: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.” A „Szent Korona” testesíti meg Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét, mondja a totálisan illegitim alaptörvény, amelyet Orbánon és hűbéresein kívül soha senki nem fogadott el, legitim népakarat nem hitelesített. Márpedig ha így van, akkor a Szent Korona jelenleg nincs az őt megillető helyén, és még mindig az átmenet „zavaros évtizedeit” éljük. A magyar „alkotmányos állami folytonossághoz” vissza kell helyezni a „Szent Koronát” a jogaiba, és ki kell emelni a parlamenti üvegfal mögül. Ha a „Szent Korona” a nemzeti egység megtestesítője, akkor érthető, hogy a nemzeti egység még nem teljes (értsd: a fasizmus még nem teljesedett ki), amelynek oka az, hogy a „Szent Korona” még nem helyeztetett vissza a funkciójába.
Ebben az összefüggésben kell értelmezni Orbánnak a „nemzeti egységről” mondott szavait. Szerencséjére olyan értelmiség áll vele szemben, amelynek öt éve nincs fogalma arról, hogy Orbán milyen rendszert hozott létre, s hogy egy negyedszázada mire készül. Orbán első kormánya a „Szent Koronáról szóló 2000. évi. I. törvény” értelmében a „Szent” Koronát 2000. január 1-jén a jogarral és az országalmával együtt kiszabadította a múzeumból, és átmeneti helyére, a parlamentbe került. A koronázási palást egyelőre a Magyar Nemzeti Múzeumban maradt. De nem kétséges, hogy ez a „szentnek” nevezett vasdarab még visszakerül abba a közjogi méltóságba, ahova a katolikus egyház tuszkolta.
Ezért kell múzeumi negyedet építeni a Városligetbe, hogy a királyi Vár üres legyen, ezért kell új épületet építeni a Széchenyi Könyvtárnak, mert az “már nem fér el a Várban”. Ezért kell a teljes várnegyedet felújítani és ezen belül a királyi várat visszaállítani „történelmi” funkciójának megfelelően. Egyelőre a kormány költöztetéséről és a kormányzati negyed kialakításáról beszélnek, de L. Simon úr becses közlése alapján tudjuk, hogy a Várnak vissza kell kapnia reprezentatív funkcióját is. A „Szent Korona” ennek a felújításnak a végére vár, és amint ez elkészül, semmi akadálya nem lesz, hogy második lépcsőben Orbán visszavigye a Várba.
Ekkor csak egy lépésre vagyunk attól, hogy „Szent István állama” visszatérjen a történelmi múltból, a nemzet egyesüljön a „keresztény-nemzeti” identitásával. Ez az identitás már jó előre bekerült Orbán alaptörvényének preambulumába. A magyar értelmiség mindeközben egymást túllicitálva állítja, hogy Orbán csupán rögtönöz, nincs kész terve, amelyet követne, Orbánnak nincs ideológiája, ő nem hisz semmiben, és más efféle szamárságok. Megakadnak azon a ponton, hogy a keresztesekhez és a mindenkori katolikus államok vezetőihez hasonlóan lopnak, mint a szarka, és bűnbanda vezeti az országot. De ebben semmi különös nincs, mert ez a „Szent Korona” és a mögötte álló egyház igazi hagyománya, kiegészítve a gyilkolással is.
Sokkal nagyobb veszély leselkedik az országra népére, mint hiszik. S még azt gondolják egyesek, hogy a néhány ezres tüntetések hamarosan megdöntik ezt a rendszert. Ha csak erről a rendszerről lenne szó, akkor hagyján. De Orbán távolabrra néz, nem ezt a rendszert akarja működtetni, hanem „Szent István” ezeréves államát akarja helyreállítani. Az állam élén egy királlyal. Ha a “Szent Korona” a Várban lesz, akkor már csak egy fejet kell a korona alá dugni, hogy a magyarság annyi hányattatás és balsors után visszatérjen „keresztény-nemzeti” önmagához, a „keresztény” királysághoz. A felvilágosodás ellenes illiberális katolicizmus ideális államformája az egyeduralom, amely leképezi a katolikus egyház struktúráját.
Akik Orbánt utálják, rendszeresen készítenek róla montázsokat a koronával. De nem gondolnak bele, hogy ez nem vicc, ez tényleg meglehet. Ám abban is tévednek, amikor a koronát Orbán fejére teszik. Orbán nem magára gondol. Orbán dinasztiában gondolkodik, úgy tekint magára, aki helyreállítja „Szent István államát”. De a korona nem az ő fejét illeti. Ha ő kapná a koronát, megkérdőjeleznék dinasztiaalapítási szándékát. Nem biztos, hogy a gyerekeit is megkoronáznák. A dinasztiákra pedig azért van szüksége a katolikus egyháznak, hogy az uralmuk állandó legyen. Ha mindjárt a gyereke kapja a koronát, akkor az már legalább két emberöltő, és az már történelmi idő, annak a jogfolytonosságát már nem kérdőjelezhetik meg. Az idő alatt a katolikus iskolák agymosása megoldja a demokrácia veszélyének a problémáját.
Ki lenne akkor a magyar király? Gáspár, aki a futballt is abbahagyta, és annak ellenére sem állt helyt, és nem testesítette meg apja futballista álmait, hogy az egész magyar futballt az apja irányítja, és akkor lehetett volna válogatott játékos, amikor akar? Nem, Gáspár nem alkalmas, nem elég erős, nem elég megbízható. Azonban elsőszülött lánya, Ráhel, akinek apja az isten, kiválóan alkalmas erre a szerepre. Ráhel minden tekintetben apja borzasztó természetét örökölte, minden tulajdonsággal rendelkezik, amivel egy népét elnyomó szörnyeteg királynőnek rendelkeznie kell. Kiváló erre a feladatra. Félázsiai népét vasvesszővel vezeti.
Mert ne legyen kétsége senkinek: Orbán Ráhel sokkal rosszabb lesz, mint az apja volt. De apjának ezek a tulajdonságok tetszenek. Ráhelnek van 10-15 éve arra, hogy járja a világot, élje a hercegnők, a várományos királynők életét, belenőjön a feladatba, a luxusba, és királynői attitűdökkel álljon majd népe elé. No, persze, azért felcsúti és magyar kivitelben, nem lesz olyan, mint az angol királyi család tagja, mert kilóg a kapanyél, de a mienk lesz, nagyon „keresztény” és nagyon magyar.
Miért fontos mindez? Azért, hogy felébredjenek némelyek, akik azt képzelik, hogy ezeket a terveket keresztülhúzhatja bárki, aki a Fideszben fellázad Orbán ellen. Orbán úgy vágja le őket, mint a középkori katolikus uralkodók a rivális lázadókat. És felébredjenek azok is, akik azt gondolják, hogy majd a 2018-as, vagy a 2026-os, vagy 2038-as választáson leváltják az Orbán-dinasztiát, és azok úriemberek módjára elvonulnak. Orbán ezt a tervet akkor is véghez viszi, ha vérbe kell fojtania egy lázadást, ha ki kell lépnie az Európai Unióból, vagy ha az Unió rúgja ki onnan. Neki nagyobb víziói vannak a liberális Európánál. Egy biztos, hogy ez az ember nem fogja a hatalmat átadni sem a politikai ellenzékének, sem a párton belüli lázadóknak, mert küldetése van. A katolikus (hamisítva: “keresztény”) Európa. Ha kell, vérfürdőt rendez, térden állva golyószóróval a kezében harcol, de ezt a küldetését nem adja fel. Akik ellene támadnak, azokat ostobáknak, a nép és a magyar nemzet ellenségeinek tartja, és ebben őszintén hisz is.
Horn Gábor írt egy cikket a HVG-ben, amelyben nagyon helyesen ismeri fel, hogy nincs igaza Magyar Bálintnak és társainak, amikor csak maffiát látnak Orbán rendszerében. Nem igaz, hogy ez az ember semmiben nem hisz, csak mindent cinikusan felhasznál a hatalom és a pénz érdekében. Ezt jól látja Horn Gábor, hogy ez nem igaz. Én teszem hozzá, hogy Orbán a pénzt sem szereti annyira, mint ahogyan azt sokan gondolják. Lázár, Rogán és a többi gazember, akik kiszolgálják, sokkal jobban szeretik, és ezek tényleg cinikus disznók. De nincs igaza Horn Gábornak, amikor Orbánt a kádárizmussal azonosítja. Horn Gábor nem látott mást, csak a kádárizmust, a történelmet pedig nem ismeri.
Az igazi veszélyről azért kell beszélni, mert sokan lesznek, akiknek megtetszik a királylányos nosztalgia, „merjünk nagyok lenni, nekünk is legyen királynőnk”, s tetszeni fog sokaknak a hazug pátosz a dicső magyar történelemről, a színházi külsőségek, körmenetes vonulások. Ezért nem tudják majd, mit jelent a „keresztény” magyar királyság visszajövetele. A korona emlékezetes „úsztatásának” tudósításából idézzük:
„A Nagyboldogasszony-napi egyházi és állami millenniumi ünnepség keretében a koronát hajóval szállították Budapestről az egykori koronázó városba. Az állam és a történelmi egyházak vezetőinek részvételével tartott szentmisét Paskai László bíboros, prímás és Karl-Josef Rauber apostoli nuncius közösen celebrálta. II. János Pál pápa az ünnepség alkalmából levélben küldte el apostoli áldását. Ezután Paskai László imájában megismételte Szent István Szűz Máriának tett országfelajánlást, melyet tíz évvel korábban a pápa is megerősített magyarországi látogatása idején, a budapesti Hősök terén.” Nos, ezek fogják nagy hókuszpókusz és füstölés közepette Ráhel fejére tenni a koronát, ha nem áll a talpára időben a magyar nép.
Ne legyünk vakok, amint a korona előkerül, azonnal megjelennek a szoknyás maskarába öltözött katolikus papok, akik az egykori Konstantinus császárnak, a katolicizmus alapítójának ruházatát viselik. Ez az ultramontán katolicizmus visszatérését jelenti, amely a magyar történelemhamisítás és hamistudat elindítója, amely elhitette azt a hazug állítást, hogy Magyarország valaha is „keresztény ország” lett (ami alatt a római katolicizmust kell érteni, ami ellentéte a kereszténységnek), s hogy ez a magyar identitás. Ha a magyarság azonosul ezzel a hazug identitással, akkor engednie kell, hogy a római katolikus egyház rendelkezéseit a „közjó” érdekében állami törvényekbe illesszék. Totális agymosás, lelki terror, a világnézeti semlegesség és szabadság teljes felszámolása követi ezt. Az állam az egyház szolgálóleánya lesz, ahol a katolikus egyház kirekesztő, antidemokratikus, antiliberális, antiszemita, antikapitalista ideológiája uralkodik, ahol visszahozzák a rendiséget hivatásrendekbe csomagolva, ahogy a keresztényszocializmus tette a Regnum Novarum után.
Ez a fasizmus. Ebből alakult ki Mussolini fasiszta állama, korporációs rendszere és munkaalapú társadalma. Mindez leöntve a „kereszténységnek” nevezett bálványimádó, sötét, hamis mázzal, lelki zsarolással és elnyomással. Aki nem fogadja el a „Szent Korona” uralmát, tekintélyét, s vele együtt a „koronát adományozó” katolicizmus tekintélyét, az nem magyar, nem keresztény, nem rendes ember, hanem ellenség, akinek nincsenek jogai a hazájában, és akit magyarellenesként üldözni fognak.
Ez az igazi veszély, nem az, hogy az Orbán-rendszer a jelenlegi formájában megmarad, és havonta ad hárommilliárdot Orbán lányának, vagy lop akármennyit. Erről a lopásról azt kell megérteni, hogy Orbán ezt nem ellopja, csak a magáét használja, mert a „keresztény Magyarország” nem arról a patetikus műmájerkedésről szól, ami a koronát körülvevő hazugságtengerből árad, hanem arról, hogy a katolikus uralkodó az ország fő hűbérura, és minden az övé. Annak adja, akinek akarja. Azt értsük meg végre, hogy Orbán küldetéstudata és a politikai katolicizmus mindennél fontosabb. Nem számít, hogy támogatókat veszít, akkor is bezáratja vasárnap a boltokat, mert már a középkorban is ugyanezt parancsolta Róma, kötelezővé tette a katolikus egyház, a magyar király pedig törvénybe iktatta.
Orbán azért nincs összhangban a környezetével, mert ő már most annak látja magát, amivé lesz. Már most úgy viselkedik, mint „Szent István” utódja. Lehet azt mondani, hogy ez az ember elmebeteg, elveszítette az eszét, hamis tudatban él, de az ő nézőpontjából nem az, hanem mi mindnyájan élünk abban. És a helyzet az, hogy bármit gondolunk róla, az ő igazát látszik igazolni, hogy az ország értelmisége és politikai riválisai még csak nem is értik, miről beszél. Az orrukig sem látnak el, és nem tudják megakadályozni, hogy Orbán a honfoglaláshoz visszatérjen, és azt a hazug identitást adja ennek a népnek, amely a történelmi tragédiáit okozta. A Hartvik-legendával kezdődött történelemhamisítás folytatódik, a vége nemzethalál lesz.
Így tekintsünk Orbán Ráhelre. Ha elég ostoba lesz a magyar nép, és erre minden esélye megvan, mire felébred, ez a lányka a budai Várban ül, a fején a „Szent Koronával”, amely még csak nem is volt soha István fején, István soha nem is látta, az egész egy orbitális nagy hazugság. Ebben a koronában annyi „szent” és annyi „keresztény” sincs, mint a köröm alatt a piszok, de attól még feljogosítja majd a felcsúti lánykát, hogy az apja által a lábára húzott csizmával a nyakunkat tapossa, míg le nem borulunk előtte.
A baj az, kedves barátaim, hogy amíg bármit lehetett volna tenni, addig e helyzet előidézői hülyézték azokat, akik üvöltöttek kínjukban, hogy miért nem látjátok, hogy ez a fasizmus, jön a diktatúra, hogy mit jelent a hamis „keresztény” identitás, az ultramontán katolicizmus, amit igenis lehet modernizálni. S már nem lehet mit tenni. A balliberális közvéleményformálók, akik ma is osztják az észt, az önkritika legkisebb jelét sem mutatják. Pedig magukkal rántották az ország ártatlan részét, amely kénytelen lesz elviselni ezt. Ma sem látják, hogy erről a koronázásról szól az államcsínnyel létrehozott új alkotmány. Amikor Ráhel fejére teszik a koronát, akkor teljesedik be, ami már most benne van az ország alaptörvényében. Aki fellázad ellene, az már a mai törvényes rend ellen támad. Aki a demokratikus, utolsó törvényes Alkotmányt kéri számon, az törvénytelen bűnözőnek számít. Aki fellázad a fasizmus ellen, az törvényt sért, börtönbe lehet csukni. Ha fegyveresen támad, meg lehet ölni. Ez a következménye az Alkotmány elárulásának, feladásának, és az államcsíny hallgatólagos tudomásulvételének.
Azok az áldemokraták a felelősök, akik a diktatúrában is csak meg akartak élni, akik fontosabbnak tartották a pitiáner egzisztenciájukat, mint az Alkotmányt és a bátor kiállást. Akik abban bíztak, hogy ki lehet egyezni egy őrülttel, meg lehet tartani előjogaik egy részét, és Orbán rendszere majd konszolidálódik egy ponton. Akik még most is hazudoznak, és a parlamentben legitimálják a fasiszta diktátor rendszerét. Az a fájdalmas, hogy olyanokat is magukkal rántottak, akik nem érdemlik meg.
Mert ne reménykedjetek, nincs menekvés. Ha nem lázadtok az a baj, ha lázadtok, az a baj, mert ti lesztek a törvénytelenek. Nem úszhatjátok meg. Nincs kiút, nincs jó lépés, csapdába kerültetek, pontosan úgy, ahogyan arra előre figyelmeztettünk, és amiért hülyének, elmebetegnek, szélsősélgesnek neveztetek bennünket. Becsaptak benneteket a kedvenc rádiótokban, kedvenc televíziótokban, csak azt nem mondták el közben nektek,hogy kinek milyen hátsó gondolatai vannak, ki minek érdekében, mennyiért hazudozik. Sajnálom az ártatlanokat.
Egy megoldás még van, amíg nyitva a határ: a menekülés.
———————————————————————————————
Az alábbiakban egy illusztráció látható a hivatalos ellenzék tisztánlátásáról. A képen a szocialista párt elnöke, elnökhelyettese, nőtagozatának elnöke és veszprém megyei elnökségi tagja látható (egy kivételével mind Mikulásnak öltözve) az MSZP veszprémi irodájában. Az iroda falán a háttérben egy plakát, amelyen ez olvasható: “Veszprém, a királynék városa”. Ez a társaság annyit sem lát a világból, mint egy vakond a föld alatt. Akár maguk is megkoronázhatnák Ráhel királynét.
